Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-10 / 7. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 10. Tisztességes játékszabályok LOVÁSZ ATTILA Egy napilap fószerkesztócseréje joggal ad okot arra, hogy az olvasó megkérdezze: nincs-e a háttérben politikai nyomás, nem csoportérdekek határozták-e meg a kiadó döntését. Mi sem természetesebb, minthogy mindez az elmúlt héten szóba kerülhetett lapunk kapcsán is. Szlovákiában megszoktuk, hogy egy-egy kinevezés, egy-egy visszahívás politikai háttere csak azok számára nem látható, akik három kendővel kötötték be a szemüket. Az Új Szót sokszor monopolhelyzetű lapnak tekintik. Nos, valóban az, ha valaki egy pontosan meghatározható rétegre, a szlovákiai magyar választópolgárra akar hatást gyakorolni. Lapunk nagyon érdekes és értékes termék lesz a választási kampányban - s korántsem csak a magyar politikai erők számára. Ha tisztességesen akarunk eljárni, tisztességes játékszabályokat kell felkínálnunk. Olvasóink elemi joga, de leendő médiapartnereink, hirdetőink érdeke is, hogy pontosan tudják, mit miért közöl a lap, s esetleg mit miért nem közöl. Nem adhatunk teret olyan politikai erőknek, amelyek a Duna másik partjára kívánnak bennünket, amelyek egy komoly számarányt képviselő népcsoport kapcsán hosszú ostort és rövid udvart emlegetnek. A játékszabályok akkor tisztességesek, ha nyilvánosak és ellenőrizhetőek. Ha számon lehet kérni őket. Olyanoknak kell lenniük akkor is, ha erre választási törvény s egyéb jogszabály magánlapként nem kötelez. Mert az Új Szó nemcsak egy magánlap az ország újságpiacán, hanem a szlovákiai magyarság egyetlen ilyen jellegű, fontos és pótolhatatlan fóruma is. JEGYZET KÖZÖS fészek VRABEC MÁRIA Rendes ember nem piszkít saját fészkébe - szokta mondani nagyapám, amikor rossz útra tévedt családtagról vagy nem éppen jó hírnévnek örvendő falubeliről esett szó. Főleg akkor vonta össze szemöldökét, amikor idegen társaságban, ne adj' isten! szlovákok előtt szólta el magát valaki, hogy ez vagy az az atyafi csalt, hazudott, lopott. Úgy gondolta, mindez afféle belügy, amelyet diszkréten, egymás között kell elintéznünk, anélkül, hogy kívülállók kárörvendően nevessenek rajtunk. Mostanában sokszor eszembe jut nagyapám önérzetes filozófiája, és valami azt súgja, hogy egyes atyánkfiai épp erre a szemérmes szennyestakargatásra számítanak, amikor gátlástalanul visznek el mindent, ami mozdítható. Megcsapolják az alapítványi pénzeket, megfejik az ösztöndíjakat, árusítják az ajándék könyveket, hazaviszik a megszűnt Csemadokirodák berendezéseit. Nyugodt szívvel, háborítatlanul élnek vissza beosztásukkal, hiszen csak csendben merjük nekik mindezt felróni. Nem is tehetünk mást, mert képzeljenek csak el egy bírósági tárgyalást a magyar alapítványok pénzét dézsmáló magyar közéleti személyiséggel, most, Szlovákiában. Vagy öles betűkkel nyomtatott címeket a napilapok első oldalán, hogy a Csemadok a megvont állami támogatás miatt siránkozik, miközben sajátjai kirabolják. Semmi sem jönne jobban egyes politikusoknak, mint ilyen, jó zaftos magyar botrány. Így hát ha nem akarjuk magunkat lejáratni a külvilág előtt, nincs más hátra, mint némán takargatni szégyenünket. Legfeljebb egymás között, zárt ajtók mögött próbálkozhatunk beolvasni a vétkesnek, és ha túlságosan meg találjuk sérteni, odébbáll a hosszúnevűek csapatába. Ott aztán nincs hiány semmiben, jut is, marad is a júdáspénzből. Sőt minél többet visznek el belőle „lent", annál többet adnak hozzá „fent"; az elszámolás majd csak a választások után várható. Addig meg vígan élnek közöttünk a jómadarak, és lopkodják a szalmaszálakat a közös fészekből, amely már úgyis elég huzatos. Csak arra nem számítanak, hogy ha egyszer elfogynak a szalmaszálak, egy másik fészekben ők mindig csak kakukkfiókák maradnak. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Madi Géza (5238342) Kiadásvezető: Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vo* Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVF.DLER Kft. Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlaŕe, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságkúldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wwvv.voxnova.sk/ TALLÓZÓ Az alkotmánybírósági döntés szervesen belesimul a nacionalista vonalba Jog és igazság - II. 1992-ben a szlovák alkotmány részévé vált a Szövetségi Gyűlés által elfogadott embetjogi alkotmánylevél. Nem hiánytalanul azonban, hanem három módosítással. CSÁKY PÁL Az első módosítás az volt, hogy a 6. cikkben deklarálták a szlovák nyelv államnyelv voltát. Ezen a megfogalmazáson máig mindenki azt ért, amit akar. Az alkotmánybíróság is nagyon voluntarista módon értelmezi a dikciót. Az alaptörvény az egyéb nyelveknek a hivatalos életben való használatát végrehajtási törvényhez köti. A jogszabály azonban hiányzik. A további változások a 34. cikkben találhatók, és nagyon furcsa jogot deklarálnak a kisebbségek számára: az államnyelv megtanulásáét. Már akkor is sejtettük, hogy ennek a .jognak" előbb-utóbb kötelességszaga lesz annak ellenére, hogy nincs olyan nemzetközi dokumentum, amely az állampolgárnak előírná bármiféle államnyelv elsajátításának kötelezettségét. A harmadik változás az a furcsa megfogalmazás, hogy a kisebbségijogok gyakorlása nem mehet a többségi nemzethez tartozók jogainak kárára. Az alkotmánybíróság tehát rossz, nacionalista szellemű alkotmányhoz mérte a nyelvtörvényt, s mivel mindkét dokumentum erősen nemzeti beállítottságú, nagy disszonancia nem lehet közöttük. Bár a kassai testület 33/1996. sz. határozatában elismerte, hogy a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény hiánya nem teszi lehetővé ennek a jognak a gyakorlását, a mulasztásos alkotmánysértés feloldásáért mégsem tett semmit. A nyelvtörvény megítélésekor pedig ki is mondta: mivel nincs kisebbségi nyelvtörvény, az államnyelvről szóló jogszabály rendelkezései nem lehetnek ellentétben sem vele, sem pedig az alkotmány rendelkezéseivel, amelyek a nyelvi jogok gyakorlását a nem létező törvényhez kötik. A 22-es csapdája ez, amellyel az alkotmánybírósági döntés nem csupán szervesen belesimul a fent leírt nacionalista vonalba, hanem szinte ideológiát is szolgáltat hozzá. Az indoklás szerint a hivatal és a hivatalnok csak szlovákul nyilvánulhat meg, a 73 oldalas dokumentumban hemzsegnek az olyan képtelenségek, amelyeket képzettebb jogászok csípőből lőnének szitává. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy tetszik-e nekünk vagy sem a határozat, hanem a döntés indoklásának belső ellentmondásairól. Illusztrációként lássunk két példát: kifogásoltuk, hogy az oktatásban minden dokumentációt kötelezően csak szlovák nyelven lehet vezetni - a nyelvtörvény 4. paragrafusának 3. bekezdése értelmében. Az alkotmánybíróság megkerülte a problémát; az indolás 51. oldalán szó szerint az alábbi szöveg olvasható: „... a javaslattevő (33 parlamenti képviselő) beadványában azt állítja, hogy a nyelvtörvény fenti részeire való hivatkozással és a hozzájuk kapcsolódó alacsonyabb rendű jogi szabályozással (rendeletek stb.) csökkent a kisebbségijogok szintje az oktatás... nem arról van szó, hogy tetszik-e nekünk vagy sem... ban, mégpedig nyelvi alapon. A javaslattevő azonban beadványában nem jelölt meg egyetlen ilyen alacsonyabb szintű jogi normát sem, amely véleménye szerint ellentétben állna az alkotmány 34. cikke 2. bekezdésének a) pontjával. Ezeket az alacsonyabb szintű jogi normákat a javaslattevő nem pontosította a szóbeli megtárgyalás során sem. Ezért az alkotmánybíróság a felvetett összhangtalanság kérdésében nem cselekedhetett, és nem is dönthetett.". Arról beszélhetünk, hogy jogi képviselőnk előterjeszthetett volna ilyen példákat, ha felszólították volna rá, ám a testületnek arra kellett volna választ adnia, hogy alkotmányellenes-e a törvény kifogásolt része vagy sem. Erre pedig nem adott választ, ez nyilvánvaló. Csoda, ha a fenti mondat olvastán az embernek a kezeit mosó PUátus jut az eszébe? Úgy gondolom, hogy az alkotmánybírósági döntés szellemiségéről és hátteréről a legkifejezőbben mégis a következő idézet árulkodik. Azt kifogásoltuk, hogy a 3. paragrafus 1. bekezdése értelmében az állami szervek, szervezetek, a területi önkormányzati szervek és a közjogi intézmények szervei hatáskörük gyakorlása során kötelezően az államnyelvet kell, hogy használják. Az alkotmánybíróság szerint ez sem alkotmányellenes, mert „semmilyen jogi vagy ténybeli ok nem létezik, amely miatt a fenti szervek hatáskörük gyakorlása során más nyelvet is használjanak, mint az államnyelvet" (39. oldal). Mi ez, ha nem a nyelvi imperializmus ideológiájának megfogalmazása? Az alkotmánybíróság itt erősen túllépte jogkörét, mert jogi okokról még csak beszélhet (bár a fenti kijelentés jogi szempontból is erősen megkérdőjelezhető), de milyen alapon nyilatkozik ténybeli okokról? Visszakérdezek: az véletlenül nem volna elégséges ténybeli ok, hogy Szlovákiában a magyarok 432 községben abszolút többségben élnek? Jól tudom, hogy ezt a kérdést elsősorban a törvényhozónak kellene feltennem, de ha már az alkotmánybíróság önmagától nyilatkozik ilyeneket, csak jogunk van tisztázni az összefüggéseket? Persze elismerem: távolról sem elégséges, s félre is értelmezhető, ha csak mi fogalmazzuk meg fönntartásainkat a döntés és indoklása kapcsán; nem elég, ha csak mi mondjuk el, hogy az alkotmánybíróság ebben a kérdésben bőven kihasználta a joghézagok által számára is biztosított mozgásteret. A szerző az MKDM parlamenti képviselője. PRAVDA Mečiar elnök akar lenni - szögezte le kommentárja címében a lap főszerkesztője. Természetesen szélesebb jogkörrel, mint a jelenlegi államfő, s akár azon az áron is, hogy mozgalma maga javasolja a közvetlen elnökválasztást a parlamenti választási fordulók előrelátható kudarca után. A továbbiakban kifejtette az okokat, amelyek Mečiart az indulásra késztethetik. Már háromszor volt kormányfő, ráadásul a DSZM idei választási győzelme egyáltalán nem biztos. De ha győzne is újra a mozgalom, Mečiar tisztában van azzal, hogy a Nyugat kormányfőként nem fogadja el, és minimális az esélye annak, hogy ezen változtatni tudna. Amire végeredményben egész Szlovákia fizet rá. De talán a szíve mélyén abban bízik, hogy államfőként elfogadnák. Ez ugyan lehetséges, csakhogy előbb fel kellene számolni az integrációs politika hibáit, amelyek viszont a jelenlegi kormányt és miniszterelnökét terhelik. PRÁCA A felsőoktatási intézményekre nehezedő pénzügyi problémákról nyilatkozott a lapnak Juraj Stern, a pozsonyi közgazdasági egyetem rektora, a Szlovák Rektori Konferencia elnöke. ,A kormányfő nagyon jól tudja, hogy nem teljesítette az ígéretét" szögezte le Stern, utalva rá: Mečiar azt ígérte, hogy idén az oktatás abszolút prioritást fog élvezni. A kormány azonban olyan költségvetési javaslatot terjesztett a parlament elé, amely már eleve eltért attól, amit a miniszterelnök a rektori testületnek megígért. Stern szerint erről nagyon nehéz beszélni, amikor korábban prioritásokról volt szó, no meg arról, hogy Szlovákiának 2010-re az ötödik helyre kell kerülnie a felsőfokú végzettségűek világranglistáján. ,A közös tanácskozás után még be sem csuktuk magunk mögött az ajtót, amikor a kormányfő ígéretei már csak ígéretek voltak" - jelentette ki Stern. HO S PO DÁ R S KE NO V IN Y ,A kormányzó hatalom több képviselője már nem is titkolja, hogy a szlovák nemzetet lustának tartja. Természetesen nem sorolja valamennyi tagját ebbe a kategóriába, de a munkanélküli és nemegyszer a nehéz szociális helyzetben levő rétegeket határozottan igen" - szögezi le a lap jegyzetírója. Hogy miért? Mert állítólag nem törekednek arra, hogy saját erejükből változtassanak helyzetükön. Ez állítólag nem is érdekük, megelégednek a minimummal, amelyet az állam biztosít nekik. Pedig valójában arról van szó, hogy leplezni akarják azt a mulasztást, amely a munkaügyi minisztériumot és a kormányt terheli. A kabinet négy év alatt sem tudta visszafordítani a lakosság szociális helyzetének kedvezőtlen alakulását. Megkezdődött a kampány Mialatt a jelenleg ellenzékben levő pártok, mozgalmak vezetői a hogyan továbbról vitatkoznak, a miniszterelnök és mozgalma lépésre szánta el magát. Történt ugyanis, hogy az ünnepek alatt színes, levelezőlap nagyságú szórólapon kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánva belépett háztartásainkba, akarom mondani, postaládáinkba. A szórólap első oldalán - a bal felső sarokban - a magabiztos, optimizmust sugárzó kormányfő képe nézett ránk. Látszott rajta a pöstyéni iszapkúra áldásos hatása. A jobb alsó sarokban aláírásával is megtisztelt bennünket, hogy kétségeink se legyenek afelől, kit láthatunk a fényképen. A szórólap másik oldalán a DSZM üzent nekünk. Sajnos, a jókívánságok államnyelven íródtak. Annyira sem méltattak bennünket, itt élő magyarokat, hogy anyanyelvünkön szólítsanak meg bennünket. Ami meglepett az egészben, az a szórólapok széthordásának szervezettsége volt. Csendesen, de biztosan dolgoztak, mint a lopakodók. Németh Géza Alistál Meglepő jókívánságok Karácsony szent ünnepén roppant nagy megtiszteltetés ért. Egy ízlésesen kivitelezett üdvözlőlapon a kormányzó mozgalom és elnöke kívánt nekem minden elképzelhető jót és boldog új évet. Hiába, néhány hónappal a választások előtt általában hirtelen felértékelődik a különben sokszor csak nyűgnek tartott állampolgárjelentősége, lévén ő minden hatalom forrása. Az üdvözlőlap egyik oldaláról a miniszterelnök mosolygott rám. A fényképet nézve feltételeztem, hogy 1997 előtt készülhetett, ugyanis az arcára még nincsenek ráírva az elmúlt év megpróbáltatásai: a referendumcirkusz, a Gaulieder-ügy, a sorozatos külpolitikai kudarcok, a „nemzetellenes" SZDK megalakulása, a minden politikai kultúrát nélkülöző ellenzék és a sajtó egy részének vérlázítóan pimasz akadékoskodásai. A lap másik oldalán a mozgalom emlékeztetett rá, hogy már öt éve élünk a fiatal és demokratikus Szlovákiában, és közölte: 1998 „a jelentős emberi és morális döntések éve lesz, ezért jól fontoljuk meg, hogy mit cselekszünk". Lám, ez utóbbival még egyet is tudok érteni! Pelle István Bátorkeszi - Nem, uram. Ebben a városban nem kell vállalkozói engedély ahhoz, hogy maffiafönök lehessen. (Gossányi Péter karikatúrája) KOMMENTÁR OLVASÓI LEVELEK