Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-25 / 46. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 25. KOMMENTÁR Ügyvéd, bíró, hóhér TÓTH MIHÁLY A tavaly májusi népszavazás meghiúsítását követő napokban ezt kérdezte a lakosságnak legalább a fele: Miért? Kilenc hónap telt el azóta, többet tudunk Mečiar koalíciójának viselt dolgairól, mint 1997 tavaszán. így akik az elmúlt idő alatt (jogállamiság­ban) hívőkből realistává váltak, arra a bejelentésre, hogy a kor­mány meghiúsítja az ismételten kiírt referendumot, már így te­szik fel a kérdést: Ugyan miért ne? Nem több a többinél, ha megint vét a hatalom törvényeink és alkotmányunk betűje és szelleme ellen. A (jogállamiságban) még mindig hívők ott tartanak, hogy idő­rendbe rakva közzéteszik, ki mikor mit nyilatkozott a referen­dumról, annak alkotmányosságáról, meghiúsításáról, és leg­újabban megismételhetőségéről. Mintha abban bíznának, hogy majd összeül egy testület, amely mérlegre teszi, mit nyilatkozott a népszavazásról a miniszterelnök meg az alkotmánybíróság, igazságosnak tekinti-e Krajči beavatkozását Dzurinda, és esetleg még el is olvassák, miként rendelkezik a népszavazásról az al­kotmány és az összes vonatkozó törvény. Lehet, létrehoznak egy ilyen testületet, de amíg Mečiar és társai lesznek hatalmon, eb­ben az országban a döntéshozók mindig ugyanabból a „tyúkaljból" kerülnek ki, és arra a hajdanvolt hírhedt perre em­lékeztetnek, amelynél a rögtönítélő bírával egy hintóban utazott a jogszolgáltatás helyszínére a védőügyvéd, az ügyvéd, az ügyész és a hóhér. Akinek tarisznyájában ott volt a kötél. Miközben a szlovákiai demokraták az alkotmánybíróság állásfoalalásainak mondatait bogarásszák, miközben a külföldi precedensek és a hazai gyakorlat között próbálnak párhuzamot vonni, miközben azon spekulálnak, vajon az ellenzék utcai de­monstrációkon való megjelenése összeegyeztethető-e a képvise­leti demokráciáról szóló tanítással, a kormánypártok hangadói jót mulatnak a decensségükről lemondani nem tudó demokra­ták naivságán. Akik pedig demokrataként már rádöbbentek ar­ra, hogy durva zsákra darócból metszett folt illik, akik arra hi­vatkoznak, hogy az ország alaptörvénye is szavatolja a demok­rácia leépítőivel szembeni fellépés jogát, azok ezt a nehezen fél­reérthető választ kapták a belügyminisztériumi államtitkártól: „A rendőrség tudja teendőit." Itt tartunk ma, az 1948-as februári győzelem 50. évfordulójának napján. JEGYZET Másképp? VRABEC MÁRIA Az utóbbi hetekben kezde­nek elszaporodni a politikai nagygyűlések, találkozók. Egyre több lesz belőlük, egy­re keményebbek a szócsaták, és egyre több múlik majd a hangulaton is, amelyet egy­egy párt kialakít maga körül. Ma még egyoldalú a helyzet, és ha a párthívek hangulatá­ból messzemenő következte­téseket vonhatnánk le, azt hi­hetnénk, már eldőlt minden. A különbség több mint szem­betűnő. Akárhány kormány­párti tömegbanzájon voltam eddig, mindig határtalan volt a jókedv, túlcsordult a „meg­értés, a szeretet meg az ösz­szetartozás", és az egekig ért a bizakodás. A jelenlevők egytől egyig tudták, hogy övék a jelen, hitték, hogy övék a jövő. Mindezzel a fa­natikus hittel szemben ott a kételyektől emésztett, egy­másban sem bízó ellenzék, a maga óvatoskodó vezéreivel és millió bajjal sújtott hívei­vel. Azon sem csodálkoz­hatnánk, hogy nehezen talál­ják egymáshoz az utat, hi­szen mindannyiukat számta­lanszor becsapták. Sőt, a Téglamezőn nevelkedett, nyelvtörvénnyel edzett és magyar irredentizmussal rio­gatott szlovák választópol­gárok nagy részének igényeit ismerve még azt is be kell lát­ni, hogy gúzsba kötve na­gyon nehéz táncolniuk. Csak az az egy nem fogható föl ésszel, hogy képesek minden eddigi tapasztalat és tanul­ság^ ellenére minduntalan összeveszni azok, akiknek közös az érdekük. Ne szól­junk most a pártvezérek kí­nos hűvös viszonyáról, ami még azután sem lett szí­vélyesebb, hogy megegyez­tek, tömörültek és aláírtak. Sokkal tragikusabbak az el­lenzéki választók mindenna­pi csetepatéi, akik mindunta­lan összeugornak a bizonyít­ványokon, hajbakapnak a magyar nyelv használatán a parlamentben, és egymást té­pik a kormánykoalíció által bedobott álbotrányok miatt. Mert számtalan olyan gyűlé­sen is voltam már, ahol csak addig volt teljes az egyetér­tés, amíg Mečiart szidták. Mihelyt konkrét dolgokra te­relődött a szó, rögtön bűnba­kot, árulót kerestek, gyávát kiáltottak. És közben mind­annyiszor elveszett a lényeg, elmúlt egy a kevéske lehető­ség közül, hogy rájöjjünk: rajtunk múlik, lesz-e ez más­képp. Mert addig nem lehet, amíg mi sem hisszük el. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (S238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őreünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kisasszony, pártot alapítok a napokban, és magácska az erkölcseivel bizony kiválóan érvényesülhetne nálunk. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRÁCA Az elfogulatlan polgár képes megítélni, alkalmas-e az állam­fői posztra olyan konfliktusos ember, mint Vladimír Mečiar, aki Göncz Árpáddal való első ta­lálkozásakor azt a mondatot szegezte a magyar elnöknek: örülne, ha a magyar titkosszol­gálat tisztjei csak turistaként lá­togatnának Dél-Szlovákiába. A Práca Mečiar „éktelen monda­tát" annak kapcsán idézi, hogy a kormányfő arra kérte a cseh po­litikusokat, ne ártsanak külföl­dön Szlovákia érdekeinek. „Ci­vilizált politikusok így nem be­szélnek, függetlenül attól, igaz­e állításuk, vagy sem. Az ilyen kijelentések nem szolgálják a jó­szomszédi viszony kialakulását, de jellemzőek Mečiarra". Merényletek soráról érkeztek bejelentések, hamis levélbomba került a kormányhivatalba Az alvó levélbomba üzenete Amikor egy hónappal ez­előtt a kormányszóvivő bejelentette: merénylet készül Vladimír Mečiar el­len, az jutott eszembe, kö­zelednek a választások, megint érdekessé kell ten­ni a kormányfőt, hiszen egykori népszerűségét már csak a téglamezei sportcsarnokban képes tartani. GAÁLLÁSZLÓ Először egy külföldi szlovák kép­viseletet - máig sem tudni, me­lyiket - figyelmeztettek levél­ben, hogy „megmerénylik" a mi­niszterelnököt. Néhány nappal később egyenesen a kormányhi­vatalban bukkant fel egy férfi, aki már állítólag hetekig próbál­kozott azzal, hogy a kormányfőt figyelmeztesse a veszélyre. Az­tán az elnökválasztás és a válasz­tási törvény körüli politikai her­cehurca közben elült a merény­let körüli hírverés. Mígnem a múlt pénteken sajtóértekezletet hívott össze a rendőri testület közjogi méltóságok védelmével foglalkozó részlege, ahol termé­szetesen ez a kérdés is terítékre került. Kiderült, hogy a rendőr­ségnek már két külföldi és két belföldi hírforrásból is tudomása van a készülő merényletről. Sőt, egy közelebbről meg nem hatá­rozott külföldi csoportról feltéte­lezik, hogy ők lehetnek a me­rénylők. Ráadásul nemcsak fel­tételezésekről esett szó, hanem csak úgy mellékesen, egy Vladi­mír Mečiarnak címzett hamis le­vélbombát is bemutattak az új­ságíróknak. Csak az a furcsa, hogy a kormányhivatalba postán érkezett levélbombát több mint egy hónapig „altatták". Vajon miért csak most rukkoltak elő vele? Még furcsább, hogy a „le­vélbomba" állítólag január 19­én érkezett a hivatalba, éppen azon a napon, amikor a meg nem nevezett külföldi képvisele­ten feladott távirat is megérke­zett. Másnapi bejelentésében azonban a kormányszóvivő a le­vélbombát meg sem említette. Pedig ez kézzelfoghatóbb fenye­getés, mint a merényletről tett kijelentés, amiért egyébként a republikánus párt elnöke rém­hírterjesztés miatt feljelentette a szóvivőt. Ezzel kapcsolatban a rendőrparancsnok úgy véleke­dett, nincs ki ellen eljárást indí­tani, hiszen a szóvivő csak egy hírt továbbított, annak a terjesz­tője pedig ismeretlen. Csupán egy dolog nem fér a fejembe: ha valaki el akar tenni láb alól egy embert, miért üzenné meg neki jó előre? 1948-ban, 1968-ban, 1989-ben a politika, 1998-ban a sport vitte ki a tömeget az utcára Győzelmes Február ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Pontosan ötven évvel ezelőtt viharos események zajlottak Prágában. Klement Gottwald hatalomátvételét több tízezres tömeg ünnepelte a Vencel téren. Az 1948-as tüntetők igazságo­sabb rendszerben reményked­tek. Csakhamar rádöbbentek, a proletárdiktatúra és a szocializ­mus zászlaja alatt felvonult pártvezérek elferdítik a demok­rácia eszméit, félelemben tart­ják a lakosságot, leszámolnak a másként gondolkodókkal. A kommunista rezsim '68-ban megtorpant, a Prágai Tavasz re­ménnyel töltötte el az embere­ket, de a Varsói Szerződés „ba­ráti" tankjai eltaposták a népfel­kelést. Bő húsz év múlva ismét felkelt Csehszlovákia népe, s az úgyne­vezett bársonyos forradalom vi­szonylag sikeres volt. A népha­rag a történelem szemétdomb­jára küldte a kommunista dikta­túrát, s megint reménykedtünk. Három év múlva a két miniszter­elnök gondolt egyet és feldara­OLVASÓI LEVELEK Honnan vették a címet? Karácsony tájékán levelet hozott a fiamnak a postás. A levélben egy bizonyos cég ügyvezető igazgatónője - a névjegyét is mellékelte - tájékoztatta fiamat, hogy két sorsoláson szerencséje volt, ezért hamarosan elküldik a nyeremény autó kulcsát. így is történt. A dolog szépséghibája, hogy a nyertesnek elő kellett volna fizetnie egy újságra, közel 600 korona értékben. Egy másik bolta az országot. Azóta sok minden megváltozott a két önál­ló országban. Csehország a Nyu­gat felé orientálódott, csakha­mar NATO- és EU-tag lesz, Szlo­vákia pedig alkotmányellenes döntésekben fuldoklik, könnyen az anarchia felé sodródhat. Hat nap múlva már elnöke sem lesz! Az utóbbi fél évszázadban a po­litika „mozgósította" a népet, az elmúlt napokban a sport: a hoki. Az esélytelennek tartott cseh vá­logatott Naganóban parádés já­tékkal megnyerte az évszázad jégkorongtornáját. Csehországban mindig- is nép­szerű volt a jégkorong, ám a va­sárnapi diadalt követően tömeg­sport lett. Hétfőn a prágai Óvá­rosi téren közel 150 000 ember várta az aranycsapatot, s vidéki városok lakossága is a terekre tódult. Sokan Győzelmes Febru­árként emlegetik ezt a párját rit­kító sikert, amely egy nemzet bámulatos összekovácsolódását eredményezte. Ezt emelte ki Václav Havel is: ha egy nemzetet ennyire fellelkesít egy olimpiai győzelem, akkor nincs ok az aggodalomra, hiszen bökkenő: fiam mindössze más­fél éves. Csak arra volnék kíván­csi, milyen adatbázisból válasz­tották ki a fiam nevét. Morovics Katalin Vágkirályfa Kampány előtt Az 1998-as parlamenti választá­sok előtti választási kampány még „de iure" nem, „de facto" el­kezdődött. A kormánypártok kö­zül a DSZM gyakorlatilag rend­szeresen tartja választási kampá­nyát a pozsonyi sportcsarnok­ban. Érthető, mert a DSZM-nek szüksége van a „leghívőbbek" fo­Hašek a csehek új istene. (CTK) más téren, például az országépí­tésben is figyelemre méltó ered­ményeket érhet el. Vitathatat­lan, már péntektől, a kanadaiak lyamatos butítására. Mečiarnak pedig arra, hogy híveivel elhites­se azt, hogy „csak ő" képes ebben az országban uralkodni. Az már más lapra tartozik, hogy őt az ál­lampolgár gondjai a legkevésbé sem érdeklik, hanem csak az, hogy korlátlanul uralkodhasson. Az, hogy Mečiar mennyi pénzt szán a választások előtti kam­pányra, engem csak bizonyos ér­telemben érdekel, de annál job­ban izgat, lesz-e a szlovákiai ma­gyarságnak parlamenti képvise­lete. Nagyon helyesnek és jónak tartom, hogy a Magyar Koalíció megállapodást írt alá a Szlovák Demokratikus Koalícióval. Erre elleni szenzációs győzelem óta Csehországról beszél a (sport) világ. Joggal! Van mit irigyelni egykori honfitársainktól. az aktusra feltétlenül szükség volt, mert ezzel az MK bizonyí­totta a nem magyar nemzetiségű állampolgárok előtt, hogy a de­mokráciáért képes együttműköd­ni a szlovák demokratikus pár­tokkal is. Mečiar - tekintettel ar­ra, hogy Michal Kováč távozása után az országnak nem lesz ál­lamfője, és a hatalom nagy része átszáll a kormányfőre - mindent meg fog tenni azért, hogy a ha­talmát megerősítse, és olyan vá­lasztási törvényt fog kieszelni, amely csak az ő hatalmát erősíti meg. Benyovszky László Léva

Next

/
Oldalképek
Tartalom