Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-31 / 25. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 31. KOMMENTÁR Magad, uram... LOVÁSZ ATTILA Nem kérdéses, hogy a szlovákiai - és persze a romániai, vajdasági, kárpátaljai - magyarok számára roppantul kedvező tárgyalási helyzetet jelentene, ha a magyar törvényhozás megoldaná a kisebbségi képviselet kérdését. Lapunkban nemegyszer foglalkoztunk azzal, hogy a Horn-kabinet - ha már megígérte - semmivel sem bizonyítaná jobban, hogy a kisebbségi politika a külpolitika egyik alappillére, mint éppen a magyarországi kisebbségek képviseletének nagyvonalú megoldásával. Mint az események mutatják, az ígéret egyike lesz azoknak, amelyek nem teljesülnek. Legalábbis ebben a választási ciklusban nem. A parlamenti választásokat Göncz Árpád május 10-ére és 24ére írta ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ekkor válaszlják meg a tisztelt ház összes képviselőjét. Ha kevesebbet vagy többet választanának, alkotmányellenes helyzet alakulna ki. így hát nem teljesen világos, milyen pótválasztásokat javasol a kabinet októberre a kisebbségek számára, hiszen a kisebbségi önkormányzatok működnek, s ősszel helyhatósági választások lesznek. Netán fel akarják duzzasztani a parlamenti létszámot? Vagy májusban kerülne kevesebb honatya a Tisztelt Házba? Ezenkívül még egy fontos kérdés: Ha Magyarországon egy-egy mandátumhoz közel 50 ezer szavazatra van szükség, milyen alapon lesz mandátuma a kétezres vagy tízezres közösségnek? Ha ugyanis a kisebbség politikai kritériumként jelenik meg egy egészen más kritériumrendszerre építő parlamenti demokráciában, olyan precedens tanúi lehetünk, amelynek alapján bármilyen - valamiben eltérő - csoport önmagát autochton kisebbségnek kiáltva ki a pozitív diszkrimináció elvét önmagára is érvényesnek tekinthetné. Ad abszurdum, a vallási kisebbségek, a leszbikus nők vagy akár a mozgássérültek is parlamenti mandátumokat kérnének kisebb bejutási küszöbbel, hiszen egyértelműen valamiben eltérő társadalmi csoportok, s joguk van nemcsak élni, hanem meghatározni sorsukat s beleszólni az őket érintő döntésekbe. Tetszik, nem tetszik, a magyar honatyák csak két lehetőségből választhatnak. Vagy csökkentik a parlamenti küszöböt (ez a pozitív diszkrimináció), vagy létrehozzák a parlamenti kisebbségi ombudsman intézményét, akinek viszont legalább vétójoggal kell rendelkeznie a kisebbségi kérdésekben. Van azonban még egy út. A magyarországi kisebbségek eljátsszák azt, amit a Magyar Koalíció. Félretéve személyes és csoportérdekeket, egységesen indulnak a választásokon - s ezt most is megtehetik. Ilyen módon akár 10-15 képviselőjük is lehet, és nagyon komoly kérdésekben jelenthetnék a mérleg nyelvét. Hangjuk megjelenne a budapesti törvényhozásban, és nemcsak kisebbségi, de minden lényeges döntésnél véleményformáló, esetenként döntő tényezővé válhatnának. De ez már nem a Horn-kormány dolga. JEGYZET Sértettek és sértődöttek PÉTERFI SZONYA Az újságírók egyik feladata, hogy nyilvánosságra hozzák és pellengérre állítsák a társadalomban tapasztalt viszszásságokat, rávilágítva a tettek személyi hátterére, az esetek összefüggéseire - és sorolhatnám, hiszen a példatár igencsak bőséges. Tudják ezt mindazok, sajnos, egyre többen, akiket meggyalázott, megtiport, becsapott, emberi méltóságában megsértett valaki, akinek ebben az országban kisebb vagy nagyobb hatalma van. A (meg)sértettek akkor várják az újságírók segítségét, amikor másutt nem jártak sikerrel. Gyakran, bevallom, tévesen, a médiumok erejében bízva remélik sérelmük orvoslását. Pedig a tollforgatók csak annyit tehetnek, hogy rendszerint alapos tényfeltárást követően leleplezik az emberekkel packázó hivatalnokot, a vásárlót megkárosító boltost, a baráti alapon előnyhöz juttatottakat, az alkalmazottak bérét ki nem fizető gyártulajdonost, a szövetkezet vagyonát elherdálókat stb. A megbíráltak persze, akiknek ilyen-olyan hatalmuk (esetleg befolyásos barátaik) vannak - indiai tehénként- szentnek és sérthetetlennek tartják magukat. S ezért, ahelyett, hogy gondolkodnának, fenyegetni és üzengetni kezdenek az újságíróknak. Nem tudják, vagy nem akarják tudni(?), hogy a demokráciában a független újságírók a (meg) sértettek, nem pedig a (meg)sértődöttek érdekeit védik. Eddig még Szlovákiában is. Ezért szükséges azt üzenni az üzengetőknek: ne üzengessenek! Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,81381 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Remélem, nem fog nekik ízleni. (Szalay Zoltán karikatúrája) A kemény feltételekkel felvett hiteleket előbb-utóbb vissza kell fizetni Az önálló út csődje Egyetlen államot sem lehet ideák nélkül kormányozni. Az elvek lehetnek többé vagy kevésbé elfogadhatóak, de létezniük kell. A volt szocialista világrendszer is egy elvrendszeren alapult, azon áll Húszéin Irakja vagy Kadhafi Líbiája is. A téveszmék is eszmék, néha a rögeszmék is politikai jelentőségre tehetnek szert. CSÁKY PÁL Véleményem szerint a jelenlegi kormány ideái is téveszmék. Téveszme a gazdasági önállóság ábrándja: ez az ötmilliós kis ország nem lehet meg hosszabb távon külföldi tőke nélkül. Az olyan vicces modell, amely szeA pénz mennyiségét csak bankópréssel lehet növelni rint a Kelet-szlovákiai Vasmű majd megvesz két-három bankot, s azok újra megveszik a vasművet az adósságaival együtt, hosszabb távon nem működik. Az országban meglevő értékhalmaz ettől nem fog növekedni, a szlovák nemzeti gazdasági perpetuum mobiléről álmodni lehet, de az működni nem fog: a pénz mennyiségét pedig csak bankópréssel lehet növelni. Ez inflációt jelent, vagyis azt, hogy a „buli" árát az adófizető állampolgár téríti meg. Természetesen ezt sem lehet a végtelenségig csinálni. A gazdasági és szociális jellegű kötelezettségek teljesítésére lehet külföldi kölcsönöket felvenni. Bizonyára nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy ez csupán a hiány ideiglenes befoltozására lehet jó. A kemény feltételekkel felvett hiteleket előbb-utóbb viszsza kell fizetni, s ritkán találtatik olyan jó gazdasági konstrukció, amely ennek fájdalmasságát csökkenteni tudná. Szlovákiában az államépítés filozófiája is téveszmén alapul. Amíg a szlovák közélet, a szlovák értelmiség s - hangsúlyosan - a szlovák politika el nem fogadja, hogy Szlovákia társadalma többnyelvű, többnemzetiségű társadalom, addig ezen a téren sem szűnnek meg a feszültségek. Egy nyelvet, egy kultúrát ráerőszakolni egy ilyen társadalomra nem csupán primitivizmus, de zsákutca is. A nemzeti nyomás mindig is reakciót vált ki, s azok a társadalmak, amelyekben feszültségek léteznek, az oly kívánatos külföldi kap csolatok szempontjából egyáltalán nem vonzóak. A kormánykoalíció ideológusai úgy gondolják, négy-öt év alatt megtizedelik a magyarság Szlovákiában élő részét, szétzilálják társadalmi szerkezetét, kiéheztetéssel lerongyolják kultúráját, szétverik iskolarendszerét. Sok kárt okozhatnak, az igaz, s ezt nehéz munkával kell majd helyrehozni. Ám az alapvető dologban tévednek: négy és fél millió szlovák a legdurvább módszerrel sem lesz képes hatszázezer magyart asszimilálni pár év alatt. Nincs hozzá elég idejük, és nincs hozzá megfelelő közegük. Veszteségekkel számolnunk kell, de vereséggel távolról sem. Legyenek ezek tanulságos évek mindannyiunk számára, s már most arra kell készülnünk, mit hogyan fogunk tenni, ha lehetőségünk nyílik a cselekvésre. Politikai szempontból rendkívül A nemzeti nyomás mindig is reakciót vált ki. fontos az európai integráció. Hosszú távon egy ilyen folyamat ellenében senki sem nyerhet. Hiába engedelmeskedik a miniszterelnök komszomolista reflexeinek, hiába folyamodik segítségért Moszkvához, mindehhez ott sem kap támogatást. Akinek a százkilós súlytól is megsérül a porckorongja, még ezt a kis országot sem cipelheti át Ázsiába. A fenti gondolatmenet persze nem azt jelenti, hogy hátradőlhetünk székünkben, és csak várnunk kell, mikor fordulnak jobbra a dolgok. A demokrácia az aktív cselekvés lehetőségét is jelenti, s demokrácia nem létezhet demokraták nélkül. Ez egyébként napjaink Szlovákiájának legnagyobb gondja: nagyítóval is nehéz találni olyan személyeket, akik képesek lennének az alternatív eszmék kidolgozására és megvalósítására. A szerző a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselője. Vezeklés más bűneiért Ha mi, szlovákiai magyarok mind a hatszázezren egytől