Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-21 / 16. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 189. PanorámA 7 5 Madách Imre öröksége az európai gondolkodáshoz közelít bennünket Szellemi szálak összefonódása A verssorokban és a sorok közötti sétányokon tettenérhető találkozóhoz hasonlította a Valóság hasábjain megjelent, később 1983-ban A Madách-rejtély címmel könyvalakban is napvilágot látott tanulmány szerzője, András László Az ember tragédiája eszmevilágát, ahol szinte a világ szellemi színe-java előfordul. KISS JÓZSEF „Mintha egy nemzetközi értelmiségi konferencia szünetében sétálgatnánk egy parkban. Madách mindegyiküktől kölcsönvesz valamit. Egyiktől többet, a másiktól kevesebbet... Sokszor épp csak egy hajszál választja el a plágiumtól. De amit ír, az mégsem plágium. A legkevésbé sem ... az egymásnak akárcsak ellent is mondó részelemek Az ember tragédiája egységes, »hatalmas gondolatokkal teljes« (Arany) rendszerében minőségileg alakulnak át Madách önálló eredeti gondolataivá" - írja az említett szerző. A Madáchot ért hatások kimutatásában és származtatásában nevek, szerepek, arányok szakirodalmi megítélése hullámzó. A közelmúltban az Irodalomtörténeti Közleményekben olyan tanulmány jelent meg, mely Kant erkölcsfilozófiájában keresi a lényegi gondolati rokonságot. A Madách-kutatásban viszont Hegel történetfilozófiája számít meghatározó forrásvidéknek. Igaz, az elmúlt évtizedekben ezt többen is kétségbe vonták. A „hegeli eszmelánc" jelenléte melletti újbóli határozott érvelés épp András László említett munkájában kapott hangot. A szerző ebben felhívta a figyelmet Voinovich Géza 1914-ben megjelent, Madáchról szóló könyvére, mely a Tragédiában érvényesülő szemléletet Hegelnek az Előadások a történetfilozófiáról (Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie, 1837) című munkájából, a történelmet eszmei folyamatosságnak tekintő hegeli felfogásból eredezteti, s nyoMadách a nemzetet európai módon tanította gondolkodni. matékosan utal a hegeli történetfilozófiához kötődő tartalmi kapcsolatok egyéb nyomaira is. András László azonban nem tett említést arról, hogy a Voinovich monográfiájában csak érintett hegeli eszmetörténeti kapcsolatot - mert valójában pár oldalnyi fejtegetésről van szó - érzékletesebbé tette, s több tekintetben finom filológiai összevetésekkel egészítette ki egy röviddel Voinovich könyvének megjelenése után publikált tanulmány a tekintélyes és patinás Athenaeumban. Ennek szerzője Sas Andor volt. Az a három (bölcsészettudományi, jogi és közgazdaságtudományi) doktorátust szerzett fiatal tanár, aki már huszonévesen tudományos elismerést szerzett. Akkor még aligha sejthette bárki is, hogy pár év múlva egy, a Monarchia romjain megalakuló új országban, Csehszlovákiában kell majd menedékettalálnia.ahola szlovákiai magyar, roppantul szórványos tudományos nekirugaszkodások legkiválóbb teljesítményei fűződnek majd nevéhez. S a mából visszatekintve már a nyugdíjas korhatár küszöbére érkezett az a nemzedék is, melynek még volt személyes emléke arról, hogy a második világháború után, a hontalanság állomány- és értékpusztító éveit követően jó ideig Fábry Zoltánnal együtt tartóoszlopa volt a szlovákiai magyar kisebbség újbóli szellemi önmagára ébredésének és talpraállásának. Tulajdonképpeni tudományos rangot Sas Andor írásának igaz, egy megjegyzés és biográfiai besorolás erejéig - Horváth Károly 1984-ben megjelent öszszefoglalása szolgáltat, mely áttekinti a Madách-életműről szóló értékeléseket. Nem tudni, hogy az ilyetén számontartás összefüggésbe hozható-e Párkány Antalnak a Madách Kiadó gondozásában 1975-ben megjelent Sas Andor-életrajzával. Párkány könyve tömör, egyébként az értékelés igényét nélkülöző ismertetésben számolt be a szóban forgó tanulmányról, amelyet nyilván ő bocsátott az Irodalmi Szemle rendelkezésére, ahol azt még 1973-ban minden magyarázó kiegészítés nélkül közzétették. Mindez joggal számított felfedezéserejűnek a szlovákiai magyar közegben. Azóta eltelt egy negyedszázad. Időközben 1987-ben a Madáchműhely Kontextus címet viselő évkönyvsorozatában napvilágot látott a filozófus Mészáros Andrásnak Madáchról szóló tanulmánya, mely alighanem számos eredeti hozadékkal gazdagítja a madáchi világnézeti orientáció és életbölcselet megvilágítását. Figyelme sajnos Sas Andor írására nem terjedt ki. Pedig fejtegetéseik számos ponton érintkeznek. Márcsak abból adódóan is, hogy Mészáros András nem a Madách-értelmezésekkel szembesülve vet fel gondolatokat, hanem a 19. századi Hegel-hatásoktól átjárt magyar filozófiatörténet alapos ismeretére támaszkodik. Maga Sas Andor pedig úgy jellemezte Voinovich könyvét - szerényen háttérben maradva -, hogy azok számára van értéke, „akik a magyar filozófiai költészet aloé-virágát korának talaján s az egykori bölcselet légkörében ismerni akarják". Mi sem lenne természetesebb, minthogy Mészáros András számos kötetbe érett és kiadásra érdemes tanulmányához ezt az írást kibővítve és átdolgozva kapcsolná hozzá, s filozófiai szaktudományos elhivatottsággal kijelölné a Sas Andor tanulmányát megillető méltó helyet a Madách-elemzések sokrétű közegében. így találkozhatnának egykori egyetemes magyar és későbbi kisebbségi szálak ismét a nemzeti szellemi tartományban. Már évtizedekkel ezelőtt is többen megállapították, hogy Madách a nemzetet európai módon tanította gondolkodni. S ez nemigen választható el a nemzeti, s annak elidegeníthetetlen részeként a kisebbségi magyar önértékek megőrzésétől és gyarapításától. Madách eszmei örökségének a magyarságot az európai gondolkodáshoz közelítő útja nemzeti és kisebbségi önértéktudatot erősítő szellemi önreflexiókat kínál. A Madách-évfordulón Az ember tragédiájáról, színházainkról és rendezésekről Ájult tisztelet és merész értelmezés DUSZA ISTVÁN Mindamellett, hogy Madách Imre születési helye és életének helyszínei a Felvidékhez sok szállal kapcsolják a költőt, az életművében Az ember tragédiájával világirodalmi rangra emelkedett drámaíróval szemben jelentős adóságai vannak a két szlovákiai magyar színházunknak. A kassai Thália Színház negyedszázados fennállása alatt nem mutatott be Madách-drámát. Ennek aligha csak a színház tereinek igencsak behatárolt volta áll a hátterében. Valószínűleg a kis létszámú társulat és a huzamosabb ideig tartó rendezőínség egyetlen időszakában sem rendelkezett annyi színésszel, statisztával, amennyi Madách drámáinak a bemutatásához kell. Komáromban a Magyar Területi Színház Az ember tragédiája ősbemutatójának 90. évfordulóján (1883. szeptember 21-én játszotta először a Nemzeti Színház, Paulay Ede rendezésében) 1973. szeptember 7-én mutatta be a világhírű drámát. Az előadást Várady György m.v. rendezte, s a kritikák szerint elsősorban a mű eszmeiségéhez és az irodalmi szöveg középpontba helyezésére törekedett. Ez a klasszicizáló rendezői kézjegy látszott a színészek játékán is. Ádámot Ropog József, Évát Németh Ica és Lucifert Dráfi Mátyás játszotta. A küzdés, a cél fel nem adása és az ember előtérbe helyezése minden más földi és földöntúli hatalommal szemben, egyszerre volt ellenállás és hajbókolás a „konszolidáció" és a szovjet megszállás első éveit élő ország politikai hatalmasságaival szemben. Valószínűleg ez a gúzsba kötve táncolás volt az oka, hogy a siker az újdonságnak, a madáchi szöveg keresztény eszmei megalapozottságának és a magyar drámának szólt. A szakmai visszhangok között tallózva az előadásról mindegyre a szó, a szöveg, a gondolat verbális kifejeződéséről olvashat az érdeklődő. Talán színházainknak nincs szerencséjük a Tragédia műsorra tűzése időpontjainak megválasztásával. Komáromban másodszor 1993. március 19-én mutatták be egy eléggé vitatható dramaturgiai beavatkozás után. A Beke Sándor rendezte előadás sokkal inkább volt kísérlet és útkeresés, mint amennyi ebből erényként az előadásban a madáchi eszmével szervesülhetett volna. Irodalomtörténeti tény, hogy Arany János hathatós beavatkozásokat eszközölt Az ember tragédiáján, s még azuJelenet a Beke Sándor rendezte Tragédiából. Balról jobbra: Dósa Zsuzsa (Éva), Bajcsi Lajos (Ádám 1.), Boráros Imre (Lucifer) és Boldoghy Olivér (Ádám 2.) (Archív felvétel) tán is számos dramaturgiai vitára adott okot a mű. Azt viszont igencsak merész, és a mű egészének belső szerkezetét kockára tevő beavatkozásnak tarthatjuk, amit Tarján Tamás dramaturgi segédletével Beke rendezőként elkövetett. Megváltoztatták a színek sorrendjét, s Ádámból három, Évából két darab is volt ebben az öncélú előadásban. A rendező által hangsúlyos Ádámokat Bajcsi Lajos és Boldoghy Olivér, s Évát Dósa Zsuzsa játszotta, míg Lucifert Boráros Imre alakította. A legnagyobb baj azonban az lett, hogy szlovákiai magyar fiatalok két-három nemzedéke nem tudja, milyen drámát írt Madách Imre. De azt sem igen tudatosíthatják, hogy a Tragédia világirodalmi értékű, ha az előadások a rendezőkről szólnak. A Tragédia kétszeri komáromi bemutatása arról tanúskodik, hogy nemcsak a kor és a dráma kapcsolódási pontjait kell érzékenyen felismerni a mindenkori rendezőknek. A madáchi gondolatokat és a saját viszonyulásukat is olyan határok között kell tartani, amelyek teret engednek Madách Imre elévülhetetlen eszményeinek és a színház korszerű formajegyeinek. A Böngésző nyertese A Vasárnap 2. számában feltett kérdésre a héten 1145 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap J. Mészáros Károly, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát özv. Fodor Andrásné dernői, Szőcs Kálmán karvai és Galovics Júlianna szenei olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Hát, nem tudom... (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Kiálts, város! (11 - Dunaszerdahely) KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Csehov tréfái (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Csillagközi invázió (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Franciska vasárnapjai (magy.) 17.30 A vád (magy) 20 TATRA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Larry Flynt, a provokátor (am.) 20 Szabadulás a Shawshank börtönből (am.) 20 Rómeó és Júlia (am.) 18 KASS

A DRUŽBA: Csillagközi invázió (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: L. A. eltitkolt valóság (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Csillagközi invázió (am.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Az idegen: újjászületés (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Az idegen: újjászületés (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: A holnap markában (am.) 17, 19 GALÁNTA - MOZI: A holnap markában (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - SPUTNIK: Lost highway - Útvesztőben (am.) 18 LÉVA-JUNIOR: Pénz beszél (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ PANORÁMA: Az idegen: újjászületés (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLEN: The Peacemaker (am.) 18 Két művészeti ág találkozása Filmek grafikákon TALLÓSI BÉLA Pozsony. Érdekes kiállítás nyílt a Magyar Filmnapok részeként. A Mladosť moziban látható január 23-ig a 25 grafika a 25 legjobb magyar filmről című tárlat, amelyet Lencsó László, a Magyar Filmintézet archívumvezetője készített. A kiállításról Lencsó Lászlót kérdeztem. Mikor, miért és hogyan születtek meg a grafikák, amelyek albumban is megjelentek? A mozi századik születésnapjára készült a 25 grafika a 25 legjobb magyar filmről című album. A Magyar Filmintézet is részt vett abban a nemzetközi programban, amely a mozit ünnepelte világszerte. Mi is megcsináltuk a magunk filmtörténeti kiállítását, és szerettünk volna ajándékot adni a magyar filmeseknek, a filmeket szeretőknek egy másik műfajban megfogalmazott filmtörténettel. Az album rövid története, hogy a kollégáim szavazásos alapon kiválasztottak huszonöt játékfilmet a magyar filmtörténetből, és ezt a huszonöt filmet rajzolta meg - sorshúzással összepárosítva - huszonöt mai élvonalbeli grafikus. Tisztában voltunk vele, hogy a válogatás támadható, mert lehetett volna harminc , ötven vagy száz film, de akkor az már nem album lett volna. Tehát nem a grafikus választotta ki a filmet, amelyről megfogalmazta a maga üzenetét? Nem. Nagyon kedves jelenet volt, amikor a huszonöt grafikus jelenlétében a nevüket, illetve a filmcímeket kalapba dobtuk, és sorsolással összepárosítottuk őket. Nagyjából mindenki elfogadta, talán csak egy csere volt. De feladatot mindenki vállalta. Miért jó az, hogy egy művészi valóságot átírunk másik művészi valósággá? Azt szoktam mondani, amikor ezt megkérdezik, hogy érdekes játéknak indult, ami a végén komolyra fordult, ahogy az eredmény mutatja is. Mindig izgatott, hogy hogyan élnek egymás mellett a különféle művészeti ágak, hogyan tudnak hatni egymásra. S ez a kísérlet két abszolút vizuális művészet, tehát a mozgókép és az állókép esetében nagyon érdekes dolgokat mutatott meg. A grafikákat nézve rá lehet ismerni a filmekre, lehet követni a mondanivalójukat egy másik művészet formanyelvén megfogalmazva. Ugyanakkor a grafikusok saját stílusára is rá lehet ismerni, ugyanis a saját eszközeikkel egy történet sűrítményét transzformálva fogalmazták meg. Fölmérhető, milyen népszerű a grafikai anyag? Igazán nem. Annak idején a centenáriumi kiállítás egy elkülönített részében szerepelt, így aztán azt tudom, hogy tizenkétezer ember nézte meg. Mivel bocsátotta pozsonyi útjára a tárlatot? Hogy ezek a grafikák is a magyar filmművészetnek azt a két sarkalatos tulajdonságát erősítik a maguk képi nyelvén, amit úgy lehet megfogalmazni, hogy érzékeny mélypszichikum és emberi poézis. Azokat is meg tudják szólítani a grafikák, akik nem látták a filmeket? Biztos vagyok benne. Meggyőződésem. Ezek önálló, nagyon jó kvalitású műalkotások. A Magyar Filmintézet munkatársa (Dömötör Ede felvétele)