Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
)ort 1997. november 12. < Purim gázálarccal 1991. február 27. A perzsa-öböl- beli háború utolsó napja. Gázálarc nélkül senki sem sétált az utcán. Ez a két kislány színes dobozban hordja magánál a háborús maszkot. Fél lábbal a gyerekkorban, féllel a halál kapujában. ;kete-fehér angyal iímet mindig utólag adok a ipnek. Már amikor készen Iáim a fotót. Ezt az arab fiút én állítottam a szárnyak alá. A keresztények temetőjével szemben, az út túlsó oldalán az iszlámok sírkertje.” A halál árnyékában Holocaust-emlékmű az izraeli Yad Vashemben, ahol „megkért Katarína Krajcovicová felvételei egy tizenöt éves fiú, hogy fotózzam le őt a csillag előtt. Kezembe adta a gépet, és ahogy fényképeztem, azt mondtam, ez nekem is kell. És a magaméval is megörökítettem.” Összekulcsolt kezek „Jelena Obrazcovához, a világhírű moszkvai operaénekesnőhöz sokéves barátság fűz. 1982-ben ismertem meg, azóta bensőséges kapcsolatban állunk. Izraelben három hetet töltöttem el mellette, s még az iszapfürdőben is lefotóztam őt. Amikor átadtam neki az albumot, azt mondta: öt portréfilmet forgattak már rólam, de ilyen képeket, mint te, senki sem készített rólam.” Jehudit Jehudit Amon útja Komáromból vezetett Izraelbe. Tizenhat évesen Auschwitzban sorstársainak táncolt a barakkokban. A Gestapo is ezt kérte tőle. Hogy szórakoztassa az embereit. Jehudot Amon azonban visszautasította a kérést. Büntetésből órákon át mezítláb kellett állnia a hóban. Akkor megfogadta, ha életben marad, egész életét a táncnak szenteli. Miután visszatért a táborból Komáromba, észrevette, hogy házuk ablakában nem a régi függönyt látja, és a mozdulatok is idegenekről árulkodnak. Szülei már nem éltek, a lakás nem érdekelte. A háború után Olaszországban élt egy ideig, ahol árva gyereket gondozott, majd évekkel később ő lett a nyu- gat-galileai Kibuc Gaaton művészeti vezetője. 1997-ben nemzetközi kitüntetéssel hajoltak meg művészete és önfeláldozó munkája előtt.
