Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-27 / 21. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 27. WKKHM KOMMENTÁR FLH Hol az aranytojás? PÁKOZDI GERTRÚD Tájainkon általában akkor tör ki privatizációs botrány, ha valamilyen úton-módon kiderül: botrányosan értékesített az erre kijelölt intézmény egy-egy állami tulajdont. Korrupciógyanúsak az ilyen ügyek, és mérget vehetünk rá: az esetek nagyobb részében nem alaptalanul. A hasonló „privatizációs cipőben" járó szomszédaink többnyire levonják a tanulságot a félresikerült magánosítási akciókból. Korántsem így nálunk. Miközben a világ fejlettebb részén a privatizációra kijelölt vállalatokat az állam aranytojást tojó tyúkként kezeli, Szlovákiában az állami vagyont kezelő alap olyannyira áron alul kótyavetyéli el a gondjaira bízott tulajdont, hogy kasszájába alig folyik be némi pénz. Ami apró pénzesládikájának alján csörög, pillanatnyilag arra sem elegendő, hogy koronára válthassa belőle az idősebbek vagyonalapi kötvényét. Hogy ezt megtehesse, több mint kétmilliárd koronának megfelelő márkát kölcsönzött külföldön. Nem is olcsón: közel 15 százalékos kamatra. A kérdés most már csak az, ki fizeti vissza ezt a kölcsönt. A vagyonalap nehezen, hiszen már évek óta fizetési gondokkal küszködik. Igaz, valahogy mindig megoldja ezt a problémáját, de kasszája közben nem telik, tovább ürül. Szakértők szerint valószínűleg képtelen lesz immár közvetlen hitelének törlesztésére. Más állami intézményre hámi majd ez a feladat, ami viszont azt jelenti, hogy ez a kölcsön is az állami költségvetés valamelyik tételének terhére fizetődik vissza. Vagyis az adófizető polgár terhére. A jelenlegi kormánynak semmi sem drága, ha arról van szó, hogy híveket vásároljon magának. A kormány most sem törődik az ellenérvekkel, miként a vagyonjegyes privatizáció második hullámának eltörlésekor sem törődött velük. Úgymond, szociálisan igazságos módszert erőszakolt rá az országra. A látszólagos igazságosság mögött azonban az utóbbi négy esztendőben az állam számára veszteséges privatizációs gyakorlat honosodott meg. Ennek következtében, meg a kormány túlköltekező gazdaságpolitikája miatt közben több mint 10 milliárd dollárra kúszott fel az állam külföldi adósságállománya. A nem olcsó hitelek kamatostul való visszafizetése viszont óhatatlanul a pénz drágulásában jelenik meg. Az állampolgártól mind több korona vándorol az államkasszába. Valahogy elkopott az aranytojás. Érveimmel tovább hengerlem lefelé: „Mariska néniben igenis megvan minden, ami egy szlovák nagykövetségre jellemző. Az ENSZ-ben szabad is a hely, mi van, ha Keltoška helyett őt küldik ki? Ez volt az ad egy. Az ad kettő: Mariska néni kódolhatta is a szöveget, és az isten csak fedőnév, valamely nemzetközi terrorista vagy hazai keresztapa értendő rajta..." Szellemi képességeim tömör, két szótagos, kispárna alól hallatszójellemzése természetesen téves. Kislámpát gyújt. Izom sem rezdül bajszom végiben. Pókerarccal repedést bámulok. Plafonon. Látja: baj van. Vizet iszik. Megadom az újabb kegyelemdöfést: ,A Kiskovácsot is elrabolták, nem? És ha Mariska néni is a Lexa embere?" Tétovázik. Kezd komolyan aggódni értem. Kiabáljon? Gügyögjön, mint közveszélyessel? Óvatosan vigasztal. Mellém fészkelődik. Vigyorogva, gyorsan lámpát oltok. Nem volt távirat. Mariska néni nevű ismerősünk nincs is. Reggeltől este tízig szerkesztettem a lapot, több kiló híranyag ment át a kezemen. Játékunk volt. Szakmai dili. Feszültségoldás. És persze a cél szentesíti az eszközt. Hajnali kettőkor is... Főszerkesztő: lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő), Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: S238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332. fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANtlBlAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVED1.ER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Köz-játék hajnalban MALINÁK ISTVÁN Költögetem az asszonyt, ne hortyogjon már annyira, most, hogy ellenem merénylet készül. De csak szuszog, mint a főrendőr, amikor az alvilágról nyilatkozik. Ekkor dobom be a hírbombát: „Hallod-e, úgy jártam, mint a Mečiar!" Talált. „None!" - szedi össze magát nagy hirtelen, akárcsak Slobodník a tévében. „De!" feszítem az idegeit pattanásig, és jobb könyékre támaszkodva megadom a kegyelemdöfést: „Táviratban értesítettek!" Hallom, se köpni, se nyelni, torka taplószáraz, talán a szortyogástól, talán engem félt, ezért válaszolok a kimondatlanra: „Mariska néni küldte. Azt írja, megver engem az isten, ha február 25-ig nem adom meg a húszezret." Abból, ahogy elfészkeli magát a paplan alatt, látom: megnyugszik, érdeklődése lankad, mint anyám kezében vasárnaponként a hűsklopfoló. Vigasztalásul félálomban visszadünnyögi: „Semmi vész, Mariska néni nem szlovák nagykövetség, ráadásul mindenkit istennel fenyeget." Mečiar: „Fiúk, ki kell agyalnunk valamilyen hatásosabb dolgot, mint az ötszázalékos parlamenti küszöb, mert azok az átkozott ellenzéki koalíciók képesek ezt is teljesíteni." (Szűcs Béla karikatúrája) És itt ne papoljunk beavatkozásról és egyebekről, mert ez összmagyar ügy Üzenet „odaátra" Fábry Zoltán jut eszembe, akinek üzenetei „odaátra" abból az alapvető felismerésből indultak ki - az ő szavait idézve -, hogy „a kisebbségi magyart a többségi magyarral mérik". MÁTÉ LÁSZLÓ Ilyen üzenete volt az is, amikor a visszacsatolt területekre kisebbségi sorsban felnevelkedett hivatalnokok kinevezését sürgette, vagy amikor nagyobb figyelemre buzdította a magyar társadalmat a határon túli magyar közösségek és kisebbségi magyar irodalmak iránt. Üzenetei ritkán találtak visszhangra, ezért nemegyszer keserűen állapította meg, hogy a mindenkori többség - itthon és „odaát" - egyaránt érzékeden a kisebbségi problémák iránt és a kisebbségi lét rezdüléseire. Ezt jómagam is igazolhatom egy konkrét példával: 1991-ben a szegedi Értelmiség '91 nyári egyetem vendégelőadója voltam. Az ügyes szervezők délutánonként fakultatív A kisebbségi magyart a többségi magyarral mérik. beszélgetéseket szerveztek a politikai, egyházi és művészi élet jeles személyiségeivel, többek között Katona Tamás államtitkárral. Amikor Katona Tamásnak felvetettem a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének az ügyét, s gyors megoldást sürgettem, az államtitkár úr láthatóan kibillent joviális hangneméből. Aztán csűrte-csavarta és magyarázta, hogy mennyire összetett az egész, majd megkoronázva azzal, hogy például a magyarországi szlovákoknak három bejegyzett szervezetük van, szót pedig nem értenek egymással (nem ismerős helyzet?), akkor nekik esetleg három képviselőjük kerülne a parlamentbe, s az összes kisebbségnek tíznél is több! Replikámra, miszerint a közel négyszáz (!) parlamenti képviselő esetében a politikai matematika szerint ez se nem oszt, se nem szoroz, viszont számunkra létfontosságú, hogy legyenek, Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából sem elhanyagolható. Erre már választ nem kaptam, mert az államtitkár úr rideg diplomáciával békésebb témák felé terelte a beszélgetést. Lassan eltelik hét év, és a budapesti parlamentben folyik a vég nélküli tilitoli; az értelmetlen hercehurca. Mondhatnánk: spongyát rá! - ilyen a többség. Mondhatnánk, ha nem éreznénk a helyzet súlyát mi itt, a limesen, s azon túl. Mert - mondjuk ki nyíltan - az ilyenfajta hozzáállás elfogadhatatlan, különösen számunkra, határon túli magyarok számára az. És itt ne papoljunk beavatkozásról és egyebekről, mert ez összmagyar ügy. Mi csak azt üzenhetjük - Fábry Zoltánnal - Budapestre: Öntsenek végre tiszta vizet a pohárba! Mert ha a magyar parlament s kormány komolyan gondolja a határon túli magyarok ügyét, akkor jelen esetben a legkézenfekvőbbet azzal cselekszi érdekünkben, ha megoldja a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletét. Most nem úgy áll a kérdés, hogy miért nem, hanem hogy miért igen. A döntés minden magyart minősít - határon belül és határon kívül! immniwiiMiiiii iiHiiioíiMi'iiiiiiiiioflBíiiiiiiiiiiiiiriMimaMi TALLÓZÓ SLOVO Nem Szlovákia, hanem Vladimír Mečiar van elszigetelve, Lőcse ezt egyértelműen bizonyította - állítja az elnöki találkozót értékelő kommentárjában a cseh liberális napilap. Bár a tíz államfő csak elvétve és röviden nyilatkozott a vendéglátó országról, mindnyájan kinyilvánították, hogy nagyra becsülik Michal Kováč távozó elnököt, és támogatják Szlovákia euroatlanti integrációját. „Ezt úgy kell értékelni, hogy a NATO és az EU bővítésénél nem Szlovákia került vakvágányra, hanem a jelenlegi szlovák kormányzat és főképpen annak politikai stílusa." Václav Havel cseh államfő szolgáltatta a másik fontos jelzést, amikor találkozott a szlovák ellenzékkel. Elutasította ugyan annak egyértelmű megerősítését, hogy a választásokra készülő szlovákiai ellenzéket támogatja, de afelől nem hagyott kétséget, hogy számos dologban egyetért vele. A szerző szerint Mečiar ismét megerősítette „hírhedt neveletlenségét" azzal, hogy nem volt hajlandó találkozni az államfőkkel. Ezzel azt is megerősítette, amit az államfők csak burkoltan juttattak kifejezésre: valóban Mečiar és legközelebbi munkatársai vannak elszigetelve - saját hibájukból. SME A lap értékelése szerint korántsem dekorációs találka, parádézás és fényes ceremóniák sora volt az államfők találkozója Lőcsén. Bár semmilyen kézzelfogható szerződés, egyezmény nem született, vitathatatlan tény, hogy az öt éve önálló Szlovákia életében ez volt az eddigi legfontosabb kül- és belpolitikai esemény, s az is tény, hogy a fiatal állam a kormányzat révén most megmutatta valódi arcát a külföldnek. Egyszerűen neveletlenség, hogy Vladimír Mečiar, akit szintén meghívtak, nem ment el Lőcsére kezet fogni az államfőkkel, köztük például az erős EU-tagállamból érkező német vagy az olasz elnökkel; ehelyett néhány kilométerrel odébb tűzoltóállomást adott át, majd híveivel találkozott: a DSZM liptószentmiklósi lakossági fórumán Michal Kováč államfőt támadta. A mindennemű protokolláris diplomáciai előírást felrúgó és alapvető tiszteletadást nélkülöző eljárás rontja Szlovákia megítélését, és sérti az állampolgárok érdekeit is. Az államfők és a külföld most személyesen győződhetett meg arról, milyen állapotok uralkodnak Szlovákiában, nem volt szükség hazaáruló újságírókra és a rosszindulatú ellenzékre. „És még meg sem próbáltunk válaszolni arra a szónoki kérdésre, vajon a szűkebb vagy tágabb régió hány miniszterelnöke fogadná el Vladimír Mečiar meghívását egy hasonló csúcstalálkozóra" - összegzi a lap a lőcsei tapasztalatokat. OLVASÓI LEVELEK Alkalmatlan fejsze Karácsony előtt megleptem magamat egy fejszével. Nagyon megtetszett, foka piros volt, a nyele csillogóan belakkozva, és még könnyű is volt. Potom áron, 188 koronáért vásároltam meg a közeli város vaskereskedésében. Az árán meg is hökkentem, gyanúsan olcsónak tartottam. Ráálltam a fával való fűtésre, ezért a fejszét hamar munkába fogtam. Kezdetben minden simán is ment, igaz, csak a már jó előre elfűrészelt vékonyabb fákat hasogattam vele. Csakhogy ezután vastagabb tüzelő is következett. Korán, azaz január első felében lejárt az új fejszém jótállása. A fokában eltörött a csillogósan lakkozott nyél. Rájöttem arra, hogy ezt a vágószerszámot nem a megfelelő rendeltetési célra használtam. Mivel hazai gyártmányról van szó, talán harmadosztályú fokosnak volt szánva? Ráeszméltem arra, én voltam a tudatlan, hogy favágásra használtam. Talán a fejem fölött kellett volna forgatni, és közben táncot lejthettem volna úgy, mint Juro Jánošík és emberei tették nagyon, de nagyon régen. Vajda András Szete Az orvosok „gyöngybetűi" Ahogy az kitűnik az Attualitá grafologica című olasz grafológuslap egyik cikkéből, az Egyesült Államokban is problémákat okoz az orvosok írása, különösen a receptek olvasásakor. Úgy látszik, nem csak a mi nyelvőreinknek okoznak gondot a doktor urak. Nálunk a nyelvről van szó, Amerikában az írásról, arról, hogy az a legtöbb esetben olvashatatlan, és így gyakran megesik, hogy a gyógyszerészek nem képesek kisilabizálni a szöveget. Énnek következtében nemegy esetben az előírt gyógyszer helyett mást adnak a páciensnek. Előfordult, hogy ez a páciens állapotának a roszszabbodását, sőt a halálát okozta. Az amerikai írásszakértők azt ajánlják az orvosoknak, hogy tanuljanak meg olvashatóbban írni, és a gyógyszerészeknek, hogy tanuljanak meg jobban olvasni. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová-Oblazov Horn Gyula már 1994-ben megígérte, hogy rendezi a kérdést. (Archív felvétel) JEGYZET