Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-12-03 / 49. szám

Sport 1997. december 3 .15 Erdei Zsolt, a budapesti ökölvívó-világbajnokság legnagyobb felfedezettje Madár öklözött, és „felröppent” a trónra A téli olimpiák hősei (1968, Grenoble) : Jean-Claude Killy Erdei egyelőre még amatőr babérokra vágyik Archív-felvétel Zsigárdi László _____________ Má r jóval a budapesti ökölvívó­világbajnokság előtt azt mondo­gatták a magyar újságíró kollé­gák: ahhoz egy pillanatig sem férhet kétség, hogy a hazai gárda két érmet harcol majd ki a Buda­pest Sportcsarnokban. Azzal is tisztában voltak valamennyien: az amatőr szorítótói búcsúzó Ko­vács István nyakába nem akaszt­hatnak más érmet, mint aranyat. A BS-ben lépten-nyomon csak arról beszéltek: vajon milyen ér­Egyesek féltették Erdeit, nehogy beleszaladjon egy megrendítő ütésbe. met szerez Erdei Zsolt, a vejlei Európa-bajnokság második he­lyezettje? Molnár Dániel, a Ma­gyar Rádió ismert riportere a vi­lágbajnokság előtt arra a kérdé­semre, mit vár Madártól, ezt vá­laszolta: „Egy kis szerencsével meglesz az ezüst, az elsőségre nem merek gondolni, mert ott van, ugye, a verhetetlen kubai Ariéi Hemandez...” Szántó Imre szövetségi kapitány- Erdeivel kapcsolatban - nem volt hajlandó konkrét célról beszélni: „Ha hozza a formáját és olyan bát­ran fog bunyózni, mint a közel­múltban, akkor az egész csarnok őt ünnepli majd...” Lehet, hogy ekkor ő már arra a bizonyos csúcs­ra gondolt, csak nem merte vagy nem akarta kimondani. És Madár igencsak magabizto­san „szárnyalt” a BS ringjében, a negyeddöntőben például úgy le­Név: Erdei Zsolt Becenév: Madár Született: 1974. május 31. Sportág: ökölvívás, 75 kg (középsúly) Egyesület: Fekete Team- Tájfun Nevelőegyesület: KSI Nevelőedző: Szakos József iskolázta üzbég ellenfelét, hogy az az utolsó gongszót követően, pár másodpercen át azon gon­dolkodott, merre is van a kék sa­rok, hol található az edzője? Az­tán az elődöntőben a német Dirk Eigenbrodtnak alaposan vissza­vágott a két évvel ezelőtti, Ber­linben elszenvedett vereségért: .Akkor nagyon dühös voltam, mert lepontoztak a bírók, s meg­fogadtam, ha még egyszer talál­kozunk, kamatostól visszaadom a tartozásomat. Nagyon örülök, hogy ez sikerült.” Döntőbeli ellenfeléről, a kétsze­res olimpiai és ugyancsak kétsze­és Fehér Mihály Edző: Klein Csaba Válogatottedző: Szántó Imre Sikerek: világbajnok (1997), Eb-ezüstérmes (1996), juni- or Európa-bajnok( 1992), négyszeres magyar bajnok rés világbajnok kubai Ariéi Hernandezről csak annyit mon­dott: „Nincs verhetetlen bokszo­ló!” Ekkor sokan azon a vélemé­nyen voltak, hogy a címvédő le­győzését nem gondolhatja ko­molyan. Egyesek féltették Erde­it, nehogy beleszaladjon egy megrendítő ütésbe. Öcsi bácsi, azaz Szántó Imre a szokásosnál jóval idegesebben sétifikált a sportcsarnok folyo­sóján. „Megbeszéltük a takti­kát, arra kértem Zsoltot, ne ro­hanjon előre, nyugodtan szur- káljon. Engedje, hogy az ellen­fele kezdeményezzen, aztán majd ha lankad a nagy esélyes kubai figyelme, akkor rontson rá...” Madár olyan higgadtan öklözött, hogy a szakemberek nem akar­tak hinni a szemüknek! Az utolsó menet előtt mindenki tisztában volt azzal, amennyiben Erdei nem szed be egy megrendítő ütést, akkor meglesz a szenzáci­ós győzelem. Amikor a műsor­közlő bejelentette: a magyar fiú 8:2-re verte félelmetes ellenfe­lét, a hatezer néző (a vb során egyszer sem volt telt ház!) egy emberként ünnepelte a hőst. Percekig zengett-zúgott a „Szép volt, Madár!”, majdnem elindult a BS; a főszereplő, Erdei Zsolt sírt, a Mester, Szántó Imre szin­tén a könnyekkel küszködött - a nézők meg tomboltak. A kubaiak pedig természetesen dühöngtek, a pontozókat szidták; hiába no, nem szoktak hozzá a vere­ségiek) hez. Pedig ha tudták vol­na, hogy rövidesen a másik sztár­juk, Félix Savon is a rövidebbet húzza majd, akkor egészen biz­tos, már Hemandez teljesen megérdemelt veresége után megrohamozzák a főbírót (ne­gyed órával később aztán össze is verekedtek a török ringbíró- val...)