Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-19 / 47. szám
4 1997. november 19. Háttér Henry Kissinger szerint Európában a közeljövőben nem lesz biztonság gyors NATO-bővítés nélkül Nincs mese, a kockát el kell vetni... „Az egyik oldalon lennének azok, akiket veszély fenyeget, de a biztonságuk nincs garantálva, a másik oldalon azok, akik biztosítva vannak, de nem fenyegeti őket semmi." Archív-felvétel Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter, a neves német származású politológus nézetei, meglátásai mindig érdeklődésre tartanak számot, így számunkra sem közömbös, mi a véleménye a NATO bővítéséről. Alábbi érveit az amerikai szenátus ratifikációs meghallgatásán ismertette. A NATO bővítése a jövendő biztonság alapja, enélkül az egész atlanti övezet bajba kerülhet, érvelt Kissinger az új tagok gyors és teljes felvétele mellett. A politológus sürgette, hogy az újak azonnal bekerüljenek az általa bírált orosz-NATO vegyes bizottságba is. Az atlanti övezet országainak szükségük van egymásra, és közöttük a NATO biztosítja az összeköttetést, hangsúlyozta Kissinger. Amerika jelentős szerepvállalása elengedhetetlen Európa egységéhez. Enélkül az Európai Unió elsorvad a német fölénytől való félelem miatt, Franciaország az oroszoknál keres menedéket, újraélednek az európai koalíciók, Németország a nacionalizmus, Oroszország a revansizmus csábításának enged. Az amerikai jelenlét teremt egyensúlyt Európában, amely magába foglalja Közép- Európa országait is. Az amerikai jelenlét biztosít Franciaországnak védőhálót a németekkel szemben, és ugyanez nyújt érzelmi kikötőt Németországnak, ha az európai egységesülés lelassul - és szintén ez ad védelmet a külső veszélyek, illetve a szélsőséges európai nacionalizmus ellen. Még Moszkva is nyer az amerikai jelenlétből, mert ez a legjobb garancia, hogy újra ne éledjenek az európaiak történelmi rivalizálásai. Európa egyedül nem képes kezelni a két legnagyobb orosz veszélyt, a nacionalizmus feltámadását és a szétrobbanást sem. Ha Oroszország európai megosztottságot lát, akkor kedve szottyan, hogy betöltse a vákuumot... A NATO bővítésének bírálói szerint a hármak csatlakozása növeli a veszélyt, mert kockára teszi az orosz demokratikus átalakulást. Szerintem ennek az ellenkezője igaz - jelentette ki Kissinger. - Igor Rogyionov volt orosz védelmi miniszter azzal indokolta a NATO-bővítés ellenzését, hogy ezzel Oroszországot megfosztják a közép-európai ütközőzónától. Ha a NATO beugrik ennek az érvelésnek, akkor állandósítja a volt szovjet zónába taszított országokkal szembeni igazságtalanságot és intézményesített tehetetlenségre ítéli a csatlósságból nemrég szabadult országokat. Ez pedig végeláthatatlan problémákat okozna. Ellentmond a történelmi tapasztalatnak, hogy az euro- atlanti biztonságot, különösen békeidőben, egy Németország és Oroszország közötti senki földjére alapozzuk. Ez húzna igazi választóvonalat: az egyik oldalon lennének azok, akiket veszély fenyegethet, de biztonAz amerikai jelenlét egyensúlyt teremt Európában. ságuk nincs garantálva, a másikon pedig azok, akik biztosítva vannak, de nem is fenyegeti őket semmi. Ha Oroszország visszaszerzi a katonai ütközőzónát, akkor utána logikusan előáll azzal, hogy politikai befolyási övezet is kell neki... Ha Németország keleti határa marad a közös védelem határa, akkor a németek Amerikába vetett bizalma is meginoghat, ők is ütközőzónát próbálnak majd kialakítani. Tehát a NATO bővítésének elmaradása esetén egy szövetség vagy konfliktus alakul ki Németország és Oroszország között. Kissinger szerint ma a NATO- bővítés két ellentétes veszély - az oroszok elidegenítése és vákuum kialakulása - között mutat középutat. Ha a bővítés most halasztódik, akkor valószínűleg el is marad. Ahogy az orosz gazdaság erősödik, úgy Moszkva ellenkezése is, közben pedig elfordulnak Európától a csalódott közép-európaiak.- Miközben nyomatékosan támogatom a NATO bővítését, nagyon aggódom a NA- TO-orosz alapokmány miatt, amely azzal kárpótolja Moszkvát, hogy Oroszország szerepet kap a NATO fórumain. Ez ösz- szemossa a szövetség és a kollektív biztonság fogalmát - figyelmeztetett Kissinger. - A szövetség kijelöl egy megvédendő területet, a kollektív biztonság viszont nyitott határú és esetről esetre határoz a védelemről. Ez elbizonytalanítja a NATO új tagállamainak kínált biztonsági garanciát, mert a NATO egyértelmű kötelezettségvállalását összeköti az „oroszokkal közös védelem” homályos fogalmával. A legaggasz- tóbb része az alapokmánynak a konzultációs mechanizmus, amely a NATO rendes intézményeivel párhuzamos állandó vegyes bizottságot hoz létre válságkezelésre. Ilyenformán ha Lengyelország orosz fenyegetést érezne, akkor először pont ehhez a vegyes bizottsághoz kellene fordulnia. A NATO saját tanácskozásainak „családi bizalma” megszűnik, hiszen az orosz képviselő jelenlétében minden állam diplomatája azt is figyelembe veszi, hogy országának éppen milyen a viszonya Moszkvával. Ráadásul Oroszország máris benne van ebben a különös NATO-tanácsban, két esztendővel korábban, mint a NATO új, teljes jogú tagjai. Kissinger szerint ragaszkodni kell ahhoz, hogy semmiféle dokumentum ne csorbítsa az Észak-atlanti Tanács hatáskörét a szövetség legfelsőbb döntéshozó testületéként. A szenátus határozzon arról is, hogy miután mi végrehajtottuk a minőségi változtatásokat, az USA várja el Oroszországtól: e kérdésben semmiféle nyomást és fenyegetést nem gyakorol Európára, fűzte hozzá. A ratifikálásra váró új tagállamok pedig mihamarabb kapjanak helyet a NATO-orosz vegyes bizottságban. NATO - alapitó országok (1949) 9 A NATO ma m USA Kanada Belgium Dáma Némeío. Franca*). Görögő. Nagy-Bm, 263.0 millió 30.0 mm 10.1 mil&ó 5.2 mi m 81,9mil&ó 58.2 milSó 10.5 mm 58,3 m*&ó I 107200 70 000 46300 29300 283900 310200 158600 229 300 *44 töand CHaszo. Luxemfa. Ko&ndia i Norvégia Portugália Spanyolé. Tőröké, A 0.3 midid 57,2 millió 0,4 rnilSó 15.5 m&íó 4,4 maiid 9.9 mitüó 39.3 WlkS 61,6 mifed l27780044 600 j 22600 48400 172900 572 700 NATO-bövités ! tí] kengyele. ÖO Cseho Magyaror. *44 18.6 ma (6 10,3miSíó 10.2 millió j u B ; (l [ 234 000 62 800 66100 További esélyesek ff) Románia jSj Szlovénia H 22.6 mWS i 230000 2.0 miWÓ í 18000 forrás: Giobos tft '-**««*3 á Katona» eró [[ (Et/óeiban) Parlamenti levél CsákyPál A szlovákiai valóságtól elfásult polgár, sajnos, lassan már nem is érzékeli, milyen újabb torz ötletek valósulnak meg az országban. Magam is meglepődtem, hogy az újságírók nem a kellő intenzitással reagáltak Peter Brnáknak a Gaulieder- ügy kapcsán megejtett felszólalására a szlovák parlamentben. Az alkotmányjogi bizottság elnöke bírói múltját meghazudtolva az eddigi legveszélyesebb filozófiával állt elő a Tisztelte?) Házban. Brnák több mint félórás beszédében azt bizonygatta: a parlament nem tehet eleget az alkotmánybíróság döntésének, mert korlátozná Gaulieder úr jogát abban, hogy lemondjon a mandátumáról. Az alaptézis felvázolása után több mint félórás fejtegetés következett: jogi tézisek, elméletek röpködtek a levegőben, a kormánypárti képviselők - akik megdolgozása céljából hangzott el a beszéd - egyre sűrűbben bólogattak. A szavazás is egyértelmű volt: Gaulieder nem került vissza a parlamentbe. Látszólag minden korrekt, szakmai szinten mozgott, a külföldi jogásztekintélyektől idézett gondolatok is okosak voltak. „Csupán” az alaptézissel volt baj: arról a bizottsági elnök úr elegánsan megfeledkezett, hogy Gaulieder nem óhajt lemondani a mandátumáról. Brnák a régi trükköt alkalmazta: felállított egy hazug tételt, s a jogásztársadalom szaktekintélyeit is segítségül híva azt sikerrel megcáfolta. Igen, életveszélyes játék ez: a diktatúrák sajátos fogása. Az októberi ülésen viharos reagálásokat váltott ki az a javaslat is, amelyet Augustín Marián Húska, a parlament alelnöke teijesztett elő azzal a céllal, hogy nyilatkoztassuk ki közösen az Európai Unió irányába: a szlovák parlament igenis az európai integráció híve. Az igazi cél tehát ismét csak a külföld megtévesztése volt. Tekintsünk el attól, hogy Európa nem deklarációkat, hanem konkrét lépéseket és politikai kultúrát vár el Szlovákiától, s vegyük szemügyre a javaslat egy mondatát, amely így hangzott:, A szlovák parlament a politikai pluralitás elve alapján létrehozta a titkos- szolgálatokat felügyelő bizottságokat, amelyekbe megválasztotta a kormánypártok képviselőit.” Jellegzetesen szlovákiai mondat! Külföldi demokrata számára mindjárt leesik a tantusz: vagy plurális a bizottság, s abban nem csupán a kormánypártok képviselői vannak jelen, vagy csak a kormánypártok képviselőiből hozták létre, ez esetben viszont nem tartották be a pluralitás elvét. Az újabb „gyöngyszem” is ismert: a kormány az ígérgetett kisebbségi nyelvhasználati törvény helyett memorandumot készített. A memorandum tartalmával ismét csak félre akarja vezetni külföldi partnereit. Teljesen jogos a kérdés: miért teszi mindezt? Egyetlenegy okból: számukra a hatalom megtartása az egyedüli cél - és arról semmi áron nem akarnak lemondani. A hatalom megőrzésének rendelnek alá mindent, ezért próbálják meg félrevezetni a külföldet csakúgy, mint Szlovákia hiszékeny polgárait. Legyen ez figyelmeztetés az öntelt és már most egymással szembefeszülő ellenzéki pártok számára is! Az októberi parlamenti ülés során ugyanis a folyosói beszélgetések alkalmával két fontos mondat is elhangzott, amelyek politikai célokat lepleznek le. Az egyik szlovák ellenzéki képviselő felvetésére, hogy a magyarokkal mégiscsak meg keüene egyezni, ez volt a válasz: a magyarokkal nem megegyezni kell, a magyarokat meg kell törni. Amikor pedig egy másik kolléga az Európai Unió figyelmeztetéseire utalt, az alábbi választ kapta: az EU-nak most nagy a hangja, ám ha jövőre újból megnyerjük a választásokat, az EU is lecsendesedik majd, és tárgyalni fog velünk, mivel nem lesz más alternatívája. Nem akarom minősíteni a két mondatot: szolgáljanak mementóul mindannyiunk számára. Mi a játék tétje?
