Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-19 / 47. szám

Sport 1997. november 19. A téli olimpiák hősei (1960, Squaw Valley): Divín Károly Mit csinál ma Ludvík Danék? Ajég volt az otthona Divin Károly ötvenévesen Eugen Vojtísek felvétele A magányos diszkoszvető Urban Klára Divín Károly volt a kötelező gya­korlatok királya. Olyan eleganci­ával siklott a jégen, annyira érez­te a zenét, mint senki más. S fe­lejthetetlen „holdját” ma sem tudja senki utánozni. Korcsolyá- zási stílusa konzervatív volt ugyan, de mesteri. Olyan volt ő, mint egy gép - pontos, de ezzel sohasem elégedett meg. Türel­mesen tanult, hogy még tökélete­sebb, pontosabb, magabiztosabb legyen. Ez volt csodálatos, sokak által irigyelt technikájának titka - senki nem tudott olyan pontos fi­gurákat rajzolni a jégre, mint ő, ráadásul nagyszerű volt a térér­zéke, lágy az elrugaszkodása, csodálatos a testtartása, termé­szetes az eleganciája. Mindez, persze, akkor nem volt Senki nem tudott olyan pontos figurá­kat rajzolni a jégre. ilyen egyszerűen természetes. Évek múltával, amikor fiatalsá­gának, sikereinek emlékét visz- szaidéztük, sok minden mulat­ságosnak tűnt, más viszont halá­losan komolynak. Mozdulatai­nak eleganciája egy fikarcnyit sem kopott, ma is olyan hűvös szeladonnak tűnik, mint régen. Szavai megfontoltak - akárcsak annak idején mozdulatai a jé­gen. Néhány kilóval ugyan töb­bet mutat a mérleg nyelve, egy­kor fekete haja őszesen csillog. De magyarul még nem felejtett el. Pedig hosszú-hosszú ideje felváltva Kanadában és Csehor­szágban él, ahol korcsolyázókat nevel. Nem kell egy élet tapasztalata, hogy az ember megtanulja, sem­Név: Divín Károly Született: 1936. február 22- én, Budapesten Sikerlistája: a Slovan Bratislava egykori műkor­csolyázója három olimpián vett részt, 1956-ban Cortinában ötödik, négy év­vel később Squaw Valley- ben második, újabb négy esztendő múltán Innsbruck­mi sincs ingyen. Azért gyerekfej­jel nem egészen természetes, ha a papa kora hajnalban fölráz va­lakit az ágyból. Édesapja, szak­máját tekintve gépész, maga is korcsolyázó volt egykor, így a fi­ából is azt akart faragni. Jobbat, híresebbet, mint ő maga volt. Ezért rengeteget kellett gürcöl­nie a napi edzéseken, annyi min­denről, ami kortársainak magá­tól értetődő volt, lemondania. Ehelyett szigorú életmód volt az osztályrésze, örökös küzdelem bán negyedik lett. Világbaj­noki érmek: 1962 ezüst, 1964 bronz. Európa-bajnoki dobogón: első (1958,1959), második (1957,1962), har­madik (1954,1955,1956, 1964). Tizenegyszeres or­szágos bajnok. Sportolói pályafutása után: edzősködés Csehországban, és Kanadában az egészségért, a sérülések ellen. Budapestről, ahol született, a család hamarosan Prágába köl­tözött, ott lépett először a jégre. Nem csoda, hogy kezdetben nem lelkesedett az édesapja ál­tal kiválasztott sportért. Barátai focizni, hokiznijártak, csapatos­tul, Karcsi egyedül rajzolta a pa­ragrafusokat a jégre. Szabad idejében titokban követte a srá­cokat, hiába tiltotta a papa, félt­vén a sérüléstől. Tizenegy éves korától a pozsonyi Téli Stadion lett az otthona, itt érett bajnok­ká. Kemény munkával. Napi há­rom edzés között iskola. Érettsé­gi után a pedagógiai főiskola magyar-orosz szakára iratkozik be - itt is a papa tanácsát követ­te. Azt tartotta, a nyelveknek mindig hasznát veheti. Ezért ta­nult magánúton még angolt, franciát és németet. Akik nem is­merték, kicsit flúgosnak tartot­ták, mert az utcán menet közben szavakat mormolt - több nyel­ven. De az is megesett, hogy megállt, s a hóna alól hőmérőt húzott elő... Rendszeresen mér­te testének hőmérsékletét, mert a jégen folyton meghűlt. De nem adta föl.... Még nem volt tizennyolc éves, amikor első bajnoki címét