Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-10 / 50. szám

1997. december 10. Átéli olimpiák hősei (1972 Sapporo): Ondrej Nepela Aranykarcok a jégen Együtt a tanítványával. Claudia Leistner kontinenselsőségét már nem érte meg. Örzsik Ödön felvétele Berger kilépett az F-l-es cirkuszból Nevettető a boxutcában Urban Klara „A sors kíméletlen és feltar- tózhatatlan. Szomorú, ha egy edző túléli tanítványát” - reagált Hilda Múdra, amikor arra kér­tem, írjon nekrológust Ondrej Nepela meg nem élt negyvene­dik születésnapjára. Hilda asz- szony ráadásul nemcsak meste­re, de második mamája is volt Sapporo olimpiai bajnokának. Könnyes szemmel, de azért megszületett a néhány sor... A hatéves kisfiú jégen tett első lépéseitől Hilda Múdra kísérte végig pályafutását. „Ondríkkal - mindenki így hívta őt - tizenöt hosszú és gyümöl­csöző évet töltöttünk együtt, örömben - hál’ istennek ebből volt több - és bánatban. A hat­éves kisfiú jégen tett első lépése­itől végigkísértem pályafutását - föl az Olümposz csúcsára. Pozsony első ízben ötvennyolc­ban látta vendégül Európa leg­jobb műkorcsolyázóit. Ekkor kezdődött az egész. Az Eb után egy szerény asszonyka keresett meg a Téli Stadion jegén, mellet­te egy apró, törékeny fiúcska to- porgott kék símundurban, kö­tött gyapjúsapkában. - Akisfiam az idénykezdetétől a Slovanban korcsolyázik, de az edzők ügyet sem vetnek rá - magyarázta fé­lénken. - Ha megszólal a zene, otthon a tükör előtt táncot lejt, mondván, hogy ő mindenképp korcsolyázó lesz. Kérem szépen, nézze meg... Megnéztem - s az eredmény is­Név: Ondrej Nepela Született: 1951. január 22- én, Pozsonyban Elhunyt: 1989. február 2-án Sportága: műkorcsolya Sikerlistája: 1972-ben Sapporóban olimpiai baj­nok, háromszor nyert világ- bajnoki aranyat (1971-73), ötszörös Európa-bajnok (el­ső ízben 1969-ben Garmisch-Partenkirchenben győzött), nyolcszoros cseh­mert. Nem mindennapi tizenöt együtt töltött esztendő. A fiúcska, aki egy kődobásnyira lakott a Téli Stadiontól, hihe­tetlenül gyorsan megtanulta a műkorcsolya-ábécét. Pedig az első évben alig szólalt meg, olyan félénk volt. Köszönt, ha megjött - és hallgatott. Nagyon szófogadó volt. Amit mond­tam, az utolsó betűig végrehaj­totta. Egyszer egy egészen egy­szerű gyakorlatot osztottam rá, s elmentem ajég másik végére, ahol további védenceim edzet­tek. Ondríkról közben megfe­ledkeztem. Egy jó óra múlva mentem vissza hozzá, ő még mindig becsülettel gyakorolt. Ez az eset hűen tükrözi jelle­mét, mert ugyanezt tette ver­szlovák bajnok. Versenyzés után: 1973-ban a pozsonyi vb után búcsúzott az aktív pályafutástól, utána profi­ként a Holiday Inn jégrevü- ben tevékenykedett. Hetven hattól haláláig Mann- heimben edzősködött. Sokéves küzdelem után vég­re róla nevezték el a pozso­nyi Téli Stadiont, nemrég Szlovákiában bélyeg jelent meg róla. senyzőkorában is. Az igazság­hoz hozzátartozik, hogy szívós­sága, céltudatossága és hozzá­állása erősebb volt tehetségé­nél. Az ő esetében az akarat min­dent legyőzött. Hirtelen fejest ugrott a mély vízbe - így kezdő­dött nemzetközi szereplése. Hatvannégyben az innsbrucki téli olimpián tizenkét évesen ka­pott helyet Divín Karcsi, Hanka Masková, Agáta Wlachowská- Búrilová és Peter Bartosziewicz mellett. S a kis, vékonydongájú fiú rögtön gondot okozott a szi­gorú pontozóbíráknak: pehely­súlyával a kötelezők után nem hagyott nyomot a jégen. Minden­nek fejében még a takarítónő is panaszkodott az olimpiai falu­ban, hogy az egyik szoba lakója nem aludt otthon, mert az ágya érintetlen. Szegény Ondrík hiá­ba bújt be a katonai takaró alá, reggel nem volt gyűrött a lepe­dő. Ahogy az évek teltek, úgy soka­sodtak az élmények. Szépek és szomorúakis. Megéltünk együtt két csodálatos évet az olaszor­szági Bolzanóban, ahová szer­ződésem kötött, s ahol Ondrík zavartalanul készülhetett veze­tésem alatt. Bejártuk egész Eu­rópát, de Amerikát, Kanadát és Japánt is, versenyeken és be­mutatókon vettünk részt. Hét éven át a július-augusztust Cortina d’Ampezzóban töltöt­tük. így állt össze, apró mozai­kokból, sok-sok veríték árán a sikersorozat. Mindezt nehéz el­felejteni. De emlékezni még nehezebb. És szomorú. Mert az az aprócs­ka fiú, aki ötvennyolcban utá­namjött, a világ legjobbja lett, s ¡SLOVENSKO ÖN&ftEJ nepela A novemberben megjelent ötko­ronás bélyeg Nepelát ábrázolja hirdette egy aprócska ország si­kerét, hírnevét, mindent elért, ami egy sportoló számára elér­hető. Sajnos, az életben már kevésbé volt sikeres. Néhány nappal harmincnyolcadik szü­letésnapja után alulmaradt a gyógyíthatatlan betegséggel, az AIDS-szel folytatott harc­ban. 1989. február 2-án halt meg Mannheimban. Abban az esz­tendőben, amikor tanítványa, a német Claudia Leistner Európa- bajnok lett. De Claudia kűrje alatt már nem állt ott a palánk­nál, akkor már kórházban fe­küdt.” Házi Hajnalka _________ Az 1959. augusztus 27-én Woerglben született osztrák Gerhard Berger a kilencven- hetes jerezi idényzáró verse­nyen öltötte magára utoljá­ra azt a bizonyos Forma-l­es kezeslábast. A mezőny kétségkívül leglazább, „leg­ősibb” és legtréfásabb figu­rája tizennégy évi verseny­zés után vonult vissza. Mi sem jellemzi jobban életfel­fogását, mint a következő kijelentése: „Csak egy életed van, miért ne élnéd a maxi­mumon?” Első Nagydíját 1984-ben az ATS volánjánál Ausztriában teljesítette. A következő években össze­sen öt csapatnál fordult meg, de a leghűségesebb a Ferrarihoz volt. E versenyis­tálló színeiben szerezte ösz- szes futamgyőzelmének fe­lét, azaz ötöt. Saját elmon­dása szerint: „Életem leg­emlékezetesebb győzelmé­nek a nyolcvannyolcas mon- zait tekintem, néhány héttel Enzo Ferrari halála után.” Hosszú pályafutása során aránylag kevés győzelmet aratott, ez azonban soha egy percre sem fogta vissza az osztrák pilótát, aki nem­csak magasságával, de kitű­nő humorérzékével is a töb­biek fölé emelkedett a boxutcában. Lezsersége mellett felelősségtudata is nagy volt, hiszen kulcssze­repet töltött be a pilóták ér­dekeit védő szervezetben (GPDA), mely a biztonságo­sabb versenyzésért szállt síkra. Híres lazasága impo­nált mclarenes csapattársá­nak, Ayrton Sennának is. „Rengeteget tanultam tőle az F-l-ről, én pedig megta­nítottam őt nevetni” - nyi­latkozta Berger brazil barát­jával kapcsolatban. A csa­pattársakként eltöltött kö­zös évek alatt találtak egy­másra, és fantasztikusan megértették egymást. A ket­tejük által kiművelt ugratá­sok szinte vég nélküliek vol­tak. Ezek után nincs mit cso­dálkozni Berger lelki trau­máján a kilencvennégyes imolai tragédiavíkendet kö­vetően. Senna halála hóna­pokig feldolgozhatatlan él­ményként volt jelen életé­ben, sőt rövid ideig maga is a visszavonuláson gondol­kozott. Végül rájött, hogy még mindig a versenyzés az, amit a legjobban szeret csi­nálni. A sors fintora, hogy Berger nyolcvankilencben ugyanazon pálya ugyan­azon kanyarjában, a Tam- burellóban élte túl egy halá­losan komoly balesetét, aminek következtében égési sérüléseket szenvedett. Ak­kor életét kizárólag a villám­gyors tűzoltási akciónak kö­szönhette. Egy interjúban megkérdez­ték tőle, jobb- avagy balke­zes-e, mire Berger bizonyta­lanul annyit válaszolt, hogy írni jobb kézzel szokott, azonban kedvenc sportját, a hokit ballal játssza. A hobbi­nál maradva, a tökéletes szabadnapot így képzeli: „Egy csodás téli napon kilé­pek ausztriai otthonomból, és sötétedésig sízek. De ide­ális kikapcsolódás a hajó­mon töltött idő is egy elha­gyatott öbölben feleségem és lányaim társaságában.” Úgy tűnik, Berger mára azért lehiggadt, s az egy éj­szakás kalandok helyett hosszabb távon tervezi bol­dogságát. S hogy miként képzeli el F-l nélküli továb­bi életét, az maradjon az ő titka... Forma-l-es pilótaként utoljára nyilatkozik Archív-felvétel Ki volt ő? Sallay András, az egyik érdeklődő, az IMG budapesti ügyvezető igazgatója a Fradi labdarúgócsapata körül kialakult vásárlási lázról Megtetszett nekik a magyar futball gyöngyszeme J. Mészáros Károly _______ Ma gyarországon az utóbbi he­tekben rengeteget foglalkoznak a Ferencváros labdarúgóklubja körül kialakult vásárlási lázzal. Az érdeklődő befektetők közül az egyik az IMG multinacionális amerikai reklám- és marketing­vállalat. Sallay András, az egyko­ri jégtáncvilágbajnok, a társaság budapesti ügyvezető igazgatója elképzeléseikről nyilatkozott a Vasárnapnak. „Szándékunk az, hogy a Ferenc­város futballszakosztályának el­ső és tartalékcsapata körül olyan új gazdasági működési formát alakítsunk ki, amely megfelel a kor követelményeinek, megfele­lő tőkével, pénzügyi és sport­szakmai háttérrel rendelkezik. Ezt tudjuk vállalni anyagiakban. Egy éve hasonló szerződést ír­tunk alá a francia Strasbourggal. A nyugati világban jelenleg ilyen minta szerint alakulnak át a klu­bok. Magyarországon az MTK már váltott. Most a Ferencváro­son lenne a sor. Sokszor elhangzott, hogy a Fra­dit privatizálják. Erről szó sincs! Tulajdonképpen egy átalakítás­ról van szó, és nem a Ferencvá­rosról, mint klubról, hanem a labdarúgócsapatról. Ez nem az az eset, amikor odamegyek a va­gyonügynökségre, és megveszek valamit. Még arról sem szól, hogy szegény országban lévő labdarúgócsapatot gyöngyökért, üvegbogyókért meg rézdróto­kért vásárol meg az ember, hanem egy viszonylag jól prosperáló országban egy teljesen lerobbant fociegyüttest vesz, amely megérdemli, hogy a huszonnegye­dik órában odafigyel­jünk rá. Azt is mondták, hogy megvesszük a Fradit és elvisszük. Hova vin­nénk? A Ferencváros az magyar, itt van Magyar országon, magyar lesz mindig a zöld-fehér csíkjaival együtt. Akár­hol fog játsza- Sallay András: ni, Ferencvá- van szó” ros Budapest marad. Manchester United sem an­gol tulajdon­ban van. Mi az IMG-ben úgy döntöttünk: azt a pénzt beletesszük. Oda, ahova kell, addig, a- meddig kell. „Tulajdonképpen egy átalakításról Somogyi Tibor felvétele És ha öt évig nem hoz semmit, akkor öt évig nem hoz semmit. De nekünk meggyőződésünk, hogy ez működik. Hát a Stras- bourg legutóbb is kiválóan szere­pelt, legyőzte az Inter Milánót. Ez nem nagy eredmény? Ott is hasonló eset volt, mint a Fradi­nál. A zöld-fehéreknek vagyona nincs, a pályája állami tulajdon­ban van. Mit lehet itt megszerez­ni? Nincs is mivel kiállni a piacra. Egy imidzset kell kiépíteni, mi­nőséget kell teremteni, amivel a ferencvárosi labdarúgócsapat a piacon tud maradni. Teljes felha­talmazásom van arra, hogy mit ígérhetek: műiden anyagival rendelkezünk, ami ehhez a pro­jekthez szükséges. Mennyi az? Milliárdos nagyságrend. A november végi televíziós inter­júm után az ügy nagyon nagyot lendült előre. Úgy érzem, sza­vaim mindenkit meggyőztek. Hangsúlyoztam: azt értsék meg, hogy itt az FTC közgyűlésének a döntése számít, ami december­ben várható. Csináltunk egy pénzügyi átvilágítást, amiből nem derült ki semmi. Ugyanis van tizenvalahány szakosztálya a Ferencvárosnak, s vannak külön­böző átmosások. Most nem rossz­ra gondolok. Hanem olyanra, hogy ez fizeti azt, onnan ezt kap­juk, innen amazt, ilyen állami be­vételből annyi százalék, szóval nagy a kavarodás. Remélni me­rem, Magyarországon eljött az idő, amikor mindenki ráébredt, hogy most váltani kell a fociban.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom