Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-10 / 50. szám
Nagyvilág 1997. december 10. 7 Elítélte a szovjet, a maoista, a titoista kommunizmust, ezért távoznia kellett Kubából A feltámadt legenda A magyar fotós képe, amely a század egyik szimbólumává vált Che Guevara, a hatvanas évek ifjúságának bálványa ismét divatba jött. A Korda által világhírűvé vált fotója újból felkerült a pólókra, a karórákra, sőt a testekre, tetoválásként. Személyét húsz évig hallgatás övezte, ma az Interneten többen keresik, mint például Elvis Presleyt. Pedig a világ talán még meg sem emésztette a sokkoló hírt, hogy tetemét megtalálták a bolíviai őserdőben. Véletlen volt, hogy halálának éppen a harmincadik évfordulóján? A spekulációk nem is olyan alaptalanok, ha eszünkbe jut, hogy Banzer tábornok, a bolíviai elnöki szék várományosa az idén tavasszal bejelentette, ha megválasztják elnöknek, bebizonyítja, hogy Che holttestét nem is keresték... A harmincadik évfordulón nagy pompával temették el a kubai Santa darában épített hatalmas mauzóleumban. Ernesto Che Guevara, a forradalmár nem származott szegény családból. Köztiszteletben álló szülei 1200 kilométert utaztak a Paraná folyó mentén, hogy gyermekük jó kórházban születhessen, Rosario városában. Közvetlenül születése után azonban tüdőgyulladást és súlyos asztmát kapott. Egészsége élete végéig labilis maradt, sokan ezzel magyarázták a vakmerőségét, amellyel belevetette magát egy-egy reménytelen akcióba. Nem félt a haláltól, hiszen gyermekkorától szembe kellett néznie vele. Ifjúkora gondtalanul telt, mert a család (időközben a jobb éghajlatú Brazíliába költözött) a módosak közé tartozott, apjának teaültetvénye volt. Ernesto a betegsége miatt nem járt iskolába, édesanyja nevelte és oktatta, akit minde- nekfölött szeretett, s aki a legjobb barátja volt. A fiatalember orvosnak tanult. Eredményes tanulmányait háromszor szakította meg, hogy megismerje a világot: beutazta Európát, Észak- és Dél-Amerikát. 1953- ban, friss orvosi diplomával a zsebében Guatemalába utazott. Itt találkozott a perui Hilda Cadeával, aki kommunista volt, s aki bevezette a baloldali politikai körökbe. Guevara Marx és Sartre könyveit olvasta. Szemtanúja volt annak a katonai puccsnak, amelyet a CIA szervezett Arbenzo elnök megdöntésére, akinek földügyi törvényei az Unidad Fruit amerikai vállalat érdekeit sértették. Néhány nappal később megismerkedett Fidel Castróval. A kubai forradalmi egységeknek orvosra volt szükségük. 1956 novemberében Guevara Fidellel és a partizánokkal együtt felszállt a híres Granma fedélzetére. Hamarosan kiderült, hogy Che Guevara inkább parancsnoknak való, mint orvosnak. Határozott volt, bátor, és teljes odaadással szolgálta a forradalom ügyét. 1958 szeptemberében egységével egy gyors rajtaütéssel elfoglalta Santa Clara városát. Che Guevara legnagyobb katonai győzelme jelentősen hozzájárult a kubai forradalom győzelméhez, s elősegítette Batista diktátor seregének vereségét. 1959. január elsején Fidel csapatai győzelmesen vonultak be Havannába. A menet élén Castro és Guevara együtt haladtak. Guevara nemcsak a kubai forradalom egyik vezetője volt, de az új forradalmi hatalom oszlopos tagja: előbb a kubai nemzeti bank kormányzója, később a kormány földművelésügyi minisztere lett. A korrupciót nem ismerte, kemény volt, kompromisszumokra képtelen. Bízott az emberek lelkesedésében, s arról álmodott, hogy a kubai forradalom új, erkölcsösebb embert teremt. Aztán jöttek a konfliktusok: egyre élesebben elítélte a szovjet, a maoista és a titoista kommunizmust, amivel mind kényelmetlenebbé vált a szovjetek és a kubaiak számára. 