egyig gróf Tisza Kálmán, Tisza István vagy gróf Apponyi Albert egyenes ági leszármazottai volnánk, akkor sem tehetnénk róla, hogy 1100 éves szlovákmagyar együttélésünk során olyan évtizedek is voltak, amikor a fent nevezett urak bőven kimerítették a nemzeti elnyomás fogalmát. Milyen érzés most bosszút állni rajtunk - akik erről semmit nem tehetünk? Mit tanult meg ez a kormány, éppen saját népe történelméből, ha azt nem, hogy az elnyomás, a megalázás ellenérzést, dacot, gyűlöletet vált ki? Miért feszíti a húrt? Miért alázza földig a magyar nemzetiségű adófizetőt azzal, hogy anyanyelvünket gyermekeink „hivatalos" bizonyítványán még másodrendű nyelvként sem tűri meg? Miért? Miért?! - sikoltozik bennem a sok miért. Nem látják, hogy így nem lehet megbékélni? Dobainé Kiss Ilona Kisújfalu Nem tetszik a megvétel Nekem nem tetszik, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. megvásárolta a Diósgyőri Acélműveket, mert politikai szempontból ítélve nagyon labilis a két ország közötti viszony. Tudom azt is, hogy pályázatot írtak ki az acélművek megvételére. Ha már úgy eladósodott, vagy olyan problémái voltak az üzemnek, amelyeken a magyar kormány sem tudott segíteni, akkor miért nem egy nyugati cégnek adták el? Nem tudom, SME A lap jegyzetben foglalkozik a bizonyítványok körüli indulatokkal, s tájékoztat arról az aláírásgyűjtésről, amely a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadásáért indult, mivel ez a törvény rendezné a bizonyítványok nyelvének kérdését is. Ez az aláírásgyűjtés a szerző szerint egyrészt a kisebbségek közti szolidaritás erősödésének bizonyítéka, hiszen a petíciós bizottságban a ruszinok képviselői is helyet kaptak, bár az ó esetükben nem a kétnyelvű bizonyítványok kiállítása, hanem magának a ruszin nyelvnek az oktatása a probléma. Másrészt a petíciós bizottságban nincs egyetlen szlovák sem, ami nemcsak a többségnek a kisebbségek iránti csekély szolidaritását jelzi, hanem azt is, hogy a kisebbségek még kevésbé bíznak a többség szolidaritásában. A szerző leszögezi: ha a kisebbségeknek sikerül összegyűjteniük a százezer aláírást, a parlamentnek foglalkoznia kell a törvénnyel. A problémát ebben az esetben az jelenti, hogy a parlament állásfoglalását nem az aláírások száma, hanem a mandátumok megoszlása fogja meghatározni. Amíg a parlamentben a jelenlegi kormánykoalíció van többségben, nem lesz sem kisebbségi nyelvhasználati törvény, sem kétnyelvű bizonyítvány. Ha a választásokat a mostani ellenzék nyeri meg, valószínű, hogy nemcsak az említett törvény születik meg, hanem kétnyelvű bizonyítványok is lesznek. Az aláírásgyűjtés tehát minimális hatással lesz a parlament és a kormány döntésére. Inkább úgy kell rá tekinteni, mint a magyar kisebbség próbálkozására, hogy folytassa küzdelmét akkor is, ha a tiltakozás más formáihoz most, úgy tűnik, hiányzik az ereje. Van azonban értelme ennek az egyszerű igyekezetnek, hogy nem adják fel. Sőt azzal összefüggésben, hogy mind aktuálisabb a szembeszállás a választások fenyegető manipulálásával szemben, a magyar kisebbség kiállása még példaértékű is lehet. PRAVDA Szerdán Pöstyénben adták fel azt a vezetéknévvel aláírt levelet, amelyben valaki halálosan megfenyegette a lap három kommentátorát. A tényre reagáló jegyzet megállapítja: beigazolódnak azok a félelmek, hogy lavinát indíthat el az olyan információk közzététele, mint a kormányhivatal múlt heti bejelentése, miszerint merénylet készül Mečiar ellen. Tartani kell attól, hogy Szlovákiát lassan elárasztják a levelek, amelyek likvidálással fenyegetnek meg politikusokat és nem politikusokat - megfélemlítés céljából vagy éppen viccből. A hasonló veszélyes játékok azonban általában rosszul végződnek. ki mit gondol, de valahogy rossz érzésem van a kassai vásárlás hallatán. A Horn-kormánynak nem lett volna szabad beleegyeznie. Nem akarok vészmadár lenni, de rossz lépést tett Magyarország, hogy Szlovákia kezébe adta egyik kulcsfontosságú ipari üzemét. Hát nem különös, hogy éppen a megvétel időpontjában egy kelet-szlovákiai üzemet zártak be? Országunkban számos nehézipari cégnek vannak súlyos gondjai, a kassai vasmű erre ügyet sem vetve külföldön terjeszkedik. Vajda András Szete