Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-18 / 40. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 18. KOMMENTÁR Komolytalankodásolc FEKETE MARIAN Mečiar jelölése és az államfőválasztást illetően néhány tény hétfő óta nyilvánvaló. Először: Mečiar hűséges munkatársai komolyan gondolják, hogy kedves Vezérüket jelölik a köztársasági elnöki tisztségre. Másodszor: Mečiar komolyan gondolkodik arról, hogy a DSZM parlamenti frakciójának adott szavát komolyan gondolta-e, azaz elfogadja-e az államfői posztra való jelölését. Harmadszor: Oľga Keltošová egész komolyan számol azzal, hogy Mečiar, ha a parlament legalább 90 képviselő voksával (titkos szavazással) államfőnek megválasztja, továbbra is a mozgalom tagja (elnöke?) marad, és köztársasági elnökként a DSZM mellett korteskedik a közelgő parlamenti választásokat megelőző választási kampányban. Hogy a mozgalom eddigi államfóideálja egy pártatlan, azaz pártok fölött álló személyiség volna, ma már nyilván tarthatatlan. Keltošová szerint ugyanis az alkotmány nem szól arról, hogy a köztársaság elnökének pártonkívülinek kellene lennie. Spéci ebben a kérdésben Keltošovának igaza van. Ám éppen az általa is képviselt mozgalom gyalázta 1992-ben Václav Havelt, mert ő a parlamenti választások előtt éppen a Mečiar-mozgalommal szembenálló politikai pártokat népszerűsítette volna. Hasonló kifogásaik voltak 1994-ben Michal Kováčcsal szemben is. Holott Havel és Kováč a parlamenti választások előtti kampányban pártatlan maradt. Ám a Vezér mozgalma ezt kifejezetten sértésként fogta fel. Végül is: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!" Az adott politikai helyzetre vonatkoztatva: „Aki nem kampányol melettünk, az ellenünk kampányol". Michal Kováč amint megválasztották államfőnek, felfüggesztette a Mečiar-mozgalombeli tagságát. Alighanem ebből kiindulva állította Kozlík miniszterelnök-helyettes, hogy Mečiar nyilván pártatlan államfő lenne, ha megválasztanák (a Vezérnek csak a saját hatalma a fontos, ha az érdekei úgy kívánják, szembefordul pártjával). Egyébként; Keltošovának igaza van, az alkotmány nem tiltja, hogy az államfő politikai párt tagja legyen. Tiltja azonban azt, hogy vállalkozói tevékenységet folytató jogi személy vezetőségének tagja legyen. Mármost ki nem tud ebben az országban arról, hogy a Mečiar által vezérelt mozgalom csak egy, az ország kirablására, privatizálási-vállalkozói tevékenységre szakosodott jogi személy, amelyet egyesek maffiának, mások pedig (a hivatalos bejegyzések alapján) politikai mozgalomnak tekintenek? Esernyők Bagdadban TÓTH MIHÁLY Moszkva szempontjából van abban némi ráció, hogy az orosz diplomácia az iraki válság megoldásának receptjét tárgyalások folytatásában látja. Ha némileg szabadjára engedjük a fantáziánkat, a Bagdadba utazott Zsirinovszkij hóna alá oda tudjuk képzelni Chamberlain 1938-as brit miniszterelnök esernyőjét. Előfordulhat, hogy Zsirinovszkij néhány nap múlva a moszkvai repülőtéren pecsétes okiratot húz ki belső zsebéből, meglengeti a tömeg előtt, és kijelenti: „Megmentettem a békét." Orosz szempontból abban is van logika, hogy Jelcin adminisztrációja nem engedi meg, hogy elsősorban a szélsőséges Zsirinovszkij imponáljon a hajdani birodalom dicsőségén darvadozóknak. így a Kreml maga vette kezébe az ügyet, és ahol csak egy mód van rá, kinyilatkoztatja: amíg bármilyen parányi lehetőség van a diplomáciai eszközöknek a háború elkerüléséhez vezető alkalmazására, nem szabadna megkezdeni a bombázást. A diplomácia lehetőségeinek túlhangsúlyozásával az oroszok azt a benyomást keltik (és nem egészen siker nélkül), mintha az USA háborús gyújtogató volna. Nem csodálkoznék, ha a moszkvai kormánypárti sajtóban ismét aktivizálnák azokat a karikaturistákat, akik a hidegháború évtizedeiben takaros rajzokat készítettek a puskaporos hordó mellett szivarozó imperialistákról. Kétségtelen, hogy az USA minden egyes katonai akciójánál gazdasági érdekeket is szem előtt tart. Az Egyesült Államok és Irak jelenlegi viszonyában azonban a gazdasági érdek körülbelül annyira érvényesül a katonai stratégiában, ahogy 1942 táján az USA hitleri Németországhoz fűződő kapcsolataiban. így 1998 februárjában annak, aki valamelyest ismeri a XX. századi történelmet, az orosz külügyminiszter és Zsirinovszkij bagdadi békemissziójáról elsőként Chamberlain 1938-as berchtesgadeni „kirándulása" és Hitlerrel való kiegyezése jut az eszébe. Sajnos, némely szlovák politikusok is fontolgatják, nem kellene-e esernyőt vásárolni, és Bagdadba utazni. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitni: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijesztí a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szöveg nélkül (Szalay Zoltán karikatúrája) NEUE ZÜRCHER ZEITUNG Fenyő János sajtómágnás meggyilkolása a magyar politikusok közt vitát robbantott ki a közbiztonságról. Horn Gyula kormányfő öngólt rúgott a választási harc közepette, amikor megkísérelte áthárítani a felelősséget koalíciós partnerére, s rosszul idézte a külföldiek részvételi arányát a bűncselekmények elkövetésében - írja a svájci lap. A szerző szerint. Hornot már a választási harc foglalkoztatja, és elhamarkodott kijelentését a magyar közállapotokról természetesen Kuncze Gábor belügyminiszternek címezte. Kuncze hűvösen korrigálta a kormányfő külföldi bűnözők arányára vonatkozó szavait, és Hornnak még azt a megjegyzést is el kellett tűrnie, hogy kijelentései alkalmasak az idegengyűlölet szítására. „A miniszterelnök húzása újból bizonyította ismert hajlamát az improvizált, senkivel sem egyeztetett állásfoglalásokra, amelyekről utóbb kiderül, hogy korrigálni kell őket" - jegyzi meg a lap. Szlovákia először említette Magyarországot példaként - csak éppen hibásan Mikor jó a magyar példa Ivan Gašparovič és Sergej Kozlík is azzal indokolja a pártonkénti öt százalékos küszöb bevezetését koalíciók esetében, hogy Magyarországon is így van. Először fordult elő, hogy a Mečiar-kormány követendő példaként említi Magyarországot. PETŐCZ KÁLMÁN Az egész a következő dolgok miatt abszurditás: 1. Egyszerűen nem igaz, hogy Magyarországon is „így van". Magyarországon kombinált választási rendszer van - egy adott jelölt egyéni választókerületből, területi pártlistáról és országos listáról is bejuthat a parlamentbe. A kapcsolt listákra vonatkozó pártonkénti öt százalékos küszöb pusztán a területi listákra vonatkozik. Nincs olyan ország Európában, ahol Egyszerűen nem igaz, hogy Magyarországon is „így van". arányos, pártlistás választási rendszerben ilyen koalíciókötési akadályokat gördítenének a pártok elé, mint amilyet a „mi" kormányunk készít. Lengyelországban például 7 százalékos a koalíciók számára a küszöb, akárhány pártból állnak össze. 2. A második abszurditás az, hogy miközben „kormányunk" a magyarországi választójogi törvényre hivatkozik, és azt követendő példának tartja, állandóan arra szólítja fel a magyar A reciprocitás eszközei? A Szlovák Televízió Lépések című „emésztésgátló" műsora melynek témája a nemzetiségi nyelvhasználatról szóló törvény megalkotásának szükségessége volt - újfent bizonyította, hogy olyan messze vagyunk még a polgári demokráciától, mint Makó Jeruzsálemtől. A „dalárda" ezúttal is az „Ez a harc lesz a végső" refrénű szappanopera kódolt változatát igyekezett előadni. A kormányt, hogy ezt a törvényt sértse meg azzal, hogy alanyi jogon juttassa be a magyarországi nemzetiségi kisebbségek képviselőit a parlamentbe, megkerülve így a választójogi törvény rendelkezéseit. Hiszen így a kisebbségek szervezetei kevesebb szavazattal juthatnak mandátumhoz, mint az egyéb pártok. Vitán felül áll természetesen, hogy mivel az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény megadja a kisebbségeknek az alanyi jogból fakadó parlamenti képviseletet, ezt a kérdést, bármennyire bonyolult jogilag, meg kell oldani. 3. A harmadik abszurd vetülete kormányunk példálózásának az, hogy azt követelik Magyarországtól, amit saját maga nem ad meg az itteni kisebbségeinek. Mert ugyebár melyik szlovák törvényben van lefektetve a szlovákiai nemzeti kisebbségek joga a parlamenti képviselethez? Nincs ilyen törvény. És hol vannak a szlovák parlamentben a ruszinok, németek, lengyelek, romák, csehek és horvátok képviselői? Sehol. Magyarországon pedig most is ott vannak. Szlovák képviselők ülnek az SZDSZ és az MSZP padsoraiban, németek a FIDESZ-nél, hasonlóképpen romák, románok, szerbek. Dušan Slobodník annyiszor találkozott már Mária Jakabovával, hogyan állíthatja akkor, hogy nincsenek szlovákok a magyarországi törvényhozásban? Ázért állíthatja, mert a szlovák ellenzéki politikusok és a sajtó nem cáfolja ezt a demagógiát, de a magyar (beleértve a magyarországiakat, sót, elsősorban őket) politikusok és a magyar sajtó sem kellőképpen. hatalom képviselői kupeckedés tárgyaként kezeltek bennünket, magyarokat. Matematikai megfogalmazással élve a reciprocitás komponensei vagyunk. Handžárik és Bajaník úr számrébuszai a magyarországi szlovákok, valamint a szlovákiai magyarok létszámát illetően megmosolyogtatóak voltak. Találó volt viszont Szilvássy József közbeszúrása, miszerint 1947-ben a magyarországi szlovákok a „busásan megéri" jelszó jegyében idetelepültek az elhagyott „fészekbe", a jogaiktól és vagyonuktól megfosztott magyarokat viszont földönfutóvá téve toloncolták ki Magyarországra. Bajaník úr sportpéldával Ezen a ponton igazat kell adnom Juhász Ilona olvasónak, aki ezt az Új Szó egyik számában szóvá tette. 4. A szlovák kormány tehát azt követeli Magyarországtól, hogy biztosítson kollektív jogokat az ottani kisebbségeknek. Miközben ugyanezt elutasítja saját kisebbségei viszonylatában. Ugyanakkor a szlovák kormány aláírt egy olyan szlovák- magyar alapszerződést, amely téA szlovák alkotmány preambuluma nemzeti elvre épül telesen kimondja, hogy a kisebbségek státusának rendezésében a két kormány nem a kollektív jogok filozófiájából indul ki. A szlovák kormány tehát arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy sértse meg a szlovák-magyar alapszerződést. Eközben a tizenöt százalékos küszöb bevezetésével a jelenleg hatályos törvények szerint parlamentbe jutott magyar képviseletet is meg akarja akadályozni. 5. A demagógia csúcsa azonban Slobodník úr azon többször hangoztatott kijelentése, hogy a magyar pártok létezése tulajdonképpen alkotmányellenes, mert a szlovák alkotmány polgári elvre épül. Nos, egyrészt a szlovák alkotmány preambuluma éppen hogy nemzeti elvre épül - a szlovák nemzet felülrendeltségének elvére. Az igazsághoz tartozik viszont, hogy az emberi és politikai szabadságjogokról szóló fejezet ténylegesen a liberális, polgári elvekből indul ki. Például az alkotmány kimondja, hogy Szlovákia állampolgárai szabadon társulhatnak és hozhatnak létre politikai szervezeteket. Az alkotmány egy szót sem szól arról, hogy a politikai szervezkedésnél a más nemzeti közösséghez tartozás kizáró ok volna. Éppen az volna a polgári elv megsértése, hogyha az alkotmány ezt megtiltaná. Az pedig egyszerűen szemenszedett hazugság, hogy Európában nincsenek nemzetiségi alapon szerveződő pártok. Majdnem minden országban vannak - a finnországi Svéd Néppárttól kezdve, a belgiumi flamand és vallon pártokon keresztül, a katalán és dél-tiroli néppártokig számtalan. 1989 novemberében Csehszlovákiában is azonnal nemzetiségi alapon (is) kezdtek szervezkedni a pártok hiszen Prágában megalakult az Občanské fórum, Pozsonyban a VPN, Vágsellyén meg az FMK. De hát ez Európában teljesen természetes és hagyományos dolog. Végezetül tehát elmondhatjuk, hogy a jelenlegi szlovák kormány a pillanatnyi propagandaérdekei szerint válogatja meg, mikor jó és mikor rossz számára a magyar példa emlegetése. A szlovák szövetségeseink, a sajtó és saját magunk feladata és felelőssége pedig az, hogy ezt a demagógiát a hazai és külföldi közvélemény előtt leleplezzük és folyamatosan cáfoljuk. És ne hagyjuk, hogy kiszorítsanak bennünket saját sorsunk irányításából. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. is előrukkolt - a gyaloglást említette; ám véleményem szerint a hatalmon levő garnitúrának sürgősen át kellene nyergelnie a 100 m-es síkfutásra, hogy megpróbálja elérni az Európa felé robogó gyorsvonatot. Rostás András Felsőpatonyrét Nem jó egyedül Párkányból Köbölkút felé utazva az egyik község autóbusz-megállójában ácsorog egy nyugdíjaskorú, elhanyagolt külsejű férfi. Az utasok körül ólálkodik, így múlatva az időt. Egy évtizede állítólag még durvaságával, kapatosságával vonta magára a figyelmet, szalmát sem tett keresztbe, édesanyját aggokházában szerette volna látni, feleségét verte. Néhány éve mindketten örök álmukat alusszák, az „özvegy nadrágos" pedig egyedül él. Gyakran panaszkodik: „Rossz egyedül!" Annál rosszabb annak, aki édesanyját, anyósát, feleségét míg éltek, messzemenően segítette, mert tudatában volt annak, hogy a nőkben a gyengédségre szorulót kell szeretni. Jobbik János Sárkány OLVASÓI LEVELEK