Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-08 / 5. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 57. SporT/tévé és Rádió - hét

f

ő rgj 27 „Kodály Zoltán abban is példamutató volt, hogy hallatlanul jól sáfárkodott a tehetségével" Lesz mit továbbadni Galánta. A Kodály Zoltán születésének száztizenötödik évfordulójára rendezett Kodály Kórusok II. Galántai Nemzetközi Találkozójának részeként tartották meg az Ady-Kodály műveltségi vetélkedőt. TALLÓSI BÉLA Öt csapat, a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, a Kecskeméti, illetve a Székesfehérvári Kodály Zoltán ÉnekZenei Általános Iskola és Gimnázium, a Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium, valamint a Debreceni Ady Endre Gimnázium csapata mérte össze tudását, azaz mutatta fel a zsűrinek és a közönségnek, mit tud Ady Endre és Kodály Zoltán munkásságáról, életéről. A galántaiak a negyedik helyen végeztek. A Kodály-vetélkedő előkészítője, összeállítója a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatóhelyettese, Ittzés Mihály volt. Vele beszélgettünk a vetélkedő zenei részéről. Milyen koncepcióval készítette elő a Kodály műveltségi versenyt? Amikor felkértek, hogy állítsam össze a Kodály-verseny anyagát, gondolkodóba estem, mi lesz jobb. Ha az egész életművet tekintetjük át a versenyzőkkel, vagy valamilyen szempont alapján szűkítjük egy kicsit a kört, és a leszűkített területet próbáljuk mélységben jobban megközelíteni. Az utóbbi mellett döntöttem. S mivel ennek a vetélkedőnek Galánta volt a helyszíne, adódott a lehetőség, hogy földrajzilag próbáljuk meg körülhatárolni a témát. Ezért aztán Kodály életének, munkásságának azokat a részeit emeltem ki, amelyek ehhez a vidékhez, vagyis gyermekkora és ifjúkora helyszíneihez kapcsolódnak, illetve a magyar nyelvterület északi részén végzett népzenekutató munkájának a középpontba állítása látszott a legcélszerűbbnek. E szűkítés nem jelentette azt, hogy a diákok csak a népzenével foglalkoztak, hanem a szimfonikus zenével is, konkrétan a világhírű Galántai táncok című kompozícióval vagy azzal az egyházzenei művel, amelyet Kodály hajdani tanárának és zenei mentorának, Toldy Bélának ajánlott. Ha valaki megnézi Kodály népdalgyűjtéseinek a térképét, látja, hogy ez a terület az, különösen Zoboralja, a hajdani Gömör meIttzés Mihály: „Örömmel tölthet el bennünket, hogy ezek a fiatalok intenzívebben foglalkoztak Ady és Kodály életmüvével." (Somogyi Tibor felvétele) gye, Mátyusföld, ahol a legtöbbet járt gyűjteni. Műveiben, akár ének-zongorás feldolgozásaiban, akár a Háry János számos részletében nyomon követhetőek ezek művészi hatása. Tehát a helyszín, Galánta nemcsak \\ Azt hiszem, a pillanatnyi produkciónál lényegesen fontosabbak az ismeretek, illetőleg a ** művészi élmény. a népzenére szűkítette a verseny anyagát. Ráadásul volt egy másik szempont is a kérdések öszszeálh'tásánál. A szervezők ugyanis a Kodály-vetélkedőt Adyvetélkedővel kapcsolták össze. Ezért Kodály Ady-megzenésítéseit is feladatul adtuk, hogy azokkal is ismerkedjenek meg a fiatalok. Az Ady-megzenésítések is műfaji gazdagságot mutatnak, hiszen van közöttük zongorakíséretes dal, zenekari dal és vannak köztük kórusművek. Adyval kapcsolva Kodályt lehetőség nyílt arra is, hogy ne egyoldalúan zenei megközelítést kapjon a téma, hanem irodalmit is. A feleletekből kiderült, hogy a fiatalok jól tudták hasznosítani az irodalmi, illetve a verstani ismereteiket is a kérdések megválaszolásánál. Hogyan ítéli meg, mennyire felkészültek a diákok, milyen mértékben ismerik Kodályt? Egy ilyen vetélkedő az említett leszűkítésekkel is éppen elég komplex. Ezt még gazdagította, hogy minden csoport, nem versenyszerűen ugyan, de énekes feladatot is kapott - Kodály gyűjtésű népdalokat vagy azok feldolgozásait kellett előadniuk. Cél volt ugyanis, hogy a fiatalok ne csak hallgassák a dalokat, a feldolgozásokat, hanem énekeljenek is. így azt mondhatom, hogy a diákok felkészültségéről meglehetősen sokoldalú képet kaphatott a közönség és a zsűri. Azt hiszem, az is természetes, hogy az egyik csapatnál a zenei, a másik csapatnál az irodalmi felkészültség volt erősebb. Szívesen vettem volna, ha több csoport vesz részt a vetélkedőn, de azt hiszem, így is örömmel tölthet el bennünket, hogy ezek a fiatalok intenzívebben foglalkoztak ennek a két nagy, korszakos jelentőségű alkotóművésznek az életművével. Ami pedig a felkészültséget illeti, elmondhatom, hogy az átlagszínvonal kielégítő, jó volt. Hallottunk két kiemelkedően jól szereplő csapatot, de a többieknél, azoknál is, akik esetleg kevésbé sikeresen szerepeltek, tapasztalhattuk, hogy egyrészt szeretettel, érdeklődéssel foglalkoztak a témával, másrészt, hogy amikor produkálni kell, hasznosítani tudják a megszerzett tudást. Azt hiszem, a pillanatnyi produkciónál lényegesen fontosabbak az ismeretek, illetőleg a művészi élmény, amelyet a népdalokkal, versekkel, feldolgozásokkal, s a róluk szóló írások tanulmányozásával szereztek. Mert ez marad meg későbbre is. Ez az, amit saját éneklésükkel valamikor esetleg tovább is adhatnak. Az egyhetes galántai zenei esemény részeként Kodály-kiállítást is láthatott a közönség. Ezt ön nyitotta meg. Mire hívta fel az érdeklődők figyelmét? Nagy örömömre szolgál, hogy a dr. Eösze László zenetörténész által összeállított kiállítás eljuthatott Galántára is. A tervek szerint később a pozsonyi közönség is láthatja majd. Fontosnak tartottam a közönség figyelmébe ajánlani, hogy bár a kiállítás végigkíséri Kodály egész életművét, hiszen az első tabló képei a gyerekkorára utalnak, a legutolsó anyaga pedig a kései, halála előtti éveket mutatja be, Eösze László nem egy szokványos életrajzi vezérfonalra fűzte fel a mondanivalóját, hanem egy-egy téma köré csoportosította az egyes tablók dokumentumait. Kodály életének, a pályaívnek egy-egy fontos korszakát, területét emelte ki: tudományos, illetve pedagógiai munkásságát vagy egyes nagyobb műveket. Azt gondolom, bárhol is van rá lehetőség, érdemes megállni a tablók előtt, és egyrészt elolvasni a Kodály-idézeteket, másrészt a képek révén feleleveníteni saját zenei emlékeinket. S megpróbálni a dokumentumokat nézve nemcsak a tudóst, zeneszerzőt és pedagógust látni, hanem az embert is. Kodály Zoltánt, aki abban is példamutató volt, hogy a tehetségével hallatlanul jól sáfárkodott, és igen sokat adott az egész magyar kultúrának. Húsz esztendő nevetséges dokumentumai: Három kismacska, kettő közülük kommunista Erdélyi politikai viccek 1977-1997 LŐCSEI GABRIELLA Az első viccgyűjtemény állítólag az időszámításunk utáni IV-V. században keletkezett, Philogelos, „a nevetés barátja" hozta tető alá. Nem végezhetett kisebb munkát, mint kései kollégája, Zsigmond Győző, aki húszesztendei gyűjtés eredményeképpen Erdélyben kívánt viccgyűjteményt megjelentetni, de egészen a legutóbbi időkig tilalmakba ütközött. Philogelosról Voight Vilmos ír a Három kismacska, kettő közülük kommunista című Pont-kaidvány utószavában, a kötet megszületésének nehézségeiről meg maga a szerző és szerkesztő, Zsigmond Győző az előszóban. A két tanulmány a néprajz fontos részeként tárgyalja a viccet („a leginkább élő és ható költészeti forma szerte Európában - íra Zsigmond Győző), az erdélyi tréfáknak pedig a dokumentumértékét, problémafelvető képességét érzékelteti, hatásosan. Állításait azzal a szomorú és meghökkentő ténnyel is alátámasztja, hogy az elmúlt húsz esztendő politikai viccgyűjteménye mind ez idáig (cenzori?, kiadói?, pártpolitikai?) akadályoztatás miatt nem láthatott odaát napvilágot. Való igaz, a Pont kiadványaként megjelent erdélyi vicceknek semmi sem szent, nemcsak az egykori diktátort és élete párját, Ceausescut és Elenát szurkálják körúl kegyetlenül, de a vallást, az egyházakat, az Erdélyben élő népeket, nemzetiségeket is. Nem ismernek tabukat az erdélyi viccgyártók a szexuális élet terén sem; és akit politikai szerepe miatt utálnak, szívesen utalják a latrinahumor mély gödrébe. Legfőbb ellenségüknek azonban nem a tegnapi nagy vezért és ma is triumfáló csatlósait, nem is erőszakszervezetüket, a Securitatét vagy a nemzetiségi torzsalkodásokat tartják, hanem minden baj forrását, a kommunizmust. Vaskos ékeikkel leginkább ezt a nézeteik szerint a fasizmussal egyenértékű eszmerendszert veszik körül, ezt jelzik a mottó gyanánt a könyv élére állított viccel is: „Szép mondatokat kell mondani az iskolában. Móricka boldogan újságolja: - Született három kismacskánk, mind a három kommunista. - Jól van, Móricka - dicséri a tanító néni. - Ez mondd Nem ismernek tabukat az erdélyi viccgyártók. el a jövő héten is, amikor itt lesz a tanfelügyelő. A következő héten a tanító néni kérdésére Móricka jelenti: - Született három kismacskánk, kettő közülük kommunista. - Hogyhogy, Móricka, a múltkor másképp mondtad?! - Igen, de azóta egynek kinyílt a szeme..." (Zsigmond Győző: Három kismacska. Erdélyi politikai viccek, 1977-1997, Pont Kiadó, Budapest, 1997) Hyppolit, a lakáj Zselízen Január 16-án Zselízen mutatja be a Komáromi Jókai Színház a Hyppolit, a lakáj című nagy sikerű vígjátékot. Az előadás 19.00 órakor kezdődik a Városi Művelődési Központban, (ű) Grammy-jelölések New York. Bár még több mint másfél hónap van hátra a Grammy-díjak átadásáig, kedden több jelölést nyilvánosságra hoztak New Yorkban. Az igazi meglepetés, hogy egy „újoncnak" számító énekesnő, a 29 éves Paula Cole hét kategóriában várományosa a legrangosabb könnyűzenei díjnak. Babyface nyolc jelölésének az a szépséghibája, hogy nem a legfontosabb kategóriákban emelték a legjobbak közé. A további jelöltek között sok a nagyágyú: Bob Dylan, Paul McCartney, a Fletwood Mac, Björk, David Bowie, Bruce Springsteen, John Fogerty, Sheryl Crow, John Mellencamp, Patti Smith, az Aerosmith, a Foo Fighters és mások neve szerepel a jelöltek tekintélyes listáján - jelentette a Reuters hírügynökség. A Grammy-díjakat február 25-én osztják ki New Yorkban, a Radio City Music Hallban. (MTI) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Színházi komédia (19) KIS SZÍNPAD: Nyúl, nyúl (19) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Csehov tréfái (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A holnap markában 007 (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Spawn (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Pret-aporter (am.) 15, 17.30, 20 ISTROPOLIS: Reszkessetek betörők 3 (am.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Négy szoba (am.) 17.30, 19 Az esemény horizontja (am.) 18.30 Lotrando és Zubejda (cseh) 16.30 Lost Highway- Útvesztőben (am.) 17, 20 Szárnyas fejvadász (am.) 19.30 KASS

A DRUŽBA: L. A. eltitkolt valóság (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Lotrando és Zubejda (cseh) 15.30 Reszkessetek betörők 3 (am.) 17.45, 20 CAPITOL: Spawn (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A holnap markában - 007 (am.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Zsaruk országa (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: Eskütétel (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ SPUTNIK: Peacemaker (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: Reszkessetek betörők 3 (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: L.A. eltitkolt valóság (am.) 16.30,19 Új gyermekkönyvvel jelentkezett Csukás István A téli tücsök meséi A Süsü-kalandok, a Mirr-Murr történetek, a Keménykalap és krumpliorr szerzője, Csukás István új gyermekkönyvvel jelentkezett. A téli tücsök meséi (a Korona kiadványa) Cakó Ferenc rajzaival a tavaszt és a nyarat idézik meg a négy fal közé zárt, didergő magány enyhítésére. A „meseíró" egy terepszínű hátizsákban utazva olyan szobába került, ahol egyetlen vigasza egy írógép, amelynek billentyűin ugrálva sünökkel, egerekkel és vakondokkal töltött víg napjait eleveníti fel. Mire az írógép - meg a terepszínű hátizsák - tulajdonosa hazatér, számos mese készül el ily módon. Tanulságuk ugyanaz, mint Csukás István többi, tücsöki segédlet nélkül írt történeteinek; csak egymást segítő közösségbe^ szép az élet állatnak, embernek egyaránt. Római kori település romjai Dél-Egyiptomban Szenzációs lelet MTI-PANORÁMA Néró császár idejéből származó római kori város romjaira bukkantak a régészek Egyiptom déli részén. A szenzációsnak számító leletre egyiptomi és kanadai kutatókból álló régészcsoport bukkant rá Kairótól mintegy 550 kilométerre dél-nyugatra. Eszment el-Harab térségében, a Dakhla oázis mellett - jelentette az AP amerikai hírügynökség. A szakemberek véleménye szerint a település körülbelül az időszámításunk szerinti 54-68 közötti időszakban épült, Néró császár uralkodása idején. A város épületei jó állapotban maradtak fenn, közöttük sok kétszintes is akad. A kutatók feltételezik, hogy a várost, amely az egyik legjelentősebb afrikai kereskedelmi útvonal közelében épült, a Római Birodalom számára gabonát és gyümölcsöt termelő egyiptomiak lakták. A város közelében a helyi istenség, Tutu kultuszának szentelt templomot is feltárt az egyiptomi-kanadai kutatócsoport. A régészek tovább folytatják a helyszínen a még korántsem befejezett feltárómunkát, és hamarosan megkezdik a Tutu-szentély, illetve városi épületek falaira vésett szövegek megfejtését. SZÍNHÁZ