Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-17 / 51. szám

32 1997. december 17. Sport Hogyan telik a karácsony a somorjai válogatott kenus, Orosz Csaba családjában? • • Ünnepekre nem vonul edzőtáborba J. Mészáros Károly _________ Or osz Csaba ismert szlovákiai magyar élsportoló. Kenus, akit az edzőtáborok és versenyek gyakran távoli országokba szólítanak, s aki ha itthon tar­tózkodik, aki sincs mindig ott­hon. Karácsonykor azonban csak a családé. Náluk is meg­hitt, örömteli és várva várt az ajándékozás, a szeretet ünne­pe. A somorjai válogatott ver­senyző mesél szokásaikról. Hova sorolod életedben a ka­rácsonyt? Számomra kimondottan a leg­szebb ünnep. Mivel rengete­get vagyok el év közben, iga­zán ritkán fordul elő, hogy a család egybegyűlik és együtt ünnepelünk. Ilyenkor azon­ban nyugodtan leülünk a fa mellé, beszélgetni, emlékezni. Szeretem az ünnepeket, de a karácsonyt egyik sem múlja felül. Előfordult már, hogy nem töl­tötted családi körben az ün­nepeket? Mindig úgy intéztem, még le­génykoromban is, hogy ne kelljen edzőtáborba vonul­nom. Persze, ez nem ment ki­búvók nélkül. Hol lódítottam, hol összevesztem miatta, szá­molva azzal, hogy ez később hiányozhat majd számomra. Az is megtörtént, hogy közvet­lenül előtte egyszerűen haza­jöttem. Én az ünnepeket csak családi körben tudom eltölte­ni. Huszonvalahány év alatt kap­tál-e olyan kedves ajándékot, amelyre szívesen emlékszel és netán máig megőrizted? Amikor már annyi volt az ér­mem, hogy nem tudtam hova rakni, külön szekrényt csinál­tattak a szüleim erre a célra. Édesanyám nagybácsija aszta­los, ő készítette. Mára már az is kicsi, de kedves emlék ma­radt. Egy ideje már apa vagy. Mi az, amit otthonról magaddal hoz­tál az új családi fészekbe? Nálunk volt egy érdekes szo­kás, s részben még mára is megmaradt. Délután négy óra tájban elindultunk, s az édes­anyám testvéreinek családjai végiglátogatták egymást, min­denhol általában a gyerekek kaptak sok ajándékot, leül­tünk öt-tíz percre, majd végül is nagymamáéknél volt a va­csora. Együtt, az egész nagy családnak. Este tíz-tizenegy óráig tartott. Ebből annyit őriztünk meg, hogy karácsony este megállunk a bátyámék- nál, aztán nálunk, majd édes­anyámnál van a vacsora. Min­den második évben pedig az anyósomhoz megyünk. Tehát mi már szenteste meglátogat­juk egymást. Mi nem hiányozhat nálatok a karácsony varázsából? Elmaradhatatlan a harango­zás, ami azt jelzi a gyerekek­nek, hogy bemehetnek az ajándékosztásra. Félpercen­ként háromszor csendül fel a kisharang, csemetéink addig nem nézhetik meg a fenyőfát, amelynek díszítése nap köz­ben, titokban történik. Mennyire állandó a kará­csonyeste forgatókönyve? Ne­tán új ötletekkel is gazdagít­játok? A rituálszerű szokás változat­lan. Az ajándékokat mindig a házigazda veszi ki a fa alól, és sorra olvassa fel a kis cédulák­ra feltüntetett neveket. A gye­rekek pedig izgatottan várnak. Ugyanez megismétlődik a bá- tyáméknál is. Elképzelhető, hogy tanárnő édesanyám az idén már rászedi a csemetéket a szavalásra, éneklésre. Profi kenus lévén ismernek az emberek. Még nem kaptál ka­rácsonyra a sportbarátoktól valamilyen ajándékot? Inkább üdvözletei szokott hozni a postás, még fiatalabb koromban. Nem emlékszem rá, hogy az utóbbi időben ide­gen ember megtisztelt volna valami hasonlóval. Mi hiányzik a nagyobb nép­szerűségedhez? Sokszor nem is csak az ered­mények számítanak, hanem egy sikeres menedzser, aki a háttérből jobban tudja futtatni a sportolót. S ez összefügg a népszerűséggel. Szerintem Martikán eddigi eredményei után sokkal nagyobb szuper­sztár is lehetne, mint amilyen. Gondolom, a család legna­gyobb ajándékai Orosz Csa- báéknál is a gyerekek, akik viszont nem karácsonykor ér­keztek a világra... Egyik fiam tavaszi, a másik őszi. El tudnám képzelni az életet nélkülük, de nem kíván­nám azt az állapotot. Létezé­süknek csak pozitív értelmét látom, hátrányát nem nagyon. Ráadásul az egyik fiam az én nevemet, a másik az édesapá­mét viseli, no meg a bátyámét, akinek csak lányai vannak. Az év végi ünnepek az egy­másra figyelés és falatozás jegyében telnek el. A váloga­tott kenus ilyenkor határtala­nul habzsolhat mindent? Genetikai hibám, hogy még a levegőtől is hízom. Osszel-té- len, az evezés kezdetéig hat­hét kilót felszedek. Ha aka­rom, ha nem. Ünnepek alatt azt nem tudom megállni, hogy ott a sok jó falat, a sok jó édes­ség, és ne egyek belőle. Meg­kóstolok mindent, és jól is la­kom, de a határt nem lépem túl. Az étkezés időbeli beosz­tását viszont igyekszem betar­tani. A lényeg az, hogy a reg­geli kevés és könnyű legyen, az ebéd lehet nagyon sok, s a vacsora ne legyen hét-fél nyolcnál később. Ünnepek alatt azonban nem szoktam edzeni és azt sem tudom, mi­kor ültem utoljára vasárnap hajóba. Apropó, menü. Karácsonykor nálatok is a rántott hal és a krumplisaláta a fő eledel? Másra nem is emlékszem. Van élő hal és fiié is, de én az utób­bit eszem, mert különben há­rom órát tartana a vacsorázás. Nem szeretek a szálkákkal babrálni, év közben igen, de karácsonykor nem. Belekontárkodsz-e a főzésbe, sütésbe, vagy ezeket csak tá­volból szoktad figyelni, és mindössze fogyasztója vagy a finom hazai falatoknak? Régebben otthon besegítet­tem. Mostanában gyerekfel­ügyeletet tartok, míg nejem, Kati süt-főz. Nagyon ízletesen. Hívő ember vagy? Nem. Reformátusnak keresz­teltek, titokban, otthon. Tanár szüleim az előző rendszerben nem vállalhatták a vallásukat, én sem járhattam templomba. Mi lett volna, ha a magyar gimnázium igazgatójának a fi­át ott keresztelik? Legnagyobb vágyad a jövő év­ben? Név: Orosz Csaba Született: 1971. augusztus 10-én, Dunaszerdahelyen Magasság/súly: 185 cm/83 kg Egyesülete: SKP Bratislava Nevelőedzője: Székely Ist­ván Jelenlegi edzője: Félix Masár Idei sikerei: ezüstérem (C4 200 m) és hatodik hely (C4 500 m) a plovdivi Eb-n; ne­gyedik (C4 200 m) és ötödik hely (C4 500 m) a dartmouthi vb-n Legnagyobb sikerei (szerin­Versenyzőként azt kívánom, hogy ne legyen annyi kavaro­dás sportágunk hazai berkei­ben, mint az idén volt. Szeret­nék újra egy hajóban térdelni Pálessal, s minél jobban helyt­állni párosban a szegedi világ- bajnokságon. Magánéletem­ben nyugalom honol, terveim csendes megvalósítására ké­szülök. Boldognak érzem ma­gam. te): 1989-ben ezüst- (Cl 500 m) és bronzérem (C4 500 m) a junior vb-n; 1994- ben bronzérem (C4 500 m) a felnőtt vb-n és 1996-ban hetedik hely (C2 1000 m, Pálessal) az olimpián Családi állapota: nős, fele­sége: Katalin, fiai, Csaba négy-, Tibor kétéves Legkedvesebb ajándéka: a négy éve feleségétől kará­csonyra kapott aranylánc, meglepetés volt a javából Legkedvesebb karácsonya: nincs, mert mindegyiknek egyformán örül Csaba legértékesebb ajándékai: a család és a sok-sok érem Névjegykártya Kuriózumkosár Kerrigan anyuka korcsolyázik Visszatért a jégre Nancy Kerrigan amerikai műkorcso­lyázónő, aki a kilencvenné- gyes lillehammeri téli olimpia előtt egy támadás áldozata lett. Az erőszakoskodó legna­gyobb riválisa, Tonya Harding táborából volt. A huszonnyolc éves korcsolyázónő elindult az amerikai profi bajnokságon. Örömét sem titkolja: „Fölöt­tébb boldog vagyok, hogy anya lettem. Azonban be kell ismernem, nincs már annyi időm, hogy hat-hét hármasug­rást gyakoroljak a fellépésem­re. Csupán a családom hatal­mas támogatásának köszön­hetően térhettem vissza a jég­re. Számomra a család és a ba­rátok fontosabbak a sportnál.” Spanyolországi focistakeresetek Romário, a Valencia brazil lé­giósa keres a legjobban a spa­nyol labdarúgó-élvonalban. Az olasz Guerin Sportivo heti­lap szerint 5,2 milliárd líra, azaz 5,2 millió német márka üti a markát. Mögötte kilen­cen ugyanolyan magas fizetést (3,4—4,6 milliárd líra) kapnak: Rivaldo, Conciecao (mindket­ten La Coruria), Raul, Mijativics, Suker (mindhár­man Reál Madrid), Guardiola, Figo (FC Barcelona), Vieri, Juninho (Atletico Madrid). Ki találta ki a kínai figurát? Bármily hihetetlen: a kínai figu­rát nem a kínaiakról nevezték el, hanem a magyarok halandzsá­járól. Amikor a világon elsőként a svéd férfiak rendszeresen al­kalmazták a légidobást (azaz­hogy a büntetőterület felett re­pülő játékos nem lő egyből ka­pura, hanem még továbbpasz- szolja a labdát egy hasonlókép­pen a levegőben úszó társának) - mindenkinek tátva maradt a szája. Az akciót épp megcsodá­ló magyaroknak is. Olyan hihe­tetlen, olyan követhetetlen volt ez az egész légi hókuszpókusz, hogy valamelyik magyar játékos meg is jegyezte. „Hát ez nekem kínai.” Mármint hogy érthetetlen. Akár spanyolt is mondhatott volna, így viszont ezt a halandzsa-meghatározást vette át az egész világ. Miért fél Jordán a víztől? Michael Jordán, a vüág legjobb kosarasa a víztől fél a legjob­ban. A harmincnégy éves kivá­lóság ugyanis nem tud úszni, hajózás közben mindig úszó­mellényt húz magára. Félelme egy kellemetlen gyermekkori emlékében gyökerezik: hét­évesen a barátjával együtt ful­dokolt, akinek nem volt annyi szerencséje, mint neki. Jordán megmenekült, társa a vízben A hét fotója, avagy mezszaggató kézcsata a labdáért az észak-ameri- lelte halálát. kai profi kosárlabdaliga (NBA) egyik mérkőzésén CTK-felvétel M. Nagy László felvételei Ezt a játékot mindenki Ismeri Oroszéknál

Next

/
Oldalképek
Tartalom