Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-17 / 13. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 17. KOMMENTÁR Elnökválasztási bohózat JURAJ HRABKO Az elnökválasztás már azelőtt bohózattá fajult, hogy ténylege­sen elkezdődött volna. Mindezt a parlament elnöke, Ivan Gašparovič indította el, amikor az elnökválasztás meghirde­tett időpontját egyszerűen törölte, és egy újjal állt elő. Tekint­ve, hogy ezt a törvényhozó testület összes pártja megértéssel fogadta, Gašparovič lépését mintegy legitimálták. Ez azt a ve­szélyt rejti magában, hogy a házelnök az újabb időpontot is bármikor módosíthatja, hiszen ha egyszer sikerült, semmi sem akadályozhatja meg, hogy ez megtörténjen másodszor, harmadszor, esetleg negyedszer. Az alkotmány szerint az el­nökválasztást a mindenkori államfő hivatali idejének utolsó hatvan napja alatt kell lebonyolítani, jelen esetben 1998. ja­nuár 2.-a és március 2.-a közt, tehát akár február 27-én. Az elnökválasztási bohózatból kivették részüket a jelölteket állító politikai pártok is; a szereposztásnál a Migaš-féle DBP oroszlánrészt vállalt magára. A baloldal nevezte meg elsőként jelöltjét Juraj Hraško személyében, ennek ellenére a hivatalos bejelentést utolsóként terjesztette a parlament elé, s ezt azzal az ízléstelen húzással tetézte, hogy Hraško nevezése előtt már a második fordulóba keresett megfelelő jelöltet. A kommunis­ta utódpárt forgatókönyve mindenki számára világos - a má­sodik körbe az ellenzék közös jelöltjét kívánja javasolni és tá­mogatni Rudolf Schuster személyében, akinek ily módon hu­szárvágással sikerülne visszatérnie a csúcspolitikába. Komédi­ába illó az is, hogy a DBP és az SZDK annak tudatában igyek­szik támogatást szerezni saját jelöltjének és folytat roppant komoly tárgyalásokat, holott a parlamenti erőviszonyok isme­retében egyértelműen kudarcra van ítélve jelöltetésük. Politi­kai színjáték ez a javából, nézői az állampolgárok, a két politi­kai tömörülésnek pedig szent meggyőződése, hogy felelősség­teljesenjár el. A valóság viszont az, hogy Szlovákia egy ideig államfő nélkül marad. Ezen nincs is mit csodálkozni - az or­szág önállósodása óta a fejetlenség a politikai kultúra része. A szerző a Sme kommentátora. JEGYZET ry-1 • ' I a DSZM tojására: ha a miénk J_ (J I cl S 01\ záp, akkor a tiétek kakukkol. . • /• A kakukktojások sorsáról dön­T" Q1 3. S 3. teni hivatott rendkívüli parla­gi menti ülésig nyilván alkot­mányjogi fantáziával bőven HOL-CJP ZSOLT megáldott orrok szagolgatják „ . ., ., , maid a másik fél tojását. Az Kakukktojásnak azt nevez- urak ő| megfeledkeznek : zuk, am. elut a trobbitől.és az alkotmá nem holmi h o. csak egy ran belőle. Ebből a roszkó a mf ha jót jósol b e. szempontból a szlovák parla- kerete z H zü k ^^ a f a,. ment a kakukktojások ka- - , . , ,, _ , .. .. •' ... , , ra, es vanuk a csodát, ha nem, kukktojasa, mert rogton ket , , . , J ' „ ' kakukktojás ül benne - bevág,uk a sa r° kb a' ^ alk o~ Gaulieder és Spišák képvise- m a"y m eS csak azse m' amlt lók helyén, az alkotmánybí- az el lf ze k' P arto k " em sz a". róság szerint alkotmányelle- vaztak meg, a kormánypartok nesen. A DSZM és az SZNP ped.g folyamatosan megserte­most egymás tojására muto- ne k' ^ akotmany a z> ami gat, a mozgalom szerint tojás " elku l P eldaul ez a z ° rsz a8 és tojás közt óriási különbség «re sem jöhetett volna, s fo­van, a nemzetiek szerint a ként e8V kakukktojáshéjat két tojás úgy hasonlít egy- m eg a feneken hordozo állam­másra, mint két tojás. A na k létérdeke, hogy betűről DSZM állítólag eltökélte ma- betűr e megtartsa azt. Mert gát, hogy most tiszteletben egY i k alkotmánysértés kergeti tartja az alkotmánybíróság a másikát, s már nehéz össze­döntését, tehát az alkot- számlálni, hogy csak egyetlen mányt, és eltávolítja az SZNP ügyben, a Gauliederében há­tojását a parlamentből. Az nyadik alkotmánysértés kö­SZNP ezt hallván cseppet vetkezik a rendkívüli ülésen, sem ijedt meg, sőt rögtön attól számítva, hogy a DSZM a elemében érezte magát, mert választások előtt alkotmányel­elóhúzta azt az egyetlen poli- lenes szerződéssel előre bir­tikai eszközt, amelynek al- tokba vette képviselői mandá­kalmazásához igazán ért, és tumát, s ezért nem kétséges, amelyet folyamatosan gyako- hogy a mozgalom képviselői rol a DSZM-mel szemben - a ismét a lelkiismeretükre hali­zsarolást. Rögtön rámutatott gatnak majd. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota, Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Őt mint elnökjelöltet a kormánykoalíció számára készítettem. (Szalay Zoltán karikatúrája) Értelmiségi fórum negyedszer - Csölösztőn másodszor A kételkedések évada TALLÓZÓ SME 1989 óta a sok kísérleti kezdeményezés után a Szlovákiai Magyar Értel­miségi Fórum lett az az autonóm szerveződés, amely a nyitottság, a tole­rancia, a sokoldalú szlo­vák-magyar párbeszéd hí­veként a szlovákiai ma­gyar kisebbség gondjaira intellektuálisan megalapo­zott válaszokat keres. DUSZA ISTVÁN Ezekhez a tényekhez tartozik azonban, hogy a deklarált szán­dékok, a megvalósított elgondo­lások ellenére sem érződik je­lenléte a mindennapok történé­seiben. Ha nem politikai szerve­ződés is, az európai értelmiség történelmi hagyományaihoz kapcsolódva az alkotó szellem eszközeivel politizálnia kellene. Nem politikai pártok, mozgal­mak uszályában hajózva, ha­nem szóvivői útján hangsúlyos és rendszeres véleményt mond­va mindenről, ami immár saját aláíróinak mindennapjait is be­folyásolja. Oldva a politikai és más irányú megosztottságok keltette feszültségeket, gyanak­vást és bizalmatlanságot. Akkor teljesítené mindazokat a felada­tokat, amelyekért egyáltalán létrehoztuk, ha megtalálná a formákat a szellem kifejeződé­seinek, majd a tapasztalat és az ezt elemző intellektualitás medreként működhetne. Nem hiszem, hogy mindehhez valamifajta materiális intézmé­nyesülésre lenne szükség. In­kább a józan érzékenység, a szlovákiai társadalmi történé­sek irányainak lereagálása, a magyar nemzeti kisebbség kul­turális változásainak feltárása, az egyetemes magyar és európai szellemiség vállalása és az írás­beliségen keresztül megnyilvá­nuló jelenlét kellene. Mert nin­csen az a kirekesztő magántulaj­don, nincsen annyira beszűkült közlési és könyvkiadási lehető­ség, amelyben ne lehetne helye az értelmiség rendszeres reflexi­óinak. Mindarról kellene napon­ta szólnia a fórum tagjainak, amiről eddig négy alkalommal országos találkozóinkon szó esett. Nem hiszem, hogy meg­maradhatunk csupán a holnap megtartandó újévi találkozó belterjességénél. Senki ne értse félre a belterjes­ség fogalmát. Nem minősítő ér­telemben használom, hanem annak a veszélynek az érzékel­tetésére, amelyet az amúgy is kis létszámú szlovákiai magyar értelmiség csoportjainak, szak­mai, felekezeti irányultságú szerveződéseinek egymástól és természetesen a nagyobb közös­ségtől való elszigetelődése je­lent. Akkor lenne igazán intel­lektuális erejű a fórum, ha alá­írói sorában nemcsak magán­személyek, hanem a működő kulturális társulások, a kultúra, a tudomány, az üzleti élet kö­zösségei is ott lennének. Más­képpen aligha sikerül az immár jogilag is formát kapott Szlová­kiai Magyar Értelmiségi Fórum­nak önmaga identitását megha­tároznia. Márpedig ez az ön­meghafározás egyet jelent a cse­lekvésekkel, hiszen erre építve lehet naponta formát adni a kö­zös élménynek, a feldolgozott tapasztalatnak, a megvitatandó véleménynek. Most már világo­san látszik: túl ritkák az évente egy alkalommal összehívott ta­nácskozások. Ha jó ideig aligha lesz is szó in­tézményesített működésről, de arról igen, hogy az értelmiségi fórum részese legyen szlovákiai intellektuális kezdeményezé­seknek, amelyek nem a kire­kesztésre, nem a nemzeti dikta­túrára, hanem az egymásra­utaltság, a tolerancia józan felis­meréseire alapozódnak. Legyen az Helsinki Bizottság, vagy a Szlovák Értelmiség Fóruma, ál­landó kapcsolatot kell ápolni va­lamennyi demokratikusan gon­dolkodó szlovák értelmiségi csoporttal. Időnként még azt is meg kellene kísérelni, mennyire hajlanak a szellem embereinek párbeszédére a nemzetükkel szemben szélsőségesen elfogult szlovák értelmiségiek. Az előbb említett típusú kapcsolatfelvé­telre kiváló példa volt az a zsol­nai fórum, amelyen a szóvivők közül hárman vettek részt. Új­ságíróként ott ülve, akkor azt hittem, folytatódik, gyakoribbá válik a dolog. Megvannak hozzá a kapcsola­tok, megalapozódtak a szellemi műhelyek. A Szlovákiában és Magyarországon is elismert Kalligram Kiadó önmaga annyi inspiráló szellemi erőt halmo­Márpedig ez az ön­meghatározás egyet je­lent a cselekvésekkel. zott fel könyveiben, amennyi mindkét országban és a szlová­kiai magyarság körében is hat vagy hathat. A szlovákiai ma­gyar értelmiségnek nincs elég erős affinitása az iránt, miként lehet a szellemi műhelyekben kimunkált kapcsolatokat min­dennapjainkban kamatoztatni, működtetni. Nem alakultak meg az értelmiségi fórum helyi csoportjai, az aláírók valamifaj­ta rossz beidegződéssel talán utasításra várnak. Szándékosan kerültem az egy­ségesítés, egységesülés fogal­makat, helyette inkább a gon­dolkodásmódok, a másság, a szakmai különbözőség érdekei­nek kölcsönös megvitatására, s ha nem is elfogadására, azok megértésére és illesztésére gon­dolok minduntalan. A tanácsko­zás napirendjét elolvasva is ezt a törekvést vélem erősebbnek. Ha mégsem így történne, ha vala­mifajta elszigetelődés, kirekesz­tősdi uralná a fórumot, nehéz lenne valamit kezdeni az „értel­miségi" fogalommal. Jozef Weiss, a Zsidó Hitközsé­gek Központi Szövetsége hivata­lának igazgatója egyelőre nem ismeri a holocaust áldozatainak kárpótlására vonatkozó feltéte­leket- írja a lap, emlékeztetve arra, hogy a hét elején Bonnban bejelentették: a német kormány megállapodott a Jewish Claims Conference (JCC) szervezettel a holocaust közép- és kelet-euró­pai áldozatainak kárpótlásáról. A következő négy évben 200 millió márkát szán a bonni kor­mány erre a célra, s a jogos kér­vényezőknek évi 250 márkát fi­zetnek majd a JCC által kezelt alapítvány révén. Arra a kérdés­re, nem tartja-e túl kevésnek a 250 márkát, Jozef Weiss a kö­vetkezőket válaszolta: „Ha az összeg tízszer ekkora lenne, ak­kor sem tudná semmilyen eset­ben sem pótolni az embereknek azt, amit elvesztettek... Ez a kárpótlás nagyon későn jön, több mint 50 év elteltével. A ho­locaust áldozatainak többsége azzal a tudattal halt meg, hogy elfelejtették őket". Weiss szrint a kárpótlás