Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-02 / 26. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 2. KOMMENTÁR A hetedik napon GRENDEL ÁGOTA Isten a hetedik napon hátradőlt trónusán, elégedetten körülné­zett, és úgy döntött, neki is jár a pihenés. Megvan a föld, egybe­gyűltek a vizek, lettek világító testek az ég mennyezetén, pezs­dültek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, madarak repdestek a föld felett, megteremtette Isten a szárazföldi vadakat, teremtett embert az ő képére. „Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala." Eszembe jutott a Biblia, no meg a teremtés, s természetesen a mennynek és földnek teremtője vasárnap kora reggel. Amikor is nem dalos pacsirta verte ki az álmot a szememből, hanem a kotrógép meg a légkalapács zümmögésnek, fülemnek kedves muzsikának semmi esetre sem nevezhető dübörgése. Egy nap pihenés minden korban mindenkinek járt. A cselédnek is volt kimenője, a váltott műszakban dolgozóknak is volt sza­badnapja, egykor, az „átkosban" ugyan nem mindig volt szabad szombat - sőt miután bevezették, voltak úgynevezett kommu­nista szombatok -, de egy szabadnap a héten járt. Manapság ­mint minden - ez is másként működik. Egyrészt, mert minden­ki hajtja a pénzt, tekintet nélkül a családjára - igaz, azzal érvel­nek, hogy a családért, a gyerekek boldogabb jelenéért és jövőjé­ért teszik, de ez csak azokban a családokban érvényes, ahol örülnek a gyerekek, ha nem látják a szüleiket-, másrészt, mert sokan dolgoznak olyan munkahelyeken, amelyek főnöke csak azzal törődik, hogy az üzlet menjen. Olyan feltételeket, határ­időket kínál a versenytárgyalásokon, amelyeket nehéz „alul­múlni". (A félreértések elkerülése végett: tudjuk, hogy más szempontok is vannak a versenytárgyalásokon, no meg más le­hetőségek - egy kicsit neked, egy kicsit többet nekem stb.) A munkás meg örüljön, hogy dolgozhat. S ha valami nem tetszik, mehet a sóhivatalba vagy munkanélkülinek, bármikor más lép a helyére, mert mindenkinek szüksége van pénzre (nem az alamizsnának is csak jóindulattal nevezhető munkanélküli segélyre), állásra. Ezért aztán Úristen ide, demokrácia oda, sza­badnap ide meg oda, a hét hetedik napján is zúgnak a gépek. Mennyit ér egy név? VRABEC MÁRIA A minap egy magas beosztású gazdasági szakemberrel ké­szítettem interjút. Kellemes meglepetésként ért, amikor hallván, hogy az Új Szóról van szó, első telefonbeszélgeté­sünk alkalmával magyarul szólalt meg, és azt is elárulta, hogy magyar nemzetiségű. Előre örültem a szerencsés vé­letlennek, és naivan azt gon­doltam, ettől még érdekesebb lesz a beszélgetés. Hát, ami a dolognak ezt a részét illeti, bejött a számításom. Embe­rem ugyanis rögtön azzal kezdte a szakmai tárgyú inter­jút, hogy ő ugyan magyar csa­ládban nőtt fel, és magyar is­kolába járt, de azért beszél­jünk inkább szlovákul, mert ez, úgymond, „hivatalos érint­kezés". Érveltem volna, hogy úgyis magyarul jelenik meg az írás, semmi értelme a szlo­vák nyelv használatának, plá­ne, hogy kettesben vagyunk. A szakember sokat sejtetően a törvényekre meg a főnökére hivatkozott, és mivel nem állt szándékomban ártani neki, belementem az államnyelvű diskurzusba. A meglepetés csak akkor következett, ami­kor búcsúzáskor megkérdez­te, hogyan fog megjelenni a keresztneve. „Magyarul" - fe­leltem én, ez tűnt logikusnak. Az ominózus név viselője ko­rántsem látta ilyen egyértel­műnek a helyzetet. Hosszú magyarázkodásba kezdett va­lamiféle belső rendtartásról, amely tiltja a cégnél a magyar nevek használatát, az állam tiszteletéről meg a fontos és • ezért labilis pozíciójáról. Ami­kor azt mondtam, hogy a sa­ját nevéről csak neki áll jogá­ban dönteni, megpróbálta más oldalról is megközelíteni a problémát. Megtudtam, évek óta szlovák környezet­ben él, sokan nem is sejtik a magyar származását, a gyere­kei nem tudnak magyarul. Ezen ne múljon, a név igazán lehet szlovák is. Egyszeriben eszébe jutott, mit fognak szól­ni a szülei, a rokonai. Abban maradtunk, hogy a keresztne­vet magyarul írjuk, de ha va­lami „baj lesz belőle", ő majd rám fog hivatkozni. Már-már elintéztem volna az ügyet kézlegyintéssel, amikor a fo­lyosón utolért, és suttogva megkért, maradjon inkább a szlovák, mert „ez a helyes, és tulajdonképpen ő is így látja jónak", (gy hát miközben egy magyar emberrel szlovák nyelven készített intetjú szlovák szövegét magyarra fordítottam, elgondolkodtam azon, mennyit ér egy név. Pontosan annyit, amennyit a viselője.... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorjn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szöveg nélkül. Szalay Zoltán karikatúrája A szlovákiai magyarság nem többletjogként kapta parlamenti képviseletét A félretájékoztatás művészete Érdeklődéssel olvastam Máté László Üzenet „oda­átra" című írását a ma­gyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének problémájáról az Új Szó január 27-i számában. Tel­jes mértékben egyetértek minden sorával, de elol­vasva olyan érzésem tá­madt, mintha az általam nagyrabecsült szerző elfe­lejtette volna befejezni... L. JUHÁSZ ILONA Egy nagyon fontos dolog ugyan­is kimaradt. Nem esett szó tud­niillik arról, hogy a szlovákiai magyarság parlamenti képvise­letét nem standard feletti jog­ként kapta a szlovák kormány­tól, hanem ugyanúgy, mint pl. a Szlovák Nemzeti Párt vagy a DSZM honatyái, a parlamenti választásokon az elért szavaza­tok alapján jutottak be a mi kép­viselőink is a tisztelt Házba. A választópolgárok juttatták be A hazugság is, ha sok­szor hangoztatják, igazsággá válhat. őket, nem pedig valamiféle nagyvonalú törvényhozás, pozi­tív diszkrimináció. Az utóbbi időben túl gyakran hangzik el kormánypárti szlovákiai politi­kus szájából, hogy a szlovákiai magyarságnak van parlamenti képviselete, bezzeg a magyaror­szági szlovákságnak nincs. Mintha nekik köszönhetnénk! S mintha a szlovákiai németek­OLVASÓI LEVELEK Koalíciós vívódások Hónapok óta folyik a vita, mi le­gyen a Magyar Koalíció sorsa, ha megváltozik a választási tör­vény. Három lehetőség van. Az egyik párt listáján indulnak a többiek jelöltjei. Ez kényszer­megoldás, ugyanis két pártot le­törölne a politikai palettáról. A másik javaslat a választási párt, melynek volna választási párt frakciója, és az MK pártjai par­lamenti részvétel nélkül tovább politizálnának? Ez eléggé suta megoldás. Legjobb lenne egy párt, amely egységesen politi­zál, az öt százalékos küszöb át­nek, ukránoknak-ruszinoknak, lengyeleknek, horvátoknak, bol­gároknak stb. volna. Gondolom, nem csupán az én ismeretségi köröm bosszankodik e miatt az érvelés miatt, hanem mások is. Vártam, vártuk, majd csak kom­mentálja, vagy tiltakozik valaki, de ez, sajnos, - tudomásom sze­rint - mind a mai napig nem tör­tént meg sem a szlovákiai ma­gyar, sem a magyarországi mé­diumokban. A szlovák kormány­párti képviselők meg csak egyre lelkesebben érvelnek ezzel a csúsztatásnak is alig minősíthe­tő hazugsággal, s talán már ők maguk is elhiszik saját érveiket. És így aztán fokozatosan a kül­földi közvélemény is: hiszen né­metországi ismerőseinknek is nem egyszer kellett elmagyaráz­nunk már, hogy milyen úton ju­tott a szlovákiai magyarság par­lamenti képviselethez. Ahogy azt mondani szokták: a hazug­ság is - ha sokszor hangoztatják - igazsággá válhat. így aztán nem is lehet csodálkozni azon, amikor a Magyar Televízió l-es csatornájának január 27-i hír­adójában Avenasian Alex, a ma­gyarországi örmény önkor­mányzat képviselője olyan érte­lemben nyilatkozik, hogy nem érti, miért halogatja a magyar kormány a kisebbségek parla­menti képviseletének megoldá­sát, amikor azt a környező or­szágok kormányai már megol­dották. És hát tudjuk, Szlovénia kivételével bizony ez a többi posztkommunista országban korántsem így van. Azon se mér­gelődjünk ezek után, ha Zdenka Kramplová külügyminiszter is olyan nyilatkozatokat tesz, hogy katasztrofális a magyarországi lépése pedig garantált. Ha van jobb javaslat, azt érdeklődve vá­rom. Koleszár Mihályné Kassa Integráló szerepünk Az oly sokat hangoztatott „Szlovákia láttatásának tézise" annyira frappánsra sikeredett, hogy már a feudalizmusban „felejtett" Albánia és Algéria is élénk érdeklődéssel tanulmá­nyozza 1989 novembere óta összeszedett „vívmányainkat". Félő, hogy a NATO-tagjelöltek első csoportjából való kimara­dás züllesztőleg hat majd az egyébként jól képzett szlovák szlovákság helyzete, és hogy mennyire megtizedelték Magya­rországon a II. világháború után az ott élő szlovákok sorait. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy a II. világháborút követő lakosság­csere alkalmával nem a magyar kormány űzte el a szlovákokat Magyarországról, hanem az ak­kori szlovák kormány csalogatta őket az akkori Csehszlovákiába, az elűzött szlovákiai magyarok birtokaira, házaiba... Mert ez a szégyenteljes történelmi ese­mény az egyik legfőbb oka an­Nem a magyar kormány űzte el a szlovákokat Magyarországról. nak, hogy olyan drasztikusan csökkent a magyarországi szlo­vákság létszáma. Vannak helyzetek, amikor nem elég már, ha tudatában vagyunk igazunknak, azt bizony néha hangosan is el kell ismételni (mégpedig a megfelelő helyen és időben), ha a félrevezető propa­ganda már ilyen nagy méreteket ölt, annál többször, annál több helyen. Hogy félreértés ne essék, megismétlem: teljes mértékben egyetértek azzal, hogy már rég meg kellett volna, de legalábbis meg kell minél gyorsabban olda­ni a magyarországi nemzetisé­gek parlamenti képviseletének a problémáját. De közben azért lássunk és láttassunk világosan: ilyen alapon a miénk is megol­dásra vár! A szerző olvasóként reagált Máté László e helyen megjelent cikkére. hadsereg erkölcsi tartására, az EU „kertalján" való csetlés-bot­lás pedig ugyancsak nem sok jóval kecsegtet bennünket a jö­vőt illetően, s nem hízelgő a kormánypárti politikusok szá­mára sem. Bizonyítványügyben azonban a kormánypártiak ala­pos tapasztalataik vannak, a té­makör „avatott" művelői. Ezen kétes dicsőségű „kategória" reprezentánsa többek között a Dunaszerdahelyi járás elöljáró­ja is, aki karácsonyi ajándék­ként előre figyelmeztette a ma­gyar tannyelvű alapiskolák igazgatóit - a lehető legutcaibb hangnemben -, hogy ha a félévi értékeléskor netán eszükbe jut­na kétnyelvű dokumentumokat kiállítani, ki lesznek dobva munkahelyükről. Az elöljáró úr TALLÓZÓ ADEVARUL A bukaresti lap kérdésére vála­szolva Andrei Marga román ok­tatási miniszter kijelentette: bu­dapesti megbeszélései során nem tárgyalt egy romániai ma­gyar egyetem kérdéséről. A vá­lasz szerint a kérdést Göncz Ár­pád említette az általános meg­beszélés keretében Constanti­nescu elnök múlt heti magyaror­szági látogatása idején, de azo­kon a megbeszéléseken, amelye­ken Marga részt vett, nem vető­dött fel. A lap a külügyminiszté­riumnak a magyarországi láto­gatás eseményeit összefoglaló korábbi közleményével kapcso­latban kérdezte az oktatási mi­nisztert, ugyanis a szóban forgó összefoglaló értelmében az e­gyetem helye kijelölésre vár. A lap megjegyzi: ha a magyaror­szági látogatáson szó volt a ma­gyar nyelvű romániai egyetem kérdéséről, akkor annak megtár­gyalásából éppen a román okta­tási minisztert zárták ki. LA LIBRE BELGIQUE Borisz Jelcin orosz elnök Viktor Csernomirgyin kormányfűre u­talt pénteken, amikor bejelentet­te, hogy kiválasztotta utódját, vélte a lap. Az orosz államfő pén­teken közölte, hogy 2000-ben nem indul a 3. elnöki mandátu­mért. Bejelentette: kiválasztotta utódját, de nem közölte annak személyét. A lap két árulkodó jel­ből vonta le a következtetést: egyrészt Jelcin azt is hangsúlyoz­ta, hogy szeretné, ha a kormány 1999-ig, a következő választáso­kig a helyén maradna. Másrészt az államfő az utóbbi időben ­nemzetközi szereplések alatt ­rendszeresen és nem épp hagyo­mányosan kettejük nevében be­szél, a „Csernomirgyin és én" ki­fejezéssel kezdve felszólalásait. NEUE KRO N EN ZEITy N G Hillary Clinton, az amerikai elnök felesége néhány hónapja önálló rovattal rendelkezik az osztrák bulvárlapban, amelyben eddig a család hogylétéről számolt be, a pénteki számban megjelent írást viszont arra használta fel, hogy az osztrák közvéleményt is meg­győzze férje ártadanságáról a ne­ki tulajdonított nőügyekben. „E­zen a héten a férjem keményen dolgozott az Unió helyzetéről szóló beszédén, mindketten részt vettünk a Fehér Házban egy ren­dezvényen és megtartottuk az összes határidőt. Sokan azt kér­dezték tőlem, hogyan tudtunk összpontosítani a munkánkra, mialatt a Fehér Ház környékét új­ságírók hada fésülte át, hírek után kutatva" - kezdődik a cikk, a­melyben Hillary elmagyarázza: „ez nekünk nem jelent újdonsá­got, hiszen a féljem politikai el­lenfelei azóta, amióta bejelentet­te, hogy indul az elnökségért, megkísérelték legyőzni a legkü­lönbözőbb hamis vádakkal. Ta­pasztalatból megtanultuk, hogy a bizalom és a türelem az igazság győzelméhez vezet" -írta Hillary. még bizonyosan nem tudatosí­totta, hogy egy olyan járás élén áll, amelynek több mint 90 szá­zaléka a finnugor nyelvcsalád­hoz tartozik. Remélhetőleg a közelgő választások lidérces ál­mai majd „kigyógyítják" ebből a tudathasadásos állapotból. Egy jelenségre érdemes odafi­gyelni a szlovák politikai szín­téren. Arra, hogy a szivárvány csaknem valamennyi színében „pompázó", egymással hadako­zó legtöbb szlovák politikai párt körében egy területen már tökéletes a konszenzus. Ez pe­dig a magyarellenesség, amely­ben mindegyik „pályázó" igyekszik túllicitálni ellenlába­sait. Rostás Alajos Felsőpatonyrét JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom