Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-10 / 50. szám
1997. december 10. Kópé Ozsvald Árpád Világgá ment a csigi Világgá ment a csiga, fogta batyuját, házát, otthagyta csendes párját, únta már a rónaságot, gyorsvonatra jegyet váltott, amíg a vonat robogott, a csiga eiálmosodott, szaladtak mellette a fák, a kék hegyek, a patakok, a világból mit se látott... A kalauz rángatta fel: -Végállomás! Kiszállni kell! Megszomjazott, egy sört ivott. A pénze közben elfogyott. Visszafelé nem ült vonatra, csigamódra, lassan ballagott. Az asszony mérgesen fogadta:- Hol kószáltál, vén ebadta?! A sóskaleves már rég kihűlt! Szólni akart, mi mindent látott, de legyintett s az asztalhoz ült. Fejtörő Zárd be! A fönti kulccsal zárd be a lenti lakatot, de minél előbb, azaz minél rövidebb úton érj oda! Te merre haladnál a körökön át anélkül, hogy egyetlen vonalat keresztezzél? Megfejtések A 46. számunkban közölt feladványokra összesen két(!) helyes megfejtés érkezett, így nem kellett sorsolni. Nyertesek: Filkó Kinga Komárom és Nagy Alexandra Érsekújvár. Gratulálunk! Lev Tolsztoj A sas A sas fészket rakott az országút mentén, távol a tengertől, s kiköltötte a fiait. Egyszer emberek dolgoztak a fája mellett; a sas éppen egy nagy halat hozott a karmai között, s odarepült a fészkére. Az emberek meglátták a halat, körülállták a fát, kiabálni kezdtek s köveket dobáltak a sas felé. A sas elejtette a halat, az emberek fölvették és elmentek vele. A sas leült a fészek szélére, a fiókák felemelték a fejüket és elkezdtek sivalkodni: enni kértek. A sas fáradtan érkezett, nem tudott a tengerig visz- szarepülni; leereszkedett a fészekre, betakarta fiókáit a szárnyával, becézgette, tollaikat igazgatta, mintha kérte volna, hogy várjanak még egy kicsit. De minél jobban becézgette, annál jobban sivalkodtak. Akkor a sas felrepült a fészekről, s leült a legmagasabb faágra. Most a fiókák még szánalmasabban süvöltöttek, sivakodtak. Ekkor a sas hirtelen hangosan vijjogott, kibontotta szárnyát és súlyos szárnyalással elszállt a tenger felé. Csak késő este tért vissza: csendesen és alacsonyan szállt a föld felett, ismét nagy hal volt a karmai közt. Amikor elérte a fát, körülnézett: nincsenek-e emberek a közelében, aztán gyorsan összezárta szárnyát s leült a fészek szélére. A fiókák felemelték a fejüket, kitátották a csőrüket, a sas pedig szétszaggatta a halat, s megetette gyermekeit. Áprily Lajos fordítása S. Horváth Klára illusztrációi Krúdy Gyula Az utolsó lomb A varjúkkal együtt láttam meghalni egy nagy fa utolsó lombját. A lomb sokáig volt helyén, küzdött a szelekkel, a köddel, a mind ól- mosabb esőkkel. Folytatni akarta dolgát; árnyékot adni még akkor is, amikor a tető felett már hófelhők bolyongtak; zizegni a szélben, amikor a szél már haragosa lett az egész világnak; búvóhelye akart lenni a varjúnak, kismadárnak, amikor a varjú már nem száll a fára, hanem esperesléptekkel sétálgat az udvarokon, a kismadár pedig a házak és emberek közelébe menekedik, mintha azok tudnának valamit a hideg ellen. A lomb konok volt, nem akart meghalni, akármilyen vészes telet jósol az öreg gazda a kalendáriumban, ha novemberben is lomb van a fán. Az utolsó lombbal nem bírt a fejsze sem, mert hiszen magasra szökött erősen. Ha ember volna ilyen szívós, százesztendős koráig maradna hivatalban. Sőt már tüntetni is kezdett a lomb, a régen holttá lett társai sárga színét felcserélgette az eleven pirossal és szemtelenül nevetett, ha dél felé kibújt a napsugár.- Aztán esni kezdett a hó, a varjak mindenfelé károgtak, a földön heverő falevelek beburkolóztak és a lombot reggelre hiába kerestem. A hó elvitte a makacsot. Gondolkodom, tehát.,. 1 horog - 1 hal Harapnak a halak, de a három közül csak egy jut a horgász bográcsába. Melyik? Melyiket választod? A felső sor jobb szélső mezője üres. Az alatta látható négy számozott ábra közül az egyik éppen odaillő. Vajon melyik és miért éppen az?