Szlovákiában mint­egy 1300-1400 embert érint majd. PRÁCA Vladimír Mečiar kormányfő ta­valy, december elején titokban Moszkvába látogatott „támoga­tást kérni Oroszországtól, hogy megnyerhesse a választásokat" - állítja Igor Cibula, a szlovák hírszerzés volt főnöke, aki sze­rint Mečiar ezt a támogatást nem kapta meg. „Az orosz poli­tikusoknak több eszük van, mint Mečiarnak. Ezért nem kapcsolják össze az orosz politi­ka közép-európai sorsát egy olyan politikai figurával, aki ma vagy holnap kiesik a politiká­ból"- írta Cibula. Mečiar kor­mányfő hajdani munkatársa szerint a múltba tartozó kategó­riákban mozog. „Mečiar lélek­ben komszomolista diák ma­radt" - véli Cibula. PRAVDA A politikai erők összeférhetet­lensége, de mindenekelőtt a kormánypártok könnyelműsége csak erősíti az aggályokat, hogy nem választják meg a köztársa­sági elnököt. Az ellenzéki pártok azzal, hogy jelölteket állítottak, politikai felelősségükről tettek tanúbizonyságot. Nem cseleke­dett viszont felelősségteljesen Miroslav Kočnár képviselő, aki Augustín Kurekot jelöltette az elnöki posztra. Erről - írja a lap - mindenki meggyőződhetett, aki szerda este a Stoka Színház­ban ült, ahol a három jelölt vitá­zott egymással. Kurek fellépése botrányos volt. A legalapvetőbb dolgokról sincs fogalma, s ezt erénynek tartja. Kurek még csak nem is álmodhat az államfői tisztségről- állapítja meg a napi­lap, majd leszögezi: akinek tiszt­séget ajánlanak fel, mérlegelnie kellene, hogy képes-e betöltésé­re. Ha nem, lejáratja magát, s ami rosszabb, magát a posztot is. E konkrét esetben ráadásul a legfelsőbb tisztségről van szó. OLVASÓI LEVELEK Terjedő telefonmánia Manapság egyre többen vannak olyanok, akik irtóznak a tele­fontól. A telefonálással kapcso­latos riasztó példáknak se szeri, se száma. íme néhány. Velem történt meg a következő eset. Az egyik esete csöngött a tele­fon. Fölvettem, beleszóltam, mire a vonal túlsó végén valaki megszólalt: „Halló, plébánia?" Választ sem várva folytatta: „Halló, halló, dicsértessék... Tamás atya, maga az? „Igen, igen atyám - válaszoltam -, atyának atya vagyok én is, csak nem Tamás". Más. Az egyik is­merősömet napokon keresztül zaklatták a telefonbetyárok. Ahányszor felvette a kagylót, a hívók „egyszerű kis madár" ne­vezetű egyént kerestek. Ismerő­söm néhány napig bírta, majd taktikát változtatva a kagylóba „kis madárhoz" illően csiripelni kezdett, majd az újabb hívásuk­kor károgott. Ezzel aztán vég­képp elvette a kedvüket a be­tyároknak. A mobiltelefonjuk­kal villogókról már nem is szó­lok. Bármikor előveszik a ma­roktelefonjukat, fontoskodva járnak-kelnek, és fennhangon utasításokat adnak. A telefoná­lás immár sok esetben hivalko­dássá vált. Ondró Ernő Kéménd Gyermekotthoni látogatás A kereszténydemokraták udvardi helyi szervezetének tag­jai az érsekújvári szociális szerve­zet tagjaival karöltve az elmúlt napokban a párkányi gyermek­otthonba látogattak. A gyermek­otthonban 44,3 és 19 év közötti növendék lakik, közülük egy a Komenský Egyetemen tanul. Hrmó Julianna nagyon kedvesen fogadott minket, bemutatta biro­dalmát. A gyerekek örültek az udvardi és az érsekújvári magán­vállalkozók által küldött ajándé­koknak, gyümölcsöknek. Talán a karácsony közelsége is okozta, hogy az adományozók listája ilyen hosszúra nyúlt. A jól sike­rült találkozó végén megegyez­tünk, hogy a jövőben is felkeres­sük a gyermekotthont, és látoga­tásainkat rendszeressé tesszük. Eva Polenová Udvard

Next

/
Oldalképek
Tartalom