Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-19 / 47. szám
12 1997. november 19. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Bűvölet A jó krimi olyan feladvány, amelynek megoldása legtöbbször a történet aprócska, nem hangsúlyos elemeiben rejlik. Rohanó korunkban ez a műfaj kihalni látszik, manapság inkább thrillerek készülnek. Ezek is a bűn történetei, de többnyire nem a szereplők múltjában, avagy lelki mélyén lappangó titkokkal, hanem a fizikai és lelki erőszak minél naturálisabb képeivel borzolják a néző idegeit. A Bűvölet a klasszikus bűnügyi történet és a thriller kellemes elegye. Harold Becker rendező munkáját a logikusan felépített történet, a kiismerhetetlenül rejtélyes karakterek és persze a három sztár: Bili Pullman, Nicole Kidman, Alec Baldwin nagyszerű alakítása teszi az átlagnál jobbá, élvezetesebbé. A film alaphelyzete a megszokott: fiatal házaspár boldog napjaiba nyerünk betekintést. Andy, a férj egyetemi tanár, imádja Tracyt, a feleségét. Életük egyetlen problémája, hogy nincs elég pénzük a családi fészek, a százéves ház felújítására. A csendes egyetemi városkában egy sorozat- gyilkos szedi áldozatait, valamennyi szép diáklány. Ekkoriban érkezik a helyi kórházba Jedd Hill, az új sebész. Andy jól ismeri a dokit, iskolatársak voltak. Első találkozásuk alkalmával felajánlja neki, legyen az albérlőjük. Egy este Tracy rosszul lesz, kórházba kerül. A kitűnő sebész hírében álló Jedd operálja, s végzetes műhibát követ el, amelynek következtében a fiatal nő meddővé válik. Tracy pert indít ellene, s mivel férjét is hibáztatja, válni akar... A váratlan meglepetések egész sorát tartogató történetet tovább mesélni tapintatlanság lenne a majdani nézővel szemben. Heti hír Madonna ír A hírben akkor sem volna semmi meglepő, ha a cím második szavát igeként kellene értelmeznünk, hiszen köztudott az extrém sztá- rocskából mára igazi sztárrá érett Madonnáról, hogy jól bánik a tollal is. Csakhogy ezúttal népnévről van szó: az Evitaként világszerte diadalt arató színésznő hamarosan északír munkásasz- szonyt játszik a Ronnan Bennett Arc című bestselleréből készülő filmben. Miközben változatlanul a kislányával tölti a legtöbb időt, az alvásszünetekben sietve gyakorolja az írek beszédmódját, hogy tökéletesen azonosulhasson az eljátszandó szereppel. Pozsonyi dzsessznapok ’97. Csalódást okozott a világhírű megasztár. Éjjel-nappal zene Tóth Edit____________________ A dzsesszkedvelők népes tábora három estén-éjszakán át élvezhette a jó zenét Pozsonyban, a Művelődés és Pihenés Parkjában. A rendezők - mint minden évben - ezúttal is tartogattak egy-két meglepetést, ám kétségtelen, hogy az idei rendezvényre a legtöbben a legendás hírű A1 Di Meola miatt látogattak el. A fesztivált a The Slovak Young Swing Generation nyitotta meg, majd a bemelegítő után a portugál Duó Ibéria következett. Igazi, jó hangulatot a főként dzsesszrockot játszó osztrák Harry Sokai Rave The Jazz nevű formációjának sikerült teremtenie. A szaxofonos Sokai és társai tökéletes programot mutattak be. Dobosuk, Jojo Mayer bravúros szólóival és különféle mutatványaival nemegyszer elkápráztatta a közönséget. Ekkor még nem sejthettük, hogy az utánuk következő amerikai gitáros, Vernon Reid és együttesének előadása meg sem közelíti Sokalék teljesítményét. A jelenlevők ugyanis nem igazán voltak vevők Vernon Reid disc- jockey-vel és rapperrel kiegészített avantgárd dzesszf?) zenéjére. A szombat esti jó hangulatról mindjárt az első színpadra lépő együttes gondoskodott. Nem csoda, hiszen Andrej Seban gitármágus - aki többek között Presser Gáborral és Eszenyi Enikővel is dolgozott együtt - a legnevesebb hazai zenészek közé tartozik. Oscar Rózsa basszusgitárossal, Marcel Bun- taj dobossal, Juraj Tatár billentyűssel és vendégként a dzsessz „nagy öregével”, Peter Lipával kiegészítve adták elő például a csodálatos Lonely Avenue bluesdalt és a Come Together című Beatles-klasszi- kust. Sebanékat a magyar- országi Drums nevű csapat követte. A fiúk - Láng András énekes-billentyűs, Vázsonyi János szaxofonos, Szkladányi András bőgős, Molnár Gábor dobos és Mogyoró Győző ütőhangszerek -, elmondásuk szerint nem is remélték, hogy ilyen nagy sikert aratnak. Zenéjükben megfelelően elegyítették a folklórelemeket, a dzsesszt, a rockot és a komolyzenét, s az is jellemző volt rájuk, hogy azonnal reagálni tudtak a közönség hangulatára. A következő fellépő a kameruni Ben’s Belinga szaxofonos volt Afro Jazz nevű együttesével. A fergeteges ritmusú, inkább európai és amerikai dzsesszt, mint afrikai zenét játszó Belingáéknak sikerült lázba hozniuk és megtáncoltatniuk a közönséget. Még szerencse, mert a körülbelül kétezer ember akkor még nem sejtette, hogy a megasztárra, A1 Di Meo- lára csaknem két órát kell majd várnia. A gitárművész 17 lemezt adott ki eddig, amelyekből mintegy 4 millió fogyott el. Legutóbbi albumán, az 1994-ben megjelent Orange and Blue címűn (a narancsszín a meleget, a kék pedig a mélyebb érzéseket szimbolizálja) nemcsak gitárosként, hanem szerzőként is bemutatkozik. Sajnos, a koncertje technikai gondok (vagy inkább sztárallűrök?) miatt újabb szünetet igényelt, így a közönség java nem nézte-hallgatta végig a sztár hajnali négyig elhúzódó fellépését. Azok, akik elsősorban A1 Di Meola miatt jöttek el a dzsessznapokra, bizony, csalódtak. A 23. Pozsonyi Dzsessznapok Corgon ’97 harmadik napján a jelenlévők az igényes zenének tapsolhattak. A cseh Iva Bittová sajátos előadásmódja után a közönséget a lengyel Zbigniew Namyslowski szaxofonos és együttese hozta lázba. A kvintett különleges hangzású zenét játszik, tulajdonképpen népi együttesre hasonlít. Különféle országok és korok zenéjét ötvözik - hallhattunk például mazurkát, balkáni népzenét, szambát, charlestont, tangót... Az utolsó fellépő, Eddie Palmieri a- merikai zongora- művész és csapata kitűnő programot adott elő. Palmierit gyakran a latin-amerikai zene „őrültjének” nevezik. Ez a zene az afrolatin hagyományokban gyökerezik. Palmieri a kompozícióiban nem a megszokott hangszerelést és hagyományos zsánereket használja. Zenei karrierje alatt mintegy 30 lemezt készített, és 5 Grammy- díjat nyert. A pozsonyi dzsessznapokra párizsi koncertjéről érkezett a nagyszerű zongorista és csapata. Nekik köszönhetően igazi jó hangulatban ért véget az idei háromnapos dzsesszfesztivál, és remélhetőleg a megasztárban csalódott embereknek is némi kárpótlást nyújtottak. Al Di Meolára csaknem két órát kellett várni. Palmierit gyakran a latinamerikai zene „őrültjének^ nevezik. Alekszandr Szolzsenyicin utolsó lapjai. Még mindig nincs pénz kötetei megjelentetésére. (3.) Ma sem számít a Kreml szívesen látott vendégének Halmai Katalin _____________ Na talja, a felesége megismerkedésüktől fogva az író legfőbb segítőtársa. Szolzsenyicinnek nincs egyetlen olyan sora, amelyet ne ő olvasott volna először, már csak azért is, mert korábban írógépen, ma komputeren tisztázza le a kézzel írott oldalakat - majd a kinyomtatott lapok margójára odabiggyeszti nem ritkán kritikai megjegyzéseit, észrevételeit. Főként éjjel dolgozik, amikor végre elhallgat a telefon, Szolzsenyicin pedig általában reggel fél hétkor ül neki a munkának. Infarktusa óta korábban vacsorázik, s tér nyugovóra. Két kötetre tervezett visszaemlékezésein túl az író novellákat, esszéket publikál a Novij Mir című folyóiratban. Bár többször beharangozták összegyűjtött műveinek teljes oroszországi kiadását, honfitársai mind a mai napig nem olvashatják a Szolzsenyicin- összest. Bár a kiadók nekifeszültek a munkának, pénzhiányra hivatkozva felfüggesztették a kötetek megjelentetését. Pedig a Nobel-díjas író eddigi életműve nem mennyiségileg felülmúlhatatlan kincse az orosz kultúrának; a Gulag-szigetcsoport 1974-es megjelenése, majd azt követő száműzetése óta oroszul alig publikált irodalmi művet. Vajon az izmosodó oroszországi tőke miért nem áldoz oly nemes célra, mint Szolzsenyicin köteteinek megjelentetése? Nos, azok, akik megtehetnék, mert pénz lenne rá elég, nem olvasnak Szolzsenyicint. De az orosz politikai elit sem érdeklődik a ma élő legnagyobb orosz író sorsa, véleménye, művei iránt. Számos társadalmi szervezet, sőt parlamenti képviselő keresi föl, hogy kikérjék véleményét, vagy épp megszólalásra bírják politikai, társadalmi kérdésekben, ám mind az elnök, mind a kormány kerüli a társaságát. Az író nem díszvendége a fontos állami ünnepségeknek, nem meghívottja a kremli fogadásoknak. Lehet, hogy létezéséről azért nem vesznek tudomást, mert annak idején visszautasította Borisz Jelcin ajánlatát, hogy legyen az elnöki tanácsadó testület tagja? Vagy azért, mert a választási kampány idején nem volt hajlandó nyilvánosan állást foglalni a hivatalban lévő államfő mellett? Szolzsenyicin, aki azelőtt a hatalom esküdt ellensége volt, ma sem a Kreml kedvence. A Gulag-szigetcsoport alkotójának életét részben ma is betölti a Gulag. A Szolzsenyicin Alapítvány, amelynek bevételei a Gulag-szigetcsoport kiadásából származnak, hajdani sorstársait, az egykori politikai elítélteket, illetve családtagjaikat támogatja. Segítségével több mint ezer ember jut némi nyugdíj-kiegészítéshez és segélyhez. Az alapítvány temetésekre is ad pénzt, könyvkiadással is foglalkozik. Az író töb- bedmagával nemrégiben megalapította Moszkvában a Külföldön Élő Oroszok Könyvtárát. Remények szerint majd a gyorsan gyarapodó bibliotéka első adománya Szolzsenyicinéktől származik: a házaspár fölajánlotta több mint ezer orosz emigráns visszaemlékezéseit. „Először szembesültünk azzal a ténnyel, hogy közeleg a vég- nyilatkozta nemrég a feleség.- Azóta szinte örökös halálfélelemben élünk. Még a gyerekek is attól rettegnek, mikor hívom fel őket azzal a hírrel, hogy kész, vége, ennyi volt. Pokoli nehéz ezzel a tudattal élni. Én azt szeretném, ha Alekszandr még sokáig élne. Egészségesen, írói tudása teljében. De mint minden nagy elme, vagy mint minden idős ember, ő is felkészült már a nagy útra. Már nincsenek nehéz éjszakái, rettegéssel teli napjai. Aminek el kell jönnie, az úgyis bekövetkezik, mondja. Én már csak azt szeretném, hogy a vég a lehető legkönnyebb legyen számára.” Prikler László felvétele Al Di Meola