nyer­te. Aztán még tizet-ráadásként. S időközben még értékesebb ér­meket. Egy esztendőre rá bronz­érmes lett az Eb-n, két évvel ké­sőbb már az olimpiára készülő­dött. Cortina d’Ampezzo előtt újra Prágába költözött a szülei­vel, hogy jobb körülmények kö­zött edzhessen. De a hajnali fel­kelést ott sem kerülhette el. Jobban kedvelte a kűrt, mint a kötelezőket. Apja tudatában an­nak, hogy merre tart a sportág, ájulásig kínozta az iskolagya­korlatokkal. Érezte, hogy fia nem showman, nem is ugrócso­da. A tripla rittbergert mégis megtanulta, Európában első­ként. Amikor a bécsi Eb-n mégis második lett, édesapja azzal fo­gadta: „Látod, Karcsi, ha a köte­leződ jobb, bajnok lettél volna.” Ismerte apját. Tudta, ez még több munkát jelent. Kitartást, precizitást. Ekkor már újra Po­zsonyban készült. S Divín papá­nak igaza lett. Fia Európa-baj- nokká érett, egy évre rá megvéd­te címét Davosban. De legjob­ban az olimpiai dobogóra vá­gyott. Squaw Valley előtt filme­zés közben csúnyán megsérült, az olimpiai repülőjegyért együtt Még nem volt tizennyolc éves, amikor első bajnoki címét nyerte. harcolt az orvosokkal. Dávid Jenkins és Donald Jackson vol­tak a legnagyobb riválisai, rá­adásul a játékok az ellenfelek hazájában zajlottak. Jackson mégis meghívta, eddzenek együtt. Az amerikai versenyző trénere sportszerűen beismerte, hogy Divín jobb a kötelezőkben, de aztán már nyílt a harc. így is lett. A Sziklás-hegység istenei megsegítették, a sérülés ellené­re ezüstérmet nyert. Úgy, ahogy Jackson odasúgta. De ezt csak akkor hitte el, amikor a szerve­zők az eredményhirdetésre ké­szülődve, odaállították a sorba. J. Mészáros Károly _______ Január ban töltötte be a hatva- nat Ludvík Danék legendás hí­rű cseh(szlovák) diszkoszve­tő, aki versenyzői pályafutása során mindent elért, amit csak kívánt. Kétszer világcsúcsot javított (Tumovban és Soko- lovban), Helsinkiben (1971) kontinenselső lett és Mün­chenben (1972) a legértéke­sebb érmet, az olimpiai ara­nyat is megszerezte. A bajor fővárosban utolsó kísérletére 64,40 méterre dobta a disz­koszt, s ezzel túlszárnyalta va­lamennyi ellenfelét. Előtte Tokióban (1964) ezüst-, Me­xikóvárosban (1968) bronz­medált akasztottak a nyaká­ba. Legutóbbi pozsonyi láto­gatása során nyilatkozott a Vasárnap olvasóinak. Pillanatnyilag a Cseh Atléti­kai Szövetség alelnöke. Csak a beosztásából eredő felada­tokkal foglalkozik, vagy más köze is van egykori siker­sportágához? Amit a szövetségben végzek, az mind önkéntes alapon tör­ténik. Ugyanakkor a prágai Olymp egyesület menedzsere vagyok. Elszaladtak az évek: január hatodika óta nyugdíjba vonultam, s így most már ma­radéktalanul életem legszebb sportágának, az atlétikának szentelhetem mindennapjai­mat. De imádom a többi spor­tot is, ezentúl már azokra is marad egy csomó időm. Mennyire maradt hű a disz­koszvetéshez? Magától értetődően az egész atlétikát szemmel tartom. Per­sze csodálatos érzés kimenni egy olyan versenyre, ahol erős mezőny gyűlik össze éppen a diszkoszvetésben. Olyankor alig várom, hogy a versenyzők a dobókörbe álljanak... Megvannak még az olimpiai érmei? Nem ajándékozta el őket? A tulajdonomban maradtak. De hogy mi lesz velük a jövő­ben, azt még én sem tudom. Valószínűleg a sportmúzeum­ban kötnek ki. Családi körben időnként fel­elevenítik egykori dicső ver­senyzői éveit? Nincs kivel. Feleségem már ti­zenegy éve meghalt. Huszon­egy éves fiammal élek egy háztartásban, ő azonban je­lenleg külföldön dolgozik, így magamra maradtam. Legfel­jebb egyedül emlékezhetek a múltra. Diszkoszvetői érájának egyik követője a Csallóközből szár­mazó Bugár Imre volt, aki ép­pen tavaly vonult vissza. Tart­ja vele a kapcsolatot? Természetesen. Minden hó­nap első keddjén sörözni jár a sportolók társasága. Csak az mulaszthat, aki Prágán kívül tartózkodik. Ott gyakran ta­lálkozunk. Azonkívül mind­ketten tagjai vagyunk az olim­pikonok klubja végrehajtó bi­zottságának, ami szintén sok­szor összehoz bennünket. Né­ha együtt járunk élménybe­számolókra, néha felhívjuk egymást. Imre lánya egyre na­gyobb, karácsonykor lesz két­éves. Ludvík Danék napjainkban M. Nagy László felvétele Mikor járt utoljára nálunk? Atlétikai versenyen júniusban voltam. Gyakrabban felbuk­kanok Nyitrán, az ottani do­bóviadalon. Bízom abban, hogy a jövő évi pozsonyi Grand Prix-versenyen is újra itt lehetek. Pozsonyi versenyzői élmé­nyei? Mindegyik emlékezetes ma­radt. Egyeden nagydobásom volt: hetvenkettőben a mün­cheni olimpia előtt hatvan­nyolc méternél messzebb ért földet a diszkoszom, de kicsit beléptem. Azt sajnálom. Szá­mos barátom van Szlovákia fővárosában. Ritkábban talál­kozom velük, mint korábban, de annál jobban örülünk, ha újra összehoz bennünket a sors. Kiő? ------------------­Spo rtolóktól hallottuk Kucera: „Amilyen az ellenfél...” Karol Kucera pillanatnyilag a férfi tenisz-világranglista hu- szonvalahányadik helyén áll. Túl van már az ingadozó telje­sítmények időszakán? „Előző edzőm, Zedník úr mondta ta­lálóan: ha bármelyik tenisze­zőt figyelmesen szemléli a pá­lyán, könnyen észrevehető, milyen a természete. Én ugyanis alkalmazkodó típus vagyok, s ez a teniszjátékom­ban is megmutatkozik. Ha job­bak ellen játszom, teljesítmé­nyem emelkedik, gyengébb ri­válisokkal szemben viszont csökken. Ezért akarok állandó­an a legjobbakkal találkozni, miközben igyekszem felszá­molni kimondottan hátrányos emberi tulajdonságomat, a gyengébbekhez való alkalmaz­kodást. Elég sok mérkőzést le­játszottam már jó formában, s bízom benne, hogy a két-há- rom évvel ezelőtti időszak már nem tér vissza.” Indurain pihen Januárban hirtelen visszavo­nult Miguel Indurain, az utób­bi évtized legkiemelkedőbb sportolóinak egyike, a Tour de Francé ötszörös győztese. Va­jon mivel telnek a napjai a kö­zelmúlt kiváló kerékpározójá­nak? „Semmittevéssel. A sok nehéz esztendő után egyszerű­en pihenek. Nem múlik lassan az idő, gyorsan megszoktam az új helyzetet. Rengeteget utazom, emberek sokaságával találkozom, azzal foglalko­zom, amire a múltban nem ju­tott időm. Számos meghívást kapok különböző találkozók­ra, eseményekre, és lehetősé­geimhez mérten igyekszem részt venni rajtuk.” Czakó: „Nem szok­tam taktikázni” Czakó Krisztina a magyar sport egyedüli érmes remény­sége a közelgő naganói olimpi­án. Vajon a tizenkilenc eszten­dős műkorcsolyázónő Japán­ban milyen eredményt vár ön­magától? „Nem tudhatom, hi­szen a mezőny még nincs együtt. Világszerte folynak az ötkarikás selejtezők. Egyéb­ként nem szeretek tippelgetni. Az biztos, jelenleg jobban ál­lok, mint tavaly ilyenkor. Naganói forma? A formaidőzí­téssel az edzőim foglalkoznak. Én minden versenyen a legtöb­bet akarom kihozni magam­ból. Nem szoktam taktikázni. Nekem nincs olyan, hogy itt kevesebbet nyújtok, másutt pedig jobban korcsolyázom.” Patrik Bergernek fodrásznő a felesége Patrik Berger, az FC Liver­pool cseh idegenlégiós lab­Patrik Berger csemetéjével darúgója elmesélte, hogyan ismerte meg a feleségét: „Még a Sláviában rúgtam a bőrt, amikor az egyik klubra­jongó hívta fel rá a figyelme­met. A felesége ugyanis a prágai Royal fodrászstúdióban dol­gozott. Azt mondta nekem: Menj el oda körülnézni, dolgozik ott egy csodálatos csaj, igaz, tő­led idősebb, de biztosan fog tetszeni neked. Fogtam magam, és elmentem hozzá megnyíratkozni. Ha nem tetszett volna, megfi­zetem a munkát és távozom. Csakhogy szóba elegyed­tünk, meghívtam kávéra és máig együtt va­gyunk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom