Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-21 / 43. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 21. VENDÉG KOMMENTÁR Mitől fél Mečiar? Az alkotmánybíróság héttői bejelentését követően, mely szerint a közvetlen elnökválasztásról szóló népszavazás meghiúsításával megsértették Ivan Šimko állampolgári jogait, a referendum kérdése ismét első számú téma. Ezzel kapcsolatban rögtön több kérdés merül fel. Az első Šimko lépéseit illeti. Jogászként egy világos helyzetet sikerült „öszszebonyolítania" ahelyett, hogy a népszavazás kiírására kérte volna fel a köztársasági elnököt, csupán azt kérte, tűzze ki a referendum időpontját. A szlovák alkotmány egyértelműen kimondja, hogy ha a törvény szabta feltételek teljesülnek, az elnöknek joga van népszavazás kiírására. Az állampolgárok petíciója megfelelt a törvényes előírásoknak, az alkotmánybíróság megállapítot ta, hogy a közvetlen elnökválasztás nem csak azért hiúsul meg, mert az arrogáns belügyminiszter meggátolta ebben. Sajnos, az Alkotmány egyetlen szóval sem említi, hogy az elnök csupán a népszavazás időpontját jelentheti-e be. Az lenne a legjobb, ha Šimko kérésétől függetlenül Kováč elnök kiírná a népszavazást, nem csupán az időpontját, mert az lehetővé tenZolo Mikeš né a kormánykoalíciónak, hogy megkérdőjelezze az eljárás alkotmányosságát. Továbbra is kérdés, miért nem hajlandó a kormánykoalíció népszavazási harcba bocsátkozni. A „népe" akaratától fél Mečiar? Vagy attól, hogy közvetlen választás esetén nem lehetne olyan könynyen elnökké, mint a parlamenti intrikák segítségével? Netalán attól tart, hogy Szlovákia lakossága nem választana elnöknek olyan miniszterelnököt, akinek a kormányzása alatt politikai hátterű emberrablás, gyilkosság, az alkotmányt semmibe vevő parlamenti döntések történhettek? Mečiar azt bizonyítja, hogy tisztában van népszerűsége csökkenésével, s inkább megkerüli a közvetlen elnökválasztást. A nép azonban, előbb vagy utóbb, mindig keresztülviszi akaratát. Marad a remény, hogy Mečiar esetében nem kell negyven évet várni, s az állampolgárok akaratát figyelmen kívül hagyok kevésbé bársonyos leckét kapnak, mint 1989-ben. A szerző a Lidové noviny munkatársa. JEGYZET Visszaszámlálás JUHÁSZ LÁSZLÓ Amikor hónapokkal ezelőtt megjelent a pozsonyi elnöki palotával szemben egy ház tetején, sok szó esett arról a kijelzőről, amely elnökünk megbízatási idejét hivatott látványosan kurtítani. A haragospiros, méteres számjegyek leplezetlen fölényességgel hirdetik: az államfő napjai meg vannak számlálva. Erről az ellennaptárról az Új Szóval szemben levő másik kijelzőjut eszembe.Arra figyelmeztet, hogy 2000. január elsejéig még 581...580...579 napunk van hátra. Sőt: a szerkezet arról is tájékoztat, pontosan hány másodperc múlva koccintsanak azok, akik úgy tudják: 1999. december 31-én ér véget a huszadik század. Gondolom, legalábbis örömtüzekkel és pezsgődurranással üdvözlik majd a Kováč-mentes „új időszámítást" a Hodža téri Nagy Vörös megálmodói, mikor az 1 felkiáltójele 0-vá gömbölyödik. A visszaszámlálás azonban nem volt zökkenőmentes. A sors egyszer-kétszer már megállította az órát, majd az illetékes elvtársak nagyvonalúan átállították a kijelzőt, hogy az elnök hivatali esküje évfordulójának torát ülhessék a nullnapon. És hogy mi lesz, ha letelik az az öt és fél millió másodperc, ami 2000-től választ el minket? Mit hoz a kétezres év? A jósok jó sok bajt, háborút, katasztrófát, az informatikusok pedig a számítógépek megbénulását látják benne. A napszámálós tábor szintén újra vágyik. Vagy legalábbis nem a régire. A bácsira. Elképzelem elégedettségüket, amint reggel a sarki újságárushoz Republikáért indulók útba ejtik a számlálót. A demokrácia cekkeres-fejkendős képviselői összesúgnak: „Hányat kell még aludni?"Nagyon várják már a pillanatot, amikor az ország állapotjelzőjén a 3-2-1 után megjelenik saját tükörképük, a nagy nulla. A szerző a Szlovák Rádió angol szerkesztőségének munkatársa. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index:48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Örülök, hogy fiunk már megérheti az elnökválasztást. (Peter Gossányi karikatúrája) A határvonal nem a történészek és az újságírók között húzódik Alkalmi szerepcsere? Szellemeskedéssel kezdődött a minap a pozsonyi Sajtóházban a Szlovák Történelmi Társulat és a Szlovákiai Újságíró Szindikátus közös rendezvénye. KISS JÓZSEF A meghívó az összejövetelt amolyan sajtóértekezletként meghirdetve az újkori szlovák történelem határköveivel kapcsolatos történészi-újságírói véleménycserére invitálta az érdeklődőket. S ezek a fordulópontok furcsamód mind nyolcas számmal végződnek, lévén szó ugyanis a következő évfordulókról: 1848,1918,1938,1948, 1968. Nos, e sorozatból valóban nem hiányzik az ígéretes avagy baljós kibontakozás, a remények elvetélése, sőt a tragikus végkifejlet már-már valóban sorsszerűnek tűnő ismétlődése, aminek, tudjuk, megvannak a történeími folyamatok mélyrétegeiben gyökerező okai. Mégis csábíthat, legalább egy könnyedebb megjegyzés erejéig a nyolCsatlakozik- e az eddigi határkövekhez az 1998-as év? cas számnak valami mágikus szerepet tulajdonító történelmi bűvkörkeresésre. Ezt tette a találkozót megnyitó történész, s ehhez, alighanem az egyik újságíró szavakészen, kérdésként hozzáfűzte: ki tudja, csatlakozik-e, és miként az eddigi határkövekhez az 1998-as év? Neves történészek, az egyes időszakok alapos ismerői tartottak az évfordulókhoz kapcsolódó rövid historiográfiai bevezetőt, felvillantva a kutatás Átvették a bizonyítványt! II. Csodálatos dolog olvasni otthonomról az Internet segítségével egy másik világrészen. A minap az Új Szót böngészve találtam rá Štefanko Erzsébet bátorkeszi lakos levelére. Én teljesen egyetértek azokkal a szülőkkel, akik nem felejtették el nemzetiségüket, és nem vették át az egynyelvű bizonyítványt. Sajnálom, hogy a kedves szülő gyermeke éppen azok között volt, akik ezt elfogadták, és sérmai állását is. A vitában azonban mintha ragadósnak bizonyult volna a csattanós replikázás. Ebben a légkörben a történészek között számon tartva ugyan, de némi publicisztikaiújságírói létformával is maga mögött igencsak erős késztetést érzett az ember az újságírói megnyilatkozásokra, olyan történelmi paradoxonokat felhozva, amelyeket szokásos inkább csak a kuriózumok és az irántuk való érdeklődés szintjére leszállítva kezelni. így például a szlovák-magyar viszonyt illetően, mely elválaszthatatlanul összefonódik a szóban forgó évfordulókkal. Alighanem némi pikantériával emlegethető, hogy az 1848-49-es szabadságharc idején ezres nagyságrendben harcoltak a honvédseregekben szlovákok, s nemcsak a kötelező sorozás következményeként. S úgy tűnt, hogy igencsak szűk körben ismert Jozef Tisónak az 1938-as komáromi tárgyalásokon, csehszlovák küldöttségvezetőként előadott negyedik javaslata, mely a mai viszonyok között több mint paradoxonként hangzik, és a tágabb közegben talán még sokkolóan is hathat. Jozef Tiso ugyanis azt indítványozta: a területi visszacsatolásról való lemondás esetén hajlandók a kötőjeles Csehszlovákián belül Szlovákia és Kárpátalja részeként területi autonómiát biztosítani a magyarság számára. S nyilván a mai közhangulatban meghökkentő fogadtatást vált ki a mármár elfeledett s legfeljebb újságírói okvetetlenkedésnek számító utalás 1968 kapcsán arra, hogy Dél-szlovákiában enyhén szólva a kisebbségi magyarok sem virágcsokorral fogadták a Magyar Néphadsereg átvonuló csapatait. Általában kiegészíteni látszott a vitában egymást a sziporkázási tőnek találta az Új Szóban közzétett, ezzel kapcsolatos pontatlan(?) adatokat. Cikkével olyan benyomást keltett bennem, mintha egyetértene a „csakis egynyelvű" rendelettel. Egyébként én is „mélységesen fel vagyok háborodva", és szomorúnak találom mindezt, mert a sok magyar iskolás tanulónak, beleértve levélírónk gyermekét is, nem adatik meg az az alkotmányos jog, hogy anyanyelvén olvashassa azokat a kiértékeléseket, amelyekért hónapokon át szorgalmasan tanult. Fehér A. Dallas, Texas kedvnek köszönhetően a váltakozó szerepcsere: olykor az újságírók bocsátkoztak okfejtésekbe, és történészek éltek a problémák magyarázását rövidre záró aforisztikus fordulatokkal. így például arra a kérdésre, hogy elképzelhető lenne-e 1948-49- ről szóló közös szlovák-magyar feldolgozás, a problémakör szakértője lakonikusan válaszolt, ami az egykori „Rádio- Jerevannak" is megtette volna: igen, csak attól függ, milyen magyar és milyen szlovák történészek közreműködésével. S ha az idő engedi, alighanem érdekes eszmecsere kerekedett Kiegészítették egymást a váltakozó szerepcserével. volna a kölcsös empátia, az egymás megközelítései és eltérő hangsúlyai iránti beleérző képesség mibenlétéről. A vitából igazában egy filozófus enyhén szólva történelmietlen felszólalása lógott ki, aki az 1968-as csehszlovákiai beavatkozással szembeni akkori nyugati magatartást úgy értelmezte, hogy már akkor a 21 éwel későbbi, úgymond, zsarolási lehetőségre gondoltak. Hozzá kell tenni: a találkozón nem voltak jelen a nemzeti beállítottságot az ellenségképek terjesztésével azonosító újságírók, s a velük tartó történészek egyike-másika valószínűleg úgy látta: nem is érdemes a saját szekértáboron kívül szóba ereszkedni. A találkozó legfeljebb arról tanúskodott: a szellemi életet is megosztó határvonal a történészek és újságírók viszonyában nem közöttük húzódik, hanem a homlokegyenest eltérő politikai értékrendek szembenállásából ered. Az asszimiláció ellen Csáky Pál szerint a négy és fél millió szlovák nem lesz képes hatszázezer magyart pár év alatt asszimilálni. Azonban politikusunk állításának akkor volna fedezete, ha megfelelő ébresztőmunka folyna minden magyarért, még a „lebegő identitásúakért" is. S ha pl. az érsekújvári apadó számú magyar iskolakezdők száma Csákynak csak, mondjuk, veszteség, és nem veresége a magyarságnak, akkor nyilván győzelmünkről is különös fogaiTALLÓZÓ SME Ján Čarnogurskýt kérdezte a lap azzal kapcsolatban, hogy Jozef Tuchyňa vezérkari főnök a hivatásos katonák szociális ellátásával foglalkozó, szerinte nem megfelelő törvény elfogadása miatt bejelentette lemondási szándékát. A KDM elnöke sajnálkozásának adott hangot a tábornok döntése miatt, mivel nagyon jó vezérkari főnöknek tartja, a hadsereg az ő vezetésével érte el sikereit. Személye egyben garancia volt arra is, hogy a hadsereget nem fogják kihasználni a fegyveres erők jelenlegi főparancsnokának, Michal Kováč államfőnek a távozása után. Čarnogurský szerint a törvény elfogadása során az SZNP - bár Ján Sitek az ő miniszterük - nem volt elég határozott. Ha a végső szavazáson nem vettek volna részt, akkor a parlament nem hagyhatta volna jóvá ezt a törvényt. PRÁCA A lap értesülése szerint egy héten belül új vezetése lesz a Keletszlovákiai Vasműnek. Ezt megerősítette a vasmű szóvivője is, s egyben közölte: összehívják a részvénytársaság rendkívüli közgyűlését, amelyen az egyik napirendi pontot éppen a személyi változások fogják képezni. Á lap úgy tudja, nemcsak az elnök és az alelnök személye fog változni, hanem más magas posztokon is földrengésszerű változások fognak végbemenni. A távlati elképzelések szerint a felügyelőtanács valamiféle tulajdonosi szervvé alakulna át. Ami pedig a jövőbeli igazgatótanácsot illeti, a legnagyobb valószínűséggel a gazdasági feladatok teljesítéséért felelős menedzsment tagjai fogják alkotni. NOVÝ ČAS Ejzenstejnnek a Téli Palota sosemvolt ostromát bemutató híres fekete-fehér felvételeit juttatta a lap szemleírójának eszébe az a terv, hogy a Mečiar-kormány az elnöki palotában akarja megtartani első márciusi ülését. A szerző szerint feltűnő az analógia e terv és a régvolt pillanat között, amikor az analfabéta muzsik átvette az uralmat az egykori luxus romjai felett. „Nem férhet kétség ahhoz, hogy a kormány, amelynek 1994-től nem sikerült elüldöznie Kováčot a hivatalából, ... az említett ülésből győzelmi aktust kreál. Mit számít, hogy Kováč március 2-án normálisan távozik tisztségéből, mit számít, hogy a kormánynak nincs mit ünnepelnie? A rituális gyűlölet, amelyet Michal Kováč személyével szemben éveken át szítottak magukban Mečiar és munkatársai, rituális befejezést kíván. Annál inkább, hogy Kováč egykor egy volt közülük. Emlékeznek? A bolsevik is mindenki másnál jobban gyűlölte egykori elvtársát, a menseviket. Ezért nagyon valószínű, hogy a Grassalkovich-palotában fel fog hangzani Mečiar, Tóthová, Hudec és a szlovák csoda többi atyjának győzelmi éneke." mai lehetnek. Ilyen arányú aszszimiláció láttán fél évszázad múlva lehet, hogy már csak kirakatba tett rezervátumok maradunk. A hiba ott van, hogy a „demokratikus" világgal szemben nem merjük képviselni igazunkat. Vajon miért ismerje el az ominózus „egy mondatot" az SZDK, ha Budapest és reményt nem adó vezetőink örök időkre mindenről lemondtak, ezzel okozva asszimilációnkat, veszteségeinket? Remény nélkül, kárpótlás nélkül felelősséggel lehet-e biztatni a szenvedés vállalására? Zilizi Tihamér Pozsony OLVASÓI LEVELEK