Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-04 / 28. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 4. JEGYZET • Bajusz a magasban TÓTH MIHÁLY Korszakalkotó felfedezésre ragadtatták magukat hazánk legnagyobb politikai erejének kampánypszichológusai. Arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy az ország népességének legalább a felét nők (-ová) teszik ki. Önmagát hazudtolná és mozgalmát károsítaná meg miniszterelnökünk, ha hagyná, hogy egy ilyen tudományos vívmány ne váljék anyagi erővé. Méghozzá tüstént. Hiszen nyakunkon a választások. így nem múlik el nap, hogy a közszolgálati tévében ne közölnének műsort a kormánynak ama szándékáról, hogy több személyiséget kíván a szépnemből bevonni a végrehajtó hatalomba, arról már nem is beszélve, hogy az eddiginek többszörösére növelik honanyáink számát a parlamentben. Nincs kizárva, hogy a nők aktivizálásának szándékával való érvelés még a magyar kártyánál is több szavazatot hoz a mozgalomnak. Az pedig már most nyilvánvaló, hogy más pártok, ellenzékiek is megpróbálják kijátszani ezt a lehetőséget. Ha az „újonnan" felfedezett lehetőség javára válna a szlovákiai politikai kultúrának, csak dicsérni lehetne a szándékot. Az a baj, hogy a felfedezés nem új. Elvtársakról levetett „ruhadarabról" van szó. Volt már ilyen az 1989-et megelőző 40 év alatt. Valahányszor lanyhult a politikai lelkesedés, a vének tanácsa tagjainak (akik közül sokan már a hamut is mamunak mondták) eszébe jutott a szépnem. És megindították a „Nőket a kormányrúd mellé!" névre hallgató kampányt. Az is előfordult nemegyszer, hogy a bólogatok részarányának növelése végett indítottak mozgalmat asszonyaink, lányaink aktivizálására. Hasonlóan jártak el, mint néhány hónapja Mečiar az új külügyminiszter kiválasztásakor. Tudja, amíg Zdenka Kramplová lesz diplomáciánk irányítója, a külügyminiszter nem nagyon folyik bele a külpolitikába. A történelem ismétli önmagát. Annak idején valaki feltette a kérdést: „Miért oly bozontos Brezsnyev szemöldöke?" A jereváni rádió válasza: „A kérdést rosszul tették fel. Nem Brezsnyev szemöldökéről van szó, hanem Sztálin bajuszáról - magasabb szinten." Hogy orruk alatt a nőknek csak elvétve van bozontos bajusz? Hát ki beszél itt nőkről, amikor kizárólag politikáról van szó! TALLÓZÓ NOVÝ ČAS „A felületes szemlélő azt hihetné, hogy a jelenleg legnagyobb támogatottságnak örvendő ötpárti Szlovák Demokratikus Koalíció egységes minden tekintetben, azonban a kívülről szép és érett alma belül rothad - legalábbis erre lehet következtetni a kiszivárgó információk alapján" - írja a lap kommentárja, s értékelése szerint ezt éppen Ján Lángoš Demokrata Pártja idézi elő konfrontációs, saját megoldásait erőltető politikájával. Egy politikai megfigyelő szerint a helyzet azt a benyomást kelti, mintha az öt pártvezér egy hegymászókötélen lógva próbálna a csúcs felé törni, legfelül Lángoš mászik, s ha valamiben nézetkülönbség adódik, csak előrántja ollóját, és elkezdi csattogtatni: arra megyünk amerre mondom, vagy mindannyian lezuhanunk. A szerző a kampányfőnök kiválasztása körüli hercehurcát és az SZDK elnökjelöltjének kiválasztását hozza fel példaként. Értékelése szerint Lángoš magatartását az is magyarázhatja, hogy egykori szövetségi belügyminiszterként nem ollót tart kezében, hanem esetleg rendelkezésére állhatnak az ő idejében kiállított lusztrációs bizonylatok. PRAVDA AndrejČák Máté szójátékkal indítja jegyzetét a lap szerzője, arra utalva, hogy a hétvégén Imrich Andrejčákot választották a DSZM trencséni járási elnökévé. Ez is igazolja azokat, akik megjósolták, a választások előtt Vladimír Mečiar eltávolítja a nagypolitikából mozgalma kevésbé népszerű alakjait, diplomáciai pályára irányítja őket, vagy az országos helyett helyi szintű politikai és egyéb funkciókat ruház rájuk. Andrejčák neve a hadsereg vezérkarának gyomrát üli meg, elsősorban, mert a parlamenti védelmi bizottságának elnökeként a honvédelmi tárca megkurtított költségvetésének jóváhagyása mellett szavazott. Viszont állítólag annak semmi akadálya sincs, hogy a kelet-szlovákiai Andrejčákot Trencsén polgármesterévé válasszák az ősszel. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238318) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006

Bratislava,

Prievozská 14/A,

P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlaŕe, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Marihuánacsempészek Akár 15 évet is kaphatnak A Mojmírovcénél feltartóztatott 13 tonnányi kábítószerszállítmány csak akkor számít nagy fogásnak, ha összevetjük a hatóságok által tavaly lefoglalt drogok mennyiségével. A CTK ismertetése szerint a szlovák rendőrség '97-ben összesen 86,5 kg marihuánát, 90,5 kg heroint, 9,6 kg kokaint, 53 gramm amfetamint foglalt le. Dušan Ivan rendőrségi szóvivő egyébként tegnap cáfolta, hogy a Mojmírovcénél letartóztatott kolumbiai személyen kívül egy cseh és két szlovák állampolgárt vett őrizetbe a rendőrség, viszont közelebbit nem árult el az őrizetesekről, akikre 8-tól 15 évig terjedő szabadságvesztés vár, ha bebizonyosodik bűnösségük. (ú) Ha így mennek a dolgok, lassan az elnökválasztás is olimpiai sportág lesz. (Peter Gossányi karikatúrája) A hétvégi nagy marihuána-fogás kapcsán nem egy megfigyelő leírta: Szlovákia már nem tranzitország, hanem komoly kábítószer-elosztó központ. Erre utalnak a régebbi fogások is - lett légyen szó heroinról vagy a méregdrága kokainról. LOVÁSZ ATTILA A kábítószer-kereskedelem a lehető leggyorsabban reagált a gazdasági és politikai változásokra. Elképesztő, milyen gyorsan voltak képesek a kereskedők a német vagy francia árak tizedével megjelenni a szlovák piacon, s milyen eredményesen. A heroinfüggők száma 1991 és 1996 közt meghússzorozódott, 1996-ban csak Pozsonyban 19 fiatalkorú áldozata volt a túladagolásnak. De a gond korántsem csak a fővárosban nagy. Elszomorító, milyen könnyen lehet kábítószerhez jutni Komáromban, Dunaszerdahelyen, Galántán, Kassán. Hogy csak egyetlen szomorú példát említsek, az alig 15 ezer lakost számláló Galántán a kábítószer tavaly három fiatalkorú áldozatot szedett. A 13 tonnás fogás csak első hallásra tűnhet nagynak. A legjózanabb szakértői és rendőri becslések szerint az országban csak heroinból közel húsz tonna fogy évente. Ennek a többszöröse kerül az elosztóközpontokba, amelyek létezéséről a rendőrség hivatalosan is tud, de bizonyítékok híján komolyabb ellenlépést még nem foganatosított. A nyugati országok tapasztalatai is azt igazolják, hogy nem a büntetés, nem a bűnvádi eljárás a legjobb fegyver a kábítószer elleni harcban. Drogkínálat addig lesz, amíg lesz kereslet. Magyarán: amíg valaki hajlandó 300-600 koronát adni egy adagért, hajlandó a diszkóban pervitint keverni a kólába, és közben arról beszél, mennyire ártalmatlan a „fű", addig gyakrabban hallhatunk néhány tonnás csempészszállítmányokról. Addig, amíg drogpártoló, mindent alkohollal megoldó társadalomban élünk, ne csodálkozzunk, hogy gyermekeink „ki akarják próbálni". A függőség mint betegség sikeresen kezelhető. A függőség mint társadalmi jelenség azonban a rendőrség és az egészségügy erejét meghaladó probléma. Talán ezért érdemes figyelmet szentelni „mindennapi függőségeinknek" a nagy fogás kapcsán. Megválaszolatlan kérdések arról, van-e egységes magyar jövőkép az ezredforduló küszöbén Quo vadis, kassai magyarság...? MÁTÉ LÁSZLÓ A napokban a kassai magyarok egyik összejövetelén arról is szó esett, hogy lehet-e kassai magyar közösségről beszélni, s van-e a közösségnek valamilyen jövőképe? Feltehetnénk akár ilyen kérdéseket is: az ezredforduló küszöbén van-e összmagyar jövőkép, illetve van-e szlovákiai magyar jövőkép. Az első kérdésre nemmel kell válaszolni. Mert ha Magyarország eredményesen is halad a nyugat-európai struktúrák felé, ez a Magyar Köztársaság stratégiája. Része az összmagyar stratégiának, de nem az egész. Marad a megállapítás: a rendszerváltás utáni magyar kormányok nagy adóssága, hogy az egységes jövőkép hiányzik. Talán majd a választások után? A szlovákiai magyar stratégia esetében talán első látásra nem ennyire sötét a kép, vannak pártprogramok, s talán lesz egy közös választási program is, de ha közösségekre, egyénekre lebontható programra gondolunk, akkor nyugodtan kimondhatjuk: ilyen egységes és mindenki számára olvasható stratégia