Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-12-03 / 49. szám
Modern élet 1997. december 3. 5 Lux Elvira, a neves magyarországi szexuálpszichológus szerint: A szexben is nevén kell nevezni a dolgokat Az emlékezet minősége nem mindiga kor függvénye A ritka dolgok mélyebb nyomot hagynak Az emlékezés „optikai csalódásai” Gaál László_________________-Velünk, nőkkel nagyon kiszúrt a Világfelelős, amikor megalkotott, aki ugye, maga is férfi volt- kezdte a nő és a férfi szexuális különbségeinek ecsetelését Lux Elvira neves budapesti szexuálpszichológus a nemrég Nagy- megyeren tartott előadásában. Az egyetemi tanár egykori tanítványának, Bordás Sándornak Szexposta című, a Vasárnap azonos nevű rovatában közölt írásaiból összeállított és a Lilium Aurum könyvkiadó gondozásában megjelent könyvét mutatta be a szerző jelenlétében. Azt megelőzően azonban rendkívül érdekes, őszintén nyitott és humorral is fűszerezett előadásában beszélt a szexualitásról, a szexuális problémákról és a szexualitásra való nevelés fontosságáról. Lehet, hogy néhány olvasót megbotránkoztatunk, ha az előadó néhány egészen őszinte mondatát is idézzük, de gondolom, hogy a nagymegyeri és az azt néhány nappal megelőző dunaszer- dahelyi előadások résztvevőit sikerült meggyőznie, hogy a szexualitás nem kezelhető tabuként. Igenis foglalkozni kell vele, és még ha egyeseknek néha kínosnak tűnik is, nevén kell nevezni a dolgokat. Mint ahogyan a tanárnő is nevén nevezte azokat, amikor arról beszélt, hogy a nemek közötti különbség már a férfivá vagy nővé válás kezdetén megmutatkozik. Míg a fiúknál az éjszakai magömlés erotikus álom és nemi kielégülés közben történik, a lányoknál az első menstruáció legfeljebb olyan örömet okoz, hogy „lám, már nő vagyok”, de nemi kielégülést nem jelent. Hasonlóképpen a nemi életben is nagyon eltérőek a férfi és a nő igényei. Az előadó szavaival a férfi a nőre „ráfordul, lefordul, falnak fordul, jóccakát”, míg a nőnek sokkal többre van szüksége a kielégüléshez. A legtöbb válásnak, a házasság megromlásának is az az oka, hogy a nő „frigiddé” válik, ami azonban legtöbbször egyáltalán nem valódi frigiditás, csak éppen képtelen a kielégülésre. Ennek oka pedig legtöbbször az, hogy a férfi képtelen a megfelelő előjátékra, mindjárt a lényegre tör.- Nem tudom, miért hiszik a férfiak, hogy a szex lóverseny .- A férfiak viszont a leggyakrabban merevedési panaszokkal vagy korai magömlés problémájával keresik fel a pszichológust. Legtöbbször ezeknek is pszichikai háttere van. Mert ha a férfinak egyetlenegyszer nem sikerül a dolog, attól kezdve szorongani kezd, hogy esetleg legközelebb sem megy majd, és éppen e szorongás miatt nem is fog menni. Azt is megtudhattuk az előadásból, hogy a fiúknál, akiknél az éjszakai magömlés általában már tizenhárom éves korban jelentkezik, viszont rendszeres nemi életet 18 éves koruk előtt nem élnek („mert az, hogy Jancsi titokban megdugja Marcsát, még nem nemi élet”), kimondottan hasznos az önkielégítés. „Amelyik fiú nem maszturbál, nem normális” - véli a doktornő és kimondottan ostobaságnak nevezte egy 1760-ban megjelent tanulmány állítását, miszerint az önkielégítés gerincsorvadáshoz vezethet. A lányoknak viszont egyáltalán nem ajánlja a maszturbálást, mert ha rászoknak, később, a normális közösülés során, képtelenek lesznek eljutni a csúcsra. Innen is eredhet aztán a házasság megromlásának egyik leggyakoribb oka: hogy a nő mímeli az orgazmust. Merthogy minden lány férjhez akar menni, és amíg lány, addig nyög, liheg és visít a férfi alatt, de ha már férjhez ment hozzá és szült neki két gyereket, nem érdeke a mímelés. A férfi pedig más nő után néz, akit „igazán ki tud elégíteni”, és nem veszi észre, hogy a másik is csak megjátssza az orgazmust, hogy őt elcsábítsa. Az előadáson arról is szó volt, hogyan kellene megoldani a szexuális nevelést az iskolában. Azt semmiképpen nem a gyerekek tanítójának kellene végeznie, mert könnyen elveszítheti a tekintélyét a diákjai előtt. Ezt az előadó nagyon szemléletesen ki is fejtette: „Képzeljék el, hogy egy vénkisasszony bioló- giatanámőt bíznának meg a családi életre való neveléssel. Könnyen előfordulhat, hogy a 13-14 éves diáklány felajánlja neki: tanárnő, ha fizeti a kólámat, majd én elárulom magának, hogyan kell azt csinálni!” Az előadást követő vita során azonban kiderült, hogy azért ez nem egészen így van, nem minden diák ennyire felvilágosult. Az egyik fiatal helybeli tanítónő elmondta, hogy a szünetben a tanítványai, tizenéves lányok, elárulták neki, hogy nem sokat értettek az előadásból, azt sem tudták például, mi az orgazmus. Ez is bizonyítja, hogy a szexuális nevelés terén mennyi pótolnivaló van. Hogy igenis szükség lenne több, az említetthez hasonló előadásra. De még inkább arra, hogy pedagógusokat, pszichológusokat, orvosokat készítsenek fel arra, hogy felvilágosí- tó-nevelő munkát végezzenek az iskolákban, éppen a legérzékenyebb korban lévő fiatalok között. Az idősebbek pedig a Vasárnap Szexposta rovatából is megtudhatnak egyet s mást, amit rég szerettek volna megtudni, csak szégyellték megkérdezni. A környezetünkben tapasztalt jelenségeket gyakran nem úgy észleljük, vagy nem úgy raktározzuk el az emlékezetünkben, ahogyan például egy számítógép, az „ideális megfigyelő” tenné. Vannak furcsa következetességgel, makacsul ismétlődő tévedéseink. Az emlékezésnek ezek az „optikai csalódásai” azért is különösen érdekesek, mert bonyolult gondolati építményeinkben - például bizonyos embercsoportokról alkotott véleményünkben - olykor egy-egy ilyen nem is sejtett észlelési hiba nyomai ismerhetők fel. Az egyik ismétlődő tévedés nyomait először L. J. Chapman mutatta ki egy kísérlettel 1967- ben. Chapman egy szópárokból álló listát mutatott a résztvevőknek. Minden szó egy másik szóval alkotott párt, és valamennyi pár ugyanannyiszor fordult elő. A listán egyetlen furcsaság volt: a sok, viszonylag rövid szó közt két eléggé hosszú is szerepelt. Ennek döntő jelentősége volt: a résztvevők utólag mindig túlbecsülték a két hosszú szó alkotta pár gyakoriságát. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a különleges, ritka dolgok mélyebb nyomot hagynak az emlékezetünkben, mint amekkora a valóságos szerepüknek megfelelne. Erre a megfigyelésre alapozott Hamilton és Gifford 1976-ban egy kísérletet, amely nagyvonalakban már valós élethelyzetet próbált modellezni. A kísérletben részt vevő személyeknek a kutatók megmutattak egy magatartásformákat leíró listát. Közölték, hogy e magatartásformák két csoport tagjaira vonatkoznak. Az A csoportba kétszer annyi ember tartozik, mint a B- be, s a listán kétszer annyi megállapítást találnak az A-ról, mint a B-ről. A kutatók úgy állították össze a listát, hogy azon mindkét csoportról jóval több pozitív megállapítás szerepelt, mint negatív, s az egyes csoportokra vonatkozó megállapítások között a pozitív és a negatív állítások aránya egyenlő volt. A Chapman-féle kísérlet alapján nem nehéz megjósolni az egyébként eléggé meghökkentő eredményt: a résztvevők azokra a megállapításokra emlékeztek a legjobban, amelyekben a kisebbségi csoport neve (B) egy negatív magatartás- formával együtt fordult elő. A két ritka elem együttes megjelenése javította az emlékezési teljesítményt! Ily módon látszólagos, hamis összefüggés alakult ki a kisebbségi csoport és a negatív vonások között. Rajtakaptuk magunkat? Talán az emlékezet torzítása az előítéletek egyik forrása? ÉT Lux Elvira pszichológus szerint a szexualitás nem kezelhető tabuként Somogyi Tibor felvétele A nemi életben szintén nagyon eltérőek a férfiak és a nők igényei. Az emlékezés optikai csalódásai befolyásolhatják a véleményünket. Mozaik Apatej Egy új felfedezés szerint bizonyos emlősöknél a kispapákban is tejelválasztásra emlékeztető folyamat kezdődik szülés előtt. A furcsa felfedezést a wisconsini egyetem főemlősökkel foglalkozó kutatói tették. Kimutatták, hogy azoknak a hím oroszlánmajmocskáknak a vizeletében, amelyeknek a párja várandós volt, nagyjából két héttel a szülés várható időpontja előtt megemelkedett a prolaktin szintje. A kezdő kispapáknál, akik első utódjaikat várták, kevésbé, míg a tapasztalt apukák esetén jobban. (A prolaktin felelős a tejtermelés beindításáért, s a terhesség vége felé a nőstényekben folyamatosan emelkedik a szintje.) Egyelőre még homály fedi, hogy mi a biológiai haszna a prolaktintermelésnek az apák esetében. Ismeretes, hogy stresszhelyzetekben megemelkedik a prolaktinszint a főemlősök szervezetében, s ugyanakkor nő a kortizolszint is. Az utód érkezése előtt viszont nem emelkedik a kortizolszint, vagyis a prolaktin termelődése mégsem függ össze a stresszel. A valódi ok tehát még ismeretlen. Egy elképzelés szerint a megemelkedett hormonszintre talán azért van szükség, hogy az apák el tudják viselni maguk körül az utódjaikat. thl Nátha ellen nincs orvosság Egy ironikus megállapítás szerint: „A nátha egy hétig is eltarthat, ha nem teszünk ellene semmit, gondos ápolás és gyógyszerezés mellett viszont hét nap alatt gyógyul.” Ezt a mondást látszik megerősíteni az a felfedezés, hogy a náthát vírus okozza, amelynek támadásával szemben tehetetlenek vagyunk. Ugyanakkor a vírus kísérőjeként a megbetegedések 60 százalékában baktériumok is előfordulnak, főként a Haemophilus influenzae és a Streptococcus pneumoniae. Ezért sokan szednek antibiotikumokat a nátha ellen. Egy olasz vizsgálat eredménye szerint csak minden ötödik betegen segít a gyógyszer, s náluk is csak kevéssel rövidíti meg a betegség lefolyását. Ugyanakkor a sok antibiotikum kedvez a rezisz- tens (az antibiotikumokkal szemben ellenálló) baktériumtörzsek kifejlődésének, aminek az lehet a következménye, hogy ha súlyosabb betegségünk támad, az antibiotikumok hatástalanok maradnak. Ezért az orvosok szerint nátha ellen ne szedjünk antibiotikumot, mert az így is csak egy hétig tart. NS-thl
