Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-29 / 44. szám

Sport 1997. október 29. Olvasóközeiben Jan Ullrich, az idei Tour de Francé győztese A német csodabringás Jan Ullrich (balról) a nyeregben, mellette egyik nagy riválisa, Zabéi CTK-felvétel Szabó Krisztián______________ Németországnak új nemzeti hő­se van. Egy fiatalember, aki ma­ga mögé utasította a legnépsze­rűbb sportolókat, személyisége­ket. Üstökösként robbant be a kerékpársport élvonalába, és huszonhárom évesen nyáron megnyerte az idei Tour de France-ot. Jan Ullrichnak nagy jövőt jósol­nak. Indurainhoz, Merckxhez hasonlítják, kiknek neve foga­lom ebben a sportágban. Győ­zelmével az egész országot láz­ba hozta. Jelenlegi lakhelye, Merdingene olyanná vált, mint a nyüzsgő méhkas. Ezt a kis falut, amelyet eddig legfeljebb a bor­kedvelők ismertek, most sorra látogatják a turisták. A rostocki születésű tehetség hét évvel ezelőtt ismerkedett meg Norbert Franzllal. A neves szak­ember pártfogásába vette és be­vezette a sportág legjobbjai kö­zé. Kilencvenháromban bene­vezte a csehországi Bohemia versenyre, ahonnan végül ő vitte el a pálmát. Ullrich bekerült a válogatottba, és néhány hét múlva diadalmaskodott az ama­tőrök oslói világbajnokságán. A mester tovább egyengette párt- fogoltja útját, az elkövetkező év­ben több neves viadalon állt rajt­hoz. Aztán az esztendő végén a német profi kerékpárklubhoz, a Telecomhoz szerződött. Adottságait kiválóan kamatoz­tatta az idei Tour de France-on, a tizedik szakasztól vezetve dia­dalmaskodott. Sokan elismerő­en bólogattak, hiszen olyan el­lenfeleket győzött le, mint csa­pattársa, a dán Riis vagy a fran­cia Virenque. A viadal előtt a leg­nagyobb esélyesnek a tavalyi győztest, az előbb említett dán versenyzőt tartották. „Riis a csa­patkapitány, és jó formában van. Igyekszem majd támogatni, hogy újra az első lehessen. Én rá­érek két-három év múlva nyer­Név: Jan Ullrich Született: 1973. december 2-án, Rostockban Jelenlegi lakhelye: Merdingene (kis falu Freiburg mellett) Testi adottságai: 183 cm/72 kg Családi állapota: nőtlen, de ni” - mondta Ullrich. Minden pa­pírforma azonban felborult a ti­zedik útszakaszon, a Pireneusok kacskaringós lejtőin. A tavalyi második helyezett a mezőny élé­re kerekezett, ám sűrűn tekinge­tett vissza, hol maradt csapattár­sa. Megunta ezt a Telecom főnö­ke, aki megjegyezte: „Előre nézz, és taposs bele!” Beletapo­sott. Magabiztosan, megnyugta­tó előnnyel nyerte a verseny leg­nehezebb részét. Célba érés után magára öltötte a vezető versenyzőnek kijáró sárga mezt, melyet mindvégig megtartott. Történelmi pillanat volt ez a né­metek számára, akik már tizen­kilenc éve vártak erre a sikerre. Ezután a csapat többi tagja is igyekezett őt támogatni. Csak egyetlenegyszer ingott meg a Colomarba vezető úton. „Nem tudtam kellőképpen kipihenni már vőlegény Legnagyobb sikerei: 1993: amatőr világbajnok, az ausztrál körverseny győztese; 1996: második a Tour de France-on; 1997: német bajnok, a Tour de France győztese magam, és egészségügyi gond­jaim is voltak. Ezen a darabon önmagamat győztem le” - nyi­latkozta. A viadal után sokan a szemére hányták, hogy a tizen­negyedik versenyszakaszon nem tett meg mindent a győzele­mért, ahol maga elé engedte egyik legnagyobb ellenfelét, a hazai Virenque-t. Erre tömören csak annyit mondott, nem em­berevő, akinek feltétlenül, min­dig nyernie kell. El­lenfele megérdemel­te a sikert, vélte Ullrich. A huszonhar- madik, zárószakasz után örömittasan áll­hatott a dobogó tete­jén. „Még az utolsó métereken sem vol­tam biztos a végső si­kerben. A sportban bármi előfordulhat” - mondta boldogan. Elégedettek lehettek a Telecom vezetői is. Kerékpárosaik mint­egy négymillió frankot kerekez­tek össze, ebből Ullrich maga több mint kétmilliót. A pénzt fel­ajánlotta csapattársainak és az őket kísérő segítőknek. Megte­hette, az új szerződések többszö­rös bevételt biztosítanak számá­ra. Norbert Franzl elismerően szóltróla: „Már tavaly is érett volt a győzelemre. Nagyon szerény, jószívű, mondhatnám félénk fiú, de a bringán fantasztikus dolgok­ra képes. Még nagyon sok siker vár rá. Véleményem szerint ő lesz az első, aki hatszor nyeri majd meg a Tour de France-ot.” Miben rejlik Ullrich teljesítmé­nyének a titka? A szívében. Míg az átlagember szíve öt-hét liter vért pumpál át percenként, ad­dig az övé harmincöt-negy­venet. A szívverése nyugalmi ál­lapotban harminckettő körül mozog, többsé­günkkel szemben, akiknek hatvan- hetvenet dobban percenként. A nor­mális emberi test „motorjának” súlya négyszáz gramm, a német fiatalembe­rének hatszáz gram­mos. Az ergomé- teren fél órát képes tekerni úgy, hogy tartja az öt­százötven wattos teljesítményt. Nekünk, egyszerű halandóknak gondot okoz félakkora teljesít­ménnyel öt percet. Már ebből is világosan kivehető, milyen különleges képességek­kel rendelkezik Jan Ullrich. Biz­tosan mindent megtesz azért, hogy adottságait minél jobban kihasználhassa. Ha a sors is ke­gyes lesz hozzá, éremgyűjtemé­nye még sok értékes trófeával gazdagodhat. KÍŐ? Miben rejlik Ullrich telje­sítményé­nek titka? A szívében. Átéli olimpiák hősei (1948, St. Moritz): Tróják, a hetvenötszörös válogatott jégkorongozó Gazdag József Jégkorongsportunk egyik nagy alakjának nevét szülő­városában, Kassán a most éppen átépítés alatt álló Szepsi úti stadion viseli. Ez a sportlétesítmény alig egy kőhajításnyira van az egy­kori téglagyár melletti tótól, vagyis attól a helytől, ahol századunk első felének téli hónapjaiban nem a tégla­gyártó munkások szorgos­kodtak, hanem a jégen csúszkálni, korcsolyázni szerető gyerekek nyüzsögtek. Gyakori vendége volt a bánya-tavi jégpályának az 1914-ben születettTroják fiú is. Nemcsak korcsolyázni szeretett ott, hanem társai­val együtt jégkorongozni is. Abban az időben a városban ez a sport még gyerekcipő­ben járt, sokkal népszerűbb volt a bandy-hoki, vagyis a mai, kanadai jégkorong­sporthoz csak részben ha­sonlító labdajáték. A sport­krónikások feljegyzéseiből az derül ki, hogy a kis Tróják szívesen kergette a labdát meg a korongot is. Sőt egy ideig a KMSE sportegyesület tagjaként a bandy-hokit kel­lett előnyben részesítenie. Később, 1927 után, amikor a kanadai típusú jégkorong­sport is kezdett nálunk meg­honosodni, s Kassán meg­alakult az új sportágat hiva­talosan is felvállaló első egyesület, ő oda igazolt. Frantisek Jandera vezeté­sével az első kassai jégko­rongcsapat általában a Magas-Tátra pályáin fogad­ta a nevesebb ellenfeleit, így egy alkalommal az aláb­bi csapatokat is: LTC Praha, Sk Prostéjov, Slovan Moravská Ostrava és SK Olomouc. - A prágaiak elle­ni mérkőzés előtt figyel­meztettem Trojákot, hogy őrizze az ellenfél legjobb játékosát, Maleckát. Ké­sőbb ezt a találkozót minő­sítették a szakemberek a torna legszínvonalasabb összecsapásának. Igaz ugyan, hogy 1:2 arányban kikaptunk, ám úgy, hogy a bíró Tróják két gólját nem adta meg. Az egyiket példá­ul azért, mert az erősen meglőtt korong olyan gyor­san repült, hogy túljutott a prágai kapu helyenként lyukas hálóján, s mivel a já­tékvezető távol volt, nem láthatta a játékszer útját. Mindenesetre a szakértők a torna legjobb jégkorongo- zójává Trojákot jelölték. A prágai szakvezetők azonnal érdeklődést tanúsítottak iránta, s a kassai fiú rövid időn belül a cseh(szlovák) fővárosban kötött ki - írja egyik visszaemlékezésében Jandera edző. Ladislav Tróják ezt követő­en a csehszlovák válogatott csapatban is helyet kapott. Hetvenötször öltötte magá­ra a címeres mezt, amely­ben harminchét gólt lőtt. Az országos válogatott játé­kosaként részt vett az Ladislav Tróják, századunk első felének kassai hoki­csillaga Archív-felvétel 1936-os garmisch- partenkircheni olimpián, s tagja volt az 1948-as St. Moritz-i téli játékokon ezüstérmet nyert cseh­szlovák csapatnak is. Ugyanebben az évben egy franciaországi tornát köve­tően angliai körútra utaz­tak. Az együttes egyik csoportja Párizsból magánrepülőn in­dult a többiek után Lon­donba, ám nem érkezett meg oda, mert a gépet az erős vihar a tengerbe so­dorta, s vízbe fulladt az ak­kori országos válogatott hat játékosa - köztük Ladislav Tróják is. Juraj Kardhordó, a Himalája nyolcezres ormait ostromló pozsonyi hegymászó emlékére Örök pihenő a 8163 méter magas Manaslu tövében J. Mészáros Károly _________ Ah ogy telnek a napok, úgy hal­ványul az utolsó remény is, hogy visszajössz. Nehéz ezt leír­ni, de kénytelen vagyok kibé­külni vele: a Himalája óriásai alighanem maguknál tartottak. Ott nyugodsz örökre, ahova annyira vágytál, ahova olyan szívesen jártál. A hegyekben. Azoknak is a legkiemelkedőbb földi magaslatai közelében, annyi balszerencsés hegymászó temetőjében. „Csak januárban jövök vissza! Utána majd le­ülünk és beszélgetünk” - men­tegetőztél szeptemberi búcsú­zásodkor, amikor már csak órák voltak hátra a Manaslura indu­lás előtt. Talán bántott, hogy nem jelentkeztél a Gaserbrum I (8068 m) és a Gaserbrum II (8035 m) megmászása után. Pedig előtte magad ígértél ta­lálkát, de a visszatérés gyorsan az újrakészülődés időszakába csapott át. Mint az idén annyi­szor. Más volt ez az esztendő, mint a kilencvennégyes, amikor a Cho Ojuról (8201 m) megér­kezve időmilliomosként mesél­tél élményeidről, és úgy tűnt, még sokszor fogsz is. Nyugalom áradt belőled, s úgy vezettél be a hegymászás rejtelmeibe, mintha én is veled készülnék a következő expedícióra. Pedig csak a hallgatód voltam. Már akkor kitűnt, mennyire szere­ted a hóborította ormokat, mennyire tudatosan készülsz hegyi idegenvezetői munkádra. Sohasem csak az járt a fejed­ben, hogy feltörtess a csúcsra és valahogy legyere onnan. Szinte minden érdekelt, ami egy-egy hegyóriás ostromlása közben az ember útjába akad. így e kö­nyörtelen világ jó ismerőjévé váltál. Ebben az évben honi mé­retekben egyedülálló dologra vállalkoztál. Négy nyolcezres csúcs került a naptáradba. Ál­landó hajsza, szponzorkeresés, ügyintézés. És időhiány. Ami­kor a Kancsendzsongára (8586 m) készültél s én interjút kértem tőled, illedelmesen elutasítot­tál, mondván, sajnos, nem te döntesz arról, hogy kinek nyi­latkozhatsz az útról. A média- partnerekkel kötött szerződés az expedíció tagjait is kötele zi, a főnökkel pedig nem si­került találkoznom. így maradt az élménybeszá­moló, jellemző egyéni vonásokkal fűszerezve. De akkor is már gyakran pillantottál az órádra, az idő sürgetett, másnap in­dultál Pakisztánba. Egyet len kérdésemre izgatot tan vártam a vá­laszt. Történe­tesen arra, hogyan született meg benned az a győzelemmel felérő elhatá­rozás, hogy ötven-nyolc- van méterrel a csúcs alatt visz- szaforduljál. Józan, megfon­tolt érve­Arca örökre eltűnt előlünk Archív-felvétel két említettél. Sajnos, ez a rideg helyzetfelmérés a Manaslu (8163 m) tövében cserben ha­gyott. Társaid hiába próbáltak lebeszélni a csúcsostromlásról, pedig ugyanazokat a veszélye­ket ismételgették, mint amelyek visszafordulásra késztettek a Kancsendzsonga alatt. Talán az újabb kudarc réme ragadott ma­gával? Hátizsákodat és botodat megtalálták a sziklafal tövében, neked azonban nyomod veszett. Azt sem tudjuk, hogy feljutottál- e negyedik nyolcezres csúcsodra vagy nem? Eltűntél a hatalmas hideg, az életveszélyes széllöké­sek és a gyakori havazások vilá­gában. Ott maradtál élményeid­del, titkaiddal. Magába zárt a Manaslu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom