Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-17 / 51. szám
12 1997. december 17. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Gomolygó felhők Aki Kaurismáki az a fajta rendező, akiben nem lehet csalódni. Filmjei bármiről szóljanak is, csendes humornak, szeretetteliek, emberi léptékűek. A felhők - úgy fest - épp ugyanúgy gomolyognak Helsinki fölött, mint Budapest vagy a világ bármely városának egén. A finn rendező legújabb munkája, a Gomolygó felhők két egészen átlagos ember sorsát követi. Lauri, az ötvenes évei elején járó férj váratlanul munkanélkülivé válik. Villamosvezető volt, ám a modem kor kevesebbjáratot igényel. Ilona, a 38 esztendős főpincér a régimódi Dubrovnik étterem eladása során veszíti el állását. A házaspár csendeske, nem túl boldog élete hirtelen kizökken. Oda a részletre vásárolható örömök (színes televízió, ülőgarnitúra, az egyelőre üresen álló könyvespolc) biztonsága. Elkezdődik az álláskeresés megalázó procedúrája. Próbálkozásaik rendre kudarcba fulladnak. Ilona ugyan munkához jut egy sörözőben, de a kétes egzisztenciájú tulaj nem fizet. Amikor Lauir megpróbálja bevasalni az adósságot, a főnök alaposan megvereti embereivel. És amikor már mindenük elúszott, váratlanul felragyog szerencsecsillaguk: a Dubrovnik régi tulajdonosa pénzt ad, hogy új éttermet nyissanak... „Nincs érzékem az olyan filmekhez, amelyekben halomra lődözik az embereket, és mindezt szórakoztatásnak hívják... Ha a filmet minimális szintre hangoljuk, akkor egy köhintés is drámai erejű. Amikor ennek a filmnek a forgatókönyvét kezdtem írni, az egyik oldalra Frank Caprának Az élet gyönyörű, című érzelmes történetét állítottam, a másikra De Sica filmjét, a Biciklitolvajokat, a finn valóságot pedig középre helyeztem... Mindig is titkos vágyam volt olyan filmet készíteni, amelynek megtekintése után a nézők egy kicsit boldogabban jönnek ki a moziból, mint amikor bementek.” A nagy „varázsló” Kaurismáki megvalósítja ezt a ritka csodát. Heti hír Spielberg és a rabszolgatartás Alaposan elcsodálkoztak az amerikai Newport városka lakói, amikor egy szép napon a helység legnevezetesebb épülete, a kétszázötven éves Colony House előtt több száz láncra vert, nyomorúságos öltözékű feketét pillantottak meg. Hamar kiderült, hogy nem időutazásról van szó, hanem filmforgatásról. A rendező pedig nem más, mint a világhíres Steven Spielberg. Az Oscar-díjas alkotó legújabb filmjében nem az idő homályába vesző, évezredekkel ezelőtti világot idézi meg, mint a nagy sikerű Jurassic Parkban és folytatásában, hanem a múlt század Amerikáját, egészen pontosan az 1839-es nagy rabszolgalázadást. A monumentális film főszerepeit világsztárok alakítják. Többek között Anthony Hopkins, Morgan Freeman és Matthew McConaughey. Hollywood tekintélyes szakemberei a forgató- könyv, a rendezői elképzelések és a már leforgatott jelenetek ismeretében bizton állítják: Spielberg élete fő művét készíti. További jóslatuk, hogy az egyelőre cím nélküli filmre alighanem Oscar-díjeső hullik majd. Eperjes Károly: „A liberalizmus hazugsága azt hirdeti, mindent szabad” Még sok itt a vihar „Aki csak külsőleg éli meg a katolikus létet, az az én szememben modern kori farizeus” Kovács Zita felvétele Szabó G.László ____________ Hí vő ember. Gyerekkorában ministrált. Majdnem mindennap áldozott. Később, ahogy ő mondja, már csak ünnepi katolikus volt. Pirosbetűs napokon szentmisére ment, hébe-hóba gyónt és áldozott. Mára minden tudatossá vált az életében. Eperjes Károly napjainak legfontosabb pillanata, hogy szentmisére megy és áldozáshoz járul. Napi imája három rózsafüzér. Minimum két és fél óra. Imádkozik a buszon, esetleg autóvezetés közben. Vagy épp e célból korábban kel. Ha kimerült, fekve kulcsolja össze a kezét. Ilyenkor azzal kezdi: „Uram, bocsáss meg, annyira fáradt vagyok! Fogadd el tőlem fekve ezt az imát!” Mit érez közben?- Hogy elfogadja. De lehetek akármilyen fáradt, szentmise nélkül nem múlik el egyetlen napom sem. Lehetek bárhol, a templomot mindenütt megtalálom. Ez az első, amit megkeresek. Hogy fér bele az életébe ennyi szentmise?- Hogyne férne? Mi az Úr imájának centruma? Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Erről lemondani? Hogy minden nap ünnep legyen? Hogy mindennap élő taberná- kulum legyek? Ez már négy éve így van, hála a Jóistennek! Volt egy különös, nagy gyónásom. Azóta hetente gyónok, hiszen gyarló, botladozó ember vagyok én is. Aki ilyen szoros kapcsolatban van Istennel, az bizonyára jobban ügyel arra, hogy ne vétkezzen. Mégis hetente gyónnia kell?- Például mulasztok. Nem merek valamit megcsinálni, amit meg kellene tennem. Jaj, Uram, mit mondanak a többiek?! A legtöbbet azonban a számmal vétek. Fáradtan hazamegyek, mond valamit a feleségem, én meg erősebb hangon visszaszólok. A végén ugyan bocsánatot kérek, de igazából akkor nyugszom meg, amikor meggyónom. Volt egy időszak az életemben, amikor próba vagy játék közben mindig imádkozni szerettem volna, amikor pedig imádkoztam, dolgozni. Nem értettem, mi ez az állandó ütközés bennem. El is mondtam az akkori lelki vezetőmnek, aki bevallotta: ő még ilyet nem hallott soha. „Mit csinál?” - faggatózott. Mondom: színész vagyok. Akkor még nem ismertük egymást személyesen, csak a gyóntatószékből. De azért megkérdezte tőlem: „Ide figyeljen, szokott maga beszélni az őrzőangyalával? Akkor meg miért nem fordul hozzá? Azt hiszi, én megoldom a problémáját?” Azóta hozzá fordulok, és rögtön rendbe tesz. Ha sokat és jól imádkozik az ember az őrzőangyalához, előbb-utóbb be is mutatkozik neki. Nekem már kétszer bemutatkozott. Álmomban. Jelezte, hogy van. Azóta boldog vagyok. Történhet bármi, tudom, hogy mellettem van. Az élet sajnos így sem könnyű, de azért elmondhatom: a jóra és a rosszra is érzékenyebb vagyok. Illetve jobban figyel a rosszra, hogy kerülni tudja?- Inkább a jóra figyelek. A jót kötelességed megtapasztalni, a rosszat elég megszemlélni. A jó cselekedettel a rosszat ki lehet pöccinteni. Káromkodva, részegen megy valaki az utcán... Nem azt kell mondani, hogy ni csak, hogy szitkozódik, ezt a Jóisten is hallja, de ha mondasz egy fohászt érte, hogy Uram, bocsásd meg neki, még nem tudja, mit cselekszik, már jót tettél. Nekem már nem okoz gondot elkerülni a rosz- szat. Már nem. Mélységes fájdalmat érzek, ha valakinek mégis szomorú pillanatokat szerzek. Ugyanakkor az is rettenetesen fáj, ha látom: a nemzet ilyen buta. Hogy nem tudja „Problémát mindig a nem hívők izmusa jelent. ” a szabad akaratát használni. Sehol a világon nincs kétharmados nem hívő kultúra, csak Magyarországon. Azért van itt ennyi vihar! Különösen lelki vihar. Tudom, milyen sok nehézséggel kell megküzdeniük a szlovákiai magyaroknak, de örüljenek a hívők, mert ők nagyon közel vannak egymáshoz. Es simogatják a mennyország alját. A nem hívők meg robognak el tőle. Vagy sóvárognak, sóvárognak, de nem mernek lépni felé. Problémát mindig a nem hívők izmusa jelent. Minden izmus középpontja ugyanis az egoizmus. Á liberalizmus legnagyobb hazugságát pedig abban látom, hogy azt hirdeti, mindent szabad. Nem igaz! Mindent lehet, de csak a jót szabad. Színészi munkájában mennyire segíti, hogy hívő, hogy vallását erősen gyakorolja?- Nagyon. Nem is tudom, korábban hogy tudtam dolgozni. Keresztény voltam én akkor is, de csak olyan langyos keresztény. Ma már a szerepeimet is eszerint válogatom meg. Ha nincs benne a műben a tízparancsolat értékrendje, visszaadom. Ilyen darabban vagy ilyen filmben nem akarok részt venni. Jancsó Miklósnak már két filmjére nemet mondtam. Azóta bolondnak tartanak. Gárdos Péter ajánlatát is visz- szautasítottam. Azt hiszik, bekattantam. Nem érdekel. Kimaradtam egy angol filmből, tavaly egy kanadaiból. Annyi pénzem lehetne, hogy már elköltözhettem volna a lakótelepről. De a pénz sem érdekel. Ha egy film úgy fejeződik be, azzal a gondolattal, hogy nem baj, ha ölsz, nem baj, ha lopsz, nekem abban nincs helyem. Ha az egoizmus bármelyik formáját megérzem benne, biztos, hogy nemet mondok a rendezőnek. Az izmusokat is messziről kerülöm. Liberalizmus, bol- sevizmus, nacionalizmus, fasizmus, cionizmus, katolicizmus..., egyiket sem tartom elfogadhatónak. Aki csak külsőleg éli meg a katolikus létet, az az én szememben modern kori farizeus. (folytatjuk) Patrick Swayze: „Nem számít, ki vagy, honnan jöttél, az a lényeg, hogy milyen ember vagy, mit tudsz visszaadni a világnak” Továbbra is menekül a hollywoodi klisék közül Hahn Veronika A cím jó hosszú, nehezen megjegyezhető, így szól: Wong Foo, kösz mindent, Julie Newmar. Egy komédiáról van szó, amelyet Stephen Spielberg stúdiója készített. A sztorija nem bonyolult: A New York-i nőimitátor szépségverseny három sztárja, Noxeema (Wesley Snipes), Vida (Patrick Swayze) és Chi Chi (John Leguizamo) döglesztő ruhákba öltözve, egy 1967-es, lehajtható tetős Cadillacen indulnak meghódítani Hollywoodot. A trió azonban kitérőre kényszerül: rikító sárga színű kocsijuk az amerikai közép-nyugat kellős közepén, a világ fenekén, Snydersville-ben elromlik. A parányi faluba bombaként robbannak be a nőimitátorok és egyetlen hétvége alatt gyökeresen megváltoztatják az életet. Agresszív, faragatlan férjeket szelídítenek meg, tanítanak illemre, megfáradt, elhanyagolt asszonyokat cserélnek ki életvidám, divatos hölgyekre. Mindezek közben szinte legvégig sikerül megőrizni „inkognitójukat”, holott lélegzetelállító öltözékük és makulátlan kikészítésük ellenére néha férfiasán drabálisaknak látszanak. Szem nem marad szárazon, amikor érzelmes búcsút vesznek a falutól. A londoni díszbemutató alkalmából rendezett sajtóértekezleten a rendezőnő, a brit Beeban Kidron és a legattraktívabb és legmelegszívűbb, a legnagyobb empátiával és egyben a legki- ugróbb ádámcsutkával rendelkező nőimitátort alakító Patrick Swayze fogalmazták meg a film filozófiáját: a szélsőségek, pazar külsőségek mögött valójában a nemekről, a fajokról, az előítéletekről, a városi és vidéki Amerika közti kulturális különbségekről, a homo- szexualitástól való félelemről van szó. Swayze egy Los Angeles és New York közötti repülőúton olvasta el először a forgatókönyvet: „Soha életemben nem visítottam még így a nevetéstől, és szakadt meg a szívem a fájdalomtól” - mondta. A pályáját Swayze tornászként, majd balett-táncosként kezdte, a világsikert aratott Dirty Dan- cingben és a Szellemben (Ghost). Most bemutatott filmjében a színész elsősorban Vida emelkedettségét és tökéletes eleganciáját akarta kiemelni, és mindenképpen el akarta kerülni az iróniát. Be akarta bizonyítani, természetesen a többi alkotóval együtt, hogy a „normális élet is különösnek tűnhet, amit pedig szokatlannak tartunk, az végeredményben abszolút normális lehet”, és a transzvesztitáknak éppúgy joguk van a méltóságra, mint bárki másnak. Swayze, aki 43 évesen is őrzi kisportolt, szép alakját, hullámos haja, villogó zöld szeme pedig leginkább oroszlánra emlékeztet, „igazi kihívásnak” tekintette a szerepet. „Sok színészt ismerek, akik kiválasztanak egy műfajt és leragadnak annál, legyen az akciós sztár, szexbálvány vagy férfi főhős. A sok jó azonban unalmassá válhat, így inkább keresem a változatos, egyben persze kockázatos szerepeket, egyrészt megfontolt, másrészt ösztönös döntéseket hozva. Őrület az erőltetett narcizmus, amit a társadalom a nőkre kényszerít, azon a címen, hogy csinosnak kell lenniük.”