Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-11-05 / 45. szám

10 1997. november 5. Kóp_é József Attila Medvetánc Fürtös, láncos, táncos, nyalka, aj de szép a kerek talpa! Hova vánszorogsz vele? Fordulj a szép lány fele! Brumma, brumma, brummadza. Híres, drága bunda rajtam, húsz körömmel magam varrtam. Nyusztból, nyestből, mókusból, kutyából meg farkasból. Brumma, brumma, brummadza. Gyöngyöt őszig válogattam, fogaimra úgy akadtam. Kéne ott a derekam, ahol kilenc gyerek van. Brumma, brumma, brummadza. Azért járom ilyen lassún, aki festő, pingálhasson. A feje a néninek éppen jó lesz pemszlinek. Brumma, brumma, brummadza. Kinek kincse van fazékkal, mér a markosnak marékkal. Ha nem azzal, körömmel a körmösnek örömmel. Brumma, brumma, brummadza. Szép a réz kerek virága, ha kihajt a napvilágra! Egy kasznárnak öt hete zsebbe nőtt a két keze. Brumma, brumma, brummadza. Állatnak van ingyen kedve, aki nem ád, az a medve. Ha megfázik a lába, takaróddzék deszkába. Brumma, brumma, brummadza. Móricz Zsigmond A póruljárt ördög Hol volt, hol nem, a pokol kellős köze­pén élt egy serdülő ördög. Fiatal volt és tapasztalatlan. Egyszer, mikor az iskola ajtajában háromágú ördögvillá­jával csendőrködött, odafigyelt, mit tanítanak odabent, és kedvet kapott a tanuláshoz. Az ördög mindent tud, amit akar, a mi ördög kománk is ha­marosan megtanult ími-olvasni, s at­tól kezdve minden könyvet elolvasott, amit csak elöl-utol talált a könyvtár­ban. Végre annyit olvasott, hogy kije­lentette, ő a legtudósabb ördög a vilá­gon. Abban a sok rossz könyvben, amit végigböngészett, látta, hogy az ördögök mennyi rosszat tesznek az embereknek. Elhatározta, hogy min­den erejéből ártani fog ő is az ember­világnak. Emlékezett valami rossz me­séből arra, hogy az embernek na­gyobb kárt nem tehet, mint aki három kívánságát teljesíti, mert az ember mindig olyan bolondságokat kívánt, aminél kívánni sem lehet rájuk na­gyobb veszedelmet. Nagyot ugrott ördög koma, mikor ez eszébe jutott, s azt mondta:- Ez a jó! így teszek. Fölmegyek a föld­re és a legelső embernek, akivel talál­kozom, teljesítem három kívánságát. Úgy is lett. Már fent volt a föld kellős közepén, egy nagyvárosnak legna­gyobb utcáján. Persze, nem ördögi ru­hában jelent meg. A legelső ember, akit meglátott, nem is ember volt, csak egy fiú. Az is kicsiny. Egészen kicsiny, de éppen az ördöghöz illő, mert pokol­ra való, rossz, csintalan, furfangos lé­lek és vásott nebuló.- Alászolgája! - köszönt neki az ördög.- Mit parancsol úrfi barátom?- Én? - kérdezte csodálkozva a fiú.- Persze hogy, persze. Tudja kérem, én vagyok a legtudósabb ördög. Elhatá­roztam, hogy három kívánságát telje­sítem. Azért úgy szóljon tovább, hogy minden kérdése kívánságnak számít.- Igazán? - szólt a fiú. Az ördög nagyot kacagott:- Első! Első kívánságát teljesítem, s ki­jelentem, hogy - igazán! A fiú nagyot bámult s egy kicsit gon­dolkodott. Úgyszinte akaratlanul ve­tette oda:- Nem csapsz be, ördög? Az ördög újra hahotázott.- Második kívánságod is megteszem, s hidd el, hogy nem csaplak be. Erre a kisfiú hirtelen rácsapta:- Na, hát akkor teljesítsd még három kívánságomat. Az ördögnek leesett az álla. Bezzeg va­karta erre a fejét, látta, hogy kelepcébe került. Hiába, nem volt mit tenni. Nagy dühösen-búsan kijelentette, hogy: -Teljesítem! Erre a fiú hozzáfogott egy pár furcsa­ságot kívánni, elébb egy tarisznya fűzfasípot, azután egy zsák lyukas mo­gyorót, mind a kettő nagyon megtet­szett neki a nyáron, mikor falun volt.- Teljesítsd még - tizenkét kívánságo­mat! Na hát most melege lett szegény ör­dögnek. Nem lehet képzelni olyan fura komédiát, amit meg nem csináltatott volna vele az a haszontalan gyerek. Mert az ördögnek az a törvénye, hogy­ha felvette a tréfát, helyt is kell állnia neki. Nem szabad azt mondania, hogy: - Én több kívánságot nem telje­sítek. Biz ő csak akkor szabadul fel, ha a parancsolója elügyetlenkedi a dol­got. Az pedig vigyázott magára, s mi­kor kifogyott a kérdésből, parancsból, hazament és apját-anyját megkérdez­te, mi mindent kívánjon még. Mikor már ezek sem győzték a sok parancsot, gyűlésre hívták a várost, úgy okoskod- ták ki, hogy mi lenne mindnyájuk hasznára. Hej, szegény ördög, átkozza a percet is, mikor eszébe jutott, micso­da bolond fővel indult az emberek kö­zé a nagy tudománnyal. Ma is él, ha meg nem halt, s ma sem csinál egyebet, így is alig győzi teljesí­teni a - három kívánságot. Fogj egy ceruzát, és az itt látható tárgyak, állat, valamint gyümölcs nevét írd be az ábrába. A színnel jelölt oszlop­ban kialakult szót küldd el a címünkre. / Ókori lelet Az ásatásnál megsérült ókori cserépedény utolsó darabkáját kell megkeresned. Vajon melyik cserépdarab illik a hiányzó helyre? Ne törd a fejed! Inkább olvasd össze a vadnyugati fickó fejét alkotó betűkből, hogy mely föld­részről való a rajz. Honnan is?

Next

/
Oldalképek
Tartalom