Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
Kultúra 1997. november 12. 13 A Ghymes és a Hobo Blues Bánd továbbra is együttműködik Év végén újabb koncert? Fotó: Archív PUNTIGÁN JÓZSEF ______________ A Ghymes együttes Hobó vendégjátékával mutatkozott be a losonci Jazz- és Dixilandfesz- tiválon. Nagy sikert arattak. Az előadásuk előtt eddigi munkájukéi, közös terveikről beszélgettünk. „Jelenleg főleg Budapesten tartózkodunk - mondják a Ghymes tagjai. - Részt vettünk egy fesztiválon Franciaországban, koncerteztünk Olaszországban.” Milyen érzés egy jobbára szlovák anyanyelvű közönség előtt magyar népdalokra épülő zenét játszani? - kérdeztem. „Kifejezetten jó. Úgy tapasztaljuk, hogy az emberek szeretik ezt a zenét, nyitottak iránta. Szerencsére nem a politika szintjén működik a dolog. A zene van annyira egyetemes, hogy nem lényeges a dalszövegek nyelve. Ha találkozik a közönség ízlésével, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy az el is fogadja.” Hogy milyen a visszhangja Tűz- ugrás című lemezüknek? „A tavaly novemberi megjelenést követően Magyarországon lemezbemutató turnén vettünk részt. Nagyon jó volt a fogadtatása és a sajtója. A lemezen több vendégszereplő muzsikál. A Ho- bóval való együttműködésünk eredményeként az általunk tervezettnél jóval nagyobb hatású produkciót sikerült összehoznunk. Egyébként szeptembertől a budai fonóban beindult a Szerencsére nem a politika szintjén működik a dolog. Ghymes-klub. Minden hónap első csütörtökén várjuk az érdeklődőket. Részt veszünk egy budapesti fesztiválon, s tervezzük egy új lemez felvételét is. Ez újabb kemény munka lesz, s egy ideig minden időnket le fogja kötni. Közben vár ránk néhány koncert, bál és novemberben a Keleti szél is. Az év vége terveiLehet, hogy közös lemez Is lesz? ben egy szlovákiai karácsonyi turné szerepel, amelynek valószínűleg több helyszíne lesz.” A sajtó megszellőztette már a Ghymes és az Ifjú Szívek kapcsolatát is. „Ha pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy a dolgok felettünk oldódnak, illetve nem oldódnak meg. Utóbbi az igazabb. Ismert dolog, hogy az együttes székházát elvették. A harmadik emeleten van egy lyuk, ahol próbál a Ghymes és az énekkar is. Ideig- óráig, mert azt hiszem, már ez sem fog sokáig tartani. Ott van a bank, egy másik intézmény, amely az egész épületet szeretné. A költségvetés december 31- ig szól. Hogy mi lesz utána, az egy teljesen nyitott kérdés. Bizakodunk, hogy találunk megoldást.” Hazai viszonyaink között nagyon kevés olyan együttes, csoport van, amely nemzetközi szinten is sikeresen szerepel. A Ghymesnek sikerült. „Félig ösztönös, félig tudatos a zenénk. S nem is szeretnénk, ha teljesen kiszámítható, leírható lenne. Ilyen az ízlésünk. A másik dolog pedig: mi nagyon keményfejűek vagyunk. Ha mástól, másoktól kölcsönöztünk volna motívumokat, akkor biztosan nem érünk el ilyen sikereket. Mindenkinek a saját feje után kell mennie.” Évtizedekkel ezelőttről maradt fenn bennem az emlék, amikor a losonci szabadtéri színpadon, dugig telt nézőtér előtt a Piramis együttessel a Hobo Blues Bánd is fellépett. Milyen érzés több évtized után visszatérni a városba? - kérdezem Hobót. „Az akkor a „szlovák felszabadí- tási mozgalom” jubileumi ünnepsége volt, 1979-ben - feleli. - Az összes zenész és technikus egy erdészházban lakott, kint a hegyekben. Senki nem tudott aludni, egyedül Deák Bili Gyula. Ő ugyanis olyan hangosan horkolt, hogy a faház egyik helyiségébe sem lehetett bemenni. Reggel négykor idegileg nem bírtam tovább, s kimentem a tornácra, s ott találtam 40 zenészt és 30 technikust, s egyedül Gyuláról tudtam, hogy alszik. Ez maradt meg bennem a zenei élmények helyett. Most a városban sétálva beszélgettünk a Ghymes együttes múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Kisebb megszakításokkal már második éve koncertezünk együtt. Ez egy oda-vissza kapcsolat, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Ghymes több Hobo Blues-kon- certen fellépett, s én több Ghymes-koncerten. Ennek nagyon nagy értéke van számomra, hiszen én teljesen másfajta nagyvárosi bandita-magatarOk pedig egy szubkultúrában élnek... tást képviselek. Énekben, szövegben, mindenben. Ők pedig egy szubkultúrában élnek, ami számomra nagyon fontos. Nagy tisztaság van benne, ami engem nagyon vonz. Még nem durvultam el annyira, hogy ez a dolog ne érintsen meg. Vannak elképzeléseink, ezek elsősorban az időtől függnek, ki hogyan tudja a saját dolgait intézni. A jövő évben nagyon nehéz lesz olyan időpontot találni, amikor közös felvételeket készíthetnénk, ezért inkább ennek az évnek a végére kell összehoznunk egy pár napos közös zenélést. S annak eredményeként dönthetünk a továbbiakról. Lemezről, színpadi előadásról vagy másról.” Heti kultúra Könyvespolc Ivan Klíma: Szerelmes nappalok és éjszakák A Szerelmes nappalok és éjszakák több mint két évtized elbeszélés- és novellaterméséből válogat. Iván Klíma monotematikus szerző: szinte minden írásának központi témája a szerelem. A végzetes, emésztő és önemésztő szerelem, amely mindig más és más alakot öltve jelenik meg, robban bele a hősök életébe, fenekestül felforgatva mindennapjaikat, feje tetejére állítva gondolkodásukat, értékrendjüket, lerombolva önmagukról és a világról alkotott képüket, írásaiban, amelyekből nem hiányoznak a fájdalmasan groteszk, a fekete humort idéző vagy éppen hátborzongatóan sejtelmes, már-már krimi- vagy thrillerszerű elemek sem, férfi és nő örök és mégis mindig új kapcsolatát, könnyes-véres-verejtékes párviadalát elemzi, boncolgatja, szedi ízekre, mintegy mikroszkóp alatt figyelve azt. Klíma mestere a szuggesztív lélekábrázolásnak, minden hatásvadászat nélkül, a témából adódó buktatókat, érzelgősséget, melodramatikus fordulatokat elkerülve, érzékletes szűkszavúsággal és tárgyüagossággal tárja fel az embert örök idők óta foglalkoztató nagy rejtélyt, amit jobb híján szerelemnek nevezünk. Iván Klíma Bohumil Hrabal, Josef Skvorecky és Milán Kundera mellett a legismertebb és legolvasottabb cseh szerző, nemcsak odahaza, de a nagyvilágban is. A hatvanas években nálunk is kiadták írásait, játszották színdarabjait. 1968 után hosszú évekig nem publikálhatott. Pedig Klíma írt és szervezte, irányította a cseh szamizdat-irodalmat. Az 1989-es bársonyos forradalom utón a Cseh írószövetség egyik vezető tisztségviselője és a cseh Pen Klub elnöke lett. Napjainkban talán ő a legtöbbet publikáló és szereplő cseh író. (Európa Kiadó) Kiállítás Hommage à Kassák Kassák Lajos születésének 110. évfordulója alkalmából Pozsonyban, a Zichy-palotá- ban gyűjteményes kiállítás nyílt, amelyen szobrokkal, képekkel, térbeli alakzatokkal és installációkkal tisztelegnek a művész emléke előtt. Egyetlen kritériumot szabtak a kiállító alkotók számára: a minőség kritériumát. Ennek pedig mindenki igyekezett megfelelni. Somogyi Tibor felvétele Regény V annak gyerekei, Mrs. Clairwater? - kérdezte csaknem kiabálva. De erre a hangerőre sem volt szükség, mert a teremben olyan csend támadt, hogyha a deszkapadló alattvalóban patkányok tanyáztak volna, mint ahogy azt általában hitték, hallani lehetett volna, mit csinálnak ott. Dóra a szeme fölé emelte tenyerét, hogy lássa, ki szólította meg. Odalent jól lehetett látni az asz- szonyt, de a színpadról, a világítással szemben nem volt könnyű megkülönböztetni az arcát a többiekétől. Amikor Dóra végre szemügyre vehette, leengedte a kezét, és ottmaradt a színpad szélén, a lépcsők előtt. Nem ment vissza a mikrofonhoz, mintha ezt igazságtalannak tartotta volna az asszonnyal szemben, aki a maga helyéről beszélt, mikrofon nélkül. - Vannak gyerekei vagy nincsenek? - kiáltotta újra az asszony. A közönség kórusban fölnevetett: halkan és röviden.- Mert ha maga nem anya, akkor hogy tudhatja, mit jelent az, ha az ember a saját gyerekét olyan iskolába küldi, ahol niggerek mellett kell ülnie a padban? - ostromolta tovább Dórát az asz- szony. Dóra a rá jellemző módon félrehajtotta a fejét, és várta, hogy a teremben támadt bosszús lárma Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 21. rész megszűnjön. Védtelenül állt a helyén, mint az állatszelídítő a ragadozók ketrecében, ostor nélkül: a vadállatok bármelyike rátámadhatott volna, de egyiknek se volt bátorsága hozzá.-Nem tudom, milyen érzés vér szerinti anyának lenni, sajnos nekem ez nem adatott meg az életemben - szólalt meg Dóra -, de azt hiszem, hogy kiismerem magam a gyerekek lelkében, és ezért tudom, hogyan fogadná a gyerek az ilyen változást. Meg vagyok győződve róla, hogy a gyerekek ezen a téren színvakok, főképp a romlaúan gyerekek, akiknek a velük született képzeletét még senki sem torzította el, akiknek a lelkében még nem vetették el az előítéletek és a hamisság magvait. Az ilyen magvak elvetése pedig csak az olyan embernek sikerül, akit a gyerek szeret, akinek hisz, aki mindig a közelében van, tehát elsősorban a szüleinek. Az asszony sértésnek érezte Dóra szavait. Hisztérikus roham fogta el, szomszédainak erőszakkal kellett visszaültetniük a helyére. Megpróbálták elcsendesíteni, megnyugtatni, mialatt Dóra lassan visszament a helyére, az erkély alá. De egyéb nem történt, mert az emberek természetesnek tartották, hogy ha a fiókákat veszély fenyegeti, akkor az anyjuk a legalattomosabb ragadozóvá válik, sőt ezt el is várták tőle, elismerték, hogyjoga van hozzá, mint ahogy minden amerikainak joga van fegyvert tartani, és agyonlőni azt, aki betolakodik a házába vagy azt, akit a feleségével együtt talál az ágyban. A hisztérikus anya lángra lobbantotta más hisztérikus anyák szenvedélyének mindeddig csak parázsló tüzét. Még mielőtt Dóra leült, hangos veszekedés támadt az emberek között; a hangulaton a gyűlés kezdetétől fogva érződött, hogy erre sor kerül, sokan várták már a hajba kapást és örültek neki. N emcsak hisztérikus anyák, hanem hisztérikus apák is felugrottak a helyükről, és kiabálva mondták el véleményüket a nagy szerencsétlenségről, amely a gyerekeiket, a városukat, a hazájukat fenyegeti. Itt is, ott is felhívások hangzottak el, hogy tenni kell valamit a katasztrófa elkerülésére. A rendőrök a terem minden kijáratánál terpeszállásba helyezkedtek, és kezüket a pisztolyukra tették. A néger küldöttség tagjai az ülések szélén ültek, és mereven nézték a vészkijáratot a színpad közelében. Ott is két rendőr állt pisztolyon nyugvó kézzel és összeszorított állkapoccsal, mindenre felkészülve. Hogy a törvény és a rend védelmezői voltak-e elsősorban és csak azután déliek vagy fordítva, azt nem lehetett rajtuk látni, a sötétkék egyenruha mindent eltakart, ami most lejátszódott alatta. Verekedés még nem tört ki, ezért nem volt okuk közbelépésre, egyelőre csak készenlétbe helyezkedtek. Rév. Tumispeed felszaladt a színpadra, mert ebben a zűrzavarban senki se látta, és senki se hallotta volna. A helyi tanfelügyelőség képviselője is oda igyekezett, de rév. Tumispeed hamarabb kaparintotta meg a mikrofont, a szájához húzta, aztán felemelt jobb kezével, amelyről hiányzott a kisujj, megfenyegette a közönséget. A mikrofonon át megrótta az embereket, rájuk dörrent, hogy szégyelljék magukat, és ne felejtsék el, hogy az Isten látja és hallja őket. Erre egy szeplős arcú férfi tavaszi fű színű zakóban felpattant a helyéről, mintha valaki alulról feldobta volna. Nyitott bibliát tartott a kezében, miközben Tumipseed felé fordulva azt kiabálta, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy minden ember fekete legyen, akkor feketének teremtette volna őket, és hogy nem hiába jelölte meg Káin homlokát fekete jellel. Ezután egy hatalmas termetű néger állt föl. -Állj meg, testvér - szólalt meg dörgő basszus hangon, amely mikrofon nélkül is elhatolt a földszint és az erkély legtávolabbi zugaiba is. A néger fekete ruhát viselt, fekete volt az egész ember, csak a vastag nyakát körülfogó keskeny kis gallér volt fehér. O is bibliát tartott a kezében, de bezárva. Görcsösen szorongatta hatalmas, szőrös kezében a fekete kötésű könyvet, és szemét végighordta a fehér arcok háborgó tengerén. - Emlékezz Krisztus szavaira: Szeresd felebarátodat, minttenmaga- dat!!! A felebaráti szeretet, testvérem, Krisztus legfőbb parancsolata. Ha nem szeretsz engem, akkor nem szereted Istent. Ez is itt áll a bibliában, de amikor ezt kellene olvasnod benne, akkor te vak vagy. Csak azt választod ki belőle, ami szándékodnak megfelel, és azt is a magad esze szerint magyarázod. (f olytatj u k)
