Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
10 1997. november 26. Kópé László Gyula Az áruló varga Jártatok-e már a drégelyi várban? Igaz, nem vár az már, csak rom. Annak se valami nagyszerű. Úgy elrontotta az idő, hogy maholnap a helyét is keresni kell. Pedig valamikor de büszkén állt ott a hegytetőn, égi és földi háborúkkal dacolva! Csaknem fél évezred múlt el azóta. Csoda, hogy az a néhány kő is megmaradt annyi vész után. Amíg lehetett, becsülettel védte Szondi György a törökkel szemben. Az életét se kímélte. Ott vérzett el a sziklákon a rommá lőtt vár tövében. A zuhogó nyári zápor még ma is gyakran ki-kimos a földből egy-egy piros gránitdarabkát, amely az ottani öregek s a monda szerint a hős szívének megkövesedett vér- cseppje. Igaz, nem igaz? Nem kutattam én, amikor ott jártam, csak fölszedtem 1 belőlük néhányat, azóta is őrzöm becsülettel. Lent, a vár alatt, a hegy tövében egy lápos mocsár bűzölög. Varga-tó a neve. Ennek is van története. Csúnya történet, igaz, de okulni lehet belőle. A túlerővel talán megbirkózott volna Szondi és maroknyi hős csapata, ha árulás nem segíti a törököket. De bizony az oroszi vagy palánki varga - ma már nem lehet tudni, pontosan melyik - föltette magában, hogy félrehajítja a kaptafát meg a dikicset, azzal úgyse lehet sokat keresni, s valami olyasmit csinál, ami egyszeriben annyi pénzt hoz a házhoz, hogy csak győzze számolni. A törökök - gondolta - a harcok során teméntelen kincset szedtek össze, s a várat ostromló Ali pasa bizonyosan nem lenne szűkmarkú ahhoz, aki hozzásegítené harcosait, hogy kitűzzék a várra a lófarkas lobogót. A varga nem sokat töprengett, hanem ahogy este kigondolta, kora reggel már ment is a törökök táborába, hogy elmondja a pasának, mi módon foglalhatná el a várat. De bizony nem volt olyan könnyű a pasához jutni! A szemfüles őrök csakhamar elfogták, s vallatták, mi járatban van. Kémet gyanítottak benne. A varga azonban addig könyörgött, kérincsélt, hogy valami fontosat akar mondani a pasának, amíg el nem hitték neki. Hajnal volt, éppen hogy csak színesedni kezdett keleten az ég alja. A pasa még az igazak álmát aludta sátrában, tarka selyempárnákon. Vitték hát az alvezérekhez, mondja el azoknak, ha olyan fontos, amit mondani akar. De a vargát a titka felől nem lehetett szóra bírni. Minduntalan csak azt hajtogatta:- Senki másnak, csak magának a pasának árulhatom el, amit tudok. Jól fönt járt már a nap az égen, mikorra a pasa elé jutott. Ott aztán mézesmázos, édeskés szavakkal, nagy hajlongások közepette elbeszélte, hogy az ő apja kőműves volt, és az építette a vár egyik részét. Erős az a vár, hiába is löveti a pasa, talán soha nem omlik le, de az apjától hallotta, hogy van egy gyönge fala is a várnak, s aki pontosan tudja, melyik az, néhány ágyúgolyóval ledöntheti. Nagyon sok volt már a törökök vesztesége, és szerettek volna továbbmenni Eger ellen, hát kapott a szón a pasa. Tudakolni kezdte a vargától, vajon nem ismeri-e azt a gyönge falrészt? Csak erre várt a varga.- Ha hazudsz, a fejedet vétetem - mondta a pasa a vargának, amikor az számító ravaszsággal hétrét görnyedve mindent elbeszélt, amit csak tudott a várról. - De ha igazat szóltál, annyi aranyat kapsz, amennyi a bőrödbe fér. Örült a varga a pasa beszédének, mert úgy értette, hogy majd számlálatlanul öntik elébe az aranyakat, s már azt számolgatta, mi mindent vesz ő azon a rengeteg pénzen, amit a pasától kap. A varga percet se várt, megmutatta, hol a leggyöngébb a vár, s mint aki jól végezte dolgát, leült őrei közé. A pasa meg azonnal kiadta a parancsot, hogy a török csapatok valamennyi ágyúját a megjelölt pontra irányítsák. Néhány óra múlva a fal valóban ledőlt, megnyílt az út be a várba. Amikor a pasának meghozták a győzelmi hírt, s hogy Szondi, a hős kapitány és a magyar védők mind egy szálig elestek, maga elé rendelte a vargát.- Igazat beszéltél, varga. Amit ígértem, megadom. Annyi aranyat kapsz, amennyi a bőrödbe fér - mondta s kiadta a parancsot, hogy nyúzzák meg. Méghozzá elevenen, mert az áruló nem érdemel irgalmat. Kapálódzott, üvöltözött a varga, de mi haszna?- Meg kell, hogy nyúzassalak - mondta neki a pasa különben hogyan tudnám meg pontosan, mennyi arany fér a bőrödbe. Még be találnálak csapni. Azt pedig nem akarom. Ki is tömték szépen a vargát arannyal. Csizmadia bácsi szerint - akitől egy nyári este a történetet hallottam, s aki versbe is szedte Drégely vár ostromát - Ali pasa így rendelkezett: „Aki, mint e kapzsi varga, Honfitársát is eladja, Annak átkos tetemét Lég, föld vadja tépje szét.” Tele volt a varga bőre arannyal, de hasznát nem vette. A pasa parancsára a várhegyről lehajították a völgybe, és otthagyták temetetlen. Ahová esett, lápos mocsár keletkezett. A nép ma is Varga-tónak hívja azt a helyet. Sara, mint mondják, feneketlen, és utálatos bűz száll fel belőle. El is kerüli mindenki s még ma, évszázadok múltán is megvetéssel beszélnek az áruló vargáról, aki akár oroszi volt, akár palánki, mindenképpen gyalázatot hozott magára. Gondolkodom, tehát Kell a kutyának! Ennek a kettőnek bizony nagyon kell a csont. Meg is verekszenek érte. És mi a dolog vége? Hamar megtudhatod, ha a képeket úgy rakod sorba, hogy a hat ábrából rajzos történet kerekedjen. Ha ebben a sorrendben összeolvasod a rajzokon látható betűket, kiderül a csont eredeti tulajdonosának a neve. Nyertesek A 44. és a 45. számban közölt fejtörők sikeres megfejtői közül ötöt sorsoltunk ki. íme a szerencsés nyertesek névsora: Varga Gabriella, Rimaszombat; Tóth Borbála és Lajos, Ipolypásztó; Papp Tünde, Taksony; Matyi Ildikó, Királyhelmec; Kiss Béla, Nemesócsa. Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Télen lepi az ágakat. 7. Oszkár becézve. 8. Vigyáz valamire. 9. Láz mássalhangzói. 10. Leveszöldség. 11. Antal becézve. 12. L. N. 13. Ad, népiesen. 14. Gyakorlat rövidítve. 16. Egyik nagyszülő. Függőleges: 1. Fiúnév. 2. Ide járunk úszni (ék. hiba). 3. Azonos betűk. 4. Szervezetünkben több helyen is található, csomószerű képződmény. 5. Tömegesen terjesztett irat (ék.hiba). 6. Lánynév. 15. Y. A. A keresztrejtvényből csak a vízszintes 1., 16. és a függőleges 1., 6. megfejtést írjátok meg. A mosoly szépít A híres oroszlánszelídí- tőhöz fotós érkezik, hogy fényképeket készítsen róla állatai társaságában.- Csak nyugodtan jöjjön be a ketrecbe - biztatja az idomár a húzódozó fényképészt. - Szelíd jószágok ezek, cuclisüveggel neveltem fel őket!- Az engem nem nyugtat meg - mondja a fotós. - Engem is cuclisüveggel neveltek fel, mégis megeszem a hagymás rostélyost! ♦ ♦ ♦ A gyáva kisegér meg a bátor kisegér sétálnak az utcán. Egyszer csak a gyáva kisegér elkapja a barátja karját.-Juj, odanézz! Ott jön egy nagy fekete macska! - Ügyan már! - feleli a bátor kisegér. - Csak nem vagy babonás? Kovács Éva illusztrációi Gyüre Lajos November Fúj, tutul a szél, száz ördögszekér fut, forog a réten, elmúlt a nyár, elmúlt, jaj, de réges-régen. Most hízik a sár, csak a ködre vár, november a vendég, irulnak-pirulnak a búbos kemencék. Subában a csősz szárnyékban időz, pityereg a cinke, lenne még nyár újra, icinke-picinke. Surran az egér, szemet keresgél, ám üres a határ, bús árván téblábol a kukoricaszár.
