Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-02 / 27. szám
1997. július 2. Kópé Nemes Nagy Ágnes Tarka ló Ment az utcán tarka ló. Barna-fehér volt a ló, fényes nyaka, fényes feje, mint héjából most-kibújt barna-fehér vadgesztenye. Mentem volna eléje, elmaradtam mögéje, barna-fehér sálja volt (úgy értem, hogy sörénye). Piros autó Piros autó nagyon szalad. Piros autó, mint a pipacs Piros autó ipi-apacs! Megláttam a rendszámodat. Gergő juhász kanala Egyszer Mátyás királynak a Hortobágyon át vitt az útja. Este volt már. Látta a király, hogy egy tűz mellett juhászok tesznek-vesznek. Éppen a vacsorát készítették egy nagy bográcsban. Lebbencslevest főztek. Pergelték a szalonnát, a hagymát, megpaprikázták, felöntötték, majd száraztésztát tettek bele. Jó szaga volt az ételnek, Mátyás éhes is volt. Fel s alá járt a nyeldeklője. Gondolta, meghívatja magát vacsorára. Közelebb lépett hát: A- Adjon Isten jó estét!- Adjon Isten neked is, JjBj? atyámfia! Mi járatban ';,ív vagy? - kérdezte a á'-'-jáW juhosgazda.- Mátyás deák vagyok, szolgálat után járok. Igen ÍJ* megéheztem, adnának-e valami ennivalót? Megfizetném tisztességgel.- Szívesen látunk a bográcsunknál. A fizetséggel meg ne gondolj semmit, deák úr! Jut is, marad is. Elkészült a lebbencs, szépen eszegetni kezdtek. Fakanállal meregették a finom levest. Egyszer valami megtetszett Mátyásnak a bogrács másik oldalán, éppen Gergő juhász, a juhosgazda felőli oldalon. Mindjárt odakotort a kanalával. Gergő juhász abban a minutumban jó nagyot a kezére koppantott a fakanalával. Rá is szólt a királyra:- Magad elől kanalazz, édes fiam, ne máshonnan! Mátyás király nem szólt semmit. Gondolta, még visszaadja valahogy a juhásznak. Elköltötték a vacsorát, s nyugovóra tértek. Mátyás királynak is igazítottak egy kis vackot a számyék oldalánál. Reggel a király továbbáll t egy házzal. Egy nap Gergő juhász levelet kapott Budáról. Ekkor s ekkor a király vendégséget csinál. Úgy készüljön, hogy azon a napon a király hintót küld érte s viszik őt is a vendégségbe. Na töprengett szegény Gergő juhász, hogy mi üthetett őfelségébe.- Éppen én hiányzóm onnan a sok cifra nég közül, amelyik ott Budán lebzsel. Ő a király, ő tudja! - gondolta Gergő juhász. A nevezett napon csak megállt egy fényes hintó a pusztán, s Gergő juhászt keresték.- Na, ennek fele se tréfa, menni köll! - gondolta a juhász. Magára kapta a cifra szűrét s felkapaszkodott a hintóba. Budán már állt a vigasság. Mátyás király mindjárt meglátta a juhászt, de úgy tett, mintha soha nem látta volna, a juhász meg most, hogy így közelről láthatta a királyt, rémületbe esett:- Akármi legyek, ha nem ennek sóztam a kezére odahaza. Eljött az ebéd ideje. Az asztalhoz tessékelték a vendégeket. Azt mondta Mátyás király:- Eb, aki a levesét meg nem eszi! Az urak kanalazni kezdtek. Gergő juhász akkor vette észre, hogy az ő tányérja mellé nem tettek kanalat. Azt gondolta, az asztali szolga megfeledkezett róla. Nem akarta, hogy valakit miatta megbüntessenek, hát nem szólt senkinek. Persze a dolog úgy volt, hogy Mátyás adta ki parancsba, ne adjanak Gergő juhásznak kanalat. Egy kicsit megtréfálja az öreget, amiért a kezére koppintott ott a Hortobágyon. Gergő juhász egy darabig tanácstalanul pislogott, mint béka a kocsonyában, aztán a bicskájával lemetszette egy kenyér gyürkéjét. Amikor a levest megette, ő is felkiáltott:- Eb, aki a kanalát meg nem eszi! - azzal a jó puhára ázott kenyérhajat megfalatozta. Jót nevetett Mátyás király Gergő juhász tréfáján. Ebéd után bőségesen megajándékozta, s úgy bocsátotta haza a Hortobágyra. A király három kérdése Gondolt egyet Mátyás király, s ellovagolt Erdélybe. Ahogy ment a hegyek között, egy szép nagy faluban megállt. Meglátta, hogy egy házra ki van írva:- Aki itt lakik, annak semmi gondja. Méregbe gurult Mátyás király:- Hát itt meg ki a fene lakik, hogy nincsen neki semmi gondja? Én király vagyok s mégis esznek meg a gondok. Mindjárt beküldött egy szolgát a házba, hogy hívassa ki a gazdát. A házban egy gazdag csobán lakott a háza népével. Kijött a gazda, megkérdezte tőle a király:- Hogy merted te kiírni a házadra, hogy neked semmi gondod?! Térdre vetette magát a csobán a király előtt:- Felséges királyom! Nekem mindenem megvan a világon, s azért nincsen semmi bánatom.- Na, hogy legyen, mire visszajövök, fejtsd meg nekem a következő három kérdést: Mi van a legtöbb áprilisban? Mi van a legtöbb májusban? Mi van a legtöbb júniusban? Ha meg nem feleled nekem ezt a három kérdést, akkor a fejed karóba kerül. Lett gondja a csobánnak. Azt se tudta, mit csináljon. Főtt a feje éjjel, nappal. Volt neki egy ügyes, szép leánya. A számadó bojtárnak fájt érte a szíve erősen, de még reménye se lehetett rá, hogy a gazdag csobán hozzáadja. Eljött a nap, hogy a király visszatérjen. A csobán szinte az eszit vesztette bújában. Kérdezte tőle a bojtár:- Mi öli kendet gazd- uram? Mondja a csobán, hogy mi a baj.- Ezért egyet se búsuljon kend, csak adja ide a gúnyáját! Én majd megfelelek Mátyás királynak, de ígérje meg, hogy nekem adja feleségül a leányát. Megígérte a csobán, hogyne ígérte volna, i majd meghalt félelmében. A bojtár aztán előállt a király szólí- tására. Kérdezte a király, aki azt gondolta, hogy a csobán áll előtte:- Na, te gondtalan csobán! Mi van a legtöbb áprilisban? a w Horváth S. Klára Illusztrációi- Rügy, királyuram.- Hát májusban?- Akkor meg virág - felelte a bojtár.- Mi van a legtöbb júniusban?- Fűszál, felséges királyom.- Látom, jól meg tudsz felelni mindenre. Azért azt ajánlom, hogy azt a felírást takarítsd le a házadról. A baj mindig megérkezhet. Senki sem mondhatja el magáról, hogy semmi gondja. Még a király se. Mátyás király ezzel otthagyta a bojtárt, s > ellovagolt a kíséreté- : * vei. A csobán belátta, hogy nagyon ostoba volt, a bojtárja okosabb ember nálánál. Hozzá is adta a leányát, s minden vagyonát a fiatalokra hagyta. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
