Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-26 / 48. szám

2 1997. november 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Meghazudtolt program Fekete Marian _________ Ny olc éwel ezelőtt, novem­ber 25-én fogalmazta meg a Nyilvánosság az Erőszak El­len a szlovák főiskolásokkal tizenkét pontos programnyi­latkozatát. Ennek tizedik pontjában olvashatjuk a kö­vetelményt: az országban élő nemzetiségek jogait és helyzetét törvénnyel kell szabályozni a teljes egyenjo­gúság elve alapján. Nyolc év­vel a tizenkét pont kihirdeté­se után megállapíthatjuk, papíron talán még kevesebb jogunk van, mint volt 89-ig. Eltörölték a nemzetiségek jogállásáról szóló 1968. évi alkotmánytörvényt, az új al­kotmányban pedig már csak két cikk foglalkozik a kisebb­ségijogokkal. Ahogy 1989 előtt nem született végrehaj­tási törvény a nemzetiségek­ről szóló alkotmánytörvény­hez, a szlovák alkotmány ál­tal „szavatolt” jogainkkal ma sem élhetünk végrehajtási törvény hiányában. Az el­múlt nyolc évben alkotott törvények inkább korlátoz­ták, illetve megvonták a ko­rábbi kisebbségi jogainkat. Ritka kivételt képez az úgy­nevezett táblatörvény és az anyakönyvi törvény, amely lehetővé tette „a nem szlo­vák nemzetiségű női sze­mély vezetéknevének” ová- zás nélküli bejegyzését. A szlovák törvényhozás olyan jogokat is megvont tőlünk, amelynek csupán szimboli­kus jelentőségük volt (példá­ul a parlamenti képviselők anyanyelven történő szólalá- sánakjogát). Meciarék en­nek ellenére szüntelenül a magyar kisebbség „túljoga- iról” szónokolnak. A primití­ven hazug propaganda itt­hon eredményes. Az állami közvéleménykutató intézet felmérése az 1989 utáni po­zitív változásokat értékelve első helyre az emberi jogok megtartását, a harmadik helyre a nemzeti kisebbsé­gek jogainak védelmét he­lyezte. Hol marad a tényle­ges és teljes egyenjogúság, az ilyen elvek alapján meg­fogalmazott kisebbségi tör­vény? Egyáltalán, a szlovák társadalom el tudna-e fogad­ni egy ilyen törvényt? Vendégkommentár Súlyemelők csődje Barak László __________ A szlovák kormányfő saját bevallása szerint azért kezel­teti magát az elvtársai által privatizált pöstyéni gyógy­fürdőben, mert gerincporc- sérülést szenvedett súlyeme­lés közben. Ha ebből a tény­ből valamely általa intenzí­ven utált „ellenzéki” újságíró azt a következtetést vonná le, hogy rég sejthető a baj az ő fenséges gerincével, az nyilvánvalóan nem számíta­na szenzációszámba menő megállapításnak. Civilizált viszonyok közt az sem lenne ildomos, hogy valaki nyilvá­nosan kétségbe vonja Meciar képességeit, hogy százkilós súlyzóval szokott szakító­gyakorlatokat végezni. Civi­lizált viszonyok közepette nem jellemző az sem, hogy helyenként füllentésen kap­ják a kormányfőt. Szlovákiá­ban más a helyzet. Itt hazu- dozni szoktak a politika pro­minensei. Aztán, ha előbb utolérik őket, mint a sánta kutyát, támadásba, vádasko­dásba mennek át. Hogy hő­sünk, a demokrata vénasz- szonyok liblingje, a „vasem­ber” kiket akar itt-ott fölpo­fozni, az köztudott. Persze, hogy az újságírókat. Hűsé­ges csatlósainak ugyancsak van efféle „pofozógépük”. Itt van például Gasparovic, aki parlamenti elnök. Ő most hi­vatalból legújabban Habs­burg Ottót áprehendálja. Szerinte kizárólag Habsburg Ottó miatt fogadott el leg­utóbb az Európa Parlament külügyi bizottsága Szlováki­át elmarasztaló határozatot. Nem tudni, hogy Gasparovic szokott-e súlyt emelni. Tény viszont, hogy az általa is di­rigált kormánykoalíciós par­lamenti képviselőkkel együtt valószínűleg politikai sérvet kapott a „súlyos” Európai Uniótól. Nem állták ki a „szakítópróbát” ugyanis. Mérlegelhetnék ők is a sza­natóriumi kezelés lehetősé­gét. A szerző költő, a Nap kiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A szomszédainktól leszakadva... Jó nekünk mások NATO-tagsága? Gaál László _____________ No vember 16-án a Magyar Köz­társaság választópolgárainak csaknem a fele vette a fáradsá­got, hogy részt ve­gyen a NATO-tag- ságról kiírt népsza­vazáson, amelyen 85 százalékuk igen­nel szavazott. Ez­után Magyarország számára már szinte biztosan szabad az út az Északatlanti Szövetségbe, míg Szlovákiának való­színűleg meg kell várnia a csatlakozás második, vagy ki tudja hánya­dik fordulóját. A véletlen úgy hozta, hogy a volt amerikai el­nökjelölt, Bob Dole szenátor a népszavazást követő napokban tett látogatást Magyarorszá­gon, ami vélhetőleg az ameri­kai kongresszus eddig ódzkodó szenátorait is pozi­tív irányban befo­lyásolja majd a NA- TO-bővítés kérdé­sében. Hogyan vé­lekednek Magyar- ország és a többi szomszéd NATO- tagságáról a leendő szlovákiai politiku­sok, a pártok ifjúsá­gi szervezeteinek a képviselői? Nem lé­nyegtelen, hogyan látják ezt a kérdést éppen a fia­talok, akik részt vesznek majd a jövő formálásában. O Számunkra is pozitív lépés © Nekünk nincs rá szükségünk Tudja, szomszéd, egyet szeretnék még az életben elérni: legalább egyszer szél ellen pisálni. Rajz: MS-Rencín Peter Muransky, a Szlovákia Kereszténydemokrata Ifjúsága alelnöke: Örülünk, hogy szomszéda­ink bejutnak a NATO-ba. A szomszédok sikere annak is kö­szönhető, hogy ott olyan pártok kerültek kormányra, amelyek­nek fontos külföldi partnereik vannak, például az Európai Ke­reszténydemokraták, vagy a Szo­cialista Intemacionálé. Nálunk sem a DSZM-nek, sem a Szlovák Nemzeti Pártnak nincsenek ha­sonló partnerei, és ez is hozzájá­rul, hogy Szlovákia képtelen be­jutni a NATO-ba, vagy az Euró­pai Unióba. Az egyedüli megol­dást a jövő évi választásokban, a Szlovák Demokratikus Koalíció győzelmében látom. S ehhez hozzátartozik a magyar kisebb­ség integrációja, a Magyar Koalí­cióval való együttműködés és a MK részvétele a kormányzásban. Jó példa a romániai megoldás, aminek eredményeképpen Ro­mánia helyzete nagyot javult a nemzetközi szervezetek általi megítélésben. Ludovít Tóth, a Polgári Demok­ratikus Ifjúság elnöke: a A magyar kormány egysze- ” rűen ügyesebb volt, szám­talan lépéssel bizonyította belé­pési szándékának komolyságát. Ellentétben a szlovák kor­mánnyal, amelynek két tagpárt­ja kimondottan NATO-ellenes, ennek ellenére olyan miniszteri posztot töltenek, be amelyik ép­pen a NATO-csatlakozásért len­ne felelős. Arra gondolok, hogy mákra. A magyar és a szlovák ifjúsági szervezetek eddig is megtalálták a megfelelő hangot a párbeszédre. a védelmi miniszteri székben annak a Szlovák Nemzeti Párt­nak az embere ül, amely a NA- TO-t Amerika manipulációs esz­közének tartja. Reméljük, hogy a következő választásokon olyan kormány kerül hatalom­ra, amely nemcsak látszatra, hanem őszintén deklarálja majd, hogy igenis csatlakozni akarunk a NATO-hoz. Martin Kugla, a Szlovákiai Szo­ciáldemokrata Ifjúság elnöke: O Véleményem szerint az euroatlanti biztonsági és gazdasági szervezetekben való tagság a legjobb garancia a nemzetiségek nyugodt életére. Meggyőződésem, hogy ha Szlo­vákia bejut a NATO-ba és az EU-ba, a nemzetiségi problé­mák is megszűnnek. A határok nélküli Európa az, ami megol­dást jelenthet ezekre a problé­Jarábik Balázs, a Magyar Pol­gári Párt ifjúsági szekciójának elnöke: _ Szerintem a magyarorszá- V gi népszavazás eredmé­nye a minimum, amit el lehe­tett várni. Habár a parlamenti huzavonák elég sokat ártottak, véleményem szerint legalább húsz százalékkal csökkentették a részvételt. A negyvenkilenc százalék helyett hatvankilenc- hetven százalékos részvételi arány is várható volt. Engem a nyolcvanöt százalékos IGEN szavazat sem lepett meg, hi­szen minden jelentős magyar politikai párt kiállt a NATO-ba való integrálódás mellett, a fennmaradt tizenöt százalék in­kább a néhány kisebb szélsősé­ges párt győzelmének könyvel­hető el. Szerintem a magyarok még mindig nem felejtették el ötvenhatot, és a szovjet hadse­regtől való fenyegetettség is közrejátszott abban, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Peter Stach, a Szlovákiai Ke­reszténydemokrata Ifjúság el­nöke: A Nagy hiba, hogy Szlovákia v elszalasztottá ezt a lehető­séget. A NATO nemcsak kato­nai tömb, ahogy azt sokan téve­sen gondolják, hanem politikai szervezet is, ami biztonságot nyújtana a külföldi befektetők­nek. Ha munkahelyeket aka­runk teremteni, csatlakoznunk kell a nemzetközi szervezetek­hez. Meggyőződésem, hogy ha Szlovákia és Magyarország ugyanannak a szervezetnek a tagjai lesznek, az a jelenlegi kormány által okozott feszült­ségek feloldására is sokkal jobb lehetőségeket teremt. Olvasói levél Talán ők sem értenek hozzá? A Vasárnap 45. számában olvas­tam Egy szomorú nagymama és kisunoka aláírással panaszt a szegényes helyzetükről és a szo­ciális hivatalok nemtörődömsé­géről. Megértem a helyzetüket, mert én is ebben a cipőben járok, és engem is a hivatalok és hivatal­nokok hozzá nem értése és nemtörődömsége juttatott ide. Az én panaszom a következő: A fiam július elsején fejezte be egyéves katonai szolgáltát és másnap ment jelentkezni a munkahivatalba. Katonaság előtt Csehországban dolgozott 11 hónapot, majd hazahívták katonai szolgálatra. A céggel megszüntette a munkaviszo­nyát. Tehát júliustól nyilvántar­tásba került a munkanélküli hi­vatalban és mondták, hogy a se­gélyt szeptemberben kapja meg, visszamenőleg. Tehát vártunk szeptemberig. Gondolom, min­denki egyetért azzal, pláne, aki­nek katona fia van, hogy meny­nyit változik egy év alatt a fiuk, mármint külsőre. Az enyém is megemberesedett, ami azzal járt, hogy kinőtte a ruháit, cipőit és utánpótlás kell. Ez a mai áraknál bizony nem kevés pénz, pláne olyan helyen, ahol csak egy kereső van és több éhes száj. Szóval vártuk a szeptem­bert nagyon. Szeptemberben pénz helyett jött egy értesítés, hogy nem kaphat munkanélkü­lit, mert Csehország 12 ledolgo­zott hónap után ismeri el a munkanélküli segélyt, és mivel a fiam 11 hónapot dolgozott csak le, a katonaságot pedig nem náluk, hanem Szlovákiá­ban töltötte le, így a munkavi­szonyát nem számítják be, va­gyis nem jogosul a munkanélkü li segélyre. A szociális osztályra ment jelentkezni, de ők vissza­menőleg nem térítik meg a két hónapot, csak szeptembertől fogja kapni a segélyt. Már no­vembert írunk és a fiam még pénzt nem kapott. Tehát elve­szett két hónap, amit senki nem ismer el, holott azok a hozzá nem értő emberek hibájából tör­tént, akiknek azért kellene ülni az íróasztal másik felén, hogy értünk dolgozzanak, tegyenek és nem fordítva, mert szerintem az ipolysági munkanélküli hiva­talban sem esne le az illetékesek fejéről a korona, ha tanácsot ad­nának olyannak, aki nem jártas az ilyen ügyekben, hogy ne vesszenek el a hónapok és a pénzek az ügyfeleiknek. De úgy látszik, nem érdekük, vagy talán ők sem értenek hozzá? Egy ipolysági olvasó

Next

/
Oldalképek
Tartalom