nincs. Kassa sajátos helyzetben van. Negyedmilliós város, amelynek magyar lakossága - a népszámlálási adatok szerint - nem éri el az öt (!) százalékot. Napnál világosabb: a helyzet sajátos, illetve nagyobb odafigyelést követel. Ennek jegyében a Csemadok és a pedagógusszövetség részéről történtek is próbálkozások, kezdeményezések egy úgynevezett „Kassai Magyar Kerekasztal" rendszeresítésére, de hamar elmaradt, és kevés a remény, hogy lesz egy Kassai Magyar Kulturális Fórum. Milyen a jelenlegi helyzet? Tudomásom szerint a két magyar iskola közötti kapcsolat jóindulattal sem mondható szívélyesnek, kollegiálisnak... Kétlem, hogy a magyar pártok beszélő viszonyban volnának egymással, legalábbis nem igyekeznek róla meggyőzni a kassaiakat. Arról sem tudok, hogy a Magyar Koalíció vezetői Kassán járva egy asztalhoz ültek volna a helyi magyar pártok vezetőivel, és megbeszélték volna az aktuális teendőket. Helyette inkább saját „csapatukhoz kvártélyozzák be" magukat. Arra meg nem tudom meddig kell várni, hogy az országos és helyi vezetők egy közös sajtótájékoztatón Kassán fejtsék ki véleményüket a helyi, regionális és országos dolgokról. Pedig itt van az iskolai beíratások ideje, közelednek a választások, az ezredfordulóval kopogtat az újabb népszámlálás, és... Ideje volna tehát Kassán is félretenni a partikuláris érdekeket, a gátlások táplálta gyűlölködést és a plagizáló torgyánkodást, mert csak egyenes beszéddel, konkrét programokkal lehet az embereket megszólítani. A sok megválaszolatlan kérdés mellett még az is foglalkoztat, jobb-e a helyzet Királyhelmecen, Nagykaposon, Rozsnyón, Tornaiján, Rimaszombatban - hogy csak a szűkebb pátriám keretei között maradjak. A szerző tanár, a Csemadok volt titkára. OLVASÓI LEVELEKÍ Nincs orosz cigarettája? Kassa vasútállomásán a rendszeresen járőröző rendőrök ellenére folyik az üzletelés. A minap egy jól öltözött idősebb hölgy lépett mellém, és bizalmasan megkérdezte: „Nincsen orosz cigarettája?" Mire én kimérten azt válaszoltam, hogy „hölgyem, átellenben ott van a trafik, ott vegyen füstölnivalót". A nő nyomban felvilágosított, hogy az ott árult cigaretta drága, az oroszok pedig nagyon olcsón adják. „Én nem vagyok orosz, orosz cigarettám sincsen" - válaszoltam, és éppen eléggé fájt, hogy már az idősebb hölgyek is ennyire rászoktak a dohányzásra. Iván Sándor Kassa Kamatok kavalkádja Állítom, hogy nálunk, a végtelen lehetőségek országában az emberek bosszantása tovább fokozható. Bizonyságképpen a napokban velem (és még sok nyugdíjas emberrel) megtörtént esetet hozom fel. Történt, hogy a Postabank értesített: a 12 hónapos lekötésű betétemhez hozzáírathatom a 11,5 százalékos kamatot. A hivatalos okirat azt is elárulta, hogy a feltüntetett kamat összegét adóztatják, így a kamat értéke (ha nem téves a számításom) csak 9,4 százalék. Mondhatnák, hiszen ez törvényes, mindenkivel ezt teszik. Haragomat a hasonló sorsra ítélt kollégám azzal igyekezett csillapítani, hogy állítólag én még jól jártam, mert a VÚB-nál elhelyezett betétére az ígért 14 százalékos kamat helyett csak 8 százalékot írtak rá. Erre még jobban dühbe gurultam. Nyugdíjas vagyok, sok fáradságba, időbe, lemondásba került, amíg az összeget megtakarítottam. Az összegyűjtött pénz ezalatt már egyszer, annak rendje és módja szerint, adózott. A Postabank kedvező ajánlatát elfogadtam, ám közben kiderült, hogy az ígért kamat az újabb kamatadóztatás következtében több mint két százalékkal zsugorodott. Mi ez, ha nem átverés, hivatalos bolonddátétel? Lehet, hogy a bankok azzal vádolnak, hogy hitelüket rontom. Vállalom, hangozzon ez hitelrontásnak, ha úgy tetszik, mert hogy ez a betétesek arculcsapása, nem kétséges. Én nem az adóztatást ostorozom. Én a bank félrevezető, beugrató ajánlatait tartom gonosznak. Egy tisztességes bank nem veszi palira az ügyfeleit. Ajánlataiba az igazat foglalja bele: vagyis közölje, a 12 hónapos lekötés kamata nem 11,5 százalék, hanem 9,4 százafék. Ezt veszi tudomásul az ember, és erre számít az év végén. Varga Frigyes Nagymegyer Szlovákia már rég nem tranzitország a drogpiacon; a rendőrségnek is tudomása van az elosztóközpontokról Egy csepp a drogtengerben