Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-17 / 13. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 17. KOMMENTÁR Elnökválasztási bohózat JURAJ HRABKO Az elnökválasztás már azelőtt bohózattá fajult, hogy ténylegesen elkezdődött volna. Mindezt a parlament elnöke, Ivan Gašparovič indította el, amikor az elnökválasztás meghirdetett időpontját egyszerűen törölte, és egy újjal állt elő. Tekintve, hogy ezt a törvényhozó testület összes pártja megértéssel fogadta, Gašparovič lépését mintegy legitimálták. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a házelnök az újabb időpontot is bármikor módosíthatja, hiszen ha egyszer sikerült, semmi sem akadályozhatja meg, hogy ez megtörténjen másodszor, harmadszor, esetleg negyedszer. Az alkotmány szerint az elnökválasztást a mindenkori államfő hivatali idejének utolsó hatvan napja alatt kell lebonyolítani, jelen esetben 1998. január 2.-a és március 2.-a közt, tehát akár február 27-én. Az elnökválasztási bohózatból kivették részüket a jelölteket állító politikai pártok is; a szereposztásnál a Migaš-féle DBP oroszlánrészt vállalt magára. A baloldal nevezte meg elsőként jelöltjét Juraj Hraško személyében, ennek ellenére a hivatalos bejelentést utolsóként terjesztette a parlament elé, s ezt azzal az ízléstelen húzással tetézte, hogy Hraško nevezése előtt már a második fordulóba keresett megfelelő jelöltet. A kommunista utódpárt forgatókönyve mindenki számára világos - a második körbe az ellenzék közös jelöltjét kívánja javasolni és támogatni Rudolf Schuster személyében, akinek ily módon huszárvágással sikerülne visszatérnie a csúcspolitikába. Komédiába illó az is, hogy a DBP és az SZDK annak tudatában igyekszik támogatást szerezni saját jelöltjének és folytat roppant komoly tárgyalásokat, holott a parlamenti erőviszonyok ismeretében egyértelműen kudarcra van ítélve jelöltetésük. Politikai színjáték ez a javából, nézői az állampolgárok, a két politikai tömörülésnek pedig szent meggyőződése, hogy felelősségteljesenjár el. A valóság viszont az, hogy Szlovákia egy ideig államfő nélkül marad. Ezen nincs is mit csodálkozni - az ország önállósodása óta a fejetlenség a politikai kultúra része. A szerző a Sme kommentátora. JEGYZET ry-1 • ' I a DSZM tojására: ha a miénk J_ (J I cl S 01\ záp, akkor a tiétek kakukkol. . • /• A kakukktojások sorsáról dönT" Q1 3. S 3. teni hivatott rendkívüli parlagi menti ülésig nyilván alkotmányjogi fantáziával bőven HOL-CJP ZSOLT megáldott orrok szagolgatják „ . ., ., , maid a másik fél tojását. Az Kakukktojásnak azt nevez- urak ő| megfeledkeznek

: zuk, am. elut a trobbitől.és az alkotmá nem holmi h

o. csak egy ran belőle. Ebből a roszkó a

mf ha jót jósol b

e. szempontból a szlovák parla- kerete

z

H

zü

k ^^ a f

a,. ment a kakukktojások ka- - , . , ,, _ , .. .. •' ... , , ra, es vanuk a csodát, ha nem, kukktojasa, mert rogton ket , , . ,

J ' „ ' kakukktojás ül benne - bevág,uk a sa

r°

kb

a' ^ alk

o~ Gaulieder és Spišák képvise- m

a"y m

eS csak azse

m'

amlt lók helyén, az alkotmánybí- az el

lf

ze

k' P

arto

k "

em sz

a". róság szerint alkotmányelle- vaztak meg, a kormánypartok nesen. A DSZM és az SZNP ped.g folyamatosan megsertemost egymás tojására muto- ne

k' ^ akotmany a

z>

ami gat, a mozgalom szerint tojás "

elku

l P

eldaul ez a

z °

rsz

a8 és tojás közt óriási különbség «re sem jöhetett volna, s fovan, a nemzetiek szerint a ként e8V kakukktojáshéjat két tojás úgy hasonlít egy- m

eg a feneken hordozo állammásra, mint két tojás. A na

k létérdeke, hogy betűről DSZM állítólag eltökélte ma- betűr

e megtartsa azt. Mert gát, hogy most tiszteletben egY

i

k alkotmánysértés kergeti tartja az alkotmánybíróság a másikát, s már nehéz összedöntését, tehát az alkot- számlálni, hogy csak egyetlen mányt, és eltávolítja az SZNP ügyben, a Gauliederében hátojását a parlamentből. Az nyadik alkotmánysértés köSZNP ezt hallván cseppet vetkezik a rendkívüli ülésen, sem ijedt meg, sőt rögtön attól számítva, hogy a DSZM a elemében érezte magát, mert választások előtt alkotmányelelóhúzta azt az egyetlen poli- lenes szerződéssel előre birtikai eszközt, amelynek al- tokba vette képviselői mandákalmazásához igazán ért, és tumát, s ezért nem kétséges, amelyet folyamatosan gyako- hogy a mozgalom képviselői rol a DSZM-mel szemben - a ismét a lelkiismeretükre halizsarolást. Rögtön rámutatott gatnak majd. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota, Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/

A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tíače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Őt mint elnökjelöltet a kormánykoalíció számára készítettem. (Szalay Zoltán karikatúrája) Értelmiségi fórum negyedszer - Csölösztőn másodszor A kételkedések évada TALLÓZÓ SME 1989 óta a sok kísérleti kezdeményezés után a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum lett az az autonóm szerveződés, amely a nyitottság, a tolerancia, a sokoldalú szlovák-magyar párbeszéd híveként a szlovákiai magyar kisebbség gondjaira intellektuálisan megalapozott válaszokat keres. DUSZA ISTVÁN Ezekhez a tényekhez tartozik azonban, hogy a deklarált szándékok, a megvalósított elgondolások ellenére sem érződik jelenléte a mindennapok történéseiben. Ha nem politikai szerveződés is, az európai értelmiség történelmi hagyományaihoz kapcsolódva az alkotó szellem eszközeivel politizálnia kellene. Nem politikai pártok, mozgalmak uszályában hajózva, hanem szóvivői útján hangsúlyos és rendszeres véleményt mondva mindenről, ami immár saját aláíróinak mindennapjait is befolyásolja. Oldva a politikai és más irányú megosztottságok keltette feszültségeket, gyanakvást és bizalmatlanságot. Akkor teljesítené mindazokat a feladatokat, amelyekért egyáltalán létrehoztuk, ha megtalálná a formákat a szellem kifejeződéseinek, majd a tapasztalat és az ezt elemző intellektualitás medreként működhetne. Nem hiszem, hogy mindehhez valamifajta materiális intézményesülésre lenne szükség. Inkább a józan érzékenység, a szlovákiai társadalmi történések irányainak lereagálása, a magyar nemzeti kisebbség kulturális változásainak feltárása, az egyetemes magyar és európai szellemiség vállalása és az írásbeliségen keresztül megnyilvánuló jelenlét kellene. Mert nincsen az a kirekesztő magántulajdon, nincsen annyira beszűkült közlési és könyvkiadási lehetőség, amelyben ne lehetne helye az értelmiség rendszeres reflexióinak. Mindarról kellene naponta szólnia a fórum tagjainak, amiről eddig négy alkalommal országos találkozóinkon szó esett. Nem hiszem, hogy megmaradhatunk csupán a holnap megtartandó újévi találkozó belterjességénél. Senki ne értse félre a belterjesség fogalmát. Nem minősítő értelemben használom, hanem annak a veszélynek az érzékeltetésére, amelyet az amúgy is kis létszámú szlovákiai magyar értelmiség csoportjainak, szakmai, felekezeti irányultságú szerveződéseinek egymástól és természetesen a nagyobb közösségtől való elszigetelődése jelent. Akkor lenne igazán intellektuális erejű a fórum, ha aláírói sorában nemcsak magánszemélyek, hanem a működő kulturális társulások, a kultúra, a tudomány, az üzleti élet közösségei is ott lennének. Másképpen aligha sikerül az immár jogilag is formát kapott Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumnak önmaga identitását meghatároznia. Márpedig ez az önmeghafározás egyet jelent a cselekvésekkel, hiszen erre építve lehet naponta formát adni a közös élménynek, a feldolgozott tapasztalatnak, a megvitatandó véleménynek. Most már világosan látszik: túl ritkák az évente egy alkalommal összehívott tanácskozások. Ha jó ideig aligha lesz is szó intézményesített működésről, de arról igen, hogy az értelmiségi fórum részese legyen szlovákiai intellektuális kezdeményezéseknek, amelyek nem a kirekesztésre, nem a nemzeti diktatúrára, hanem az egymásrautaltság, a tolerancia józan felismeréseire alapozódnak. Legyen az Helsinki Bizottság, vagy a Szlovák Értelmiség Fóruma, állandó kapcsolatot kell ápolni valamennyi demokratikusan gondolkodó szlovák értelmiségi csoporttal. Időnként még azt is meg kellene kísérelni, mennyire hajlanak a szellem embereinek párbeszédére a nemzetükkel szemben szélsőségesen elfogult szlovák értelmiségiek. Az előbb említett típusú kapcsolatfelvételre kiváló példa volt az a zsolnai fórum, amelyen a szóvivők közül hárman vettek részt. Újságíróként ott ülve, akkor azt hittem, folytatódik, gyakoribbá válik a dolog. Megvannak hozzá a kapcsolatok, megalapozódtak a szellemi műhelyek. A Szlovákiában és Magyarországon is elismert Kalligram Kiadó önmaga annyi inspiráló szellemi erőt halmoMárpedig ez az önmeghatározás egyet jelent a cselekvésekkel. zott fel könyveiben, amennyi mindkét országban és a szlovákiai magyarság körében is hat vagy hathat. A szlovákiai magyar értelmiségnek nincs elég erős affinitása az iránt, miként lehet a szellemi műhelyekben kimunkált kapcsolatokat mindennapjainkban kamatoztatni, működtetni. Nem alakultak meg az értelmiségi fórum helyi csoportjai, az aláírók valamifajta rossz beidegződéssel talán utasításra várnak. Szándékosan kerültem az egységesítés, egységesülés fogalmakat, helyette inkább a gondolkodásmódok, a másság, a szakmai különbözőség érdekeinek kölcsönös megvitatására, s ha nem is elfogadására, azok megértésére és illesztésére gondolok minduntalan. A tanácskozás napirendjét elolvasva is ezt a törekvést vélem erősebbnek. Ha mégsem így történne, ha valamifajta elszigetelődés, kirekesztősdi uralná a fórumot, nehéz lenne valamit kezdeni az „értelmiségi" fogalommal. Jozef Weiss, a Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége hivatalának igazgatója egyelőre nem ismeri a holocaust áldozatainak kárpótlására vonatkozó feltételeket- írja a lap, emlékeztetve arra, hogy a hét elején Bonnban bejelentették: a német kormány megállapodott a Jewish Claims Conference (JCC) szervezettel a holocaust közép- és kelet-európai áldozatainak kárpótlásáról. A következő négy évben 200 millió márkát szán a bonni kormány erre a célra, s a jogos kérvényezőknek évi 250 márkát fizetnek majd a JCC által kezelt alapítvány révén. Arra a kérdésre, nem tartja-e túl kevésnek a 250 márkát, Jozef Weiss a következőket válaszolta: „Ha az összeg tízszer ekkora lenne, akkor sem tudná semmilyen esetben sem pótolni az embereknek azt, amit elvesztettek... Ez a kárpótlás nagyon későn jön, több mint 50 év elteltével. A holocaust áldozatainak többsége azzal a tudattal halt meg, hogy elfelejtették őket". Weiss szrint a kárpótlás Szlovákiában mintegy 1300-1400 embert érint majd. PRÁCA Vladimír Mečiar kormányfő tavaly, december elején titokban Moszkvába látogatott „támogatást kérni Oroszországtól, hogy megnyerhesse a választásokat" - állítja Igor Cibula, a szlovák hírszerzés volt főnöke, aki szerint Mečiar ezt a támogatást nem kapta meg. „Az orosz politikusoknak több eszük van, mint Mečiarnak. Ezért nem kapcsolják össze az orosz politika közép-európai sorsát egy olyan politikai figurával, aki ma vagy holnap kiesik a politikából"- írta Cibula. Mečiar kormányfő hajdani munkatársa szerint a múltba tartozó kategóriákban mozog. „Mečiar lélekben komszomolista diák maradt" - véli Cibula. PRAVDA A politikai erők összeférhetetlensége, de mindenekelőtt a kormánypártok könnyelműsége csak erősíti az aggályokat, hogy nem választják meg a köztársasági elnököt. Az ellenzéki pártok azzal, hogy jelölteket állítottak, politikai felelősségükről tettek tanúbizonyságot. Nem cselekedett viszont felelősségteljesen Miroslav Kočnár képviselő, aki Augustín Kurekot jelöltette az elnöki posztra. Erről - írja a lap - mindenki meggyőződhetett, aki szerda este a Stoka Színházban ült, ahol a három jelölt vitázott egymással. Kurek fellépése botrányos volt. A legalapvetőbb dolgokról sincs fogalma, s ezt erénynek tartja. Kurek még csak nem is álmodhat az államfői tisztségről- állapítja meg a napilap, majd leszögezi: akinek tisztséget ajánlanak fel, mérlegelnie kellene, hogy képes-e betöltésére. Ha nem, lejáratja magát, s ami rosszabb, magát a posztot is. E konkrét esetben ráadásul a legfelsőbb tisztségről van szó. OLVASÓI LEVELEK Terjedő telefonmánia Manapság egyre többen vannak olyanok, akik irtóznak a telefontól. A telefonálással kapcsolatos riasztó példáknak se szeri, se száma. íme néhány. Velem történt meg a következő eset. Az egyik esete csöngött a telefon. Fölvettem, beleszóltam, mire a vonal túlsó végén valaki megszólalt: „Halló, plébánia?" Választ sem várva folytatta: „Halló, halló, dicsértessék... Tamás atya, maga az? „Igen, igen atyám - válaszoltam -, atyának atya vagyok én is, csak nem Tamás". Más. Az egyik ismerősömet napokon keresztül zaklatták a telefonbetyárok. Ahányszor felvette a kagylót, a hívók „egyszerű kis madár" nevezetű egyént kerestek. Ismerősöm néhány napig bírta, majd taktikát változtatva a kagylóba „kis madárhoz" illően csiripelni kezdett, majd az újabb hívásukkor károgott. Ezzel aztán végképp elvette a kedvüket a betyároknak. A mobiltelefonjukkal villogókról már nem is szólok. Bármikor előveszik a maroktelefonjukat, fontoskodva járnak-kelnek, és fennhangon utasításokat adnak. A telefonálás immár sok esetben hivalkodássá vált. Ondró Ernő Kéménd Gyermekotthoni látogatás A kereszténydemokraták udvardi helyi szervezetének tagjai az érsekújvári szociális szervezet tagjaival karöltve az elmúlt napokban a párkányi gyermekotthonba látogattak. A gyermekotthonban 44,3 és 19 év közötti növendék lakik, közülük egy a Komenský Egyetemen tanul. Hrmó Julianna nagyon kedvesen fogadott minket, bemutatta birodalmát. A gyerekek örültek az udvardi és az érsekújvári magánvállalkozók által küldött ajándékoknak, gyümölcsöknek. Talán a karácsony közelsége is okozta, hogy az adományozók listája ilyen hosszúra nyúlt. A jól sikerült találkozó végén megegyeztünk, hogy a jövőben is felkeressük a gyermekotthont, és látogatásainkat rendszeressé tesszük. Eva Polenová Udvard