1956 áprilisában, egy Castróval lezajlott éles vita után távozik Kubából, de előzőleg egy levélben lemond minden addigi funkciójáról. Afrikába megy, ahol a kongói forradalom teljes vereséggel végződik. Egy rövid ideig Prágában húzódik meg, majd Ramon néven visszatér Latin-Ameriká- ba. Egy maroknyi férfival forradalmat kísérel meg Bolíviában. Ekkor már inkább hasonlít gyermekkori szeretett hősére, Don Quijotéra, mint egy partizánvezérre. Társai elhagyják, elárulják, fejére vérdíjat tűznek ki. A Valié Grandéba hatszázötven fős speciális egység indul az elfogására. Guevara még ekkor sem adja meg magát: abban bízik, hogy Fidel segít. A félelmetes partizánvezér helyett a Gary Prado vezette különleges egység egy haldokló, kiéhezett, piszkos és büdös emberi roncsot fogott el, akinek cipő helyett rongyok fedték a lábát. A földkerekség legkeresettebb, leghíresebb forradalmárát ki sem kellett volna végezni, lehet, hogy néhány nap, néhány óra alatt meghalt volna. Hogy Che Guevara a halálával ne válhassék szimbólummá, a CIA utasítására el kellett volna égetni. A bolíviai hadsereg azonban sietett, így a kivégzés után titokban azonnal elföldelték. Nem vált szimbólummá, „csak” legendává, akinek földi maradványait az idén októberben nagy pompával szállították Havannából Santa Clarába. A háromszáz kilométeres utat meghatódott emberek tömegei szegélyezték. Az 1968-as diáklázadások idején Che Guevara az értelmiségi ifjúság szimbóluma lett. A párizsi barrikádokon az ő arcképe lobogott a szélben, s ő volt az amerikai diákság hőse. A szabadság szellemének, amely magával ragadta az ifjúságot, s amely a szexuális forradalomba torkollt, azonban már kevés köze volt Che céljaihoz és nézeteihez. A diákok, akiknek a szobája falát az ő és Marilyn Monroe portréja díszítette, alig ismerték az életét és az ideáljait. A sors iróniája, hogy Che, aki fegyveres forradalommal szerette volna megváltani a világot, a biznisz áldozata lett. Halála után azt reklámozza, ami ellen egész életében harcolt. Le Figaro Az egykori harcostárs, Fidel nem segített a kritikus helyzetben. Budapesti levél Keresztmama Molnár Imre _____________ Gy ermekkori emlékeim horizontján egyik legkedvesebb visszatérő látomásom keresztanyám hátikosaras alakja. Legfőképp is kedves lényének az a képe, amikor délelőttönként, hátán a hófehér nyírfakéregből készült kosarával, karján kézikosárral, a komakassal négyszögletesre kötött fejkendős alakja megjelent verandánk előterében. Öcséim születése után anyámnak a kötelező gyermekágyi fekvőidejét kellett volna töltenie, ha talpra nem szólította volna minduntalan a köröttünk, gyermekei körül, no meg a ház körül szüntelen adódó teendők sokasága. A komaasszony, azaz keresztanyám érkezésének percnyi pontossággal kiszámítható idejére azonban az „édes” mindig úgy rendezte dolgát, hogy a látogató ágyban találja őt. Keresztanyám, arcán a ritkán hiányzó átszellemült mosollyal lépett a szobába. Miután alaposan szemügyre vette az épp soros újszülött babát, akit majd ő fog keresztvíz alá tartani, valami megfoghatatlan bensőséges hanggal édesanyánk hogy- léte felől érdeklődött. Mi, gyermekek e szertartásos lassúsággal telő percek után alig vártuk, hogy keresztmama, jaj istenem, a végén még kihűl minden! felkiáltással odalibbenjen a hátikosárhoz, kézikashoz és kipakolni kezdje a finom falatokat. A kosárban hozott ételhordóból vastagra vágott tésztájú, aranysárga színű húsleves, gyönge csirke vagy nyúlhús került elő, körítésként a hozzá adott legfinomabb főzelékfélék társaságában. A kézikasból pedig az akkoriban igen becses ajándéknak számító sütemények, kelt tészták, legvégül torták rakománya került elénk. A hátikosár mélyéből, leginkább keresztapám jóvoltából, egy-egy üveg nyaka is előbukkant a legfinomabb borral vagy az orvosságnak használandó „tiszta” házipálinkával színükig töltve. Keresztanyám az első alkalmakkor, anyánkat kímélendő, még meg is terített, és ő maga rakta tányérunkba a falatokat. Nem csoda hát, ha gyermekkori álmaimban a mennyei arkangyalok suhogó szárnyaik közt hátikosárral, karjukon pedig kézikassal röpködtek körülöttem. Keresztanyám arcáról azonban az ünnepi időszakok múltával sem fogyott a szelíd mosoly. Szinte családtagi szeretettel figyelt növekedésünkre. Nem hiányzott betegágyunk mellől, és nem tudtunk úgy elmenni háza előtt, hogy be ne szólított volna bennünket. De nem lehet elfelejteni azt sem, hogy a gyermekek cseperedésével egy időben kezdődtek el nálunk a téli ünnepi estékre eső kölcsönös látogatások. Ilyenkor nagykendőkbe bugyolálva gyermekeiket, egymást látogatták a falu rokonságban lévő családjai. A felnőttek egész estét betöltő, meghitt, bensőséges beszélgetéseit nem zavarva, mi, gyermekek egy-egy félreeső sarokban növesztettük nagyra az álmaink határán is átnyúló gyermekfantázia szárnyait. A felnőttek minden gesztusáról, kedvességéről, szíves marasztalásáról azt hittük, a végtelenbe nyúlik és örökre megmarad, felettünk lebegő, áttörhetet- len védőburokként... Talán kamaszkoromra lett világossá előttem, hogy ez a biztosnak hitt védőburok szappanbuborékként milyen gyorsan foszlott semmivé. A kérlelhetetlen valóságra döbbent rá az a tény is, hogy nincs már többé keresztanyánk. Igazi szárnyas angyalként mennyei kézi kasok láthatatlan eledelét hordja szét talán ott is, a földön túl is létező szükséget szenvedőknek... Azt hittük, örökre megmarad a felettünk lebegő védőburok. Vasárnapi pletyka Tappert nyugdíjba megy A sanghaji rendőrfőnök arra figyelmeztette beosztottjait, hogy Derrickről vegyenek példát. Ez nem vicc. A népszerű német tévés főfelügyelő híre egészen Kínáig, s még talán mesz- szebbre is elért. Nem csoda, hiszen a krimisorozatot 102 országban sugározta a televízió. Derrick, bármennyire is népszerű, úgy döntött, hogy már decemberben nyugdíjba vonul - erősítette meg a leghatározottabban Horst Tappert. „Az az érzésem, hogy be kell fejeznem, levegőt akarok érezni magam körül, szabad akarok lenni, hogy további dolgokról dönthessék”. Egy biztos, Derrick, alias Tappert nem fog a nyugdíjából nyomorogni, hiszen sorozatonként mintegy 20 ezer márkát kapott. Az is elképzelhető, hogy a színész Németországnak is búcsút mond. „Feleségemmel azt fontolgatjuk, hogy egy melegebb európai országba költözünk” - nyilatkozta T appert. Müyen sorsra jut vajon Harry, a főfelügyelő hűséges partnere? Valószínűleg új főnököt kap. Helmut Ringelmann producer ugyanis semmiképpen sem akar véget vetni a nagy sikerű sorozatnak, ezért azt tervezi, hogy új főszereplőt és egy új forgatókönyvírót szerződtet. A pletykák szerint a sorozatban Derricket nem lövik le, nem gázolják el, a nyomozó „angolosan távozik”, eltűnik, ki tudja, hová. Munkatársai azonban a következő részekben is sokat emlegetik majd. Hiszen sose lehet tudni, egyszer talán még előbukkanhat... Tappert és Fritz Wepper a búcsú előtt éeMetttej AB-ART . VNB-689 Megrendelhető a kiadó címén: AB-ART, Bajkalská 25 827 IS BRATISLAVA + 25
