Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-16 / 38. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 16. KOMMENTÁR Kiagyaltan spontán TÓTH MIHÁLY A katonás fegyelmű pártokra nem az jellemző, hogy alvezéreik csak gondolnak egyet, és közhírré teszik különbejáratú elképzeléseiket. A Gaulieder-iigy óta az is tudja, aki jobban sze­retné nem tudni, hogy Mečiar mozgalma kimondottan katonás fegyelmű mozgalom. így a tévedés kockázata nélkül kimond­hatjuk, hogy Tibor Cabaj spontán, a kormányfő és pártelnök „háta mögött" kifundált kezdeményezése a legcsekélyebb mér­tékben sem volt spontán. A DSZM energiát, főleg pedig pénzt nem kímélve kiváló nyugati kampányszakembereket alkalmaz. Ezek műhelyében fogalmaz­zák meg azokat a döntéseket, amelyek végrehajtásával Mečiar eddig eredményesen pacifikálni tudta a Szlovák Nemzeti Párt és a munkásszövetség minden lázadási kísérletét, és eredmé­nyesen válaszolni tudott az ellenzéki pártok demokratikus ala­pon való egyesüléséből eredő veszélyekre. Rövidesen ilyen vá­lasz lesz a DSZM igényei szerint módosított választási törvény elfogadása. Mind a két demokratikus koalíció számára nehezen megválaszolható kihívást jelent a hírhedt ötszázalékos küszöb beiktatása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. az SZDK-hoz tartozó zöldeknek, illetve szocdemeknek, valamint az MK tagjainak is külön-külön ötszázalékos eredményt kell felmutat­niuk. Teljesíthetetlen feltétel, ráadásul a két koalíció reagálása meghiúsításának a kulcsa is Mečiar, illetve belügyminisztere zsebében van. Nem több, mint ötszázaléknyi az esélye annak, hogy a minisz­terelnök március elején indul az államelnöki székért vívott küz­delemben. Cabaj „spontán" akciója csak arra jó, hogy eggyel még több ismeretlene van a szlovákiai politikát jellemző képlet­nek. Legfeljebb annyi benne a ráció, hogy Mečiar és kampány­szakemberei az ellenzék és a lakosság reagálása alapján majd következtetéseket tudnak levonni. Nem éppen a demokratikus ellenzék magabiztosságát, elvi szi­lárdságát bizonyítja, hogy mind az SZDK, mind az MK úgy rea­gált Mečiar állítólagos jelöltségének hírére, hogy vezetőik kinyil­vánították: a gyengébb jellemek elcsábításának megakadályozá­sára a két demokratikus koalíció képviselői távol maradnak a szavazás színhelyétől, így át sem veszik a szavazócédulákat. A demokratikus baloldaliak (reméljük, egyelőre) még így sem rea­gáltak. A miniszterelnök államfőjelöltként való indulása esetén némi reményt jelent az is, hogy a Slota-, illetve a Ľupták-pártban sem minden honatyának érdeke Mečiar megdicsőülése. Nem éppen örvendetes,, hogy e két párt honatyáinak elbitangolásá­ban kell a szlovákiai demokratáknak reménykedniük. JEGYZET Alapállás LOVÁSZ ATTILA Bármikor bármilyen problé­ma adódik a szlovák belpoliti­kában, a közszolgálatinak csak nagyon nehezen nevez­hető SZTV előhúzza a kisebb­ségi kérdést. Hálás téma, ér­vek és ellenérvek sora áll a vi­tatkozók rendelkezésére, és a kormány (inkább nem értéke­lem, milyen) kisebbségi politi­kájának köszönhetően verkli­ként lehet ismételgetni évek óta ugyanazt, ugyanúgy és ugyanolyan eredménnyel. Az­az - eredmény nélkül. Az elmúlt hét sem volt kivétel. Az országnak valószínűleg nem lesz elnöke. Továbbra sem világos, milyen lesz a vá­lasztási törvény. A televízió vitaműsora viszont a kisebbsé­gi nyelvhasználati törvénnyel foglalkozik. Ez önmagában nem volna baj, ha nem azok a „szakértők" ülnének a kamera elé, akiktől véleménymódosí­tást, korrekt és kontsruktív hozzáállást csak nagy adag be­teges naivitással lehet feltéte­lezni. Demagógokkal nem le­het érvcsatát folytatni, lett lé­gyen Szilvássy József bárhogy fölkészült, reménye nincs Ján Cupert, Stanislav Bajaníkot vagy Eva Zelenayovát meg­győzni. A baj az alapállásnál kezdő­dik. Táncmesterem mondta volt annak idején, hogy rossz alapállásból lehetetlen jó figu­rát eltáncolni. Amíg a politikai elit - remélem, már kisebb­ségi - része hatalmon van, és abból az alapállásból politi­zál, hogy az állam valaki tu­lajdona, amelyről tulajdonos­ként szuverén módon dönt­het, addig nincs miről vitat­kozni. És itt jutottunk el oda, hogy ki kell mondanunk: a jelenlegi szlovák kormányko­alíciós garnitúra korántsem csak kisebbségi kérdésben vi­selkedik az állam tulajdono­saként. Hadd ne idézzem fel a privatizációs döntések je­lentős hányadát, hadd ne boncolgassam a kormány és az ellenzék kapcsolatát és a viták végét: a győztes min­dent visz. Mint a rulettben. Csak az a baj, hogy lényeges gazdasági, polistratégiai kér­désekben az országban ural­kodó állapotok inkább az orosz rulettre emlékeztetnek. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szaddám fenyeget. (Agócs Ernő rajza) Képes lesz-e az esetleges szövetséges katonai csapás elmozdítani a helyéről ? Húszéin hattyúdala Miközben világszerte foly­nak az iraki válság diplo­máciai eszközökkel való megoldását célzó tárgyalá­sok, folyamatosan érkez­nek az újabb katonai egy­ségek a Perzsa-öböl térsé­gébe. JARÁBIK BALÁZS Az amerikai diplomácia részsike­reként immár Argentína, Romá­nia is csatlakozott az Irak elleni katonai koalícióhoz, s több or­szág bólintott egy esetleges kato­nai akcióra. Az igazi kérdés te­hát: lesz-e újra háború a térség­ben, vagy marad a patthelyzet. A kérdés megvilágításához Hú­széin személye adja meg a kul­csot. Szaddam igazi diktátorként uralkodik Irakban, ami egyálta­lán nem szokatlan az arab világ­ban. Elég, ha Husszein jordán uralkodóra, Hasszán marokkói királyra, Asszad szíriai elnökre, a szaúdi uralkodócsaládra vagy Kadhafi líbiai elnökre gondo­lunk, akik évtizedek óta kormá­nyozzák országukat népük ki­sebb-nagyobb megelégedésére. Ez a fajta „konszolidáció" a hat­vanas évek végén ment végbe az arab világban, kihasználva a hi­degháború nyújtotta manővere­zési lehetőségeket. Csak a térség néhány országa választotta a nyugati világ számára elfogadha­tó demokratikus államformát, amelynek az alapja a szabad vá­lasztások. A Nyugat-Kelet szem­benállás megszűnése után nem­csak az arab államok, de a nagy­hatalomként egyedül maradt USA sem tudott sokáig mit kez­deni a kialakult új helyzettel. Ez a fajta tanácstalanság érezhető a világdiplomáciában is az iraki válsággal kapcsolatban. Bár sok ország úgy érzi, Szaddam bioló­giai fegyverrel gazdagon ellátott Irakja komoly veszélyt jelent a vi­lágra, de mivel a helyzetet a hét éwel ezelőtti Öböl-háború sem volt képes megoldani, most sem látnak erre garanciát. A mostani helyzet viszont merő­ben más: az USA-nak tudatosíta­ni kellett, hogy a háború csak ak­kor oldja meg az Irakban fellelhe­tő biológiai fegyverek megsem­misítését, ha Húszéin bukását okozza. Minden más eredményt hozó katonai akció kudarc. Szá­mításba kell venni, hogy néhány fegyverközpont, ill. iraki katonai OLVASÓI LEVELEK A Tátika nagy sikere Február elsején immár másod­szor rendezték meg Bélyben a Tátika című versenyt, melyen a gyerekek megpróbálják minél éiethűbben utánozni kedvenc énekesüket, együttesüket. Nap­jainkban a televízió és a kép­magnó hatására mind többen zárkóznak be otthonaikba, s ez megfoszt az emberi kapcsola­toktól, így eltávolodunk egy­mástól. Egyhangú, monoton életet élünk, és nem figyelünk oda a gyermekeinkben szuny­nyadó tehetségre sem. Szeren­csére Bélyben ez másként van. A Csemadok helyi szervezeté­nek, különösen fiatal tagjainak köszönhetően azon a vasárnap délutánon csodálatos élmény­ben volt részünk. Nehezen írha­tó le, ahogyan a kislányok és kisfiúk Madonnát vagy Michael Jacksont utánozva énekeltek és mozogtak a színpadon. Csak megköszönni lehet a rendezők­nek és a zsűrinek ezt a szép dél­utánt. Eszenyi Mónika Bély alakulat megtámadásáért is iraki civilek életükkel fognak fizetni, s az iraki propaganda ugyancsak erre próbálja kihegyezni az USA katonai tervét. Mindazonáltal a Tarik Aziz vezette iraki diplomá­cia is tisztában van azzal, hogy a mostani válság az iraki elnök hattyúdala is lehet, s az utolsó hé­ten valódi erőfeszítéseket tett a válság diplomáciai megoldása ér­dekében. Szaddam odáig ment, hogy nyilvánosan lemondott ked­venc tevékenységéről, Izrael bombázásáról, amely akár regio­nális háborúvá is változtathatná a helyi konfliktust. Szaddam köny­A megoldáshoz Húszéin személye ad­ja meg a kulcsot nyen kivégezheti az arab-izraeli béketapogatózásokat, egy iraki­izraeli konfliktus radikalizálhatja Szíriát, a mérsékeltebb paleszti­nokat, hátráltathatja Libanon új­jáépítését, s megkérdőjelezhetné Egyiptom regionális nagyhatalmi státusszát. Külön fejezet lehetne Irán szere­pe a válságban. Bili Clintonnak ugyancsak kapóra jönne egy Szaddam-mentes, Amerika-ba­rát iraki vezetés Iránnal szem­ben. Az amerikai vezetésnek azonban nagyon pontos és meg­bízható titkosszolgálati adatok­kal kell rendelkeznie az iraki el­lenzék erejéről, az ország han­gulatáról, az iraki hadsereg „véleményéről" ahhoz, hogy megpróbálja Szaddamot akár katonai konfliktus árán elmoz­dítani helyéről. Bár Szlovákiá­ban a „titkosszolgálat" szó „rosszul cseng", az iraki válság megoldása lehet, hogy az ő ke­zükben van. A szerző lapunk állandó külső munkatársa. Elég legyen az erőszakból! Jó volna nem gondolni a háború­ra. Örülnék, ha a televízióban nem közvetítenének annyi rémsé­get, véres képeket. Falumba, Búcsra 1945. január 6-án jöttek be az oroszok, hat hétig Duna­mocs és falunk határa közepén húzódott a frontvonal. Állandó rettegésben éltünk, amint meg­kezdődött az ágyúgolyók becsa­pódása, szaladtunk a pincékbe, a répásvermekbe. Most, 53 éwel később nézem a tévét, hallgatom a rádiót, és félelem és rettegés van TALLÓZÓ TIME Alapos a gyanú, hogy Oroszor­szág újraindította jekatyerin­burgi víruslaboratóriumát, és a nemzetközi tilalom ellenére bio­lógiai fegyverek fejlesztésébe kezdett — állította legfrissebb számában a nemzetközi hírma­gazin. A gyanút csak táplálja, hogy az orosz vezetés nem enged nemzetközi megfigyelőket a kér­déses intézetbe. A laboratórium­ban a hidegháború éveiben egy­értelműen biológiaifegyver­fejlesztés folyt. Ezt Borisz Jelcin egykori jekatyerinburgi pártfőtit­kár személyesen ismerte el 1992­ben. Jelcin elnök akkor közölte, hogy tizenhárom éwel korábban anthraxmérgezés okozta 68 em­ber halálát, és a gyilkos szer a ka­tonai mikrobiológiai intézetből származott. A laboratóriumot ké­sőbb békés célú tevékenységre ál­lították át, de nemzetközi ellen­őröket soha nem engedtek falai közé, és mindmáig szigorúan őr­zik. Számos jel arra mutat, hogy legalábbis kísérleti szinten Moszkva ismét biológiaifegyver­programot kezdett benne. LIBERATION Az Európai Unió közös kiil- és biztonságpolitikájának kialakítá­sa egyre csak várat magára. Tony Blair után Helmut Kohl is nyílt tá­mogatását adta az Irak elleni amerikai stratégiához - látványo­san eltávolodva Franciaországtól és az EU többi tagjától, mely or­szágok a válság diplomáciai meg­oldását szeretnék elérni. Az újabb keletű „hangzavar" ismét azokat a nehézségeket hozza felszínre, melyek jelzik: milyen nehéz a Ti­zenötök egyetértését elérni, ha egyszer a mindenható Amerika is belép a játszmába - írta hétfői elemzésében a Libération. A bal­oldali liberális lap szerint ezúttal is a „klasszikus megosztottság" érvényesül: egyik oldalról az amerikai politikához mindenkor hű Nagy-Britannia és Németor­szág, a másikon Franciaország, a dél-európai hatalmak, így Olasz­és Spanyolország, rajtuk kívül pe­dig Belgium is ellenzi a „katonai megoldást", és 1991-gyel ellen­tétben nem kívánják hozzá az amerikaiak rendelkezésére bo­csátani katonai bázisaikat. Bár Párizs hivatalosan nem reagált, de Franciaországban mély érzel­meket keltett Helmut Kohl kije­lentése az amerikai akciónak nyújtandó „teljes politikai támo­gatásról". Ezzel Párizs legfőbb partnere, Bonn helyett a támadás ellen még hevesebben küzdő Moszkvával került egy vonalba. Az ultimátumról szóló harcias washingtoni és londoni kijelenté­sek éles ellentétben állnak a „pár­beszéd" megteremtésének óhajá­val. HELYREIGAZÍTÁS Szombati számunkban Batta Ist­vánt, az egyik írás szerzőjét hi­básan az Együttélés irodájának munkatársaként mutattuk be. Batta István a valóságban a mozgalom alelnöke. A hibáért az ő és az olvasók szíves elnézé­sét kéljük. a szívemben. Mi készül már megint? Újabb háború, újabb öl­döklés? A mi falunk népe 74 hősi halottat gyászol, az emlékművön lévő névsorból kitűnik, hogy legfi­atalabb áldozatunk a négyéves Szabó Erzsike volt. Akna szakítot­ta le a kicsi lábát... Aki még min­dig a háború gondolatával játszik, még mindig a háborúban leli örö­mét, az gondolkodjon el Gyóni Géza verssorain: „Csak egy éjsza­kára küldjétek el őket: a pártosko­dókat, a vitézkedőket. Mikor a po­kolnak égő torka tárul, Vér csurog a földön, vér csorog a fáról." Dr. Ragyilné Gál Etelka Búcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom