Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-07-09 / 28. szám

Kultúra 1997. július 9. Nagy fába vágták a fejszéjüket az idei fesztivál rendezői Gombaszög nagy nyitása A festői völgy Stefan Fábián felvétele Klein Melinda ____________ „E gy korszak véget ért, és kezdő­dik egy új. Gombaszögön, azon a helyen, ahol már annyiféle szelle­mi irányzat nevében gyűltek ösz- sze különböző indíttatású, ma­gyar anyanyelvű emberek. Most új formát öltve próbáljuk mi, egy maroknyi csapat - ötvözve minden eddigi hagyományt, és mégis újat termetve - létrehozni a magyarság találkozóhelyét a Fel­vidéken, ahol otthont akarunk adni minden határon túli testvé­rünknek is, és kialakítani egy olyan vendégfogadó hangulatot, amelyben a más nyelvűeket bará­tainkként tisztelhetjük.” (A fesztivál szervezői és rendezői) 1997. július 19-én újra benépesül majd a festői szépségű gombaszö­gi völgy. Ebben az évben is meg­rendezik itt a sokéves hagyomá­nyokra visszatekintő Népművé­szeti Fesztivált. A rendezvénynek akár mottója is lehetne e fent idé­zett, műsorfüzetből kiragadott szövegrészlet. Miután ezen a völgyön is végigvo­nultak az ideig-óráig megtelepe­dő történelmi népek, Árpád ve­zérrel együtt érkeztek meg és tele­pedtek le ezen a tájon a kabarok is, akik az idők során palóc ma­gyarokká lettek. A kereszténység felvétele errefelé sem ment könnyen. Ám e régi hi­téhez ragaszkodó, de Európában megtelepedni vágyó nép Szent István király döntését és üzenetét lassan megértette és elfogadta. Az egyeden magyar alapítású szer­zetesrend, a Pálosok éppen itt ala­pítottak kolostort, amely köré las­san egy kicsiny falu épült. Később nyomaikat itt hagyták a környező falvakban tanyázó hu­sziták is. Majd Gömömeke tájéka a magyar reformációnak adott otthont, és a megújított keresz­tény-keresztyén hit bástyája lett. A gombaszögi pusztán viszont a katolikus hitükhöz szigorúan ra­gaszkodó Andrássyak működtet­tek uradalmat. Amikor Gomba­szög az I. világháború után majd­nem egész Gömörrel együtt az új államalakulat, Csehszlovákia ré­sze lett, új helyzetbe került a ma­gyarság határon innen maradt ré­sze. Budapest helyett immár Prá­ga és Pozsony lett a felvidéki ma­gyar diákok egyetemi központja, akiknek két csoportja - a Szent György Kör és a Sarlósok - meg­próbálta feltárni és továbbgon­dolni az itt maradt magyarság sor­sát. Mindkét csoport nyári talál­kozóhelye éppen Gombaszög lett. Az I. világháborúból hontalanul kikerült csehszlovákiai magyar­„Otthont akarunk adni minden határon túli testvérünknek.. ság 1955-ben e helyen rendezte meg először - a Csemadok irányí­tásával - az országos kulturális ünnepélyt. Negyvenegy eszten­dőt ért meg ez a rendezvény, de be kellett látni, hogy egy letűnt kor szellemében fogant ünnepséget egy új korban már nem lehet to­vább éltetni. Ezért tehát 1989 óta több próbálkozás is történt az ün­nepély megújítására. Szalóc Község Önkormányzata, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapít­vány és a Szlovákiai Magyar Folk­lórszövetség - az idei fesztivál rendezői - nagy fába vágták a fej­széjüket, amikor elhatározták, hogy egy több hétig tartó rendez­vénysorozatot hoznak létre ezen a helyen. E rendezvénysorozat ta­lán legtarkább színfoltjának a Népművészeti Fesztivál ígérkezik -július 19-én. Este hét órakor veszi kezdetét a nemzetközi népművészeti gála­műsor. A közönség tapsolhat majd többek között a Csíkszeredái Hargita Székely Állami Együttes­nek, az Eleki Hagyományőrző együttesnek, a budapesti Bartók Táncegyüttesnek, a kassai Zele- ziar Népművészeti Együttesnek, a holland De Huppelklumpesnek, de fellép az izraeli Cultural Folc- lor Dancing Almage, valamint a hazai együttesek közül a zsérei, a magyarbődi, a martosi, a nyitra- csehi, a nagyidai, a zsitvabesenyői és a somotjai hagyományőrzők, táncegyüttesek és zenészek. A gálaműsort megelőzően, a ti­zennégy órakor kezdődő népze­nei koncert keretében lép szín­padra a budapesti Méta zenekar, a feketebalogi Július Bartos és ze­nekara, valamint Fodor Sándor „Neti”. És ha már az üldögélést megunta valaki, körülnézhet és vásárolhat a népművészeti kira­kodóvásárban, és élvezheti a kéz­műves-bemutatókat. A hamisítat­lan vásári hangulathoz hozzátar­toznak a komédiások és a bábo­sok is. így a csehországi Divadlo Continuo óriásbábjai és mulatta­tó előadása méltán számíthat a gombaszögi közönség tapsára. A fesztivál zárórendezvénye az Életeink című táncszínházi pro­dukció lesz. A Novák Ferenc ren­dezte produkció bemutatója 1995 nyarán volt Komáromban. Erre az alkalomra felújítják a Keszegh István és Krausz Ágota koreográfiáira épülő előadást, amelyben közreműködik a pozso­nyi Ghymes zenekar, az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes, a komáromi Hajós táncegyüttes, a dunaszerdahelyi Kistiglinc Gyermektáncegyüttes és az Istiglinc Táncegyüttes, valamint Stubendek Katalin, a Komáromi Jókai Színház művésze. A fesztivál rendezőinek nem tit­kolt célja, hogy Gombaszögre és környékére mint turisztikai látvá­nyosságra is felhívják a nagykö­zönség figyelmét. Azon fáradoz­nak, hogy egy - már meglévő ren­dezési terv alapján ezt a helyet idegenforgalmi központtá emel­jék, hogy Gombaszög vitathatat­lan szellemi öröksége megmarad­jon és tovább éljen. Ezen a helyen egy gyönyörű cseppkőbarlangot fedeztek fel, amely klímájának köszönhető­en gyógybarlangként is műkö­dik. Á barlangászok itt építették meg egyedülálló laboratóriu­mukat, így Gombaszög turista- és barlangászközpont, valamint speciális gyógyterápia helyszí­ne lett. Ez a természeti szépségekben bővelkedő helyszín ad tehát is­mét otthont, és biztosít méltó keretet a rendkívül színvonalas­nak ígérkező Népművészeti Fesztiválnak. Heti kultúra Könyvespolc Hazai irodalmi lexikon Úttörő jellegű vállalkozás: most készült először igazi lel­tár irodalmunkról, szellemi­ségünkről. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-1995 címmel a napok­ban jelent meg, népes szer­kesztőgárda munkáját bizo­nyítva. Ahogy azt Fonod Zol­tán írja a kötet előszavában: Meggyőződésünk, hogy e le­xikon kiadásával űrt töltünk ki, tükröt tartunk magunk elé. Olyat, amely segíti ki­sebbségi irodalmunk és kul­túránk alaposabb megisme­rését, s ezzel a nemzeti önis­meret elmélyítését. A CSEH/ SZLOVÁKIÁI MAGYAR IRODALOM LEXIKONA 1918-1995 Évforduló 85 éves lenne Vlasta Fabiánová Ezekben a napokban töltené be 85. életévét Vlasta Fabiánová, a cseh színjátszás egyik nagy egyénisége, aki 1974-től egészen haláláig 403 alkalommal játszotta Gizit Székely Gábor legendás prágai rendezésében, Örkény István Macskajátékában. A képen balról az Erzsit alakító Dana Medrická. Regény gyülekezet elkezdte énekelni az Olyan amilyen vagyok, bár semmim sincs-et és utána a Gyere bűnös, gyere-t. A prédikátor felszólítására első­nek egy fiatal lány lépett ki a gyülekezetből. Rövid fehér ru­hát viselt, sötét gesztenyeszínű haja hullámos volt, feje búbján két vékonyka kis copf díszelgett rózsaszín szaténszalaggal át­kötve. A víz emelni kezdte a ru­hája alját, a lányka minden ere­jét megfeszítve visszaszorította telt combjára, mialatt a fiatal­ság a parton halkan kacará- szott. A lányka ruhájának fehér­ségéhez képest a pataknak fa- kéregszíne volt, olyan, mint a vázából kiöntött vízé, amely­ben túl sokáig állt virág. A lány­ka esetlen, cikcakkos mozdula­tokkal közeledett a prédikátor­hoz, mint a földönjáró madár. Egy méternyire tőle hirtelen be­lebotlott valamibe a tó fenekén, és már-már beleesett a vízbe, de a prédikátor előrelendítette erős kezét, és idejében elkapta. Magához húzta, mintha szen­vedélyesen meg akarná csókol­ni, de mindjárt ellökte magától, csak a vállát nem engedte el. A víz a derekáig ért, de a lánynak a melléig, azt nyalogatták az apró hullámok a nedvességtől átlátszó nejlon blúz alatt. Á pré­dikátor tágra nyitott szemmel szavalt valamit a bibliából, Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 3.rész basszus hangján az ég felé kiál­totta a lány nevét, aztán bal ke­zével a tarkóját, jobb kezével a homlokát fogta meg, és a víz színe alá nyomta a fejét. Ami­kor néhány másodperc múlva újra lábra állította, tovább fogta a vállát, amíg a lány lélegzethez jutott és kinyitotta a szemét. Amikor aztán alaposan megtö­rülte a szemét és kiköpte szájá­ból a fakéregbarna víz utolsó cseppjét is, a prédikátor vissza­küldte a partra, ahol már valaki elébe nyújtotta rózsaszín frottír törülközőt tartó kezét. A lány ha­ja most egyenes volt és hosz- szabb, a rózsaszín szalagok el­tűntek. A fehér nejlonruha meg­sárgult, mintha a kereszteléstől tíz évet öregedett volna. Úgy hozzátapadt a lánytesthez, mint a nedves gipsz. Tetszetősen si­mult szép fiatal fenekéhez, kar­csú derekához, magas, hegyes melléhez. A gyülekezet elné­mult, és nézte a lányt, ahogy ki­felé halad a vízből. Vajon tudja-e a rózsa, hogy milyen szép?, gon­dolta a prédikátor. A prédikátor felhívásának to­vábbi bűnösök engedelmesked­tek, többnyire fiatalok, fehérbe öltözve. De sor került a felnőt­tekre is; ők hétköznapi ruhájuk­ban gázoltak bel a patakba, ab­ban, amiben munkába vagy be- vásárolnijártak. Némelyikük egyedül ment be a vízbe, mások csoportosan. Eljött néhány kö­zépkorú szerelmespár is, egymás kezét fogták, mintha előre elha­tározták volna, hogy együtt hal­nak meg. Belépve a vízbe nem vé­dekeztek az alattomos ár ellen. Az emberek errefelé azt mond­ták, hogy a Fekete-patak eszmé­nyi hely azok számára, akik el akatják hagyni ezt az ámyékvüá- got: sekély is, mély is, csendes és viharos, ártatlan és alattomos. Ugyanolyan tulajdonságai vol­tak, mint az embereknek, és ezért jól megértették egymást. V égül egy jól megter­mett fiatalember ke­rült sorra, jó egy fejjel magasabb volt a pré­dikátornál, aki ezért előbbre lé­pett a vízben, hogy csökkentse a kettejük közötti különbséget. De a fiatalembernek így is csak a derekáig ért a víz, a prédiká­tornak pedig a hónaljáig. A pré­dikátor jobbra-balra lóbálta fel­emelt karjait, mintha a lába már nem ért volna le a víz fene­kéig, és így csak a vizet taposta volna. Amikor megpróbálta a fi­atalember fejét a víz alá szoríta­ni, mind a ketten eltűntek a fel­szín alatt. A gyülekezetből kö­zös sóhajtás hangzott fel, „áá- áh”, aztán fojtott, hisztérikus nevetés arról a helyről, ahol a fiatalok álltak. A vízből először a fiatalember feje merült föl, aztán a keze, amellyel a prédi­kátort kiemelte a vízből. A pré­dikátor krákogott, köpködte a barna vizet, és ujjaival hátrafé­sülte a haját. Ez fölösleges volt, mert a haja ugyanolyan volt fé­sülés után, mint előtte; mint a frissen vízbe mártott kefe.- Come on out Newton - hang­zott a prédikátomé kérése a gyülekezetből, de a férje maka­csul megrázta a fejét és ragasz­kodott hozzá, hogy folytassák a keresztelést. Már csak egy bűnös volt hátra, egy fiatal lány, fehér ruhában.- Á következő - szólalt meg mély hangján a prédikátor, és átható tekintetét arra a fára me­resztette, amely mögött a tűzpi­ros hajú lány rejtőzött. A prédi­kátor sekélyebb helyre lépett a vízben, és most már annyira ki­emelkedett belőle, hogy a csat megcsillant a derékszíján a le­nyugvó nap rózsaszínű fényé­ben. - A következő! Red Dixon felfigyelt. Homlokába húzta ba­seballsapkáját, aztán idegesen megint hátratolta. A tűzpiros hajú lány átölelte a fa törzsét, és a patak túlsó partjára nézett. Fölvetette a fejét, és az arca olyan kifejezést öltött, mint egy gyereké a fogorvos várószobá­jában, amikor éppen elhatároz­za, hogy innen egy lépést se tesz tovább, akármi történjék is. Red az ülepén csúszva leereszkedett a lányhoz, és dur­ván vállon ragadta.- Menj! - sziszegte dühösen az arcába.- Nem tudok, Daddy. Fáj a lá­bam.- Fáj a lábam, fáj a lábam - utá­nozta Red a lányt. - Torkig va­gyok már azzal a te lábaddal. Ákkor fáj, ha nincs kedve isko­lába vagy templomba menni. De máskor semmi baja.-Igazán fáj a lábam, Daddy.- Gyere hozzám, Melanie - kiál­totta megindultan a prédikátor a patakból, és a lány felé nyúj­totta a kezét. - Az Isten Szent Lelke meggyógyítja minden be­tegségedet, a lelkieket és a tes­tieket is. Gyere hozzám mint Is­ten báránykája.- Menj, te szajha - sziszegte Red. - Anya kedvéért. (folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom