Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-20 / 42. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 20. KOMMENTÁR Parlamenti számtan HOLOP ZSOLT A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ma délutánig beje­lenti, Vladimír Mečiar lesz-e a köztársasági elnök a március 5-i elnökválasztási forduló után. Nem tévedés, valóban ezt je­lenti be, és éppen az ilyen bejelentésekben rejlik a szlovákiai demokrácia cseppet sem diszkrét bája: ha Mečiar úgy dönt, hogy jelölteti magát, valami elképzelhetetlennek kell történ­nie, hogy ne válasszák meg. Egyértelmű ugyanis, hogy inkább nem indul az elnökválasztá­son, ha nem tud a zsebében 93-94 biztos voksot, három-négy­gyei többet a szükségesnél. Nem engedheti meg magának, hogy 89 megszerzett szavazattal lerombolja a választóiban róla kialakult „mindig diadalmaskodó" mítoszt. Kockázatot pedig igazán felesleges vállalnia, hiszen Michal Kováč márci­us másodiki távozása után akáŕ a Grassalkovich-palotából is figyelheti az elnökválasztást. Tibor Cabaj, a DSZM frakcióvezetője szerdán nem hivatalos tárgyalást folytatott a DU és a KDM klubjával, és bejelentette: nem közeledtek az álláspontok; majd szerénykedve 92 voksot tippelt Mečiarnak. Korábbi „soha többé" kijelentései ellenére a baloldal odáig bátorkodott, hogy alelnöki szinten tárgyalt a DSZM-mel. A DBP mintha sejtene valamit, jó előre meggya­núsította az SZDK-t: azért nem akarja átvenni a szavazólapo­kat, mert nem bízik saját képviselőiben, tehát az „árulókat" ott kell majd keresni. Viszont ebből az is következik, hogy a DBP bizony hajlandó átvenni a cédulákat, ami nem sok jót je­lent. Migašék azzal takarózhatnak, hogy saját jelöltet indíta­nak - bár ez a parlamenti matematika szerint teljesen felesle­ges -, és ha egyszer saját jelöltjük van, elég furcsa, ha nem ve­szik át a cédulákat és nem szavaznak. Maga Mečiar is kijelen­tette, ha az ellenzék en bloc távol marad a szavazástól, nem lesz megválasztva, ha nem, igen. Vagy megint a levegőbe be­szélt, vagy már kellő számú honatya és honleány puhult meg. Mindenesetre az ellenzéki pártoknak gyakran róják fel, hogy közösen nem tudnak kettőig sem számolni, viszont egy-egy képviselő akár 40-ig, 50-ig is elszámolgat az ujjacskáin, a hat nullát már csak utána kell írni. Különösen, ha mindennek el­lent tud állni, csak a csábításnak nem. És Mečiar megválasztá­sa olyan, mint egy jó sztori, minden pénzt megér. Szlovákiá­ban ezt nevezik parlamenti matematikának. Balra nézz! TÓTH MIHÁLY A Mečiar-mozgalom csillaga gyors felívelésének első idő­szakában számos helyzetér­tékelő állapította meg keser­nyés iróniával: az 1989-es fordulat előttihez képest any­nyiban változott a helyzet, hogy régebben egy bolsevik párt volt Szlovákiában, most meg már kettő. Szlovákia ja­vát szolgálja, hogy amiként múltak az évek, a Demokrati­kus Baloldal Pártját - itthon és külföldön - a demokraták egyre kevésbé tekintették bolsevik típusúnak. Amióta a DSZM meglebeg­tette Mečiar elnökjelöltségé­nek lehetőségét, a politikai előrejelzők legalább akkora figyelmet fordítanak a de­mokratikus baloldaliak vár­ható magatartására, mint a kormánykoalíciós hármasfo­gatéra. Kész tény, hogy mind a Szlovák Demokratikus Koa­líció, mind a Magyar Koalíció bojkottálni fogja a titkos sza­vazást, így az államelnök megválasztásához elenged­hetetlen néhány ellenzéki voks csak a DBP klubjából származhat, ha származik. A Migaš vezette demokrati­kus baloldaliak a Mečiarról való szavazás bojkottjának előzetes meghirdetésében nem voltak szolidárisak az SZDK-val és az MK-val. Ez azonban azt is jelentheti, hogy nem voltak hajlandók szolgálatot tenni Mečiarnak, nem tárták fel kártyáikat. Nem jelentéktelen győzelem lenne, ha a miniszterelnök biztos győzelmében bízva je­löltetné magát, de végül még­sem szerezne 90 szavazatot. Önmagát ütné ki ezzel az el­nökségért folyó további küz­delemből.Biztos vannak a DBP-ben is ingatag politiku­sok, akik hajlandók lennének zsebre vágni a harminc ezüst­pénzt. Talán minden pártban vannak. A DBP-ért és a szlová­kiai demokratikus pártstruk­túra teljességéért aggódok re­ményét annak tudata élteti, hogy tisztességes magatartá­sával a DBP most további bi­zonyítékot szolgáltathat arra nézve, hogy vezetői komo­lyan gondolják a szocdemmé válást. Néhány képviselőjének árulásával viszont az egész párt bolsevikká minősülne vissza. Tehát a demokratikus baloldal egyeden értelmes al­ternatívája: a Mečiarról való szavazás bojkottja. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) MislavEdit-kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagy kapós 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vraw.voxnova.sk/ A túlélés nem mindig jelent gerinctelenséget, meghasonlást Nádszeg, anno... Újságoldalak százai teltek meg már a kétnyelvű bizo­nyítványok betiltása után azzal, miként reagáltak a pedagógusok erre a lépés­re. Sajnos, napjainkra jó­formán ez az egyetlen ko­moly sajtóprobléma. Pedig iskoláinkban a gondok nagy része egészen más természetű. LOVÁSZ ATTILA Nem lehet kérdéses, hogy a Slavkovská vezette oktatási tár­cát hová sorolja minden értel­mes - magyar és szlovák - em­ber. Világos az is, hogy a két­nyelvű bizonyítványok eltörlése, adminisztratív betiltása nem­csak diszkrimináló, hanem poli­tikai szempontból teljesen értel­metlen, a társadalmat neuro­tizáló döntés is volt. Egyértelmű az is, hogy Slavkovskáék ha mást nem is, ezt a választóiknak „el­adhatják" a közelgő választási kampány során. Mi mást is kí­nálhatnának fel? Az értelmede­nül megnyitott, indokolatlanul működtetett miniegyetemek so­rát? A pénzhiány miatt egyre le­Az érettségizők zöme nem tüntetni, hanem tanulni akar. hetetíenebb helyzetben levő nagy múltú egyetemeket? Az omladozó iskolaépületeket, megvont mozgóbéreket, levál­tott szlovák és magyar igazgató­kat, beruházások immár bünte­tendő hiányát? Egy kimondot­tan rossz, tankönyvként hasz­nálhatatlan mű kiadását PHARE pénzből? Indokoladanul magas állami dotációt annak a kliniká­nak, amely a miniszter asszony fogsorát rakta rendbe? OLVASÓ! LEVELEK Torz fintoraink A hirdetésben az áll, a Mágus ezer olvasónak elárulja a Nagy Titkot, amely elvezet a boldog­sághoz és a gazdagsághoz. Ám mi legyen a többi olvasóval? So­kat megélt vénasszony létemre a politikusokra nem bízhatom őket. Számukra az egyszerű em­ber szerencséje, boldogsága, gazdagsága idegen fogalom. Ők az ilyenek felett nagyvonalúan átsiklanak. Ja, hogy belőlünk él­nek? Ó, ilyen kicsiségek! A biz­tonság kedvéért jobb, ha ma­gunk között oldjuk meg az ügyet. Felébredtünk, hát léte­Nos, világos, hogy ezt a minisz­tériumot, legalábbis a mostani korszakát szeretni nem fogjuk. Az viszont már bénító, hogy nap mint nap csak a bizonyítványok­kal, csak Slavkovskáék badarsá­gaival foglalkozzon tanár, gyer­mek, szülő és újságíró. Értel­metlen akkor, amikor ebben a választási ciklusban legföljebb idegesíteni tudjuk vele a tárcát, érdemleges eredményt nem érünk el. A minisztérium elérte, hogy néhány helyen összeug­rasztott tanári karokat, konflik­tusokba kevert pedagógusokat, szülőket. A nyolcadikos diákok szülei olyan bizonyítványt akar­nak, amellyel a gyermeket fölve­szik középiskolába. Az érettségi­zők zöme nem tüntetni, hanem tanulni akar. Mégpedig úgy, hogy addigi eredményeit hitele­sen igazoló és a felsőoktatási in­tézmény által elfogadott okirat bizonyítsa. A miniszter asszony csak örülhet annak, hogy a szülő dühösen ro­han be az iskolába, hogy a gerin­cesen visszautasított egynyelvű bizonyítványt kétje ki, mert cse­metéjével nem állnak szóba. Csak örülhet annak, hogy a taná­ri karban, ahol egy pedagógus vállalta a kitartást, most már konfliktusok sora zajlott le, mert a többi kolléga tanítani (!) akar. A pedagógusszövetség és a poli­tikai pártok ellenállásra szólítot­tak fel tavaly. Harcmezőre küld­ték a pedagógust - fegyver nél­kül. A tüntetés, tiltakozás nem­csak polgári, politikai eszköz is. Nem lehet forradalmárnak lenni úgy, hogy elvárom: fizesse ki a munkáltató a társadalombiztosí­tást, és legyen hová munkába állnom holnap is. Vannak pilla­natok, amikor tüntetni kell, sőt, be kell szüntetni a munkát. Erre minden munkavállalónak - a pe­dagógusnak is - joga van. De csak szakmai megalapozottság­gal és törvényes eszköztárat használva lehet sikeres. Ellenke­ző esetben megvonják bérét, prémiumát, nyugalmát, elveszít­heti önállóságát. Az első világhá­borúban egy magyar tiszt nem engedte meg a forrófejű fiatal katonáknak, hogy értelmetlenül az első vonalba rohanjanak. „Mit kezd a haza másfél millió döglött hőssel" - tette fel a kérdést a ka­tona s igaza volt. Nem mindenki aljas és gerinctelen, aki az adott pillanatban éppen nem forradal­márként viselkedik, és nem min­denki aljas, aki a Sütő András ál­tal megfogalmazott túlélési poli­A falu félti gyermekeit, félti az egyébként nem sikertelen iskolát tikát választja. Mert ugye „a fű meghajlik a szélben és megma­rad, fiam" - mondá az Úr Sütő hősének. Amikor legutóbb számoltunk be a nádszegi iskolában az ügy mellett kiálló Agócs Béla két­nyelvű bizonyítványairól, nem gondoltuk, hogy ez a falu lakos­ságát mennyire fölhergeli. Az is­kola nyugalmat, a pedagógus a maga néhányszor 45 percét akarja. A falu félti gyermekeit, félti az egyébként nem sikerte­len iskolát. Félti a falut mint kö­zösséget, és nem érti, miért kell a félelem iskolájának nevezni azt a helyet, ahol a nádszegi ne­bulók tanulnak. Ha Agócs Bélát a hatalom bántani meri a két­nyelvű bizonyítványok miatt, ott leszünk. Ha az általa kezde­ményezett per véget ér, tudósí­tunk róla. Lapunk azonban nem lehet eszköze annak, hogy egy létező, működő és élni (ha úgy tetszik, jó értelemben túlélni) képes faluközösség szétessen. Mert okosabb egy ideig hagyni a bizonyítványt, mintsem feladni „a templomot és az iskolát". TALLÓZÓ SLOVENSKÁ_ REPUBLIKA A lap a bős-nagymarosi vízlép­csőrendszerrel kapcsolatos tár­gyalásokkal összefüggésben kérdezte Július Bindert. A Víz­gazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója szerint hatalmas jóvá­tétel a vízmű megalkotói számá­ra a Magyar Tudományos Aka­démiából villámcsapásszerűen érkezett állásfoglalás. Eszerint sem környezetvédelmi, sem gaz­dasági akadálya nincs a nagyma­rosi vízlépcső megépítésének. ­Az alsó lépcső megépítése tehát eldöntött tény, csak a magyar fé­len múlik, hogy hol építi meg ­állítja Binder. Szerinte a magya­rok másik ajánlata, a pilismaróti vízlépcső megépítése is részben megfelel az 1977-es szerződés­nek, ez is lehetővé tenné a bősi erőmű csúcsra járatását, habár 20 százalékkal kisebb termelést tenne lehetővé. KOMMERSZANT DAILY Jevgenyij Primakov orosz kül­ügyminiszter szerdán megtar­tott budapesti tárgyalásainak választ kell adniuk arra a kér­désre, miként építi majd kap­csolatait Moszkva a NATO-ba és az EU-ba belépő országokkal, s mennyibe kerül majd ez a csat­lakozás Oroszországnak - írja a neves orosz gazdasági napilap. A cikkíró kiemeli, hogy az orosz külügyminiszter most látoga­tott el először a NATO-ba meg­hívott kelet-európai országba, és nem véletlenül esett a válasz­tás Budapestre, mert a moszk­vai külügyminisztériumban úgy ítélik meg, hogy a magyarok - a másik két pályázóhoz képest ­sokkal nagyobb mértékben ké­szek a a NÁTO-klubba való be­lépéskor figyelembe venni Moszkva érdekeit. „A magyarok nem akarják, hogy a NATO­csatíakozás Moszkvával való konfrontációba torkolljék, mi­vel akkor a szembenállás első vonalában találnák magukat" -nyilatkozta a lapnak a magát megnevezni nem kívánó orosz külügy-minisztériumi illetékes. SME A napilap közli, hogy Michal Lazar, a Szlovák Vasutak vezér­igazgatója tegnapelőtt kijelentet­te: a közeli napokra a vasút veze­tőineklejáratására irányuló infor­máció kiszivárogtatás várható a hét vasúti szakszervezet valame­lyikétől. Lazar szerint a támadás­nak gazdasági indítékai lehetnek, mivel tavalyi hivatalba lépését követően legalább ezer szállítói szerződés esetében felülvizsgálta az előnytelen kedvezményeket. Egyebek mellett felbontotta a nagymihályi ZEST céggel kötött szerződést, amelynek igazgatója Lazar elődje, Bartolomej Sinai volt vasúti vezérigazgató. Lazar szerint a jelzett támadások kül­földön is alááshatják a szlovák ál­lamvasutak megbízhatóságát. A lap munkatársa megjegyzi, hogy a vezérigazgató főleg banki körökben ismert, tavaly 135 mil­lió amerikai dollár külföldi hitelt sikerült szereznie. zünk. Megropogtatjuk csontjain­kat, megy ez rehabilitáció nélkül is. A kitárt ablakon keresztül be­szívjuk a szmogtól terhes hajnali levegőt, miközben szemünk cso­korba köti az éjszakai randalíro­zók „öüetességének" sokrétűsé­gét. Elég az élvezetekből, jöjjön a munka. A Főnök bal lábát ki­egyensúlyozzuk a mi jobbunk­kal, mi itt úgyis csak a fél lábun­kat vethetjük meg. Az összes ro­vart túlszárnyalva szorgosko­dunk napnyugtáig. Jót tesz, ha közben dicséljük szerencsénket, hogy a nap nekünk is világít. El­árulhatom hát, a Nagy Titok mindenkiben ott él, hiszen ez az élet értelme. Nap mint nap feltá­rulkozik az előtt, akinek erős a hite az életben, aki önzetienül szeret, aki igaz Ember tud ma­radni mindenek ellenére! Nagy Ilona Királyrév Egységben az erő Az Új Szó február 3-án Petőcz Kálmán tollából megjelentetett cikke késztetett véleményem ki­nyilvánítására. Egyetértek Petőcz úr állításával, amikor többek közt azt kérdi: „Pusztába kiáltott szó legalapvetőbb polgári jogo­mért küzdeni?" A készülő válasz­tási törvény módosítása körüli „csend" ezt a kérdést nem kérdő, hanem kijelentő mondat formá­jában érti. Ez a tény kizáija, hogy megvárjuk, amíg elfogadják a vá­lasztási törvényt, és majd akkor lépünk. Akkor már késő lesz gon­dolkodni, és sajnos, három pár­tunkvezetői már fél éve nem jöt­tek rá a megoldás kulcsára, leg­alábbis nyilatkozataik alapján er­re lehet következtetni. Mi tehát a Magyar Koalíció vezetőinek köte­lessége? A három párt a 15 szá­zalékos küszöböt elérni képtelen. Ezért nincs más kiút, csak az, hogy a politizáló magyarokat egy pártba kell tömöríteni, össze kell fogni, hogy a parlamenti képvise­let megmaradjon, id. Vajányi László Buzica BOBmmmmamm Szöveg nélkül. (Szalay karikatúrája)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom