Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-26 / 20. szám, hétfő

6 KULTÚRA - HIRDETÉS ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 26. SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte (19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Traviata (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Csillagközi invázió (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: L.A. eltitkolt valóság (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Ragyogj (am.) 15.30, 17.30 Marvin szobája (am.) 20 TATRA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS: Csillagközi invázió (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Leon, a profi (fr.) 20 Reszkessetek betörők 3 (am.) 17 Rómeó és Júlia (ara.) 18 A holnap markában (am.) 18.45, 20.30 Metró (fr.) 19.30 Prágai éjszakák (cseh) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Angyal (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Csillagközi invázió (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Csillagközi invázió (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Az idegen: újjászületés (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM-TATRA: Apák napja (am.) 17,19GÚTA-MOZI: Zsaruország (am.) 18.30 LÉVA - SLOVAN: Összeesküvő-elmélet (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A holnap markában (am.) 16.30,19 Valódi választási lehetőség csak a demokráciában létezik. Van mit választani? Nádszegi kor- és kórkép Határon túli magyar könyvek kiadása Pályázat - 1998. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM - Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának támogatására. A pályázattal elsősorban a határon túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván megjelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati űrlapokat Szlovákiában a következő címre kérjük küldeni: Madách Posonium 82011 Pozsony (Bratislava), Devätinova 54. P.O.Box 19. A pályázati űrlap a megadott címen és az MKM ügyfélszolgálatán szerezhető be. Kizárólag a formai követelményeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számításokat tartalmazó pályázatokat vehetünk figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti illetve a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és elsőkötetes szerzők műveit, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadványoknak a megjelentetését. A gyűjtőhelyre a beküldési határidő: 1998. március 20. Az Országos Kuratóriumoknak a Határon Túli Könyvkiadás Tanácsához: 1998. május 15-ig kell eljuttatni a rangsorolt pályázatokat. A döntés várható időpontja: 1998. június eleje. A szerződéskötés várható időpontja - a korábbi támogatásról történő elszámolást követően - június végétől. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal, amely az államháztartási törvény szerinti elszámolás feltételeit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya végzi. Címe: 1884 Budapest, Pf. 1. Az egyik kezemben nincs semmi, a másikkal fügét mutatok. Tessék választani! Ez a választási lehetőség áll a magyar szülők és pedagógusok előtt, ha arról kívánnak dönteni, milyen nyelvű félévi bizonyítványt kapjanak a gyerekek. VOJTEK KATALIN Lehet itt egyáltalán dönteni? Van mit választani? Megnyilvánulhat közösségi, egyéni, polgári - vagy nevezzük bármilyennek - akarat, ha a büntetés Damoklesz-kardja ott függ minden választani, dönteni kívánó feje fölött? Az igazgató az igazgatói posztját, a pedagógus a megélhetését, a szülő a gyereke jövőjét kockáztatja. De azért csak tessék választani, szabadon és demokratikusan, elvégre szabad és demokratikus országban élünk. És a nádszegiek - vagy 150 szülő és a tantestület - csütörtök délután megkísérelték a lehetetlent. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha megkísérelnék, mert dönteni nemigen volt miről. Rögtön az elején kiderült ugyanis, hogy az iskolának nincs semmije, ami a kétnyelvű bizonyítványok kiállításához szükséges: se kétnyelvű nyomtatványa, se kétnyelvű pecsétje, (gy aztán a kézfeltevéses szavazás a hosszúra nyúlt gyűlés végén kissé furcsára sikeredett. A szülők nem akartak se kétnyelvű bizonyítványt, se egynyelvűt, se magyar értesítőt államnyelvű bizonyítvánnyal kombinálva. Illetve valamennyi alternatíva hallatán fellendültek kezek, de senki sem bajlódott az összeszámlálásukkal. Akadtak, akik kétszer tették fel a kezüket, hogy azonnal vissza is húzzák. A nemakarom választás okát egy apuka mondta meg: mindenki Kovács Péter, a leváltott szenei igazgató is eljött Nádszegre kétnyelvű bizonyítványt szeretne, de mit ér vele, ha nincs hozzá megfelelő, azaz kétnyelvű pecsét. Márpedig a gyerekeknek hivatalosan érvényes bizonyítványt kell felmutatniuk, hogy felvegyék őket a középiskolába. Talán jobb is, hogy a kétnyelvű pecsétet nemrég egynyelvűre cseréltette az iskola vezetősége. Ha nem teszi, komolyabb tétje lett volna a csütörtöki szavazásnak. így mindenki nyugodt lelkiismerettel távozhatott, hogy később elmondhassa: én a kétnyelvű mellett szavaztam volna, ha van hozzá érvényes pecsét. Hiába, okos emberek ülnek az oktatási minisztériumban. Ök már akkor tudtak a magyar iskolák bizonyítványainak egynyelvűsítéséről, amikor még csak a pecsétek egynyelvűsítését rendelték el. „Ugyan, kicsiség. Attól még magyar lesz az iskola, hogy szlovák nyelvű a pecsétje!" mondogatták akkor a jámbor magyar alattvalók, abban a hiszemben, hogy a szalámitaktika a kommunistákkal együtt eltűnt a történelem süllyesztőjében. Nem tűnt el, sőt másodvirágzását éli. Az államnyelvű bizonyítvány szalámitaktika jellegét mégsem tudatosítják az érintettek. Marczibál György tanító úr sem, aki abban az iskolában, amelynek kinti táblája, benti pecsétje, bizonyítványa, osztálykönyve, osztálynaplója és minden attribútuma szlovák nyelvű, optimista hévvel jelentette ki: „Nem a bizonyítványon múlik! Azért mi még magyarok maradunk, az iskolánk magyar iskola!" Mikó Zoltán volt igazgató a magyar nyelvű értesítőt sérelmezte: „Ezzel akarják megalázni a magyar szülőket, mintha nem tudnák elolvasni a szlovák bizonyítványt!" A szülői szövetség vezetősége előzetes tanácskozásán a „pragmatikus" megoldás, az államnyelvű bizonyítvány mellett döntött, de persze azért szóljanak hozzá a többiek is. A felszólalók mind azzal kezdték, hogy természetesen kétnyelvű bizonyítványt szeretnének. Aztán az óhaj után egy sóhaj következett: úgy látszik, nincs más lehetőség, mint az egynyelvű. Nem maradtak el az ilyenkor szokásos másramutogatások sem: ha a koordinációs tanácsok, ha a szülői és a pedagógusszövetség, ha a magyar pártok ezt vagy azt tették volna, akkor bezzeg most másként állna a helyzet. Az egyik ta„Azért mi még magyarok maradunk!" nító néni még a sajtó képviselője felé is süvöltött egy szemrehányást: „Ha az újságíró el tudta magának intézni a minisztériumi engedélyt, hogy eljöhessen a szülői értekezletre, akkor elintézhette volna azt is, hogy az iskola kapjon kétnyelvű nyomtatványokat és pecsétet!" A nagy tapssal honorált különös kívánság apropójául az szolgált, hogy a galántai tanügyi illetékes írásos rendelkezésére hivatkozva Bada Júlia igazgatónő a szülői értekezlet előtt felszólított: fotós kollégámmal együtt távozzunk az iskolából, ahová idegeneknek belépni tilos. Amikor az oktatási minisztérium nyilatkozatára hivatkoztam, mely szerint az újságírók nem tilthatók ki az iskolákból, az igazgatónő elállt követelésétől. Közben furcsa dolgok derültek ki. Például az, hogy szeptemberben az osztálybizalmik házhoz szállították az egynyelvű bizonyítványt, átadták annak is, aki nem kérte. Még így is megmaradt 38 kikézbesítetlen, amelyre senki sem tart igényt. Bada Júlia szerint azonban ez is arról tanúskodik, hogy a szülők államnyelvű bizonyítványt akarnak. „De hisz kéretlenül házhoz szállították!" - replikázott az egyik anyuka. ,Azért, mert folyton jöttek az üzenetek, hogy kell az egynyelvű bizonyítvány!" hangzott a válasz. A karlendítéses választók apátiáját utólag Bada Júlia igazolta, amikor kijelentette: „Nem tudunk kétnyelvű bizonyítványt adni, mert nincs kétnyelvű pecsétünk." Agócs Béla, az iskola pedagógusa, aki tavaly az egész galántai járásban egyedül állított ki kétnyelvű bizonyítványokat, felajánlotta, hogy egy nap alatt csináltat pecsétet, csak adjon hozzá az igazgatónő írásos megrendelést. „Azt nem tehetem" mondta Bada Júlia. Itt aztán meg is feneklett a kétnyelvű bizonyítvány ügye. A mérleg serpenyője már rég az államnyelvű javára billent, amikor Agócs arra kérte a nádszegieket, úgy döntsenek, hogy ne kelljen szégyenkezniük sem nagyapáik, sem unokáik előtt. Hiába mondott szívhez, észhez egyaránt szóló, elgondolkoztató dolgokat Kovács Péter is, a kétnyelvű bizonyítványok kiadása miatt leváltott szenei igazgató, aki Agócs meghívására jött el a nádszegiek közé. Ő végezetül Arany versét, A walesi bárdokat idézte, amelyben „Ötszáz bizony dalolva ment / Lángsírba walesi bárd". A nádszegi tanítók talán arra gondoltak, hogy könnyű volt a walesi bárdoknak, ők nem voltak állami alkalmazottak. A szülők meg arra, hogy a lantpengető hősök gyerekei nem voltak iskolakötelesek, így hát bizonyítványt sem kellett felmutatniuk. Az újságíró pedig elmélázhatott a versválasztáson. Talán egy másik Arany-mű, az Egynémely nagyocska emberre egyik-másik sora meghozta volna azt az eredményt, amit az egyik apuka kívánt: „A pedagógus- és a szülői szövetségnek fel kellett volna ráznia a szülőket, akkor lett volna valami!" Mintegy ellenpontozásként megszólalt Marczibál tanító úr: „Hol vannak azok a szervek, amelyek minket felkorbácsolnak? Már köztük is vannak, akik visszahúzódtak. Könnyű ezt vagy azt mondani, de a gyerekeknek egynyelvű bizonyítványra van szükségük!" A sajtó kor- és kórkép. 1998. januárjában ez történt Nádszegen - és nemcsak ott. Az utóbbi körülmény nem ad felmentést. Elsősorban azoknak nem, akik ilyen galádul komisz helyzetbe kényszerítenek embereket. De azoknak sem, akik nem képesek tiltakozni ellene. A Ghymes együttes koncertjén zsúfolásig megtelt a Magyar Intézet Könnyeztek a falak és az emberek D. TOK ERNŐ Sok jó ember van, de Ghymes kis helyen is elfér. A pozsonyi Magyar Intézet nagyterme hirtelen összezsugorodott. S még csak nem is azért, mert a népzenei hagyományokat egyedien tálaló együttes január 22-i koncertje ingyenes volt. Sokkal inkább azért, mert manapság, amikor a „bitbeethovenek", „bytebrahmsok", „chipcsajkovszkik" felszínes műfajtalankodásai siketítik meg a zenéhez idomult érzékenyebb füleket, s próbálják az elektronikus programkomponisták kiszabta egyenruhába bújtatni a melodikus lelkeket, akkor akad öt fiatal, akinek megszólal kezében a hangszer. Pontosabban: akinek a puszta kezében szólal meg a hangszere. A Ghymes sípja, dobja, nádihegedűje gyógyít. A Ghymes zenéje egyszerű paraszt vászoning, hófehér patyolattiszta. Vászoning, mit észrevétlen magára vesz az is, akinek nem inge. Nincs szükségük cicomára, izmos a cimbalmuk, elkobozhatatlan a kobzuk, dübörög a dobjuk, sír a hegedűjük. A falak is könnyeztek a koncertteremben, megértették, miért meztelen a király (s melyik királyról is szól a nóta), miért harapják gazdáikat a szolga kutyák, miért iszkol a regebeli szarvas fújtatva, miért kesernyések a rigmusok, miért drámaiak a ritmusok. Minden hónap utolsó csütörtökjén este hétkor a Magyar Intézet nagytermében (legközelebb február 26-án Hobóval közösen) csak a Ghymesnek „nyílnak a bazsarózsák"... (Utóirat: Az önjelölt kétnyelvű konferansziéle ne legyenek „Buják", a Ghymes önkonferálása ugyanis felülmúlhatatlan!) Agócs Béla szerint a kétnyelvű pecsét nem gond (Dömötör Ede fotói) A Ghymes kis helyen is elfér. (Archív felvétel) SZÍNHÁZ