Új Szó, 1998. január (51. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-14 / 10. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. JANUÁR 14. KULTÚRA 9 Gáti Kati tizenhat filmben szerepelt Magyarországon. Hollywoodban hányban fog? Minden ajtó bezárult Legutóbb Robin Williams partnere volt (Kovács Zita felvétele) A Böngésző nyertese A Vasárnap 1. számában feltett kérdésre a héten 1021 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap P. Vonyik Erzsébet, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétében sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Rácz Sándorné őrösi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1973-ban. (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő (11) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Kiálts, város! (13) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: A holnap markában 007 (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: L.A. eltitkolt valóság (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Spawn (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Pret-a-porter (am.) 15, 17.30, 20 ISTROPOLIS: Reszkessetek betörők 3 (am.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Négy szoba (am.) 17.30, 19 Marvin szobája (am.) 20.30 Lotrando és Zubejda (cseh) 16.30 Desperado (am.) 18 Homo faber (ném.) 19.30 A hetedik nap, a nyolcadik éjszaka (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: L. A. eltitkolt valóság (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Kolja (cseh) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Spawn (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: A holnap markában-007 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Álljon meg a nászmenet! (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Lotrando és Zubejda (cseh) 16, 18 GALÁNTA - MOZI: Ál/arc (am.) 20 LÉVA - JUNIOR: Air Force One - Az elnök különgépe (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az angol beteg (am.) 16.30,19 Vita a Zsivágó doktor kézirata körül Újabb tárgyalás előtt Hat évig Gáti Katiként játszott, mostantól fogva ismét Kathleen Gati lesz. Budapest után Los Angelesben folytatja pályáját. SZABÓ G. LÁSZLÓ Montrealban született, Torontóban élt, balett-táncosnőnek készült, végül színésznő lett New Yorkban. Útlevele kanadai, de a lelkében magyar. Innen „hazamegy", onnan „hazajön". Egyszer már elindult Hollywoodba. New Yorkból, 1990ben... Szerepet kaptam egy se vége, se hossza tévésorozatban, s ahogy kint mondják: öt másodpercig népszerű voltam. El is indultam gyorsan Los Angelesbe, hátha megfogom az Isten lábát... Talán már el is értem volna, de pár hét után visszamentem New Yorkba, hogy összeszedjek mindent, amire szükségem van, aztán így felpakolva meglátogattam az édesanyámat Kanadában, és megtudtam, hogy halálos beteg. Ott is maradtam mellette élete utolsó pillanatáig. Ezekről a hónapokról vall Dettre Gábor A színésznő és a halál című döbbenetes erejű dokumentumfilmjében, amely már Magyarországon készült. Édesanyám halála után ugyanis nem mentem vissza Hollywoodba. Egy amerikai stábbal 1991 novemberében két hónapra Budapestre jöttem. Azóta voltaképpen magyar színésznő vagyok. Az első néhány évben elég sokat ingáztam. Felváltva dolgoztam New Yorkban és Budapesten. Aztán jött egy sűrű folyamat, és már nem mehettem el. Rengeteget forgattam. Tizenhét filmben szerepeltem. Más kérdés, hogy ezek közül csak a Sose halunk meg jutott el Amerikába. Arra azonban így is büszke vagyok, hogy művészileg rengeteget fejlődtem Budapesten, a színészi eszköztáram sokkal gazdagabb, mint amikor hazajöttem. Az utóbbi két évben azonban elfogytak a lehetőségek. Nagyon kevés film készül Magyarországon. Csak egy reklámba és két külföldi produkcióba hívtak. Ezért döntött úgy, hogy elmegy és újra megpróbál hollywoodi színésznő lenni? Adtam magamnak még egy lehetőséget. Illetve a jóisten üzent, hogy menjek. Majd meglátjuk. Színészként Budapesten most talán meg is halnék. Minden ajtó bezárult előttem. Lelkileg és idegileg ez a legrosszabb helyzet. Nincs munka. Bent vagyok egy szobában, ahol elfogyott a levegő. Ha nem megyek ki, megfulladok. Színházi produkciókban is játszottam. A gammasugarak hatásá...-ban, a Volt egyszer egy kuplerájban és a Csongor és Tündében. Ezek is lekerültek már a műsorról. Ráadásul egyikért sem kaptam annyit, hogy anyagilag biztonságban érezhettem volna magam. Ha egy pályakezdő rendező közli velem, hogy szüksége van rám, de fizetni nem tud, az más dolog. Akkor éjjel kettőkor is hívhat. De ha egy profi társulat alamizsnát ad, az már idegiRengeteg emberi és szakmai tapasztalatot szereztem Budapesten. Van mit kamatoztatnom. leg is sértő. New Yorkban annak idején én már ezt végigcsináltam. Hét évig minden este ingyen játszottam. De amikor tizenötödik éve vagy a pályán, akkor már megalázó, ha nem fizetnek. Tehát most jött el az ideje annak, hogy elmenjek. Végleg? Biztos, hogy nem. Nehéz is lenne mindent és mindenkit itthagyni. S amikor New Yorkból jött? Az könnyebb választás volt? Két barátom közül az egyik akkoriban halt meg, a másik pedig elköltözött. De én most nem New Yorkba megyek, hanem Los Angelesbe. Már körbeszimatoltam, hogy lássam, mi vár rám. Túl fogom élni. Félek, izgulok egy kicsit, hiszen már nem vagyok tizennyolc éves és kilencvenes mellbőséggel sem dicsekedhetek. Öt centi ide, vagy oda... Nem vagyok kis falat, tudom, de ha már itt tartunk, azt kell hogy mondjam, elég csökönyös ember vagyok. Akkor a „meddig hajlandó elmenni egy szerep kedvéért?" az ön esetében a lehető legrosszabb kérdés. Van erre egy bolondos válaszom. Régebben én nem akartam lefeküdni senkivel, most meg velem nem akar senki. Mi lesz, ha mégsem sikerül lehetőséghez jutnia a tengerentúlon? New Yorkba is így indultam el tizennyolc évesen. Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz. De nem akarok soha azon bánkódni, hogy mehettem volna, csak éppen gyáva voltam. Mindent meg fogok tenni, ami tőlem telhető. Rengeteg emberi és szakmai tapasztalatot szereztem Budapesten. Úgy érzem, van mit kamatoztatnom. Drága mulatság lesz, tudom. Lakás, kocsi, benzin, telefon... ott minden drágább, mint itthon, de megyek, bele kell vágnom. Most Robin Williamsszel játszott a Jákob, a hazug című amerikai filmben, amelyet nyolc hétig Budapesten forgattak. 1944-ben egy lengyel zsidó gettóban zajlanak az események... Lengyel prostí vagyok a filmben. New Yorkban is gyakran játszottam ilyen szerepet. Talán mert ilyen husikás vagyok. Tévében, színpadon sokszor kérték tőlem ugyanezt. Untam is már nagyon. Budapesten aztán másfajta figurákat kaptam. A Gammasugarak alkoholista mamájától a Csongor és Tünde Mirigyéig volt sok minden. Egy idő után furcsa mód azon kaptam magam, hogy hiányzik a régi „beosztásom". Jákob mellett aztán újra „hódíthattam". Megnyugtató volt a tudat, hogy még nem vagyok nyugdíjas. Robin Williamsszel már dolgozott egyszer. Még New Yorkban, a Moszkva a Hudson mentén című Mazurskyfilmben. Kis szerep volt, oroszul kellett beszélnem. Robint már akkor is tiszteltem. Tizennyolcszor csinálta meg ugyanazt a jelenetet egyetlen zokszó nélkül. Most is nagyon rokonszenves és végtelenül egyszerű volt. A Gestapofőnök irodájában találkozunk a filmben, és én mentem ki ót egy kellemetlen helyzetből. Lehet, hogy majd Hollywoodban ő nyújt segítő kezet... Hálás lennék érte. Megírom, ha így lesz. MTI-PANORÁMA Borisz Paszternak (1890-1960) szovjet-orosz költő és író családjának és szeretőjének leszármazottai egy moszkvai bíróság előtt egyaránt érvényt akarnak szerezni annak az állításuknak, hogy őket illeti meg az első ízben 1957-ben Olaszországban kiadott, de a Szovjetunióban betiltott Zsivágó doktor című regény, és Paszternak több más művének kézirata - jelentette az AFP. A január 23-ra kitűzött polgári peres tárgyaláson igyekeznek majd megoldást találni a négy éve elhúzódó vitára - jelentette ki a moszkvai rádióban Irina Jemeljanova, Borisz Paszternak szeretőjének, Olga Ivinszkájának leánya. A vita tárgya 154 kézirat, amelyeket az író 1960-ban bekövetkezett halála után a KGB lefoglalt. Ezek között sok levél található, valamint a Zsivágó doktor kéziratának egy része is. A Zsivágó doktor megírása közben Lara személyének ihletője Olga Ivinszkája volt. Irina Jemeljanova, aki jelenleg a párizsi Sorbonne-on tanít, egy korábbi végzés alapján már megkapta Borisz Paszternak levéltárának egy részét. ,A levéltári anyag legnagyobb része azokból a szerelmes levelekből - talán a XX. század legszebb szerelmes leveleiből - áll, amelyeket (Paszternak) anyámhoz írt. Vannak továbbá versek és könyvekre vonatkozó feljegyzések is az anyagban" - nyilatkozta az AFP-nek Jemeljanova aszszony. Az 1958-ban irodalmi Nobeldíjjal kitüntetett Borisz Paszternak törvényes leszármazottai azonban - pontosabban szólva az író menye és unokája - vitatják Irina Jemeljanova örökösi jogait és ezért Í994 februárjában bírósághoz fordultak jogorvoslatért. A Paszternak család követeli, hogy az író hagyatéka maradjon ott, ahol jelenleg is őrzik - az oroszországi állami irodalmi és művészeti levéltárban (RGALI). Az értelmiség sorsát a forradalmi Oroszországban bemutató Zsivágó doktorért kapta Paszternak 1958-ban az irodalmi Nobel-díjat, amelyet azonban politikai nyomásra visszautasítani kényszerült. Gyivicsány Anna és Krupa András könyve igyekszik teljes képet adni a nemzeti kisebbségről A magyarországi szlovákok PUNTIGÁN JÓZSEF Csaknem tényként állapíthatjuk meg, hogy nagyon keveset tudunk a magyarországi nemzetiségekről, s közöttük az ott élő szlovákságról. Helyzetük inkább csak konfrontáció esetén, a „reciprocitás elve" kapcsán kerül szóba. Az I. világháborút követően a határrendezéskor, a lakosságcsere alkalmával, napjainkig pedig a kisebbségi jogok megadásának vagy meg nem adásának kérdéseiben. Ismert tény az is, hogy alig található olyan irodalom, könyv, statisztika, amely hiteles képet adna a magyarországi nemzetiségek évszázadokra visszanyúló történetéről, s jelenlegi helyzetéről. Számunkra a szlovákság sorsa a legérdekesebb - aligha kell hangsúlyoznom, hogy miért. Helyzetük geográfiailag alapjaiban különbözik a szlovákiai magyarság helyzetétől. Ennek legfőbb jellemvonása a szétszórtság, amely számukra (de a kisebbségijogokat biztosító törvényeknek is) nagyon megnehezíti az identitástudat ápolását, a hagyományok megőrzését. Ez így volt a mú.tban, s még inkább így van ajelenben. Minden hibája ellenére a magyarországi kisebbségi törvény, a kisebbségi önkormányzatok létrejötte adott egy olyan lökést, amely hosszú évek visszafejlődése után pozitív irányba fordíthatja a megmaradásukat. Ennek további feltétele természetesen az, hogy a nemzetiségek tisztában legyenek a múltjukkal, ismerjék őseik életét, szokásaikat, hagyományaikat. Pozitív előrelépés az is, hogy a nemzetiségek képviselőinek, kutatóinak megnőtt az érdeklődése önmaguk és sorsuk iránt. Gyivicsány Anna és Krupa András ,A magyarországi szlovákok" című kiadványa az egyik legjobb összefoglaló, amelyet a magyarországi szlovákokról eddig alkalmam volt áttanulmányozni. Ha nem is részletekbe menően, de igyekszik teljes képet adni kezdve az ottani szlovákság etnogenezisétől egészen a tudományos tevékenységükig. A számunkra talán legérdekesebb fejezetek a lélekszám alakulását (statisztikai kimutatá sok alapján 1880-tól napjainkig), a magyarországi nemzetiségi politikát és a szlovák oktatásügy kérdéskörét vázolják fel. De tanulságos megállapításokat olvashatunk a nemzetiségietnikai tudat és a nyelv kapcsolatát elemző részekben is. A kötet apróbb hibája, hogy szlovák kifejezéseket (főleg a hagyományokat, népszokásokat bemutató részekben) valamilyen keveréknyelven (magyar kiejtés szerint+tájszólásban) közli. Ez kissé zavaró, de azért nem teszi érthetetlenné a könyv ezen részeit. Információim szerint készül a kötet szlovák nyelvű változata is. A könyv értékét mutatja az is, hogy a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium a könyvet segédtankönywé nyilvánította. (Gyivicsány Anna és Krupa András: A magyarországi szlovákok, Útmutató Kiadó, 1997, A Változó Világ Könyvtár c. sorozat 16. kötete) Az 1967-ben alakult, amerikai Fleetwood Mac január 12-én léphetett be a Rock Halhatatlanjainak Csarnokába. Felvételünkön a tagok, akik az idők során az együttest alkották: Peter Green, John McVie, Stevie Nicks, Christine McVie, Mic Fleetwood és Lindsay Buckingham. (Fotó: ČTK)