Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-09 / 28. szám
Sport 1997. július 9. Milena Rázgová a szlovák női kosárlabda magyarországi Eb-sikeréről Nyitva állt az aranykapu „Csodálatos az ezüstérem, de ki tudja, mikor lesz újra Szlovákia csapata Eb-döntős" Somogyi Tibor felvétele Gerejhanov (jobbról) ugyan súlycsoportjában Szlovákia legjobbja, ám az Eb-selejtezőben nem sok vizet zavart - ő sem lehet majd ott a minszki kontinensviadalon. E. Vojtísek felvétele Magyar-cseh-szlovák ökölvívó-csb Lesznek szponzorok? J. Mészáros Karoly _______ Né hány hete már sporttörténeti tény: Szlovákia női kosárlabdaválogatottja Litvánia mögött ezüstérmet szerzett a magyarországi Európa-bajnokságon. Mivel nem mindennapi hazai sikerről van szó, így érdemes visszatérni a kontinensviadal néhány mozzanatára. Kérdéseimre Milena Rázgová, a szlovák csapat egyik erőssége válaszolt. Annak idején az éppen az utóbbi években európai csúcsokat döngető Ruzomberok csapatából igazolt Pozsonyba, eléggé a médiák érdeklődésének közepette. Hányszor bánta meg, hogy távozott a bajnok együtteséből? Egyszer sem! Pedig a rózsahegyiek valóban nagy sikereket aratnak, és kívánom nekik, hogy így folytassák. Úgy érzem, mi, akik eljöttünk onnan, szintén hozzájárultunk ehhez a felemelkedéshez. Azzal, hogy teret adtunk az újabb, gyakran külföldi kiválóságoknak. Két éve, a brünni kontinensviadal után egy időre kiszorult a válogatottból. Mi miatt zárult be ön előtt a kapu, és minek köszönheti visszatérését a címeres mezbe? Kilencvenhatban lemondtam a válogatottságról. Hét évig állandó „klub-válogatott-klub-válo- gatott” körforgásban éltem. Féltettem a sérült térdemet is, gondoltam, jobb lesz megpihenni. Azt hiszem, helyesen döntöttem. A legutóbbi bajnoki évadban ment a játék, bronzérmes lett a Slovan, teljesítményemmel újra felhívtam magamra Vasilko edző figyelmét. Aztán már csak bólintanom kellett a meghívásra. A budapesti Európa-bajnoki döntő után az elúszott kontinenselsőség miatt egyfajta kiábrándultság lett úrrá a szlovák kosarasokon. Pedig már az első félidőtől, sőt akkor is, mikor vezettek, lehetett látni, hogy nem megy a csapatnak, ez nem éppen az önök napja. Játékosként a pályán és a kispadon is voltak hasonló érzései? Rossz napunk volt, az igaz. Ellenben néhány csapattársamnak azért mégis ment valahogy. Nekem inkább olyan érzésem támadt, mintha megelégedtünk volna a második hellyel. Persze nem mindnyájan. Szerintem a döntővel másképpen is megbirkózhattunk volna. A görcsös akaraton túl mást is be lehetett, be kellett volna vernünk. Jómagam kissé csalódott voltam, mert az előkészületek során még úgy- ahogy szóhoz jutottam, de az Et>- n már nagyon kevés lehetőséget kaptam. Ráadásul a szerepkörömben pályára küldött társak sem játszottak kiemelkedően jól, ezért mondom, több cserével többen bizonyíthattak volna. A pécsi csoportmérkőzések során szinte lelépték ellenfeleiket, kivéve a magyarokat, akiktől viszont alaposan kikaptak. Vasil'ko edző beismerte, nem vette teljesen komolyan az ösz- szecsapást. Valóban kiengedték ezt a találkozót? Nem. Biztos, hogy nem úgy volt, ahogy az edző mondta, ő igyekezett védőhálót húzni fölénk. Mi akkor is nyerni akartunk, teljes gőzzel. Amikor tizenöt ponttal veszítettünk, Tibor Vasil’ko látta, hogy nincs esély a fordításra, ezért mindenkinek adott lehetőséget. Jókor jött a kijózanító vereség. Persze az emberektől már azt is hallottam, hogy eladtuk a meccset. Valóban szenvedtünk a pályán, kínos lehetett nézni, amit produkáltunk. De tény, hogy előtte még soha nem kaptunk ki a magyaroktól, tudat alatt nem hittük el, hogy ez bekövetkezhet. Ráadásul ellenfelünk küencvenöt százalékos pontossággal dobott kosárra, pedig előtte kínlódott. Ezen a meccsen viszont győznie kellett. Egyetlen megingásukon kívül valamennyi találkozójukat magas pontkülönbséggel nyerték, így aztán a döntő előtt is Szlovákiát tartották az esélyesebbnek. Ennek hatása alatt vágtak neki a finálénak? Nem mondanám. Csendesen, szerényen vonultunk ki, a litvánok még talán ennél is csendesebben. Már a döntő párosítása is nagyon váratlan volt, hisz a sportág nagyhatalmai jóval alattunk végeztek. Valószínűleg a sikeres csoportmérkőzések után nőtt meg az ázsiónk, azután kezdtek az esélyesek közé sorolni bennünket. Belülről megítélve: mi volt az ezüstérmes csapat legnagyobb ütőkártyája? Mindenképpen az, hogy a mérkőzésekre rendre összeszedtük magunkat, elfelejtve az együttes belső gondjait. Egységes teljesítményt nyújtottunk, mindenki szíwel-lélekkel küzdött. Átéltem már sokat a válogatottban, de két éve Brünnben jobb volt a kollektíva. Most valahogy kiszorult közülünk a felszabadult öröm. Pedig volt néhány alkalmunk a spontán ünneplésre. Bármelyik szlovákiai csapatsportág irigyelhetné európai ezüstérmüket. Hallottam, hogy a honi kosárlabda felbolydult vezérkara sem tudja kellő helyére tenni ezt a szép sikert Gratuláltak már önöknek a sportág vezetői? Még nem (beszélgetésünk nyolc nappal az Eb után készült- a szerző megj.), ami nagyon szomorú dolog. Ugyanaz ismétlődött meg, mint ami két éve, mikor hazajöttünk Brünnből. Még kezet se fogtak velünk, igaz, akkor csalódást okoztunk. Most azonban sikert értünk el, nem lett volna szabad ennek megismétlődnie. Zsigárdi László ________ Min d Csehországban, mind Szlovákiában, mind pedig Magyarországon hullámvölgyben van, volt az ökölvívósport, s talán ezért is nagyon alacsony színvonalú a csapatbajnokság. Tavaly a szlovákok és a magyarok közös csb-t indítottak, ám a pak- siaknemsok vizet zavartak a nemzetközi ökölvívóligában, melynek mérkőzéseit rendre üres lelátók előtt rendezték. Most a legjobb cseh csapatokkal bővítik a mezőnyt... Erről állapodott meg ugyanis Nyitrán a három nemzeti szövetség vezérkara. Aközös magyar-cseh-szlovák ökölvívó csapatbajnokság hat együttes részvételével szeptemberben rajtolna. A legnagyobb problémát az okozza, hogy egyelőre nincsenek komoly szponzorok, így nem tudják véglegesítem a lebonyolítás részleteit, technikai feltételeit, s a pénzdíjazás körüli kérdések sem tisztázódtak még. Mert ugye, manapság a nevesebb bokszolok- még az amatőrök között - sem bunyóznak ingyen. Apropó, amatőrök! Közülük a legjobbak rendszerint „átpártolnak” a profik közé, nemcsak azért, mert a hivatásosoknál kereshetnek egy kis pénzt, hanem azért is, mert ott sokkal nyu- godtabb a helyzet. Szlovákiában már évek óta tart a belvi- szály az ökölvívó szövetségben, aminek az lett az eredménye, hogy egyre kevesebb az igazolt versenyző. Riasztó, hogy a legutóbbi országos bajnokságon csupán 46(!) öklöző lépett szorítóba. Hol van az az idő, amikor 11 súlycsoportban 88-an küzdöttek az érmekért... Sajnos, a közelmúltban sorra szűntek meg a felnőttegyüttesek: Galánta után Érsekújvá- rott, majd Apátszent- mihályon (Jasl. Bohunice), Kassán és Komáromban oszlatták fel a felnőttgárdát. Az utóbbi városnak ismét van felnőtt (katona)csapata... Szinte mindenhol pénzhiányra hivatkoztak, amikor bedobták a törülközőt. Most azt remélik, gyümölcsöző lesz a nemzetközi ring-együttmű- ködés, s a bajnokság színvonala is emelkedik majd. Szlovákiát várhatóan a pozsonyi SKP és a Vranov (vagy a Dubnica?); Magyarországot a közelmúltban megerősített Fekete Team-T ájfun, valamint az Újpest; Csehországot a Dukla Olomouc és az SKP Ústí képviseli majd. Arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miért is szorgalmazták a közös magyar-cseh-szlovák bokszliga beindítását, Lengyel László, a Magyar Ökölvívó Szövetség technikai igazgatója válaszolt a legtalálóbban: „Egyik országban sincs annyi jó élvonalbeli együttes, hogy a szurkolók számára vonzó és izgalmas legyen a csapatbajnokság. Én bízom a közös csb sikerében, és abban, hogy végül is mindhárom szövetség talál egy-két tehetős szponzort, s akkor nem lesz baj...” Névjegykártya Név: Milena Rázgová Született: 1969. november 2- án. Rózsahegyen Testi adottságai: 179 cm/65 kg Családi állapota: férjezett, gyermeke még nincs Eddigi egyesületei: Ruzomberok, Sporitelna Bratislava, Slovan Bratislava Szereplés az élvonalban: tíz évad Először a válogatottban: az 1992-es olimpián Eddigi sikerei: Európa-bajnoki ezüstérem (1997 Magyar- ország), bronzérem (1993 Peruggia), negyedik hely (1995 Brünn); vb-n ötödik hely (1994 Ausztrália) - mindany- nyiszor Szlovákia színeiben. Ráadásul tagja volt az olimpiai hatodik helyezett csehszlovák csapatnak is (1992 Barcelona) Futballistáktól hallottuk Daei apja nagyon ellenezte..: Tavaly az ázsiai labdarúgóbajnokság gólkirálya az iráni Ali Daei lett. Jelenleg a német Arminia Bielefeldben rúgja a bőrt. Pályafutása kezdetére emlékezett: „Apám nagyon ellenezte a futballt. Pedig négy testvéremmel és néhány barátommal kiegészülve remek utcai futballcsapatunk volt. Minden percet kihasználtunk, mert a telek szülőhelyemen, Ardabilban roppant kemények voltak. Négy hónapon keresztül bezártan éltünk, olykor mínusz harminc fokot is mértek. A mama viszont támogatott, amikor beindult a karrierem és Teheránba költöztem. A búcsúzásnál megkérdezte, a kedvenc futballcipőmet miért hagyom otthon?... Elvittem.” Gázzá nem egy észkombájn Paul Gascoigne angol futball- sztár (a népszerű Gázzá) gyakran az érdeklődés középpontjába kerül. Tony Banks új brit sportminiszter nem éppen megköszönni való véleményt alkotott róla: „Nem szeretnék durva lenni, de azt hiszem, amikor a tehetséget osztották, Gascoigne kétszer is sorba állt, ám amikor az észt, akkor elfelejtett sorba állni. Kiváló labdarúgó, de hihetetlen őrültségei sokszor csapata kárára váltak. Most harmincéves, de úgy viselkedik, mint a tizen- négy-tizenöt esztendős gyerek.” Sándor Tamás focin kívüli sportágai Mit szokott még sportolni? - kérdezték a minap Sándor Tamás népszerű magyar labdarúgót. „Esztergomban voltunk néhány haverommal, köztük a csapattárs Dombi Tiborral, a nyári bobpályán. Nagyon tetszett. Ilyen és más téli sportágakat, mint például a síelés, sajnos, nem űzhetek. Annak, hogy nem síelek, három oka is van: nem tudok, nincs rá időm, és az esetleges sérülések miatt nem is szabad. Az öltözőben néha kosárlabdázunk. Hogyan? Minikosárpalánkvan felszerelve a falra. Ja, és az öltözőben dartsozni szoktunk...” Johan Cruyff a futballról Elég lehangoló a mai labdarúgásról alkotott véleménye Johan Cruyffnak, a nemrég ötvenéves egykori kiváló futballistának majd edzőnek: „Nincsenek vérbeli csatárok és szélsők. Régen a támadók képesek voltak irányítóként játszani, ha kellett, rengeteget cseleztek, remekül fejeltek. A futball csodálatos sportág, annyi mindent meg lehet csinálni a pályán! Kár volna megfosztani az embereket a szép élményektől.” Johan Cruyff: „A futball csodálatos sportág” CTK-felvétel
