Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-26 / 48. szám

1997. november 26. Sport Tony Rominger későn kezdett el kerékpározni, de visszavonulása sem volt korai Könyvelő a nyeregben „Szeretek a magam ura lenni.” CTK-felvétel Luis Chilavert, a gyakori botrányhős Góllövő csodakapus J. Mészáros Karoly _________ Mi re Miguel Indurain, a kilenc­venes évek legnagyobb kerékpá­rosa visszavonult, addigra ő is túljutott teljesítménye zenitjén. Még egy idényt végigbringázott, aztán bejelentette: neki is elég, távozik az élsportból. Így kilenc- venhétben két nagy ásza is lekö­szönt a januártól összevont (már nem különböztetik meg az ama­tőr és profi versenyzőket) nem­zetközi élmezőnynek. A spanyol kerékpárkirályt a dán-svájci- monacói Tony Rominger is kö­vette... Sokszor megpróbált borsot tömi nagynevű riválisa orra alá, de mindannyiszor sikertelenül. Né­hány szakaszgyőzelem, vagy ki­sebb körversenyelsőség még összejött, de a profik legnagyobb viadalán sorra Indurain aratott, így a dán édesanya idősebbik fia csak várhatta, mikor vonul vissza a sportág legyőzheteden feno- ménje. Persze nem volt ez puszta várakozás, állandóan készült, és minden alkalmat megragadott In­durain trónról való letaszítására. Elég későn ült nyeregbe, s talán meg sem teszi, ha öccse, Lars nem gyűjti olyan szorgalmasan a babérokat a bringások között. Nem győzte otthon hallgatni szülei piszkálódó mondatát: „Lá­tod, te állandóan itthon ülsz, bezzeg az öcséd!” Nyeregbe pat­tant, és elkezdte róni a kilométe­reket. Oda lett a kényelemnek! S minél jobban belemerült a ke­rékpározás rejtelmeibe, annál jobban távolodott eredeti foglal­kozásától, a könyvelői munká­tól. Eleinte rendre lemaradt az Név: Tony Rominger Született: 1961.március 27- én, Voyensben (Dánia) Testi adottságai: 175 cm/ 65 kg Családja: felesége Brigitte, két gyermeke közül Rachel kilenc, Robin három éves Profikarrierjének a kezdete: 1986 Csapatai: Cilo-Aufina (1986), Supermercati Brianzoli (1987), Chateau d’Ax (1988-90), Toshiba (1991) Clas (1992-93), Mapei-Clas (1994), Mapei- GB (1995-96), Cofidis (1997) öccse mögött, de nem sokáig kel­lett várnia arra, hogy ő legyen a jobbik Rominger. Nyolcvanhatban a profik közé is bekopogtatott, akkor már hu­szonnégy éves volt, s kezdte szö­Győzelmei: összesen 115; évenkénti megoszlásban: 1986 (3), 1987(1), 1988 (8), 1989 (6.) 1990 (7). 1991 (10), 1992 (16), 1993 (16), 1994 (21), 1995(17), 1996 (8), 1997(1) Jelentősebb sikerei: há­romszoros győzelem a spa­nyol körversenyen (1992- 94), egy elsőség a Giro d’Italián (1995), kétszeres világcsúcstartó az egyórás kerékpározásban (1994 ok­tóber 22-én 53 832, november ötödikén 55 291 métert tekert le megállás nélkül.) vögetni nagy kerékpárosi álmait, melyekből jónéhány megvaló­sult. Csupán az a fránya Tour de Francé, a legnagyobbak legna­gyobbika maradt beteljesüleden. Országúti örömeit-gyötrelmeit a nyeregben két alkalommal sike­res pályakerékpáros világcsúcs­csal tetézte. Az egyórás verseny­ben teljesítménye határáig ju­tott. „Képzeljék csak el, mintha közvetlenül hatvanperces fájdal­mak előtt állna az ember. A lába ugyan nem fáj, de érzi: még fél fordulat, és görcsöt kaphat. A fej­ben ugyanez játszódik le. Ilyen­kor nem szabad letargiába esni, nem mondhatunk le elszántsá­gunkról. Hogy micsoda hatal­mas erőbedobással dolgoztam, arról az orrfolyásom tanúsko­dott, ami igazán csak a legnehe­zebb időfutamokban szokott elő­fordulni.” Rominger családjával Monte- Carloban él, de egész versenyzői pályafutása során Svájcot képvi­selte. A monacói hercegség fővá­rosában egy toronyház harmin­cadik emeletén van a lakásuk. S hogy ne tévedjen el az idegen, s lássa, ki lakik ott, már a liftből ki­lépve egy kerékpárba botlik. „Nekem nagyon fontos az ottho­ni légkör, hiszen a profisport dik­tálta életben az ember számtalan barátot elveszít, s így mindin­kább a családja felé fordul. Ott voltam például fiam, Rachel szü­letésénél, és figyelembe véve a sportban elért összes eredmé­nyemet, soha, semmikor nem volt részem olyan fantasztikus élményben, mint akkor.” Egyszer a sportágához fűződő vi­szonyáról mondott lenyűgöző jellemzést: „Hogy miért szere­tem a kerékpározást? Mert hosszú ideje ez az életem, és még Sokszor megpróbált borsot törni nagynevű riválisa orra alá. néhány évig az is marad. S persze hogy nehéz, és persze hogy oly­kor szenvedünk, és persze hogy a sok edzés nem öröm, de ha nem szeretném, akkor képtelen len­nék ezeket átvészelni. A nézők nem is fogják fel, hogy valójában mi is ez az egész, talán a sebes­ségkülönbséget sem érzékelik, ami egy profi és a hétvégi bringás között van.” Nos, ezekből a sorokból már csak az nem időszerű, amit Tony Rominger arról mond, hogy még évekig ez lesz az élete. Akkor, ki­lencvennégy végén még így lát­ta, most, november elején már azt közölte a világsajtóval, hogy vége, versenyzői pályafutása be­fejeződött. Vajon mihez kezd a versenyek nélkül? Maradnak Monté Cár­iéban? Vagy visszatér korábbi szakmájához, és újra könyvelő lesz? Majdnem harminchét éve­sen nem könnyű újat kezdeni... Konkrét terveiről nem tudni, de egyet már jóval korábban el­árult: „Azt hiszem, nem nekem való a nyolctól négyig tartó hiva­tali elfoglaltság. Szeretek a ma­gam ura lenni, talán szívesen lát­nék el olyan feladatokat, mint most a menedzserem.” Ha eszerint rendezi be az életét, akkor még biztosan találkozunk a nevével, biztosan ott marad a kerékpársport világában. Köny­velői múltja pedig valóban csak fiatalkori emlék marad. Szabó Zoltán _____________ Lu is Chilavertet, a Velez Sarsfield és a paraguayi lab­darúgó-válogatott kapusát az európai szurkolók csak a tele­víziós összefoglalókból isme­rik. Ennek ellenére 1995 után az idén is őt választotta a fut- ballsport statisztikájával és történetével foglalkozó német IFFHS nevű német szervezet a világ legjobb hálóőrének. Ta­valy ő lett Dél-Amerikában az év játékosa. Nemcsak remek védéseivel hívja fel magára a figyelmet, a góllövésből is ala­posan kiveszi a részét. Váloga­tott és bajnoki mérkőzéseken eddig harmincnyolc alkalom­mal volt eredményes. Nem­csak tizenegyeseitől, hanem szabadrúgásaitól is rettegnek az ellenfelek portásai. Ki is ez a sportoló? Luguében szüle­tett 1965. július 27-én, a helyi Sportivo csapatában kezdte pályafutását. Tizennyolc éve­sen a Guaranához igazolt. Húsz esztendősen külföldre szerződött, előbb Argentíná­ban a San Lorenzo hálóját őrizte, majd Spanyolország, a zaragozai gárda következett. Remek formában védett, egy­re többször jelentkeztek érte a tehetős olasz klubok. Mégsem folytatta Itáliában. Ugyanis eléggé forrófejű, aki a találko­zó közben gyakran összetű­zésbe kerül az ellenfél játéko­saival, vezetőivel és főleg a bí­rókkal. Egy kupameccsen (1989) alaposan megszoron­gatta a szerinte részrehajló já­tékvezetőt, akit csak a rend­őrök tudtak kiszabadítani ha­talmas kezei közül. Szigorú büntetést kapott, fél évig nem védhetett. Meggondolatlan tette természetesen elriasztot­ta a kérőket. Csalódottan tért vissza Argentínába. A Velez Sarsfield szerződtette. Remek üzletet csinált a vezérkar, hi­szen kapusként és gólszerző­ként is jeleskedett, oroszlán- részt vállalt az együttes sike­reiből. A bajnoki címért ví­vott, Deportivo Español elleni sorsdöntő találkozón a ki­lencvenedik percben szabad­rúgásával nyert a csapata. A Copa Libertadores (dél-ame­rikai BEK) fináléjában egy büntetőt értékesített, egyet pedig hárított, így győzték le a Sao Paulo gárdáját. Tokió­ban, a Világ Kupa döntőjében a világhírű Milan-csatárok sem tudtak neki gólt lőni. Ed­dig nem vett részt világbaj­nokságon, ezért legfőbb vá­gya volt kijutni a jövő évi fran­ciaországi viadalra. A selejte­zőkön pazar formában védett, persze szokásához híven meg­keserítette kollégái életét is. Idegenben szabadrúgásával döntetleneztek a favorizált ar­gentinokkal. Nem sokkal a mérkőzést követően a Buenos Aires-i bíróság feltételesen háromhónapos börtönbünte­tésre ítélte, mert két évvel ko­rábban bántalmazta az egyik rivális csapat vezetőjét. Az ar­gentin szövetség tizenhárom hónapra eltiltotta, Odavert szerint így akartak rajta bosszút állni, ezért a FIFA-hoz fordult. A nemzetközi szövet­ség felére mérsékelte a bünte­tését. Négy vb-selejtezőt ki kellett hagynia, Asunciónban Bolívia ellen tért vissza. Ennek ellenére óriási érdemei van­Kilencvenötben az év kapusá­nak járó díjjal Archív-felvétel nak abban, hogy a paraguayi válogatott két fordulóval a zárás előtt biztosította helyét a vb-n, tehát 1986 után ismét részt vehet a seregszemlén. Brian Homenwood, az öreg kontinens legismertebb Dél- Amerika-szakértője nemes egyszerűséggel a paraguayi válogatott csapatkapitányá­nak, szócsövének, kapusá­nak, szabadrúgás- és tizen­egyeslövőjének tartja. A hóri- horgas (198 cm, 90 kg) spor­toló magabiztosan jelentette ki: „Franciaországban meg­tudja a világ, ki is az a Chi­lavert. Biztos vagyok benne, legalább egyszer sikerül a há­lóba találnom a világbajnok­ságon.” Csak közben nehogy eltiltsák... Kiő? Sportolóktól hallottuk Ravanelli és a világbajnokság Szeptemberben klubot váltott Fabrizio Ravanelli: az angol má­sodikvonalba sodródott Middlesbough olasz csatára az újra nemzetközi babérokra vá­gyó francia Olympique Mar­seille játékosa lett. Mezcseréje kapcsán nyilatkozta: „Az angol liga elbűvölő, a brit futballszur- kolók lenyűgözőek. Csakhogy én a ffanciországi világbajnok­ságra vágyom és a másodosz­tályból aligha lenne erre esé­lyem. Ráadásul Angliában ba­jom támadt az újságírókkal: hat vagy hét hónapig semmilyen in­terjút nem adtam, és mégis ve­lem készült beszélgetéseket ol­vastam a lapokban... De átiga­zolásomban nem ez volt a leg­fontosabb. Remélem, Francia- országban nagyobb sikereket érek el, mint Angliában.” Gráf egészséges szeretne lenni Komoly térdműtéte után nem­sokára újra pályára lép Stefii Gráf, korábbi világelső teni­szező. Újra a legjobb akar-e len­ni? „Higgyék el, már nem el­sődleges célom világelsővé vál­ni. Elsősorban egészséges aka­rok lenni, s egészségre vágyom a jövőben is. Nincs ennél fonto­sabb számomra. Sportolni nem csak a következő esztendőben szeretnék, hanem évek múltán is. Állandóan, s arra ügyelek, hogy a jövőben is legyen rá al­kalmam. Ma már sokkal jobban tudom, mint valaha, hogy mennyire fontos számomra a sport. Persze azt is kívánom, hogyjó teniszt játsszak.” Bubka felesége nem pénzéhes A hatszoros ukrán világbajnok rúdugró Szergej Bubka arról vallott az újságíróknak, hogy hogyan ismerkedett meg a fe­leségével: „Egyszerű eset. Ő ritmikus sportgimnasztika- edzőként dolgozott ugyanab­ban a városban, ahol én éltem és edzettem. Ráadásul a sport- csarnok mellett tréningeztem, így találkoztunk. Tizenhárom éve házasodtunk össze, és amikor megismertük egymást, ő nem tudta, hogy ki vagyok, és akkor még pénzem sem volt. Különben is más karak­ter, nem a pénz érdekli...” Miért vonzó Jordán? Mi teszi annyira vonzóvá? - kérdezték Michael Jordán ko­sarast, földkerekségünk leg­jobb játékosát. „Magam sem tudom. Ha volna rá magyará­zatom, előállnák vele. Könyvet írnék róla. Valamit összehoz­nék belőle és eladnám. De nem tudom. Alighanem olyasmiről lehet szó, amit az emberek szí­vesen látnak.” Michael Jordán (balról) harcban a labdáért CTK-felvétel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom