Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-11-12 / 46. szám
Modern élet 1997. november 12. 5 Beszélgetés Zombori Ottóval, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatójával „Uraim, ufók márpedig vannak, csak...!” PüNTIGÁN JÓZSEF ____________ Új kori divatját éli az asztrológia és az ufológia. Művelői a tényeket mellőző áltudományosságukkal lényegesen nagyobb sikereket érnek el, mint a kutatók. Lát-e esélyt arra, hogy az emberi butaságra épített sikersorozat valamikor megszakadjon? A lehető legrosszabb megoldás az, amit a magyar hivatalos álláspont is képvisel - tüzel ellene. Minden emberben van egy olt- hatatlan kíváncsiság, szeretné magát jobbnak tudni, jobban látni, vagy a csillagokból kiolvasni a sorsát. Történelmi tény, hogy volt egy korszak, amikor a csillagokból jósoltak. Ennek elismerésével tiszteljük meg Keplert, az asztrológiát, a régi asztrológusokat. Ok valahol csillagászok voltak, de a mai utánzóikról ugyanez már nem mondható el. Esetükben csak csillagászati ismeretek nélküli népbutításról beszélhetünk. S valahol ez bántó.... Rendszeres előadója vagyok az ufó-konferenciáknak. A szakma engem ezért szinte megbélyegez... De ha nem megyek, a résztvevők a saját levőkben főnek. Egyik elmondja a nagy találkozást, a másik a még nagyobbat, az egyik hülyeség követi a másikat. Itt szoktam mondani: „Uraim, ufók márpedig vannak”. Amit eddig láttak, nem valószínű, hogy az volt, de az ufókat, tehát a rajtunk kívül élő értelmes lényeket oktalanság lenne figyelmen kívül hagyni. Az Uránia Csillagvizsgálóba is számtalan ilyen jellegű jelzés érkezett. 1992 körül tisztességes technikára tettünk szert, s bejelentettük, ha valaki ezentúl bejelent valamit, mi azt megpróbáljuk megkeresni és ellenőrizni. Azonnal csökkent a bejelentések száma. Amikor vállalni kellett a nyilvánosságot, már nem volt mindenki olyan biztos a dolgában. Ez nem magyar jelenség, világbetegség. Az emberek szeretnének valami biztos fogódzót. Megcsömörlöttek az eddigi vallásoktól, filozófiáktól, ideológiáktól. Az ufókban új esélyt látnak: majd jönnek és segítenek. Megnyugtatásul közlöm: nem jönnek! A fizika törvényei az egész világmindenségben egyformák. Élet, távolság és időtényező? Majdnem bizonyos, hogy 100 fényévnyi távolságon belül nincs hozzánk hasonló élet. Tehát kezdjük becsülni a miénket. Ha egy kérdést tennék fel a távoli élőlényeknek, akkor a választ leghamarabb kétszáz év múlva kapnám meg. Ezért a hétköznapi, a praktikus élet számára még a kutatás is reménytelen, persze ettől függetlenül folyik. Nem kéüem, hogy ha valaki lát valamit az égen, akkor tényleg lát valamit, csak nem tudja azt értelmezni. Az égbolt attól függetlenül gyönyörű, hogy történik-e valamilyen esemény rajta, vagy sem. Nem úgy kell kimenni, hogy én ufót szeretnék látni. A csillagászok, világvégjóslók, asztrológusok stb. kedvenc dátuma 1999. augusztus 11-e, amikor területünkről teljes vagy majdnem teljes napfogyatkozást figyelhetünk meg. Ilyenkor kicsit felborul a Föld egyensúlya, mert mindenki azt a keskeny, 112 km-es sávot igyekszik majd figyelni, ahol a teljes napfogyatkozás észlelhető. A nappali égbolton, a helyi délidőben (pontosan 12 óra 45 perckor) a Szombathely-Siófok- Szeged vonal 56 km-es kétoldali sávjában teljes éjszakai sötétség lesz. Ha akkor Siófoknál valaki a fényesen delelő napnál beúszik a Balatonba, akkor úgy 150 m után a csillagos égbolt alatt még az a bűne is eszébe jut, amit csak szeretett volna elkövetni. Nemcsak bibliai jóslás van erre, hanem Nosztradamus állításai is utalnak rá. Igaz, ezt a rosszindulatú emberek a mások ijesztgetésére használják fel: „Most térjél meg, gyónjál meg, legyél jobb, mert úgyis itt a világvége!”. A világvége természetesen nem ettől a 2 perc 23 másodpercig tartó jelenségtől jön el. Ezt túl lehet élni. Ténylegesen lehűl majd a levegő, pár perc alatt radikális hőmérséklet-csökkenés következik be. Az említett sávban orkánszerű szél söpör majd végig. Ilyen esemény több mint 160 évvel ezelőtt volt utoljára ezen a területen. Mi látható majd ebből Szlovákiában? Ez egy klasszikus részleges napfogyatkozás lesz. A Nap 85-90%-a tűnik el, de szabad szemmel ekkor se nézzen bele senki. Használjon vastagon kormozott üveget, hegesztőüveget, vagy legalább három napszemüveget egyszerre. De a maradék 10-15% napfény ugyanúgy leéged a szem retináját, mint a teljes napfény. Ez legfeljebb „csak” kisebb folt a szemen. Ismert adat, hogy Galilei is ebbe vakult bele. Majdnem bizonyos, hogy 100 fényéven belül nincs hozzánk hasonló élet. Számos fantasztikus film született a „kis zöld emberkék” témájára Archív-felvétel Hófehér paripán... Freud óta tudjuk, hogy az álomképeknek óriási szerepük van az életünkben. A bécsi tudós azonban elsősorban az elfojtásukat, a testetlen félelmeket, a tiltott vágyak megjelenítését és az ér- tükjáró büntetést tárta fel az álmokban. Ma már az is nyilvánvaló, hogy álom, álomkép nélkül nem pihenés a pihenés. A feltételezést és az egyes elszigetelt kísérleteket az utóbbi időkben számos, tömegesen végzett kísérlet is bizonyította. Egy átlagos hosszúságú éjszaka során az álom nélküli alvás időszakait körülbelül négyszer-ötször váltják fel az álomlátások rövidke ciklusai. Ha ezeket kiiktatjuk, bármennyit is alszik az ember, egy idő után ingerlékennyé, kimerültté válik. Amint azonban egészséges, zavartalan álomra hajtja a fejét (tehát ismét álomképeket lát), azonnal visszatér a normális kerékvágásba. Sokan állítják, hogy sohasem álmodnak. Ezeket az embereket „álomelfojtóknak” nevezik. Ezek általában olyan emberek, akik túlságosan erős valóságtudattal szemlélnek mindent. Nem akarnak tudomást venni éjszakai álomlátásaikról, mindezt gyerekességnek, butaságnak, titkolnivalónak tartják. Velük szemben a másik embercsoport: a bizarr, izgató álmait tudatosan felszínre hozza, emlékszik rájuk. Az éjszakánkénti négy-öt álomlátás évente ezer-ezerötszáz álmot jelent. Mindez nem egyszerűen valamiféle bújócska, hanem tulajdonképpen szünet nélküli fimvetítés. Arra pedig, hogy mit akarunk önmagunkkal tudatni, feldolgoztatni az álom ellenőrizetlen vizein, érdemes odafigyelni. Számos kielégületlen vágyunkat, elfojtott, soha felszínre nem törő szándékunkat „valósítjuk meg” ilyenkor, hiszen az álom ledönti a korlátokat; a szelíd emberből álmában verekedős lesz, aki pedig sohasem képes magát teljesen átadni a szerelmi együttlétnek, az álmában nagyokat zuhan. Az álmaink értelmezésében persze sem tökéletes pontosságot nem tudunk elérni, sem attól az ősi megszokástól nem tudunk szabadulni, hogy azt higy- gyük: az álom valamit előre jelez. Pedig inkább arról van szó, hogy lereagáltunk valamit. Az álomkép tehát mintegy „utólagos kinyilvánítás”. Még akkor is, ha egy lány fehér lovon száguld álmában, másnap pedig valóban megismerkedik egy királyfinak is beillő fiatalemberrel, akinek azonban se fehér lova, se fehér kocsija nincs. (IM) Álom, álomkép nélkül nem pihenés a pihenés. Sokan állítják, hogy sohasem álmodnak Mozaik Sugárbiztos hab A csernobili erőmű szarkofágján keletkezett hasadást talán már a közeljövőben egy speciális habbal tömik be. Mint arról a New Scientist magazin tudósított, az ukrán kormány a kaliforniai Eurotech céghez fordult egy új szilikon ügyében, amit a szakemberek szívesen kipróbálnának a radioaktív sugárzás megakadályozására. A feltalálók szerint ez a speciális anyag, amit Ekornak neveztek el, nagyon jól ellenáll a radioaktív sugárzásnak, és különösebb sérülések nélkül kétszáz évig is kitart. A Moszkvában üzemelő Kur- csatov-intézet két fajtát kísérletezett ki belőle, az egyik rugalmas, a másik megkeményedik. Hogy a csernobili erőmű szarkofágját kitöltsék és a radioaktivitást a belsejében tartsák, mintegy 25 000 köbméter ilyen anyag kellene, ami kétszázmillió dollárba kerülne. De előbb-utóbb szükség lesz rá, mert a tudósok szerint a hasadások terjedésének köszönhetően idővel egy újabb radioaktív felhő alakulhat ki. Veszélyben a ~ zsensen Ki ne szeretné ezt a csodálatos gyógyszert, melynek gyógyító erejéről (melyet az utóbbi időkben a modem orvostudomány is elismer és felhasznál) már emberemlékezet óta legendák keringenek. Csakhogy ez a megnövekedett érdeklődés már magának a növénynek a létét veszélyezteti. Egy brit tanulmány szerint az emberi szervezet betegségeinek gyógyítása tizennyolc gyógynövényt sodort veszélybe. Olyannyira, hogy a kihalás veszélye fenyegeti őket. A zsensen iránti kereslet például évente huszonhat százalékkal nő, és évente mintegy kétezer tonna fogy belőle, a legtöbb Németországban. Nagy aggodalomra ad okot a helyzet az olyan nagy népességű országokban, mint Kína és India, ahol a lakosság nyolcvan százaléka már hagyományosan a gyógynövények erejében bízik. A fennmaradásukat csak úgy lehet biztosítani, ha évente többet ültetnek ki belőlük, mint amennyi elfogy. A gyerekek éppúgy álmodnak, mint a felnőttek Archív-felvétel
