Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 11. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 15. KOMMENTÁR Áldozati bárány lesz? SIDÓ H. ZOLTÁN A parlamenti választások évében nem számít bevett húzásnak a pénzügyminiszter cseréje. Nálunk mégis ez történt, tegnap Sergej Kozlík helyébe Miroslav Maxon lépett. A szerepcserét hi­vatalosan azzal indokolják, hogy Közliknak miniszterelnök-he­lyettesként több ideje marad az ország gazdasági irányultságá­nak, pénzügyi helyzetének alakítására, továbbá mint a Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom vezető gazdaságpolitikai szak­embere az elkövetkező hetekben, hónapokban sok időt lesz kénytelen fordítani a mozgalom választási programjának kidol­gozására fordítani. Ez akár hihető is lehet, viszont ismerve a DSZM szakértői gárdáját, biztosan akadt volna valaki, akivel betölthették volna a megüresedett miniszteri bársonyszéket. Ehelyett a DSZM egy vele koalíciót alkotó törpepárt képviselő­jének adta át a kulcsfontosságú pozíciót. Talán attól félnek, hogy az évek óta egyre aggasztóbb mértéket öltő költségvetési és külkereskedelmi hiány miatt az idén népszerűtlen pénzpoli­tikai döntéseket kell hozni? Ebben az esetben logikus a minisz­tercsere, hiszen az esetleges kellemetlen lépések megtétele már az Új Agrárpárt alelnökének, Maxonnak a lelkén szárad. Miroslav Maxon máris közölte: épít a Kozlík által évekig irá­nyított tárca eddigi munkájára, különösebb változásokat nem tervez, mindössze a tőkepiac működését megszabó új törvé­nyek előkészítési munkálatait szeretné meggyorsítani. Szerin­te ugyanis a tőkepiac fejletlensége, merevsége az oka a hitel­források beszűkülésének, a rendkívül magas hitelkamatok­nak. Persze eközben nem szeretne elfeledkezni korábbi szak­területéről, az agrárszféráról sem. így talán felcsillan a re­mény, hogy a pénzforrásokból a tavaszi mezőgazdasági mun­kák zökkenőmentes biztosítására bővebben fog csordogálni a tőke. Figyelemre méltó, hogy Maxon - igaz, még a kinevezése előtt - kijelentette: bízik a Szlovák Nemzeti Bankkal folyta­tandó jó és korrekt együttműködésben. Ez a higgadt hangvé­tel a központi jegybankot ért többnyire alaptalan támadások után igazán jól jön. Az új pénzügyminiszter most legalább két kihívás előtt áll: egyrészt szakmailag meg kell felelnie, menet közben kell olajozottan működtetnie a tárcát, ráadásul a vá­lasztások előtt szokásos populista pénzszóró nyomásnak is el­len kell állnia; másrészt vigyáznia kell arra, nehogy az esetleg idén jelentkező pénzügyi gondok következtében áldozati bá­ránnyá váljon. JEGYZET Nyílvessző Pozsonyból BATTA GYÖRGY Az egyetlen magyar nyelvű szlovákiai napilap január ki­lencediki számában jegyzet jelent meg Tóth Mihály tollá­ból Husák-huszár címmel. A bevezető mondatok után kis­sé meghűlt ereimben a vér: „Beérőben a féloldalasra si­keredett szlovákiai magyar pártstruktúra elfajzott gyü­mölcse. Miközben azon mor­fondíroz az ember, hogy el­képzelhető-e korszerűtle­nebb politikai erő az imava­sárnapokra építő kereszté­nyeknél, a Csaba királyfi eljö­vetelét váró nemzetiekénél vagy a fideszesedő liberáliso­kénál..." A szerző nyilvánva­lóan a Magyar Koalíció há­rom tömörülésére gondol, s ezzel kiváló szolgálatot tehet a magyarellenes szlovákiai erőknek. Tekintve, hogy mó­dom nyílik részt venni az imanapokon, hogy tagja va­gyok az Együttélés országos tanácsának, az MPP vezetői­vel pedig hivatásomnak kö­szönhetően (is) kapcsolatban állok, néhány megjegyést fűznék e megállapításokhoz: 1. A szerző ismerje meg a va­lóságot! Nem ártott volna, ha megfigyelőként részt vesz va­lamelyik imanapon, netán el­beszélget előkészítőivel és a zarándokokkal. 2. Ami a „nemzetieket" illeti, számomra máig megnyugvás, hogy Esterházy János és Fábry Zoltán után akadt egy újabb (cseh)szlovákiai ma­gyar, aki börtönt vállalt értünk. Tette azt Duray Miklós azokban az években, amikor mi, többiek megbúj­tunk a diktatúra bozótosában. 3. A „fideszesedő liberálisok" kifejezés gúnyos, ám én in­kább dicséretként értelme­zem. Az Orbán Viktor vezette párt fiataljai széles látókörű politikusokká értek. Akadnak olvasói az Új Szó­nak, akik nem értik, miért történt főszerkesztőcsere a lap élén? Tóth Mihály jegyze­te ékes magyarázattal szol­gál: az efféle írások miatt egyre többen fordulnak el az Új Szótól! Nem igaz, hogy a példányszámcsökkenést a fo­lyamatos lapáremelkedés okozta! Sok magyar inkább a SME-t vásárolja, pedig az ugyanolyan drága. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettesek: Grendel Ágota (felelős szerkesztő) Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Görföl Zsuzsa - politika - (5238338) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Samon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Nyugi, én még az inflációtól sem félek! (Peter Gossányi karikatúrája) Mindkét fél elhagyta taktikai hadállásait, egyetlen kompromisszum maradt Haladás, titkolózással A dunai vízlépcsőrendszer ügyében hét év alatt már leszokhattunk arról, hogy valamiféle nagy, pozitív irányú ugrásokban re­ménykedjünk. Márpedig ­bár a sajtó mellőzése gya­nússá teszi az ügyet - egy­előre úgy tűnik, hogy a hétfői szlovák-magyar tár­gyalásokon könnyen ilyes­mi történhetett. TUBA LAJOS Az eddig nyilvánosságra hozott információk lényege: a felső, bősi szakaszon nem töltenék fel a tározó Szigetközre eső és most üresen álló harmadát, a duna­kiliti duzzasztómű üzembe he­lyezése vízpótlási, az Öreg-Du­na rehabilitációja pedig üdülési célt szolgálna. Az alsó szaka­szon a közlemény egyetlen víz­lépcsőt említ. Hozzátéve, hogy bármiféle műszaki megoldás csak úgy valósulhat meg, ha be­tartják az érvényes nemzetközi környezetvédelmi előírásokat. Ezek az információk arra utal­... csúcsidőben nagyobb kapacitással működne... nak, hogy a tárgyalások ötödik fordulójában végre mindkét fél elhagyta taktikai hadállásait. Nemcsók János nem követeli to­vább a dunakiliti duzzasztómű üzembe helyezését a dunacsú­nyi szlovák objektumok felszá­molásával. Ez nem csak azért volt komolytalan követelés, mert a szlovák féltől reálisan nem várhatta el, hogy lebontja a frissen elkészült, sőt Hlinka atya által, össznemzeti misén fel­OLVASÓI LEVELEK Végső búcsú a Közigazgatástól? A magyar nemzetiségű önkor­mányzati képviselők jelentős ré­sze mély sajnálattal vette tudo­másul, hogy a végrehajtó hata­lom kifinomult nyomása ered­ményeként, na meg a megren­delők számának folyamatos csökkenésére hivatkozva janu­ártól megszűnt a közel ötven éve megjelenő Verejná správa magyar nyelvű mutációja, a Közigazgatás. Magyarságunk is­mét szegényebb lett egy olyan, kéthetente megjelenő kiad­szentelt csúnyi létesítményeit. A tároló szárazon álló egyharma­dának feltöltése ugyanis kizáró­lag a felfogott víz tömegének növelését szolgálná, amelyre ugyebár a bősi erőmű csúcsra­járatása miatt lenne szükség. A tárgyalóasztal másik oldalán Peter Baco sem hihetett abban, hogy a magyarokat valaha rá­kényszeríti az egyszer már le­rombolt nagymarosi körtöltés újbóli felépítésére, így aztán a realitások és a két fél érdekeinek figyelembevételével tulajdonképpen egyetlen komp­romisszum maradt. A felső sza­kaszon a csúnyi rész meghagyá­sa mellett biztosítani a szigetkö­zi ártér rendes vízellátását, illet­ve rehabilitálni az Öreg-Duna medrét, beleértve a mellékág­rendszerek összekötését a folyó­val. Ezen kívül a bősi szakasz­hoz csak akkor kell hozzányúlni, ha a megfigyelőhálózat valahol gondot jelez. Az alsó szakaszon nem kerülhető el egy vízlépcső. Funkcióját tekintve azonban a következőképpen kell módosí­tani a szempontrendszert: ha­józhatóság, energiatermelés, (csúcsrajáratás). Szerencsére a első tároló jelenlegi kapacitása már nem teszi lehetővé az ere­detileg tervezett és napi 3-5 mé­teres vízszintingadozással járó „angolvécés" megoldást. Vi­szont a szlovák oldalon ez presz­tízskérdés, így a kiegyezés érde­kében meg kell vizsgálni annak lehetősőgét, hogy csúcsidőben a bősi erőmű nagyobb kapacitás­sal üzemelne, mint a nap más időszakaiban. A kiadott közlemény alapján kö­rűibeiül ide juthatott el a hétfői egyeztetés. Ha mégis sikerülne a műszaki jellegű megállapodás, akkor a következő kérdés a köl­csönös kártérítés lesz. Az eddigi fázis ilyen szempontból Magyar­vánnyal, amelyet szakmai és módszertani tanácsadásban egyetlen hazai magyar nyelvű lap sem tud pótolni. A Közigaz­gatás megmentéséért talán az érintett régiók polgármesterei sem tettek meg mindent, vagy pedig késve reagáltak a szer­kesztőség felhívására. A magyar anyanyelvű önkormányzati képviselők egy része is ludas a dologban, mert sokan csak a szlovák nyelvű változatot igé­nyelték. Ez is okozta, hogy a lap szerkesztőségébe csupán fél­ezernyi megrendelés érkezett. Őszinte, magyarságunkat, iro­dalmunkat, anyanyelvi kiadvá­nyainkat védő vállalkozókra, szponzorokra lenne szükség ah­országon volt kérdéses, a null­szaldós kártérítés kérdése vi­szont Szlovákiában válthat ki hasonló vitákat. Csak amíg Nemcsók János élvezhette a meghatározó politikai erő bizal­mát, nálunk a kártérítés kapcsán a közvéleményt a sajtón keresz­tül éppen a hivatalos küldöttség­hez kapcsolódó szakértők és propagandagépezet hergeli. Eb­ben a kérdésben is komoly kompromisszumra lesz szükség. Mivel vészesen közeledik a há­gai döntésben kirótt hat hóna­pos határidő vége, ezt a vonalat is hamarosan végig kell vinni. A nullszaldós kártérí­tés kérdése Szlovákiá­ban válthat ki vitákat. Most már csak azt kell elérni, hogy a közvélemény tájékozta­tásával kapcsolatban többé le­hetőleg ne történhessen meg az, aminek hétfőn voltunk a tanúi. Ez főleg a szlovák oldalon aktu­ális. Nemcsók János ugyanis a pozsonyi cirkusz ellenére tartot­ta magát a politikai kultúra alapelveihez: legalább Győrben tájékoztatta a sajtót. A sajtótól ugyanis nem kell félni, hanem kezelni kell tudni. A hétfői titkolózás most is ele­gendő okot szolgáltatna arra, hogy ne higgyünk teljesen a köz­leményben foglaltaknak. Még szerencse, hogy Győrben Nem­csók János még aznap este, Taba Lajos, a magyar küldöttség titká­ra pedig másnap helyrehozta a pozsonyi sajtófiaskót. így most nagyobb reménnyel hihetjük, hogy valóban a megoldás felé lendült előre a vízlépcső ügye. A szerző a Magyar Polgári Párt önkormányzati titkára. hoz, hogy kellő anyagi fedezet­tel, a megrendelők számának növelésével a sokak számára nélkülözhetetlen és pótolhatat­lan Közigazgatás újraindulhas­son. Krascsenics Géza Nyárasd Riadalmaink tegnap és ma Túl vagyunk az ünnepeken. Ki­pihentük, kialudtuk magunkat, és azóta ki is józanodtunk. Igaz, a szilveszteri petárdák okozta ri­adalmak nem múltak el, ugyanis január elejétől az áremelkedé­sek riogatnak bennünket. Idé­TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lap Habsburg Ottóval közöl beszélgetést, akit a Mečiar­kabinet egyik legélesebb euró­pai bírálójaként, ugyanakkor Szlovákia barátjaként mutat be. „Különbséget teszek a kormány és az ország népe közt, valamint a kormány és a köztársasági el­nök közt. Michal Kováčot sosem bíráltam. Én tisztelem a szlovák hazafiakat, és az államfőt is kö­zéjük sorolom" - jelentette ki Habsburg Ottó; de arra is rámu­tatott, hogy ha Szlovákia állam­polgárai több toleranciát tanúsí­tottak volna, az ország bekerül az EU-bővítés első körébe. „Saj­nálatos, hogy az ország hajója a kisebbségi politika miatt futott zátonyra." Az EP képviselője ki­fejti: a hazaszeretet nem azt je­lenti, hogy csorbítják a kisebbsé­gekjogait, és bizonyítható, hogy minél szélesebb körű jogokat kapnak a kisebbségek, annál lo­jálisabbak az adott államhoz. A kisebbségeknek kollektív jogo­kat kell szavatolni, viszont ezt a szlovák kormány mereven el­utasítja. Habsburg Ottó szerint azonban a nemzetiségi kérdést nem lehet rendezni az individu­álisjogok bővítésével. Megítélé­se szerint pillanatnyilag egyet­len ország támogatja igazán Szlovákia EU-integrációját, mégpedig Magyarország, amely nagyon fontosnak tartja, hogy szomszédja mihamarabb helyet kapjon az Unióban. A lap felveti azt is, hogy a szlovákiai magyar pártoknak gyakran róják fel: túl­ságosan élénk kapcsolatokat tartanak fenn Budapesttel. Habsburg Ottó szerint ez a gya­núsítgatás egy olyan állam leg­nagyobb komplexusának tekint­hető, amely eddig nem ismerte az önállóságot. PRAVDA Az új év nem hozott változást a kormány magatartásában, hi­szen a Mečiar-kabinet továbbra is korlátozza az állampolgárok információhoz, tájékozódáshoz való alkotmányos jogát - írja a Pravda annak kapcsán, hogy az idei első kormányülés után is el­maradt a nyilvános sajtótájékoz­tató, s Beláková kormányszóvi­vő mindössze egy homályos kjelentést tett azzal kapcsolat­ban, hogy a kormányhivatal még a választások előttt talál va­lamilyen módot arra, hogy tájé­koztassa a nyilvánosságot. Nem szabad azonban szem elől té­veszteni, hogy a kormány nem egy magánklub, hanem az adó­zó állampolgárok pénzéből fenntartott állami szerv. A kabi­net köteles tájékoztatni munká­járól, és senkit sem kényszerít­het arra, hogy melyik médiumot nézze, hallgassa vagy olvassa, ha meg akar valamit tudni. - Ha viszont a kormányfő továbbra is fenntartja a hírzárlatot, a kor­mányra nyugodtan tekinthe­tünk majd úgy, mint egy klub piknikelő tagjaira, akik jókat esznek-isznak, itt-ott énekelget­nek, és arról fecsegnek, hogyan lehetne megnyerni a következő választásokat - véli a lap. zem az egyik ismerősömet, aki így oktatott az állammal kapcso­latos tudnivalókról: Az állam mi vagyunk. Ezért mi más lehet az állam célja, mint a mi boldogsá­gunk, vagyis a nép boldogulásá­nak biztosítása? Ahol ezt a célt nem követik, ott a nép elégedet­len. Az utóbbi időben megsza­porodtak a parlamenti választá­sokkal kapcsolatos felmérések. Ha valóra válnak is a felmérések által tükrözött jelenlegi erővi­szonyok, akkor sem lehetünk el­bizakodottak. Ugyanis eddig egyetlen kormány sem szűköl­ködött ígéretekben, és ezután sem lesz ez másként. Téglás Ferenc Sárkányfalva

Next

/
Oldalképek
Tartalom