Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-26 / 48. szám
2 1997. november 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Meghazudtolt program Fekete Marian _________ Ny olc éwel ezelőtt, november 25-én fogalmazta meg a Nyilvánosság az Erőszak Ellen a szlovák főiskolásokkal tizenkét pontos programnyilatkozatát. Ennek tizedik pontjában olvashatjuk a követelményt: az országban élő nemzetiségek jogait és helyzetét törvénnyel kell szabályozni a teljes egyenjogúság elve alapján. Nyolc évvel a tizenkét pont kihirdetése után megállapíthatjuk, papíron talán még kevesebb jogunk van, mint volt 89-ig. Eltörölték a nemzetiségek jogállásáról szóló 1968. évi alkotmánytörvényt, az új alkotmányban pedig már csak két cikk foglalkozik a kisebbségijogokkal. Ahogy 1989 előtt nem született végrehajtási törvény a nemzetiségekről szóló alkotmánytörvényhez, a szlovák alkotmány által „szavatolt” jogainkkal ma sem élhetünk végrehajtási törvény hiányában. Az elmúlt nyolc évben alkotott törvények inkább korlátozták, illetve megvonták a korábbi kisebbségi jogainkat. Ritka kivételt képez az úgynevezett táblatörvény és az anyakönyvi törvény, amely lehetővé tette „a nem szlovák nemzetiségű női személy vezetéknevének” ová- zás nélküli bejegyzését. A szlovák törvényhozás olyan jogokat is megvont tőlünk, amelynek csupán szimbolikus jelentőségük volt (például a parlamenti képviselők anyanyelven történő szólalá- sánakjogát). Meciarék ennek ellenére szüntelenül a magyar kisebbség „túljoga- iról” szónokolnak. A primitíven hazug propaganda itthon eredményes. Az állami közvéleménykutató intézet felmérése az 1989 utáni pozitív változásokat értékelve első helyre az emberi jogok megtartását, a harmadik helyre a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét helyezte. Hol marad a tényleges és teljes egyenjogúság, az ilyen elvek alapján megfogalmazott kisebbségi törvény? Egyáltalán, a szlovák társadalom el tudna-e fogadni egy ilyen törvényt? Vendégkommentár Súlyemelők csődje Barak László __________ A szlovák kormányfő saját bevallása szerint azért kezelteti magát az elvtársai által privatizált pöstyéni gyógyfürdőben, mert gerincporc- sérülést szenvedett súlyemelés közben. Ha ebből a tényből valamely általa intenzíven utált „ellenzéki” újságíró azt a következtetést vonná le, hogy rég sejthető a baj az ő fenséges gerincével, az nyilvánvalóan nem számítana szenzációszámba menő megállapításnak. Civilizált viszonyok közt az sem lenne ildomos, hogy valaki nyilvánosan kétségbe vonja Meciar képességeit, hogy százkilós súlyzóval szokott szakítógyakorlatokat végezni. Civilizált viszonyok közepette nem jellemző az sem, hogy helyenként füllentésen kapják a kormányfőt. Szlovákiában más a helyzet. Itt hazu- dozni szoktak a politika prominensei. Aztán, ha előbb utolérik őket, mint a sánta kutyát, támadásba, vádaskodásba mennek át. Hogy hősünk, a demokrata vénasz- szonyok liblingje, a „vasember” kiket akar itt-ott fölpofozni, az köztudott. Persze, hogy az újságírókat. Hűséges csatlósainak ugyancsak van efféle „pofozógépük”. Itt van például Gasparovic, aki parlamenti elnök. Ő most hivatalból legújabban Habsburg Ottót áprehendálja. Szerinte kizárólag Habsburg Ottó miatt fogadott el legutóbb az Európa Parlament külügyi bizottsága Szlovákiát elmarasztaló határozatot. Nem tudni, hogy Gasparovic szokott-e súlyt emelni. Tény viszont, hogy az általa is dirigált kormánykoalíciós parlamenti képviselőkkel együtt valószínűleg politikai sérvet kapott a „súlyos” Európai Uniótól. Nem állták ki a „szakítópróbát” ugyanis. Mérlegelhetnék ők is a szanatóriumi kezelés lehetőségét. A szerző költő, a Nap kiadó igazgatója Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László (52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A szomszédainktól leszakadva... Jó nekünk mások NATO-tagsága? Gaál László _____________ No vember 16-án a Magyar Köztársaság választópolgárainak csaknem a fele vette a fáradságot, hogy részt vegyen a NATO-tag- ságról kiírt népszavazáson, amelyen 85 százalékuk igennel szavazott. Ezután Magyarország számára már szinte biztosan szabad az út az Északatlanti Szövetségbe, míg Szlovákiának valószínűleg meg kell várnia a csatlakozás második, vagy ki tudja hányadik fordulóját. A véletlen úgy hozta, hogy a volt amerikai elnökjelölt, Bob Dole szenátor a népszavazást követő napokban tett látogatást Magyarországon, ami vélhetőleg az amerikai kongresszus eddig ódzkodó szenátorait is pozitív irányban befolyásolja majd a NA- TO-bővítés kérdésében. Hogyan vélekednek Magyar- ország és a többi szomszéd NATO- tagságáról a leendő szlovákiai politikusok, a pártok ifjúsági szervezeteinek a képviselői? Nem lényegtelen, hogyan látják ezt a kérdést éppen a fiatalok, akik részt vesznek majd a jövő formálásában. O Számunkra is pozitív lépés © Nekünk nincs rá szükségünk Tudja, szomszéd, egyet szeretnék még az életben elérni: legalább egyszer szél ellen pisálni. Rajz: MS-Rencín Peter Muransky, a Szlovákia Kereszténydemokrata Ifjúsága alelnöke: Örülünk, hogy szomszédaink bejutnak a NATO-ba. A szomszédok sikere annak is köszönhető, hogy ott olyan pártok kerültek kormányra, amelyeknek fontos külföldi partnereik vannak, például az Európai Kereszténydemokraták, vagy a Szocialista Intemacionálé. Nálunk sem a DSZM-nek, sem a Szlovák Nemzeti Pártnak nincsenek hasonló partnerei, és ez is hozzájárul, hogy Szlovákia képtelen bejutni a NATO-ba, vagy az Európai Unióba. Az egyedüli megoldást a jövő évi választásokban, a Szlovák Demokratikus Koalíció győzelmében látom. S ehhez hozzátartozik a magyar kisebbség integrációja, a Magyar Koalícióval való együttműködés és a MK részvétele a kormányzásban. Jó példa a romániai megoldás, aminek eredményeképpen Románia helyzete nagyot javult a nemzetközi szervezetek általi megítélésben. Ludovít Tóth, a Polgári Demokratikus Ifjúság elnöke: a A magyar kormány egysze- ” rűen ügyesebb volt, számtalan lépéssel bizonyította belépési szándékának komolyságát. Ellentétben a szlovák kormánnyal, amelynek két tagpártja kimondottan NATO-ellenes, ennek ellenére olyan miniszteri posztot töltenek, be amelyik éppen a NATO-csatlakozásért lenne felelős. Arra gondolok, hogy mákra. A magyar és a szlovák ifjúsági szervezetek eddig is megtalálták a megfelelő hangot a párbeszédre. a védelmi miniszteri székben annak a Szlovák Nemzeti Pártnak az embere ül, amely a NA- TO-t Amerika manipulációs eszközének tartja. Reméljük, hogy a következő választásokon olyan kormány kerül hatalomra, amely nemcsak látszatra, hanem őszintén deklarálja majd, hogy igenis csatlakozni akarunk a NATO-hoz. Martin Kugla, a Szlovákiai Szociáldemokrata Ifjúság elnöke: O Véleményem szerint az euroatlanti biztonsági és gazdasági szervezetekben való tagság a legjobb garancia a nemzetiségek nyugodt életére. Meggyőződésem, hogy ha Szlovákia bejut a NATO-ba és az EU-ba, a nemzetiségi problémák is megszűnnek. A határok nélküli Európa az, ami megoldást jelenthet ezekre a probléJarábik Balázs, a Magyar Polgári Párt ifjúsági szekciójának elnöke: _ Szerintem a magyarorszá- V gi népszavazás eredménye a minimum, amit el lehetett várni. Habár a parlamenti huzavonák elég sokat ártottak, véleményem szerint legalább húsz százalékkal csökkentették a részvételt. A negyvenkilenc százalék helyett hatvankilenc- hetven százalékos részvételi arány is várható volt. Engem a nyolcvanöt százalékos IGEN szavazat sem lepett meg, hiszen minden jelentős magyar politikai párt kiállt a NATO-ba való integrálódás mellett, a fennmaradt tizenöt százalék inkább a néhány kisebb szélsőséges párt győzelmének könyvelhető el. Szerintem a magyarok még mindig nem felejtették el ötvenhatot, és a szovjet hadseregtől való fenyegetettség is közrejátszott abban, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Peter Stach, a Szlovákiai Kereszténydemokrata Ifjúság elnöke: A Nagy hiba, hogy Szlovákia v elszalasztottá ezt a lehetőséget. A NATO nemcsak katonai tömb, ahogy azt sokan tévesen gondolják, hanem politikai szervezet is, ami biztonságot nyújtana a külföldi befektetőknek. Ha munkahelyeket akarunk teremteni, csatlakoznunk kell a nemzetközi szervezetekhez. Meggyőződésem, hogy ha Szlovákia és Magyarország ugyanannak a szervezetnek a tagjai lesznek, az a jelenlegi kormány által okozott feszültségek feloldására is sokkal jobb lehetőségeket teremt. Olvasói levél Talán ők sem értenek hozzá? A Vasárnap 45. számában olvastam Egy szomorú nagymama és kisunoka aláírással panaszt a szegényes helyzetükről és a szociális hivatalok nemtörődömségéről. Megértem a helyzetüket, mert én is ebben a cipőben járok, és engem is a hivatalok és hivatalnokok hozzá nem értése és nemtörődömsége juttatott ide. Az én panaszom a következő: A fiam július elsején fejezte be egyéves katonai szolgáltát és másnap ment jelentkezni a munkahivatalba. Katonaság előtt Csehországban dolgozott 11 hónapot, majd hazahívták katonai szolgálatra. A céggel megszüntette a munkaviszonyát. Tehát júliustól nyilvántartásba került a munkanélküli hivatalban és mondták, hogy a segélyt szeptemberben kapja meg, visszamenőleg. Tehát vártunk szeptemberig. Gondolom, mindenki egyetért azzal, pláne, akinek katona fia van, hogy menynyit változik egy év alatt a fiuk, mármint külsőre. Az enyém is megemberesedett, ami azzal járt, hogy kinőtte a ruháit, cipőit és utánpótlás kell. Ez a mai áraknál bizony nem kevés pénz, pláne olyan helyen, ahol csak egy kereső van és több éhes száj. Szóval vártuk a szeptembert nagyon. Szeptemberben pénz helyett jött egy értesítés, hogy nem kaphat munkanélkülit, mert Csehország 12 ledolgozott hónap után ismeri el a munkanélküli segélyt, és mivel a fiam 11 hónapot dolgozott csak le, a katonaságot pedig nem náluk, hanem Szlovákiában töltötte le, így a munkaviszonyát nem számítják be, vagyis nem jogosul a munkanélkü li segélyre. A szociális osztályra ment jelentkezni, de ők visszamenőleg nem térítik meg a két hónapot, csak szeptembertől fogja kapni a segélyt. Már novembert írunk és a fiam még pénzt nem kapott. Tehát elveszett két hónap, amit senki nem ismer el, holott azok a hozzá nem értő emberek hibájából történt, akiknek azért kellene ülni az íróasztal másik felén, hogy értünk dolgozzanak, tegyenek és nem fordítva, mert szerintem az ipolysági munkanélküli hivatalban sem esne le az illetékesek fejéről a korona, ha tanácsot adnának olyannak, aki nem jártas az ilyen ügyekben, hogy ne vesszenek el a hónapok és a pénzek az ügyfeleiknek. De úgy látszik, nem érdekük, vagy talán ők sem értenek hozzá? Egy ipolysági olvasó
