Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-06 / 32. szám
10 1997. augusztus 6. Kópé Tallósi Béla Tulilány a tulipán még tinilány a szerelmet nem szokta de szirmait ha érinti egy pille édes csókja mit bánja hogy szépsége a színes tölcsérszoknya vitorlát bont vágyának messze elsodorja s az ártatlanság fodrai lehullnak a porba Rácz Noémi rajza Lázár Ervin Szamárfül kólában a szamárfül? Külön szamárfü- lező óráitok is vannak?- Most ne viccelj, fontosat akarok mondani. - Közelebb hajolt. - Nem hallottál még sohasem éjszaka surro- gást meg motoszkálást?- Dehogynem.- Na és tudod, ki surran és motoszkál? Akinek még sohasem tűnt el fél pár zoknija, az akár bele se kezdjen művem olvasásába. Mert akkor nem abba az embercsoportba tartozik, ahová én és a családom, s számára ez a rendkívül súlyos problémakör nem létezik. Nálunk bizony el-eltűnnek a fél pár zoknik. Ott áll valamelyikünk a szoba közepén, és vadul lobogtat egy zoknit. „Hol a párja, hol a párja?” - kiáltozza kétségbeesetten. S persze hiába, a másik zokni nincs se égen, se földön. Pedig átkutatunk, föltúrunk mindent. Olyan helyeket is, ahol egy jól nevelt fél pár zokninak semmi keresnivalója. De nincs és nincs! Lássuk be, van valami misztikus a dologban. Mert előfordulnak más váratlan eltűnések is a lakásban; eltűnik egy konzervnyitó, egy könyv, egy olló, ne adj’ isten egy fél pár cipő, de ezek mindig megkerülnek. A fél pár zoknik soha. Próbáltam rá racionális magyarázatot keresni, de hiába, beletörött a bicskám. Ám örömmel jelenthetem (vagy inkább búbánattal?), hogy tegnap megoldódott a titokzatos félpár- zokni-eltűnésének rejtélye. A lányom tankönyvével kezdődött. Amit döbbenten és porig sújtva tartottam a kezemben.- Rémes - mondtam -, ha ezt Gutenberg előre tudja, soha ki nem találta volna a könyv- nyomtatást. A lányomnak is megvan a magához való esze, azt kérdezte: „Ki az a Gutenberg?”- Most ne gutenbergezz - mondtam mérgesen -, hanem ezekről az iszonytató, rémületes, gyalázatos szamárfülekről beszélj! Hogy bánsz te a könyveiddel? Ilyenkor az a módszere, hogy megsértődik.- Te kezdted a gutenKovacs Éva rajza bergezést - mondta megbi- csakló hangon, kikapta a kezemből a szamárfüles könyvet, és sírós képpel átvonult a másik szobába. Bennem meg viaskodott a fel-fellobbanó következetesség a lelkiis- meretfurdalással, egyszóval maga a pedagógia csődje voltam, miközben gyerekkori tankönyveimet próbáltam magam elé idézni, így telt el egy jó félóra. Akkor nyílt az ajtó, és belépett a lányom. Szemrehányóan rám nézett.- Te ugye azt képzeled, hogy ezeket a szamárfüleket én csináltam?- Miért? Talán a padszomszédod csinálta? Vagy netaíántán kötelező az is-Ki?- Hát a szamárfülező manó! Bebújik szépen a kulcslyukon, és hipp-hopp, már szamárfülez is. Tegnapelőtt is itt járt a harmadik emeleten, ha nem hiszed el, nézd meg a szomszéd gyerekek füzeteit meg könyveit. Már a nyelvemen volt, hogy akkor az én könyveimet miért nem szamárfü- lezi ki ez a fránya manó, amikor megvilágosodott az agyam. - Te - suttogtam -, lehetséges, hogy ez a te szamárfülező manód hordja el a fél pár zoknijainkat?- Hát persze - mondta fölcsillanó szemmel nem tudtad?- Csak azt nem értem, mire jó neki a fél pár zokni.- Mert fél lába van - világosított föl a lányom, aztán mélyen elgondolkodott, és helyesbített -, azazhogy nem fél lába, hanem egy. Fél lába akkor volna, ha valaha kettő lett volna neki. De sohase volt. így született. Ez egy egylábú manó. Úgy ugrál, mint a kenguru. És szükség esetén repülni is tud.- És szamárfülez meg lopkodja a fél pár zoknikat.- Bizony, a múltkor kitördelte az ösz- szes ceruzám hegyét.- Te - mondtam ijedten ma reggel találtam az arcomon egy új ráncot, ide nézz, itt. Lehet, hogy ezt is a te egylábú manód véste ide?- Lehet - mondta kissé elbizonytalanodva -, ráncvésést is csinál. Meg hajfestést. Beoson, és ősz szálakat bűvöl az ember hajába, meglazítja a fogakat, tompítja a látást, kis szúró fájdalmakat cseppent térdbe, derékba, a homlok mögé, hideg ujjakkal matat a szív körül. Szamárfülez ott benn az agyban is.- Ajjaj - sóhajtottam -, elég rettenetes manót találtál ki.- Én? Kitaláltam?! De hiszen nem találtam ki, kérdezd meg akárkitől. Hát akkor most megkérdezem: Önökhöz is jár ez az egylábú manó? Szamárfülez? A nyár jeles napjai lő nők és a betegek pártfogója volt. Tiszteletére az asszonyok keddenként böjtöltek. Július 2. Sarlós Boldogasszony: az aratás ünnepélyes kezdőnapja. Fodormenta-szentelés gyógyítás céljára. 15. Régen az új kenyér megáldásának napja. A papnak és a koldusoknak is ajándékoztak a kenyérből. 20. Illés: ha vihar volt, azt tartották, hogy „Illés hordókat gurigái, csatázik”. 25. Jakab: a szőlő abbahagyja a növését. A csillagok állása megmutatja a jövő évi időjárást. A szép idő jó gyümölcstermést jelent. 26. Anna: Szent Anna a szüAugusztus 10. Lőrinc: a vargák védőszentje. A kígyó bebúvik az odvába. Az esős időből jó termést jósolnak. 15. Nagyboldogasszony: az asszonyok gyászba öltözve mentek a templomba, mentát és más füveket szentelni. Takarítás, ágynemű-szellőztetés. A tyúkültetés idejének kezdete. 16. Rókus: a szilajon tartott gulya védőszentje. 20. István: Szent István királyunk emléknapja, az új kenyér ünnepe. 24. Bertalan: amilyen idő ezen a napon van, olyan lesz az ősz. Az eső jó káposztatermést jósol. Vajköpülésre való nap. Gondolkodom, tehát... Találgatás mesék Volt egy ember meg két gyerek. Hárman száz kilót nyomtak, de a csónak nem bírt egyszerre többet ötven kilónál. A két gyerek is ötven kiló volt, az ember is ötven kiló volt. Mondjátok meg, hogyan mehettek át a Tiszán? (•jb-U9UI Ági ‘Sí 5J3J3Á8 B Z3UI9 Bq>{BUOSO b qnapq ubjzb ú[oa uojjbcí psjn; b íbui pjb ‘apaaÁg e «ofezssiA joapjy •gajo zb ruauijB ‘jpEJEUi papi >pj-3Ág V 'lOifBUpSD B BJZOqBZSSIA ÍJIÁga zb ‘apraÁg jaaj b juouijB jozsojh) Hogyha volna egy farkas meg egy kecske, meg egy fej káposzta, hogy vinnétek át a Tiszán, hogy a farkas meg ne egye a kecskét, a kecske meg a káposztát? (•pajsaaai b uiouuiajb BJBfjojngaq usb^íej B UI3UUIAJB S3 ‘UIBUZOqBZSSIA p>{ -saaaf b joapp ríBjzsodpi b uisuuiajb UB1ZB Ü3>ispaq B UI3UUIAJB iOZSO|3)
