Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-23 / 30. szám
1997. július 23. Kópé Csontos Vilmos Nyári dal Napsugár hintóbán Jött a nyár tündére, Virágos szőnyeget Terített a rétre, Oda csalogatta Pelyhes libuskámat, Csengős báránykámat, Bundás kis kutyámat. Oda heverésztem Magam is a gyepre, Nem is vettem észre, Hogy eljött az este. Van nekem egy patakom Van nekem egy patakom, A Szikince. Átugrom, ha akarom, Oly picinké. Átugornám, de partja Oly meredek... Vagy tán a víz akarja: Belé esek. Lubickolok -, hiszen épp ezt Akartam: yj*. Felüdülni, napsütéses Patakban. Václav Cibula A mézeskalács lovag Régen a kutakat sokszor a pincében ásták, ezért nem csoda, ha ezekről a helyekről furcsa és szokatlan históriákat meséltek. Az Aranykúthoz címzett ház, amely a Károly utca és a Szeminárium utca sarkán állt, így kapta a nevét: nagyhéten a pincekút vize egyszer csak aranyszínűre változott, s mikor húztak belőle, és napfényre vitték, úgy szikrázott és csillogott, mintha aprópénz vagy halpikkelyek úszkáltak volna benne. Ha valaki áthajolt a kút káváján, és belenézett, látta, hogy sárgás fényű lángocskákkal arany ég a kút fenekén. Egyszer egy kíváncsi cselédlány is ezt tette, s oly sokáig bámulta a fényesen lobogó lángokat, hogy megszédült, átbillent a káván, s élve már senki sem látta többé. Mikor hosszú keresés után kihúzták a vízből, s hozzáláttak a kút tisztításához, falából kilazult egy kő, s a titkos rejtekhelyről temérdek kincs szóródott ki. A cselédlány később sokáig kísértett a házban, csuromvizesen járt fel-le a lépcsőkön, bolyongott a bezárt szobákban a ház urát keresve, akit szerencsétlen halála oly könnyen vagyonhoz juttatott. Csak akkor tűnt el, mikor az ódon ház folyosóin új kísértetpár, egy fej nélküli lovag és fejenincs hitvese kezdett kísérteni. Egyszer aztán éppen ebbe a házba költözött egy híres, messze földön nevezetes mézeskalácsos. Ki tudja, miért éppen az Aranykúthoz címzett házat választotta, mikor a környéken csak cipészek és foltozóvargák laktak. Ez a mézeskalácsos oly gyönyörű dolgokat készített marcipánból meg édes tésztából, hogy láttukon örült az ember szíve. Mákos kalácsot, menyegzői tortát, mézeskalácsot, cukrozott fahéjjal fűszerezett diós és mogyorós lepényt, kiflit, fánkot, fonott kalácsot készített, madarakat és halakat gyúrt mézeskalácsból, s újabbnál újabb édességeket talált ki. Mivel a házban kísértetek jártak, a mézeskalácsos azt gondolta, hogy mézeskalácsból és marcipánból a fejenincs lovagot és hitvesét is megformálja. Senki sem akarta azonban megvásárolni a fejetlen mézeskalács figurákat, ezért a mester marcipánból, mazsolából, hántolt mandulából és darált mogyoróból utólag fejet is gyúrt neki. Az emberek most már úgy vásárolták a marcipán lovagot és mézeskalács asszonyát, hogy a mester alig győzte a munkát, s főleg nagy ünnepek előtt a napokat estékkel és éjszakáikkal is meg kellett toldania. Egyszer éjféltájt még serényen dolgozott. Mikor tizenkettőt ütött az óra, lépéseket hallott a háta mögött. Hátranézett, s ereiben megfagyott a vér: az ajtóban ott állt a lovag fekete ruhás hitvese oldalán, de most a fejük is a helyén volt, mint minden halandónak, bár orcájuk fehér volt, mint a frissen meszelt fal. A mézeskalácsos egész testében reszketett, térdre rogyott, s borzalommal várta, mi lesz. A lovag egy ideig komoran nézte, hogyan vacog a foga, majd szomorúan így szólt:- Mester, te bábokat csinálsz a képünkre, de mivel mindenki csak fej nélkül ismer bennünket, nem tudhattad, milyen az igazi arcunk. Azért kerestünk fel, hogy mintát vehess rólunk. A te marcipánfejeid csöppet se hasonlítanak ránk. Tedd jóvá, amit elrontottál, de siess: amint eljár a szellemóra, a mi fejünknek megint a Moldva fenekén kell lennie, különben pórul jársz. Amikor befejezte, az asztalhoz lépett, letördelte a mézesbábok marcipánból, mazsolából, mandulából és darált mogyoróból gyúrt fejét, dühösen a sarokba vágta, s még szét is taposta őket. A mézeskalácsos nem várt, hanem munkához látott. Reszketett a keze, de a félelem sarkallta, s így előbb készült el vele, mint ahogy a lovag kérte. A kísértetek hosszan és minden oldalról szemügyre vették a mester művét, s halkan tanácskoztak. Végül a két figurát az asztalra tették, s a lovag elismerően mondta:- Szerencséd van. Ha nem találtad volna el az arcunk mását, most egy fejjel rövi- debb volnál, mert műved tiszteletlenséget keltett volna irántunk. Munkád sikerült, ezért megjutalmazunk, bár nem úgy, ahogy szerettük volna. Sok-sok évvel ezelőtt hitvesemmel Hispániából utaztunk haza. Éjszakára ennek a városnak falai közé értünk, s éppen a te házad fedele alatt találtunk szállást. A tulajdonos azonban pénzsóvár, gonosz ember volt. Hogy hozzájusson a pénzünkhöz, éjjel levágta a fejünket, testünket és aranyainkat a pincében elásta a kútnál, fejünket meg titokban a Moldvába dobta. Ha akarod, hogy nyugalomra leljünk, s a rajtunk esett sérelem orvoslást találjon, ásd ki a csontjainkat, temesd el őket, ahogy illik, különben sosem lesz nyugalmunk, s nem hagyjuk el ezt a házat a világ végezetéig. A mézeskalácsos mindent megígért, s még hálálkodni is akart, de egyet ütött az óra, s a két kísértet eltűnt. Reggel a mézeskalácsos elnehezült fejjel, összetörtén, fáradtan, álmosan ébredt, minden tagja fájt, mintha le sem hunyta volna a szemét egész éjjel. Rossz álmával magyarázta ezt, s egy cseppet sem hitt az éjjeli látomásban. Mikor azonban belépett a nagy szobába, hogy folytassa munkáját, megtorpant a küszöbön, mintha jéghideg vízzel loccsantották volna nyakon: az asztalon pontosan úgy feküdtek az apró figurák, ahogyan éjjel ott hagyta őket, de a mézeskalács lovagnak és hitvesének új feje volt. A marcipánból, mazsolából és mogyoróból gyúrt régi fejeket hosszú keresés után széttaposva a sarokban találta meg. Belátta, hogy ami az éjjel történt, az nem csupán rossz álom volt. Futott hát rögtön a pincébe, és ásni kezdett a kút mellett, miként a lovag kérte. Nemsokára emberi csontokat ásott elő a földből. A csontokat gyolcsba kötötte, és eltemettette. Amikor mindezt megtette, visszatért a kúthoz, hogy a kiásott gödröt bekaparja, de alig lépett be a pincébe, látta, hogy a gödör fölött a lépcső meglazult, s az alatta támadt nyílásból egy halom aranypénz szóródott ki. Azóta a fejenincs házaspár nem kísért többé az Aranykúthoz címzett házban. Koncsol László fordítása Kovács Éva Illusztrációi Egyetlenek Európa egyetlen vadjuha a muflon. Az egyetlen természetes ásványi fekete festékanyag a grafit. Az egyetlen hajózható spanyol folyó a Guadalquivir. Verdi egyetlen vígoperája a Falstaff. Magyarország egyetlen barokk hídja Vácott található. Az egyetlen, a második világháborúban el nem pusztított firenzei híd a Ponté Vecchio. A Moszkva folyó egyetlen függőhídja a Krími híd. Az egyetlen meghatározott hangmagasságra hangolható dob az üstdob. Beethoven egyetlen operája a Fidelio. Gershwin egyetlen operája a Porgy és Bess. A pesti Szent István körút egyetlen műemlék épülete a Vígszínház. A napóleoni háborúk egyetlen magyar földön vívott csatája az 1809-es győri csata. Gondolkodom, tehát... Ennek a furcsa szörnynek a teste kilenc különféle állat testrészeiből van ösz- szeállítva. Melyek ezek? Állati viccek- Nincs még egy olyan okos vadászkutya, mint az enyém! - dicsekszik a társának egy vadász.- Azt már én is megállapítottam - feleli a társa. - Valahányszor vadra célzol, elbújik egy jó vastag fa mögé! ♦♦♦- Még mindig olyan nedves alakásod?-Hogy nedves-e? Képzeld, a múltkor egy pisztrángot találtam az egérfogóban!
