Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
30 1997. december 17. Sport Legemlékezetesebb (sport)újságírói élmények ’97 Világversenyek forgatagában Rövidesen olimpia és futballvilágbajnokság nélküli évet hagyunk magunk mögött. Mégsem volt sporteseményekben szegény 1997, sőt a maga gazdagságával, sokszínűségével, megannyi váratlan fordulatával bőven tartogatott élményeket az egyes sportágak rajongóinak, űzőinek, mindannyiunknak. Lassan betelnek a krónikák, miközben az első hónapok történései már feledésbe is merülnek. Ám az esztendő vége felé újra emlékeinkben kutatunk, keressük: ki volt az év legjobbja, kinek a teljesítménye hagyott maradandó nyomokat bennünk. A Vasárnap olyan szlovákiai magyar újságírókat kért fel, akiknek nevével szinte naponta találkozunk a honi (napi)lapok hasábjain, hallhatjuk őket a rádióban, s mindannyian valamilyen módon kötődnek a sporthoz, vagy csak kimondottan arról írnak. Ők adták közre idei legemlékezetesebb sportélményüket. Zsigárdi László, az Új Szó sportrova tának munkatársa: A kilencedik amatőr ökölví- vó-világbaj nokságon történtekre hetek, hónapok, sőt évek múltán is szívesen emlékezem majd. Nagyon örülök, hogy ott lehettem a „tűz” közelében. A Budapest Sport- csarnok közönsége (csak az utolsó két versenynapon!), valamint a két magyar aranyérmes (az egész vb során!) egyszerűen fantasztikus volt. Erdei Zsolt a verhetetlennek tartott Ariéi Her- nandez legyőzésével sporttörténelmet írt. Az eredményhirdetéskor és a Himnusz alatt nemcsak Madár érzékenyült el, hanem a hatezer néző nagy része is. És még nem volt vége! Kovács István egy nappal később - szintén üdvrivalgás közepette - harcolta ki utolsó amatőr elsőségét. A lelkes közönség, a koronázatlan bokszkirállyal együtt, percekig zogokott. Egy kicsit talán féltette is Kokót, amikor arra gondolt: vajon mi lesz vele a profi szorítóban? „Ott is nyerni fogok...” - mondta. így legyen! Protics János, a Szlovák Rádió Magyar Adásának szerkesztőségi titkára: Akik ismernek, tudják, hogy szívemhez az úszás áll a legközelebb (tíz évig verenyszerűen űztem), ennek ellenére az idei sportműsorból elsősorban az atlétikai világbajnokságot emelném ki. Bár világcsúcs nem született Athénban, a hatodik vb-n mégis sporttörténeti eredmény szemtanúi lehettünk: az ukrán Szergej Bubka hatodszor is a rúdugrás világbajnoka lett. Ez káprázatos teljesítmény, főleg azután, hogy a sportág királya az atlantai olimpián sérülés miatt visz- szalépett és úgy tűnt, sikerekben és vüág- csúcsokban gazdag pályafutása már a múlté. Nos, Bubka, aki tavaly decemberben súlyos mű- téten esett át, a görög fővárosban újra „feltámadt”, és negyvenkettedszer is túljutott a hat méteren. így lett zsinórban hatodszor világbajnok. Úgy hiszem, ezt a sorozatot a Major Tímea mosolya második évezredben is elsősorban rajongóinak nehéz lesz túlszámyal- szól Archív-felvétel ni... Szabó Zoltán, az Új Szó sportrovatának munkatársa: Sok élményem akadt 1997-ben, ezek közül említek kettőt. Először Major Tímea győzelmét a pozsonyi fitness-világbajnoksá- gon. A zselízi születésű sportolónő igazolta klasszisát, fölényesen nyerte az aranyérmet, annak ellenére, hogy a szlovák sportvezetők, újságírók és szurkolók nagy része Czoborovát szívesebban látta volna a dobogó legfelső fokán... Nem mindennapi örömünnep tanúja voltam a dunaszerdahelyi stadionban, amikor a hazai futballisták legyőzték a bajnok kassaiakat. Az öltözőben igazi karneváli hangulat uralkodott, örömkönnyek, pezsgős üvegek durranása jelezte, hogy megszakadt a favorizált keletiek egyéves veretlenségi sorozata. Ágh István, az Ifi sportszerkesztője: Történetemet az őszi pozsonyi testépítő és fitnesss-világbaj- nokságról hoztam magammal. A finálét követő eredményhirdetés után az írott sajtó és az elektronikus médiák képviselői a pódium mögött gyűrűbe fogták a győztes Major Tímeát, aki az idén Európa-bajnoki címet is szerzett. A kollégák némelyike igencsak udvariadanul viselkedett, olyan is akadt köztük, aki egyenesen megkérdőjelezte elsőségének jogosságát. Mások pedig epés megjegyzésekkel kommentálták a zsűri - szerintük részlehajló - ténykedését. A vonzó világbajnoknő olykor torzmosolyt (is) produkálva, higgadtságát megőrizve vála- szolgatott a kérdésekre. Jótevője, barátja és edzője, Jozef Drsman azonban megelégelte a „színjátékot”. „Még egy utolsó kérdésre van lehetőségük a hölgyeknek és uraknak” - mondta az USA-ba szakadt hazánkfia. Amíg a toliforgatók egy utolsó, megsemmisítő kérdésen törték a fejüket, én egy kissé szokatlan kéréssel huzakodtam elő. Gratuláltam Tímeának és egy puszit kértem a világelsőtől. A fitnesskirálynő zokszó nélkül teljesítette óhajomat, s örömmel tapasztaltam, hogy a poén felolMonoklival, de boldogan. Kovács István világbajnok nyilatkozik. Jávorcsík Olivér felvétele dotta a fagyos légkört. A derült égből jött „villámcsapás” csupán Drsman urat érte váratlanul... Major Lajos, a Muscle and Fltness főszerkesztője: Számomra két olyan sportoló idei teljesítménye jelentette a csúcsot, akik nemcsak lapomhoz, a Muscle and Fitness testkultúra magazinhoz, hanem személyesen hozzám is közel állnak. Horváth Jaro, a nyolcvankilós súlycsoport kassai testépítő világbajnoka és Major Tímea, az 1997-es esztendő fimess- világ- és Európa-bajnoknője tulajdonképpen azt az ideált és életstílust testesíti meg, amelynek népszerűsítése kezdettől fogva, vagyis immár nyolcadik éve, lapunk vezérfonalát jelenti. S mivel amerikai licenc alapján használjuk a Muscle and Fimess („Izom és edzettség”) lapcímet, nagy örömet jelent, hogy tengerentúli partnereinknek ezentúl jelezhetem: a sokévnyi tanulás után nekünk is megvannak a saját bajnokaink! Ráadásul Jaro és Tímea mindketten nemcsak nagyszerű sportolók, hanem szimpatikus fiatalemberek is. Külön öröm számomra, hogy bebizonyították: nem tévedtünk, amikor sok-sok fotóval (s köztük több címlappal is) előlegeztük a szaklapként beléjük vetett bizalmunkat. Urbán Klára, a Národná obroda sportrovatának munkatársa: Volt sok szép teniszélményem, mint volt kosaras megcsodáltam néhány összecsapást, a szívem mégis az atlétikához húz - gyerekkori szerelmemhez. S e tekintetben boldog vagyok, hogy augusztusban ismét ott lehettem a világ legjobbjainak athéni randevúján. Személyes okok miatt is. Másfél évtizeddel ezelőtt, akkor még az Új Szó tudósítójaként, remegő térddel éppen az Akropolisz alatt rendezett Eb-n kezdtem külföldi ténykedésem* Szép emlékként élt bennem esemény, ezért is volt mt6...Jító a visszatérés. Azokban a napokban, amikor Athén és egész Görögország olimpiai lázban élt, mindent elkövetett, hogy fájdalomdíjként megkapja a 2004. évi olimpia rendezési jogát. Érdekes élmény volt bekukkantani a kulisszák mögé, leleplezni a sportdiplomácia néhány titkát. Persze azért az igazi élményt az olimpiai stadionban versenyző atléták szolgáltatták, közülük is egyik jó barátom, a 110 gátas Igor Kovác, aki az amerikaiak és négerek uralma alatt álló számban harmadikként robogott a célba. Már csak azért is, mert nekem jutott a szebbik trófea - a hatalmas nemzetiszínű virágcsokrot ma is őrzöm szobám könyvszekrényére akasztva. D. Tok Ernő, a Sportvilág szerkesztője: Nem nehéz kiválasztani a búcsúzó esztendő számomra legfelejthetetlenebb sportélményét. Márciusban az Ajax-Juventus Bajnokok Ligája-elődöntő focirangadó teljesen lenyűgözött. Nem is annyira a mérkőzés - mint Ajax-szimpatizáns szomor- kodtam a hazai vereség miatt -, inkább a minden részletében harmadik évezredi Amsterdam ArenA, az ötvenkétezer férőhelyes stadion babonázott meg. Nem kevésbé a nagyok tőszomszédságában található De Toe- komst (A jövő) névre keresztelt focisuli a maga tizenhat pazarul gondozott füves pályájával, a környezetbarát épületkomplexussal és a benne, illetőleg körülötte nyüzsgő élettel, a sok kis Litmanennel, Seedorffal, DeBo- erral, Blinddel, Van dér Saarral. A felejthetetlen néhány óra rádöbbentett arra, hogy hétköznapi szerénységgel, (játék)in- telligenciával, hangyaszorgalommal, alapos szakmai tudással lehet csak igazán jó focit csinálni, játszani. Sidó H. Zoltán, az Új Szó gazdasági rovatának vezetője: A Forma-1 gyorsasági autós-világbajnokság idei utolsó, a világ- bajnoki címet eldöntő futamán a két fő esélyes, Jacques Villeneuve és Michael Schumacher egymásnak ütközött. Az ütközés eldöntötte a cím sorsát, Villeneuve bajnok lett, a vétkes Schumachert pedig megbüntették. A karambol minden bizonynyal nem szép sportélmény, azonban a fekete élmény is a versengés világához tartozik. Abban az ütközésben benne volt két kiváló pilóta késhegyig menő rivalizálása, a tizenhét futamon keresztül tartó versenyfutás, Villeneuve részéről elhunyt édesapja igyekezetét megkoronázni szándékozó törekvés, Schumacher részéről pedig a Ferrari hetvenkilenc óta tartó kétségbeesett és sikertelen harca a világbajnoki címért. Ez a drámai helyzet, az ütközés drámai időzítése tette számomra nehezen felejthetővé a jerezi pálya egyik kanyarjában történteket. Varga Béla perui kalandjai a korongokkal, de inkább a trapplövőkre leselkedő csapdákkal Három hétig a limai füstköd egészségrontó fogságában J. Mészáros Károly__________ Kilencvenháromban ragyogó világbajnoki ötödik helyével robbant be a nemzetközi élbolyba a hidaskürti trapplövő, Varga Béla. Azóta szinte rendre ott van az esztendő legnagyobb viadalain, ősszel - immár negyvenöt évesen - a perui világbajnokságon célozta a korongokat: „Hát nincs mivel dicsekednem. Sem egyéniben, sem csapatban nem jött ki a lépés. Sokáig úgy nézett ki, hogy nem is utazunk. Aztán másfél héttel a rajt előtt mégiscsak összejött a szükséges pénz. Korábban egyszer már jártam Peruban, s akkori élményeim nyomán most nem nagyon kívánkoztam a távoli dél-amerikai országba. Dehát mentem, mert igazán jól felkészültünk. És ha hallgattak volna rám, biztosan máshogy, sokkal eredményesebben szerepelünk. Ha egy héttel később megyünk, érmet hozunk haza. Mi ugyanis két héttel a versenyek kezdete előtt a helyszínre utaztunk. Hét napig semmi gondunk nem volt. Az edzéseken az ötödik-nyolcadik napon lőttünk a legjobban. Utána azonban elkapott a nyavalya bennünket: láz, hasmenés, begyulladt szemek... Mire elérkezett a verseny, kikészültünk. Limában amúgy is borzasztó nehéz a levegő, piszok, bűz, füstköd mindenfelé. Hatalmas a rendet- lenség, rengeteg az autó, ami nek négy kere ke van, az mind gurul, és pöfékeli a füstöt. Még most is ennek a következményeit nyögöm, légcsőgyulladás kínozott. Pedig nem szoktam betegeskedni. Nekem a legtöbb bajom a szememmel volt, könnyezett, s verseny közben alig láttam a korongokat. Beszéltünk ott egy doktornővel, aki elmondta, hogy a fővárosban épVarga Béla perui vb- eredménye minden várakozását alulmúlta Archív-felvétel pen az az időszak tartozik a legveszélyesebbek közé. A peruiak meg akkor rendeztek vb-t. Három hétig nem is láttuk a napot. Hát ez mind befolyásolta a teljesítményemet. Nem a bizonyítványomat akarom magyarázni, de ilyen rossz, vagyis csak száznégy korongos eredményem már nagyon régen nem volt. Az utolsó rottéban mindössze tizenhét pontot szereztem, akkor már alig vettem észre a korongokat. De kalandunk még a trappverseny után sem ért véget. A perui rendezők ugyanis menet közben lerövidítették a vb időtartamát, kiiktatták a szünnapokat, ösz- szekeverték az edzéseket. Például a skeetviadalra érkezők minden gyakorlás nélkül, egyenesen mehettek a lőtérre. Mikor edzést kértünk a szervezőktől, csak néztek ránk, hogy mit akarunk tőlük. Láthatóan nem birkóztak meg a feladatukkal. Ha egy módom lesz rá, Limába soha nem térek vissza. Nagyon elment a kedvem az ottani szereplésemtől is, egész évi munkám két nap alatt szertefoszlott. Pedig év közben ment a lövés: megnyertem a fuhli versenyt, máshol értékes helyezéseket szereztem. Ha hozom a formámat, könnyen a hatos vb- döntő közelébe juthattam volna Peruban is, így azonban csak az ötvenedik lettem. A csapat- versenyben és a duplatrappban sem ment sokkal jobban. Van mit tanulnunk az olaszoktól. Ők kijöttek, összegyűjtötték az érmeket, és diadalittasan hazautaztak. Nem érdekelte őket a szervezés körüli sok balhé, az elrettentő környezet. Jövőre Barcelonában lesz a vb, ott négy éve döntős voltam. Hát miért ne ismételhetnék az olimpiai lőtéren?”
