Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-14 / 37. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 14. KOMMENTÁR Látszat és valóság VRABEC MÁRIA Hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy sok járási székhelyen csak mostanában kezdenek tárgyalni egymással az ellenzéki pártok. Bizalmatlanul méregetik egymást, egyet előre, kettőt hátra így közelednek, és a legtöbb esetben nem is futotta többre erejükből az együttműködés puszta kinyilatkoztatásánál. A választó meg becsapva érzi magát, hiszen azt hitte, a közös ellenség a legnagyobb összetartó erő. Csodálkozik, mert úgy képzelte, itt már annyi a rossz példa, a hiba és az igazságtalanság, hogy nem nagy művészet másképp, jobban csinálni a dolgokat. Csak azzal nem számolt, hogy az ellenzéki politikus sem veti meg a pozíciót, pénzt, hatalmat, hogy még az utolsó sárfészekben sem mindegy, ki lesz az elnök, és főleg, hogy sokszor bizony demokrata uraimék is ugyanazt vallják és teszik, amit az ellentábor. És minő véletlen, mindig olyankor bújik elő belőlük a demagóg, a nacionalista vagy az autokrata, amikor a legjobban lehetne hozni a demokrata formát. Például amikor csak a vak nem látja a városban, milyen javakra tesz szett törvénytelenül egy bizonyos mozgalom nemegy képviselője. Vagy mondjuk, amikor az éppen aktuális botrány után sűrűn hullanak a fejek, csak éppen az igazi felelőst nem meri megnevezni senki. És ha nagyon elgaloppíroznák magukat, még egy tiltakozást is összehozhatnának a kétnyelvű bizonyítványok vagy a miattuk kidobott igazgatók ügyében. De nem teszik. Butaságból, lustaságból, kényelemből vagy óvatosságból - az ok titok. A nagy összefogás vidéki gyakorlatban éppen csak a sajtótájékoztatók végéig tart. Néhanap talán leszólnak Pozsonyból: illene valamit csinálni, láttatni magunkat, és ilyenkor szántóföldet, vállalatot, üzletet otthagyva összejönnek a demokraták. Mondják az általánosan igaz, konkrétan semmitmondó és egészében hamisan csengő szöveget, aláírnak az égvilágon semmit meg nem oldó határozatot, és nem győzik hangoztatni, hogy majd győznek. A választó pedig egyre kevésbé hiszi, hogy így lesz. A választónak illúziói vannak: szereti látni, hogy a politikus érte dolgozik. Churchill mondta, hogy a politikában az nyer, aki látszatot tud teremteni, és azáltal képes megtartani pozícióját, hogy ezt a látszatot legalább részben valóra váltja. Nálunk ez is fordítva működik. Azoktól, akik pozícióban vannak, nem kétjük számon az ígéreteket, a nyerni vágyók pedig, sajnos, sokszor még látszatot sem képesek kelteni. Kanadai franciák TOMI VINCE Olimpia van. Az ember „ötkarikás" szemmel nézi a tévét, hallgatja a rádiót, böngészi a híreket és az érdekességeket, izgul, szurkol kedvenc sportolójának. És a hírek között valahol rábukkan (nem szlovák lapban, nem is az SZTV-t nézve), hogy a tengerentúli két Dream Team, az NHL „királyaiból" összeállított amerikai és kanadai hokiválogatott Naganóba érkezése után sajtókonferenciát tartott. Nincs ebben semmi különös... A sajtóközpontban telt ház: 2000 újságíró kíváncsi a hoki félisteneire. Előbb az amerikaiak mutatkoztak be. A konferanszié keresztnevükön szólítgatta a riportereket, mint ahogyan az szokás Bili Clinton elnök sajtókonferenciáin. És azok becsületesen kérdezgettek, a sportolók pedig rutinosan válaszolgattak. Nincs ebben semmi különös... Az amik után a kanadaiak léptek a pódiumra. Wayne Gretzky, a csapatkapitány, Eric Lindors, két helyettese, Patrick Roy és Ray Bourque... A forgatókönyv nem változik, az újságírók kérdeznek... Nincs ebben semmi különös... De - két nyelven zajlik a sajtókonferencia. Angolul és franciául. Az utóbbin egyik kérdés a másik után száll Roy-hoz és Bourque-hoz, a kanadai válogatott két francia nemzetiségű játékosához. És ebben már van valami különös. Legalábbis számunkra... Hogy mi minden megtörténhet a Távol-Keleten és másutt. És itthon eszébe jut az embernek a nem létező nyelvtörvény, a „ majdnem" kétnyelvű bizonyítványok és még sok minden. Milyen messze is vagyunk Naganótól, Kanadától, Európától... Talán unokáink sem fogják látni, hallani és olvasni, hogy valaha is a kanadai franciákhoz hasonló helyzetben leledzik majd nemzetközi sajtókonferencián, mondjuk, az a 2-3-4 szlovákiai magyar, aki bekerül Szlovákia labdarúgóválogatottjába. De legyünk optimisták. Ahogy Mark Twain mondta: minden nagy nap felvirrad egyszer... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 320 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Bizonyítsa be, hogy egy erős alvilági bandához tartozik, különben egy lyukas garast sem kap tőlem. (Peter Gossányi karikatúrája) NOVÝ ČAS „A gazdagok nevetni fognak, és megint a szegények isszák meg az egésznek a levét" - vélte Viliam Vaškovič, a Demokratikus Unió képviselője a lapnak adott interjújában, amelyben a honatyák által csütörtökön jóváhagyott, úgynevezett milliomosadóról nyilatkozott. A jelenleg érvényben levő jogi normák mellet szerinte nem jelent gondot az adócsalás, ugyancsak nem okozhat problémát a teljesítménycsökkentés vagy kiadásnövelés, illetve az árakra nehezedő nyomás növelése. - Mindenképp inkább a polgár, a fogyasztó fizet majd rá a milliomosadóra, mint a vállalkozó - szögezte le a képviselő. Voltak ellenzéki politikusok is, akik nyilatkozataikkal nem álltak a helyzet magaslatán A feledésbe merülő jogok Nagy érdeklődéssel hallgattam, olvastam a Rózsa Ernő magyar nyelvű parlamenti felszólalását követő reakciókat. A reakciók szerintem a szlovenszkói magyar és nem magyar társadalom hű politikai képét adják. BATTA ISTVÁN Kitapinthatóvá vált a háttérben mindig jelen levő, az ország politikai mezejét metsző nemzetiségi törésvonal. Sok, magát demokratának tudó közszereplő mutatkozott demokratikus szellem nélkülinek. Rózsa Ernő a pozsonyi törvényhozásban a hatályossá vált kisebbségi keretegyezmény alapján magyarul szólt. Ezzel a kormánypártok nagy felháborodását váltotta ki. Voltak ellenzéki politikusok is, akik nyilatkozataikkal nem álltak a helyzet magaslatán. Pedig csak a hatályos jogról volt szó. Nevezetesen a szlovákiai magyar nemzeti közösség - az ország legnagyobb létszámú kisebbsége - és más szlovákiai kisebbségek nyelvhasználati jogáról. A keretegyezmény 10. cikkének első pontja kimondja, hogy „minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek elismerik kisebbségi nyelvének szabad és beavatkozás nélküli használatát mind magánbeszélgetésben, mind nyilvánosan, szóban és írásban". A nem érvényesített jog idővel feledésbe merül. A liberális jogfelfogás a természetes emberi jogok között tartja nyilván az anyanyelv közéletbeli nyilvános használatának jogát. Ezt a jogot a Szlovák Köztársaság alkotmánya is biztosítja állampolgárainak. Szlovákiában a politikai klíma nem kedvez a kisebbségi jogoknak. Ez minden szlovákiai magyarból más reakciókat vált ki. Vannak, akik minden körülmények között ,jó fiúk" akarnak lenni. Nem vonom kétségbe magatartásuk indokoltságát. A felmerülő kérdés: a közösség mit kockáztat ezzel? Sajnos, most úgy tűnik, van mit veszíteni. A parlamenti választásokon az MK pártjai az SZDK pártjaival karöltve győzni akarnak. A helyzetet nehezíti, hogy a szlovák választók nem kis hányada nem kifejezetten magyarbarát. A nem szilárd pártpreferenciákkal rendelkező, ingadozó választók között van magas arányuk. Ezek a szlovák választók a fenti értelemben jogérvényesítő magyar magatartás miatt eltávolodhatnak az SZDK-tól. Egyedül ebből a szempontból érthető az Együttélés képviselőjének bírálata. A nem érvényesített jog idővel feledésbe merül, tartalma kiürül. De: A választások időpontja még meglehetősen távol van. A kormánykoalíció jövőben várható nem egy „konstruktív" lépésére nem sokáig kell várni. Ezek a lépések pedig hatékonyabban tömörítik a választókat az ellenzék táborába, mint több ilyen „elítélendő" magyar lépés. A magyar nemzeti közösség egyik ki nem mondott, természetes elsőbbsége a nyelvhasználatjoga. Nem hiszem, hogy elismerést és megbecsülést érezhet valaki is a saját érdekeit állandóan háttérbe szorító partner iránt. Tehát nem hiszem, hogy jó, ha a közösség törekvéseiben folyamatosan alkalmazkodik az iránta megnyilvánuló vélt elvárásokhoz. Megalakulásakor, az első világháborút lezáró békeszerződésben Csehszlovákia kötelezettséget vállalt, hogy területén több, pontosan meghatározott kisebbségvédelmi rendelkezést fog bevezetni. Ezek a felvidéki magyarság szerzett jogai. Ideje lenne utánanézi, mennyi is érvényes ma ezekből az egykori jogokból. A Szlovák Köztársaság Csehszlovákia egyik jogutódja. Tehát minden Csehszlovákia által vállalt nemzetközi kötelezettség érvényes Szlovákiában is. A szerző az Együttélés irodájának munkatársa A hálátlan kormánykoalíció még a hűségeseket sem volt képes megjutalmazni Függőség legfelsőbb fokon FEKETE MARIAN A kormánykoalíció képviselői nem tartoznak a hálás emberek körébe. A titkos szavazás során sokan nem voksoltak arra, hogy Stanislav Lehoťák legfelsőbb bírósági tanácselnök a szlovák legfelsőbb bíróság alelnöke lehessen, sőt Jozef Stefanko, a másik alelnökjelölt sem kapott annyi szavazatot, amennyit joggal remélhetett. A kormánykoalíció képviselőinek hálátlansága, illetve az, hogy még a parlament alkotmányjogi bizottsága sem támogatta Lehoťák megválasztását, teljesen érthetetlen. Lehoťákban Mečiar megbízik, a szlovák kormány javasolta ót. NyilA példák hatásai A napokban az egyik villamosmegállón vagy húszan várakoztunk, ide bújtunk az erős szél elől, amikor egy nő és egy férfi jött közénk. A nő éppen a Tilos a dohányzás felirat előtt állva cigarettát vett elő a zsebéből, a férfi pedig tudván az illemet, meggyújtotta neki. Mint a gőzösből, úgy dőlt a füst a cigarettából, a többieket passzív dohányzásra kényszerítve. Erre egy idősebb, intelligens hölgy a ván kiérdemelte ezt már A. Nagy László és Krajči belügyminiszter perében is azzal, hogy az egyelőre még csak nem is jogerős ítéletével Stanislav Lehoťák bíró sajátos módon értelmezte a jogot. A felperes A. Nagy László a belügyminiszternek egy olyan intézkedése (a szavazólapon szereplő negyedik kérdés kihagyása, ilyen szavazólapok nyomtatása és terjesztése) ellen kért bírósági védelmet, amelyre Krajčit egyetlen jogszabály sem hatalmazta fel, illetve amelyet éppen a vonatkozó jogszabályok megsértésével tett. Lehoťák ehelyett inkább csak az államfő alkotmányos döntéséről hozott elmarasztaló ítéletet. A legfelsőbb bífeliratra mutatván mondta a füstölőnek, hogy itt tilos a dohányzás. Az érintett a férfira nézett, mindketten elnevették magukat, s pillanatok alatt kész is volt a válasszal a férfi: „Mi minden szabályozva van ebben az országban, és senki semmit sem tart be. Se az alkotmányt, se a törvényeket, se az emberi jogokat, még a parlament és a kormány se. Ez mind csak papíron van, de a valóság más" - s ezzel kimentek a fedél alól. Kint felváltva „húzták" az egy cigarettából a füstöt. Igen, minek a törvények, a rendeletek, ha ezeket senki se veszi komolyan? Akaratlanul is ilyen a rossz példák róság az elfogultsági kifogást is elvetette, ugyanakkor még a legfelsőbb bíróság bírói tanácsa sem javasolta őt az új posztra. Minderre rárakódott néhány egyéb közismert körülmény is. Szakmai hozzáértéséről szól az, hogy még a vélt személyiségi jogait sem tudta megvédeni, egészen pontosan, amikor állítólagos személyiségi jogainak megsértését akarta perelni, a beadványában orvosolhatatlan jogi hibákat követett el. Nem lehet igazán tudni, róla beszélt-e Ivan Simko, amikor kijelentette, hogy a jelöltek egyike együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. Mindez azonban mellékes körülmény; Stanislav Lehoťák hatása. Nálunk negatív értelemben - sajnos - van kitől és kiktől tanulni. Iván Sándor Kassa Anyanyelven felszólalni Amikor néhány éwel ezelőtt a magyar parlamentben Mária Jakabová szlovák nemzetiségű képviselőnő élni akart azzal a jogával, hogy anyanyelvén szólalhasson meg, ezt minden további nélkül megtehette. Jakabová e megnyilvánulásával csupán az elvet akarta továbbra is a legfelsőbb bíróság tanácselnöke. Mečiarnak a választási törvény módosításáról eddig elhullajtott információi szerint szüksége lesz a hozzá hűséges bírákra, akár a legfelsőbb bíróságon is, ha a választással kapcsolatos kifogásokról az idén már nem független választási bizottságok, hanem a legfelsőbb bíróság fog dönteni. Olyan bírák, akiket még a saját kollégáik sem támogatnak, hogy funkcióba kerülhessenek. Apropó; a legfelsőbb bíróság elnökének megválasztott Štefan Harabint ugyanúgy nem támogatták a bírói önkormányzatok, mint ahogy Jozef Štefanko vagy Stanislav Lehoťák alelnöki jelölését sem. hangsúlyozni. Magyarországon Jakabová szlovák szavait követően nem volt hüledezés, botrány vagy cirkusz. Gondolom, Rózsa Ernő is csak azért mondott valami olyat magyarul, hogy „Tisztelt ház, tisztelt elnök úr", hogy az elv és a jog érvényét bizonyítsa, még ha ezzel a joggal a magyar képviselők többet nem is akarnak élni. Különben már egyre fárasztóbb és unalmasabb, hogy mindig a szlovák többséget gyötrik titokzatos félelmek az anyanyelvhasználattal kapcsolatban. Korcsog József Ipolynyék TALL.Ô2fô