Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-13 / 36. szám, péntek

<ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 12. KULTÚRA 13 Pusztítanak, rombolnak, gyilkolnak a legtöbb filmben. „Végszóként" ehhez jött a bombariadó Magyar vészmesék Már a villamosok is hűtle­nek, mondaná most Mándy Iván, ha az „új idők mozijában", a Corvin Bu­dapest Filmpalotában lát­hatta volna Nyitrai Márton fekete-fehér nyolcperce­sét, a 29. Magyar Film­szemle felvezető opuszát. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nyitrai villamosa ugyanis meg­lóg a gazdájától. Amíg az jóízű­en falatozik és bámészkodik a hajnali sötétben, addig a jár­gány, akár egy álmos utcalány, eloldalog egy alkalmi kuncsaft­tal, aki pár perccel korábban még a síneken feküdt. Budapes­ti mese ez is, bár Szabó István filmjével, az 1976-ban készült Budapesti mesékkel még csak halvány rokonságban sem áll. Szabó István sárga villamosa a védelmet, az élni akarást jelenti a háborút túlélt maroknyi csa­patnak, Nyitra Mártoné csupán poénként szolgál. Tolvaj lesz az öngyilkosjelöltből. Villamos­tolvaj. Nesze neked, magyar va­lóság! Ugyancsak a realitásból egy má­sik példa: Zimmer Feri, a kapita­lista infantilizmus áldozata. A gyors meggazdagodásra vágyó balatoni kisvállalkozó. A lele­ményes „svábfogó". Aki ponto­san tudja: zab hajtja a lovat, nem az ostor. Lesszen hát esz­szen, sőt isszon is, s ahogy népes kis családja vastagon szórja a sót a zöldellő húsra, ,jó az a sváb­nak, legalább inni is fog", ugyanúgy ízesíti soványka törté­netét Tímár Péter, a film rende­zője is. Borsozza, paprikázza, amennyi csak belefér, a „romlott hús" ízét mégsem tudja elnyom­ni. Bornírt, alpári humorral csak egy bizonyos réteget lehet szó­rakoztatni. Reviczky Gábor és Pogány Judit zseniális színé­szek, ezt nem most kell megtud­nunk. Tímár is jó rendező, eh­hez kétség nem férhet. De a Zimmer Feri meg sem közelíti az Egészséges erotika vagy a Csini­baba kvalitásait. Gyöngyössy Bence, a nemrég el­hunyt Gyöngyössy Imre fia más közegből merít témát. Cigány­törvény (Romani Kris) című filmjével Lövér, a cigány Lear ki­rály meséjét adja tovább, aki há­rom lánya közül épp a szívének legkedvesebbet tagadja ki. Min­denét, amit az évek során össze­gyűjtött, másik két lányának ad­ja. Bűneiért vezekelni akar, elin­dul hát hosszú, viszontagságos útjára, amely során a lerombo­Stohl András és Fullajtár Andrea a Presszóban (Kovács Zita felvétele) lásra váró cigánytelepről eljut a hőn keresett méntelepre, Sarol­ta lánya földi paradicsomába. Lírai, helyenként balladisztikus a film, értékes, tisztességes munka. Montrealban, a fiatal filmesek fesztiválján díjat nyert már, erre, mifelénk azonban van egy szembetűnő hibája: a ci­gányok életéből semmit sem mutat. Moszkvai „export" Tóth Tamás játékfilmje, a Natasa. „Mese­film" ez is. Intim, megélt él­ményanyagával színes, páratlan mese. Tóth Tamás hosszú éve­ket töltött a szovjet fővárosban, a filmművészeti főiskolát is ott végezte, de amíg első filmjében, a Vasisten gyermekeiben sokkal látványosabban van jelen az orosz kultúra hatása, a Natasa misztikus elemekkel és szimbó­lumokkal gazdagított jó kis me­lodráma. Nem az orosz és nem is a moszkvai valóságról, hanem arról, amit ennek kapcsán a ren­dező álmodott. A Lomonoszov Egyetem hatalmas kollégiumá­ban, egy huszadik századi bábe­li toronyban játszódik a törté­net, különböző nemzetiségű di­ákok között. Mintha egy elvará­zsolt sztálinbarokk palotában járnánk Ferenc, a mindig, min­den helyzetben racionálisan gondolkodó, örök kívülálló nyo­mában, aki a film végén ugyan már a Lánchídon jár, de a mí­tosztól, Natasa mítoszától már aligha szabadul. Érdekes, míves munka Tóth Tamás alkotása. Hangulata van. Összetéveszthe­tetlen képi világa. Sokkal olcsóbb film az operatőr­ből rendezővé avanzsált Sas Ta­más opusza, a Presszó. Ha nincs Dúdor István alkotásai Komáromban Emlékkiállítás ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. A Bencés Rendház Folyosógalériájában március 31-ig tekinthető meg Dúdor Ist­ván kiállítása, amelyet Farkas Veronika művészettörténész (elég) pénz, nem mozog a kame­ra. Csak a szereplők jönnek-men­nek. Három lány és egy férfi. Sze­relmi négyszög, amelynek végén a lányok megszűnnek barátnők lenni. „Köretnek" ott a tulaj, a professzor, az asszony és a ka­masz. A valós, csalódásokkal és apró örömökkel, füllentésekkel és hazugságokkal teli mindenna­pi élet. Hajó a film, meg is feled­kezünk róla, hogy nem éppen filmszerű. Bár a zsűri a legjobb forgatókönyv és a legjobb első fil­mes rendező díját adta Sas Ta­másnak, a presszóba néha beül az Unalom is, és mert jól érzi ma­gát, nincs kedve elsietni. Kísérleti filmek is versenyeztek az idei szemlén. Mispál Attila Altamirája nálam is listavezető volt, ezért örülök, hogy díjat ka­pott. Két graffitis fiú és egy lány kalandja a film, a „némák" csa­patáé. (Szabó Győző, a Katona József Színház egyik legtehetsé­gesebb színésze éjszakai falfir­kászként remekel a filmben.) Érzéseik, tekinteteik, gesztusaik egyszerűen felejthetetlenné te­szik az alkotást. Legalább ennyi­re szeretem Enyedi Ildikó kisjá­tékfilmjét, a Tamás és Julit. Le­het, hogy egy kicsit szentimen­tális a történet - a fiatal szerel­meseket maga alát temeti a bá­nya -, de hogy ritkán lát hason­lóan fényes, megejtően szép szerelmesfilmet az ember, azt bizton állítom. Makk Károly angol-magyar koprodukcióban készült Doszto­jevszkij-adaptációjának, A játé­kosnak a tévé képernyőjén jóso­lok nagyobb jövőt. Mozifilm­ként kevés. Néha már annyira lelassul, olyan szelíden, ráérő­sen hömpölyög, mint tél elején a Néva. Van egy sanda gyanúm: maga Dosztojevszkij is el-elszu­nyálna rajta. Az idei szemle abszolút győzel­mét Fehér György fekete-fehér Szenvedélye aratta, amelyet A postás mindig kétszer csenget című világhírű regény motívu­mai alapján forgatott a rendező. Sok eredetiséget nem is várha­tunk tőle, hiszen a történet (férj, feleség, szerető) adott, vagyis inkább kapott, de a sáros, sötét magyar valóság, a feszültségte­remtésben jeleskedő rendező ereje, valamint a színészek (Dzsoko Roszics, Bánsági Ildikó és Derzsi János) megteszik a magukét. A Szenvedély valóban a szenvedély filmje. A gyilkos, pusztító szenvedélyé. Jó filmek, nagyon kis számban, tehát az idei szemléről sem hiá­nyoztak. És lehet, hogy azok sem hibátlanok. Az egész évi termést látva azonban azt kell hogy mondjam: nem ez volt a magyar film legsikeresebb éve. Tehetséges csapatok várnak jól megírt forgatókönyvre. A szoci­alista rendszer „börtünkörül­ményei" között kitörési pont volt az irodalom. Mára változott a helyzet. Irodalomhoz csak azok mernek nyúlni, akiknek már vannak ilyen-olyan tapasz­talataik. A többieknek marad a magyar valóság. A magyar vész­mesék végeláthatatlan sorozata. Hogy aztán azt hogyan tálalják és mennyire sózzák? A filmszemle utolsó napján, az eredményhirdetés perceiben bombariadó volt a belvárosi mo­zikban. Hangosan szólt a „vész­csengő" - a magyar filmnek. Római kori leletek a Maros medrében Szentély maradványai rendezett. A kiállítás a Manilai Gyermekmisszió megsegítésére készült. A művész alkotásait korábban a Kortárs Magyar Galériában a dunaszerdahelyi közönség is láthatta, (ú) MTI-HIR A Maros romániai szakaszán építőmunkások a Krisztus utáni II. századból való szentély ma­radványaira bukkantak. Matei Drambanean régész, a gyulafe­hérvári történeti múzeum mun­katársa az AP-nek jelentős lelet­ről beszélt, amely új fényt vethet a Kárpát-medence történeti fej­lődésére. Véleménye szerint a szentély valószínűleg Apullum mai településhez kapcsolódott. A tűzkeresztségtől a kereszttűzig A komáromi magyar színház 45 évéről jelentetett meg is­meretterjesztő kiadványt Tarics Péter, aki munkáját így ajánlja a nézők és az olva­sók figyelmébe: „...e színháztörténeti áttekin­tés megírásánál és összeállí­tásánál a korrekt tájékozta­tás, a színháztörténeti tények megvilágítása és az elfogulat­lanság vezette gondolkodá­somat. E színháztörténeti ta­nulmány természetszerűen tárgyalja a kassai Thália Színház történetét is, hiszen a Thália meghatározó jelen­tőségű szerepet játszott a Magyar Területi Színház éle­tében, és ma is meghatározó­ja a felvidéki magyar hivatá­sos színjátszásnak." (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Tangó (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: A velencei kalmár (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Pinokkió (10,14) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30,18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Csillagkö­zi invázió (am.) 18,20.30 Kámaszutra (am.) 17.30,20.30 L. A. eltitkolt valóság (am.) 18 Sörgyári capriccio (cseh) 19.15 KASS A DRUŽBA: Még visszatérhetsz (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Zsaruk földje (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Hét év Tibet­ben (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Zsaruk földje (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Az idegen: újjászületés (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Apák napja (am.) 17.30, 20 ZSELIZ ­SPUTNIK: Örök szerelem (am.) 18 LÉVA-JUNIOR: Bean-az igazi katasztrófafilm (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Alul semmi (am.) 16.30,19 Kétnapos kínálatunkból válogathatnak Hétvége a rádióban ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Szombaton 9.00 órakor kezdi műsorát a Szlovák Rádió magyar nyelvű adása. A Hétről hétre publicisztikai magazin műsorve­zető-szerkesztője Juhász László. Néhány cím a délig tartó műsor­ból: Báthory Erzsébet koncepci­ós pere - inteijú egy jogtörté­nésszel; Magyar bál Kassán; Egészségügyi kiállítás Zsolnán. A déli hírek és a Pop-mix után 13.00 órakor kezdődik a Családi fészek, melyben a nagyszülőkről beszélgetünk. A 14.10-kor kez­dődő operaműsorunkban Jósé Carreras énekel. 15.00 órától a Zenei szerkesztő ajánlatában a 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek legnagyobb slágereit tartalmazó válogatás 3. részét mutatjuk be. 15.30-tól megismételjük a két héttel ezelőtt elhangzott Vidék magazinját. 16.05-től 17.45-ig jubilánsainkat köszöntjük. Vasárnap 9.00-tól hírek, 9.15-től a Világosságban katolikus félóra. 10.10-ig reneszánsz zene szól, majd Péter Lívia mond el három téli mesét. 10.25-től Kamaszrá­dió. Benne: a nagycétényi diákok irodalmi vetélkedőre készülnek, az alsóbodakiak pedig színdara­bot tanulnak. 11.00-től Pedagó­gusnapló: szakmai folyóirat ké­szül a pozsonyi magyar tanszék műhelyében; Történelem-tanítá­sunk egy felmérés tükrében; Ülé­sezett a pedagógusszövetség el­nöksége. A műsor után nótacso­kor délig, a hírek után Randevú Csenger Ferenccel. Nosztalgia­bulit rendez a DH, vizsgaelőadá­son a színművészeti főiskolán, megjelent a Borostyán új kazet­tája. Az első randevú vendége Győri Attila. 15.00-kor az Irodal­mi mozaikban részlet hangzik el Ordódy Katalin Mediterrán szél­lel c. kötetéből, a szerző életének jelentős jubileuma alkalmából. 15.25-kor Hazai tájakon: olyan régi amatőr felvételekből hall­gathatnak összeállítást, amelye­ket Fukári Valéria iroda­lomörténész készített a Vicsáp­Apátin született Mészáros Teréz­zel. A felvételek segítségével egy falu múlt századi életébe nye­rünk betekintést. 16.05-től Kö­szöntő 17.45-ig. (ML)

Next

/
Oldalképek
Tartalom