! Madár közben kereste a szava­kat, elcsukló hangon mondta: „Nem volt bennem félsz, ahhoz kétség sem férhet, hogy Hemandez jó bokszoló, sőt azzal is tisztában voltam: kőkemény fiú áll velem szemben. Sokat kö­szönhetek Kovács Pistának, ren­geteget tanultam tőle; holnap majd én is végigordítom az ő fi­náléját!” Közben a fáradhatatlan szpíker, Burján Attila, aki kez­dettől fogva hitt Madár diadalá­Percekig zengett-zúgott a „Szép volt, Madár!” bán, arra kérte a nézőket: „Hol­nap is gyertek el, hiszen újra fel­csendül a Himnusz!” Mindenki tudta, hogy Kokó tiszteletére. Egy nappal később megjegyezte: „Ha a TOTÓ-meccsekre is üyen jól tippelnék, már régen milli­omos lennék...” Kovács Istvánnal ellentétben Er­dei Zsolt egyelőre nem lép a pro­fik népes táborába: „Még két el­sőséget szeretnék kiharcolni, mégpedig 1999-ben a jubileumi, tizedik manilai világbajnoksá­gon, majd pedig a 2000-ben sor­ra kerülő sydneyi olimpián. Az­tán ... Aztán már jöhet a profi ring!” Szabó Zoltán _____________ Aj ubileumi, tizedik téli öt­karikás játékoknak Grenoble adott otthont, ki­tettek magukért a szerve­zők, a korábbiaknál sikere­sebb viadalt rendeztek. A házigazdák óriási örömére a francia Jean-Claude Killy bizonyult az olimpia első számú sztárjának, mindhá­rom alpesi számban arany­érmet nyert. Megismételte Tóni Sailer tizenkét évvel azelőtti cortinai bravúrját. A szakemberek szerint Killy jóval erősebb mezőnyben, de könnyebb pályákon dia­dalmaskodott, ám abban megegyeztek, hogy mind­ketten koruknak meghatá­rozó egyéniségei voltak. A lesiklásban és műlesiklás­ban mindössze nyolc szá­zadmásodperccel ért el jobb időt, mint a második helye­zett. Az óriásműlesiklást vi­szont biztosan nyerte, 2,2 másodpercet vert a második helyezett svájci Favréra. Rendkívül érdekes versenyt hozott a műlesiklás. Killy ti­zenötödikként kezdte az el­ső futamot, amely után biz­tosan vezetett. Nem sokkal később viszont leszállt a köd. Csak pár méterre lehe­tett ellátni, a szervezők mégis a folytatás mellett döntöttek. A franciák üd­vöskéje most elsőként raj­tolt. Úgy tűnt, mintha hiá­nyozna belőle az öngyilkos lendület, szélesebben, óva­tosabban vezette léceit. A norvég Mjoen megelőzte, már ünnepeltek a skandiná­vok, amikor kiderült, hogy Mjoen kihagyott két kaput, amiért kizárták. Majd jött az osztrák Kari Schranz, el­indult, s aztán csak moraj gördült végig a lejtőn. A sű­rű ködben csak találgattak a szurkolók, bukott, hibázott, kiállt. Aztán újra indult, mert egy rendőr tartózko­dott a pályán, s ez megza­varta. Tehát futását megis­mételhette. Szédületesen siklott, a legjobb idővel ért célba. Ő volt az olimpiai bajnok, teljes két óráig... Azonban a pályabírók jelen­tése szerint kihagyott egy kaput, ezért eredményét megsemmisítették. így nyerte Killy harmadik aranyérmét. Val d’ Iserében született 1942-ben. Első olimpiáján, Innsbruckban (1964) nem jeleskedett különösebben, az óriás-műlesiklásban ötö­dik lett. Ám a következő idénytől kezdve főszereplő­vé lépett elő. A grenoble-i játékok előtti évben rende­zett Világkupa-viadalokon igazolta kivételes klasszi­sát, huszonhárom győzel­met ért el, s fölényesen nyerte az összetett verse­nyért járó glóbuszt. Megle­petésre az 1968-as eszten­dőt eléggé gyenge formá­ban kezdte. Panaszkodott, hogy korábbi lábtörései mi­att fájdalmat érez, ezért a Rosignol vállalat speciális cipőket és léceket készített számára. A síelés Belmon- dójának is nevezett sportoló először tizennégy esztendős korában törte el a lábát, ám a kezdeti bukások ellenére A síelés Belmondójának hív­ták Archív-felvétel nem adta fel.,Abban az idő­ben nagyon sokat kockáz­tattam, gyakran elestem, de nem féltem. Bíztam magam­ban, tudtam, hogy hamaro­san verhetetlen leszek.” A három aranyérmet köve­tően kijelentette, edzőként folytatja, de hamarosan a profik táborába szerződött. Két év után megunta a cir­kuszt, és visszatért hazájá­ba, ahol hamarosan bevá­lasztották a Francia Olimpi­ai Bizottságba. A kilencven- kettes, albertville-i téli játé­kok főszervezőjeként tevé­kenykedett. Jelenleg a NOB vezérkarában dolgozik. Ki ő? Sportolóktól hallottuk Sampras átírja a tenisztörténelmet Több mint kétszáz hete ural­ja a férfi teniszezők világ- ranglistáját az amerikai Pete Sampras. Tart egyáltalán va­lamelyik riválisától? „Őszintén bevallom, legna­gyobb ellenfelem a történe­lem. Roy Emerson csúcsának meg­javítására vágyom, ő ugyanis tizenkét Grand Slam-címet szerzett. Egyelőre tíz elsőségnél tar­tok, és van még időm a többi­re. Addig fogok fáradozni a tenisztörténelem átírásán, ameddig végre nem sikerül.” Kiss Jenő, a példakép Kiss Jenő kétszeres testépítő világbajnok. Gondolta valaha a magyar rangelső, hogy egy­szer az ő képét fogják a példa­képek közé az edzőtermek fa­lára akasztani? „Nagydarab, pufi kissrác voltam, mindig ar­ra vágytam, hogy erős és izmos leszek. Tizennégy éves korom­ban mentem először az iskola pincéjében levő edzőterembe, mert igaz, hogy korábban vízi­labdáztam és birkóztam, ám mindig olyan sportágat keres­tem, hol nincs edző, aki diri­gál, ahol én tűzöm ki a felada­tot magamnak. És a testépítés pont ilyen. Arra azért valóban nem gondoltam, hogy egyszer a legrangosabb címért is ver­senyben lehetek.” Hagi utolsó klubja Gheorghe Hagi, a Galatasaray Isztambul harmincnégy éves román válogatott labdarúgója már látja pályafutása végét: „Kilencvenkettőben a Reál Madrid mezében negyvenhét méterről rúgtam egy gólt. Mind a százezer néző felállt és tapsol­va ünnepelt. Erre szívesen em­lékszem. De a Galatasarayban is nagyon elégedett vagyok, jó klub. Átigazolás már nem jár a fejemben, Törökországban sze­retném befejezni pályafutáso­mat. Örökké nem futballozha­tok. Egyelőre azonban formá­ban vagyok, nincs bajom az egészséggel, szerződésem még egy évig szól.” Villeneuve győzel­mi receptje Jacques Villeneuve, az idei vi­lágbajnok arra a kérdésre vála­szolt, hogy mitől lesz valaki Forma-l-es rangelső? „Bátor­ság, tekintély, tiszta elme és kemény szív kell hozzá. Bátor­ságra azért van szükség, hogy eljussál képességeid határáig, tekintélyre azért, hogy tisztel­jenek az ellenfelek, tiszta el­mére pedig azért, hogy jól tud­jál összpontosítani. Ugyanak­kor ridegnek kell maradnod, hogy minden helyzetet helye­sen mérhessél fel.” Kahn sohasem volt kiugró tehet­ség Archív-felvétel Kahn kapusfilozófiája Németországban a legjobb, országa nemzeti tizenegyé­ben viszont csak másodhege­dűs Olivér Kahn, a Bayern München hálóőre. Kapusfilo­zófiájáról vallott: „Mindig mindent a lehető legjobban akartam elvégezni. Sohasem voltam rendkívüli tehetség, ezért tartottam nagyon fon­tosnak, hogy fegyelmezett, célratörő és akaratos legyek. Valóban helyesnek bizonyult, hogy úgy döntöttem: átigazo­lok a Bayern München csapa­tába. Itt fejlődhettem és még fejlődhetek is, német bajnok lettem, UEFA-kupát nyer­tem...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom