Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-25 / 46. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 24. KULTÚRA ­Oktatás 9 7 A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 7. számában feltett kérdésre a héten 1057 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap J. Mészáros Ká­roly, a VASÁRNAP szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsol­ta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koro­nát Balogh Imre vágfarkasdi, Dorók Zoltán nagydaróci és Kö­böl Éva dobócai olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: a pozsonyi Astorka Színházban, (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Médea (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya (19) ÚJ SZÍNPAD: Marica grófnő (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Klotild néni (19-Somorja) POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Basket Bud (am.) 15.30, 18 Még visszatérhetsz (am.) 20.30 MLADOSŤ: Még visszatérhetsz (am.) 15.15,17.30, 20 YMCA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Hét év Tibetben (am.) 18, 20.30 Bizonytalan je­lentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.15, 20 CHARLIE CENT­RUM: Hét (am.) 20.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.15 Bukott nők tábora (szlov.) 17, 20.30 Három szín: vörös (fr.-lengy.-svájci) 19.30 Koldusopera (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Basket Bud (am.) 16 Titanic (am.) 18 CAPITOL: Bizonytalan jelentés a világvé­géről (am.) 16, 19 ÚSMEV: A Sakál (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A tűzmadár (cseh-ném.) 15.30 Apák napja (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Bizonyta­lanjelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17,19.30 GALÁNTA­MOZI: Lotrando és Zubejda (cseh) 17.30,20 NAGYMEGYER ­SLOVAN: Lövések a Broadwayn (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: Az ötödik elem (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hét év Tibetben (am.) 16.30, 19 Néhány gondolat a Szőttesről és a támogatásokról Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája A filmhez kapcsolódó erotikus rajzok erőszakot leleplező üzenete Eizenstein gúnykacaja Hétfőn este a pozsonyi Astorka Színházban a vak­szerencse is oltalmába vet­te a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest, amikor a befejezés ráadásszáma után kialudt a villany. El­végre kialudhatott volna egy órával korábban is... DUSZA ISTVÁN így viszont volt néhány perc az egyetlen pillanat alatt inger­szegénnyé változott nézőtéren és az előcsarnokban, hogy a látot­tak, valamint az est célja közötti összefüggéseken eltöprengjenek az érintettek. Mindenki, aki ott volt. Elvégre, nem csak vállalko­zók támogathatják a Szőttes munkáját, hanem magánszemé­lyek is, a pénztárcájuk tartalmá­nak a függvényében. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb ember akkor ad, ha kémek tőle. Manapság olyan sokan kérnek, s arra, aki szemérmesen hallgat, nem is gondol senki. Tény: a Szőt­tes majd három évtizede alatt annyit tett a magyarok és Kárpát­medencei népek közeledéséért, amennyire ezért fizetett politiku­sok sem képesek manapság. Belegondolva a minap látott Ré­gi szokás szerint című összeállí­tás táncanyagába, érthető, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, és az állami Pro Slovakia alap miért nem támo­gatja költségvetési pénzekből az együttest. Érthető a dolog, hi­szen a miniszternek és emberei­nek, a Matica slovenskának és dél-szlovákiai ügynökeinek nem a nemzetek, népek közeledése a célja. Mit is láthatott volna Hudec úr KISS JÓZSEF A sajtóbeli megemlékezéseken túl vetítésekkel és vitákkal egy­bekötött rendezvények kapcso­lódnak a szovjet-orosz filmmű­vészet egyetemes filmtörténeti jelentőségű egyénisége, Eizen­stein Szergej Mihajlovics születé­si centenáriumához és halálának fél évszázados évfordulójához. Ezekről tájékoztatott a minap az egyik magyar televíziós műsor, utalva arra, hogy a szakmai és a szélesebb körű érdeklődés előte­rében művészet és hatalom vi­szonyának kérdése áll, ami Eizenstein életművének és élet­útjának tükrében 20. századi sorskérdéseket vet fel. A műsor felelevenítette a Hitler személyét magasba emelő nagy hatású náci dokumentumfilmek rendezőjé­nek, a színésznőként is ismert Le­ni Riefenstahlnak az alakját, idé­zett a vele készült interjúból, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a művészi lehetőségek és ambíciók megvalósítása érdeké­ben élni kellett és lehetett a hata­lom támogatásával, függetlenül annak politikai végkifejletétől. S Leni Riefenstahl valóban élvezte Hitler messzemenő pártfogását. Erre mintegy rezonálva hangzott el a műsorban az ismert esszéíró­nak, Szilágyi Ákosnak az a meg­állapítása, hogy Eizenstein eseté­ben viszont paradoxonnak te­kinthető, hogy filmgyártási hiva­talnokok törhettek a szó valódi értelmében életére úgy, hogy a fizikai megsemmisítéstől csak Sztálin és Zsdanov kegye men­tette meg. Persze, ehhez hozzá kell tenni: e megmenekülés, ahogy az a leg­Az autentikusságot követő Szőttes műsorát látva, méltán volt olyan érzése a nézőnek, hogy a lelki gyö­kereket, a nyelv és a ritmusok ősiségét, a legteljesebb emberi érzelmek forrását találja meg a színpa­don. (Dömötör Ede felvétele) vagy Markuš úr, ha megnézi a Szőttes estjét? Azt a csodát is, ahogyan a zempléni és az abaúji magyar és szlovák táncok, nép­dalok egymásból fakadtak. Ki tud­ja azt jó szándékkal elvitami, hogy a magyarbődi leánykarikázó népdalain át-átszüremlett a ma­gyar nyelvszigetben élő falu lakóit ért szlovák hatás? Ugyanúgy a kölcsönösség jegyei ismerhetők fel a parnói szlovák táncokban. Nem arról van tehát szó, amit oly előszeretettel hangoztatnak. Sok­sok olyan néptáncegyüttesünk van, amely évtizedek óta képes ennek a kulturális kölcsönösség­nek hangsúlyt adni. Igazából azonban a miniszter hivatalnokai­nak nem a megmaradás segítése a célja, hanem a beolvasztás, a megsemmisítés mielőbbi elérése. Ezért a mellőzés, ezért a kulturális kiéheztetés szándéka. Ezért is kellene tudatosítanunk a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes helyzetének a tarthatatlanságát. Olyan együttesről van szó, amely nemzetközi sikereket aratott, s nem veszhet ki kulturális értéke­ink közül pusztán, mert az állami hivatal fölöslegesnek tartja. Má­sik oldala a dolgoknak, hogy a Mečiar-kormányhoz hűséges magyar népi mozgalom sem ér­dek nélkül támogatja és segíti azt, ami magyar. Ha pártzászló­jukat lobogtatná a Szőttes, talán még adnának is a millióikból, de egy magyar és más népek folklór­ját ápoló néptáncegyüttes ne szá­mítson kegyükre. Maradunk hát magunkra, véges magánemberi és egy kicsit bősé­gesebb vállalkozói támogatása­inkkal. Az autentikusságot köve­tő Szőttes műsorát látva, méltán volt olyan érzése a nézőnek, hogy a lelki gyökereket, a nyelv és a ritmusok ősiségét, a legtelje­sebb emberi érzelmek forrását találja meg a színpadon. Kell-e ennél nagyobb erő, ami a segítés­re kötelezhet valakit? újabb dokumentumokból kide­rül, az 1937-es politikai gyilkos­sághullám idején már teljes mér­tékben függvénye volt annak a sztálini politikai banditizmus­nak, amelyben a művészi zsenia­litás is teljes mértékben aláren­delődött a politikai indíttatású megsemmisítések ördögi logiká­jának és a hatalmi zsarnokság ké­nye-kedvének. Eizenstein nem elsősorban művészként került életveszélybe, hanem azért, mert a külföldön szerzett kapcsolatai révén, amit az eltérő elemeket meghökkentő montázsként pá­rosító Patyomkin páncélos világ­sikere alapozott meg, beleillett a „trockisták" elleni hajsza forgató­könyvébe, s ez kisstílű csinovnyi­kok hatalmi érdekeinek eszközé­vé válhatott. Eizenstein művészi pályájának drámaisága az útkereső szárnya­lások minduntalan megtörésé­ben rejlik, ami alighanem az „új művészet" megteremtésére ér­zett felkentség és a bolsevik esz­mékjegyében fogant társadalmi­politikai törekvésekkel való ma­radéktalan azonosulás belső igé­nyének megütközéséből fakadt. Eizenstein igyekezett messzeme­nően eleget tenni a hivatalos el­várásoknak, de feltehetően ab­ban a meggyőződésben, hogy művészi hitvallását kell még meggyőzőbben, még elkötelezet­tebben képviselnie. S eközben nem nagyon gondolt arra, hogy épp ezáltal túláradó alkotószel­leme, művészi önfeledtsége, az általa meghonosított szabad kép­játékok érzelmi-gondolati hoza­Eizenstein művészi pályájának drámaisága az útkereső szárnyalások minduntalan megtörésében rejlik... (Archív felvétel) déka ütközik bele a politika ki­számíthatatlanságába és szeszé­lyeibe. Lehet, hogy az Eizensteinről szó­ló gazdag filmtörténeti-elméleti irodalom - mely a rendező freu­dizmus iránti vonzalmai nyomán pszihoanalitikai vizsgálódások­hoz is ösztönzést szolgáltatott ­képes lesz kimutatni, hogy műve­inek kettős, a láthatóra és a rej­tettre oszló tartománya volt egy­fajta védekezés számára az általa kiszolgált politika értetlenségével és a hatalmi önkénnyel szemben. A 90-es évek elején a pesti Mű­csarnok Eizensteinnek a háború idején, a Rettegett Iván forgatása során született, addig nem publi­kált rajzaiból rendezett kiállítást. A filmhez kapcsolódó erotikus gúnyrajzokon többek között ku­tya- vagy farkasfejben végződő nemiszervek és üzekedés-motí­vumok tűnnek fel. Ezeket ele­mezve Mark Kusnirovics arra a megállapításra jutott, hogy a fallosz Eizenstein számára a ha­talom és a zsarnokság szimbólu­ma. Igaz élcelődve jegyzi meg, hogy egyes intellektuális szipor­kákban a jelképek szexuális ma­gyarázgatása hajlandó a Patyom­kin égnek meredő puskacsövei­nek is fallikus értelmet tulajdoní­tani. Mindenesetre a kutatóktól már aligha vitatható el, ha azt bi­zonyítják, hogy e rajzokban a diktatúra és a hamis dicsőség le­leplezése érhető tetten. Csak kérdés: megmarad-e az ilyetén, művet és művészi belső tusát kölcsönhatásban értelmező megközelítés szellemi konstruk­ciónak, vagy adhat e még lendü­letet az Eizenstein-filmek egyko­ri eleven élményerejének? Szlovákia egyházi építészetébe tekinthet be az érdeklődő azon a kiál­lításon, amely tegnap nyílt a komáromi Duna Menti Múzeum Nádor utcai főépületében. Bizonyára sokakat vonz majd a tárlat, amelyen ér­dekes stílusok és építészeti megoldások kísérhetők nyomon, (t) • Szigorúan ellenőrzött iskolák Szilvássy József írása • Az elnök vesszőfutása Fekete Marian összefoglaló írása Michal Kováč öt évéről • Moszkvából diktált „győzelem" Kiss József interjúja 1948februárjáról és előzményeiről • 29 milliónyian, hazátlanul (rás a kurd menekültekről • A halálra ítélt falu Gágyor Aliz riportja egy lebontásra ítélt községről • Mailer hetvenöt éve Sükösd Mihály írása a világhírű íróról • A formaidőzítés mestere Portré Georg Hackl német szánkásról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom