Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-29 / 44. szám

Modern élet 1997. október 29. 5 Az ember öntudatlanul föláldozza a Föld kincseit a profit oltárán A Föld része vagyunk... A csillagászok munkáját különböző műszerek segítik Archív-felvétel Fontos hír a jövő űrhajósainak Víz van a Holdon! Polák Imre ___________________ Az ember, az emberiség nem menekülhet közös rendeltetése elől. Rendeltetésének kódját, talán örök titokként, a Föld egymásra simuló rétegei, a kifürkészhetetlen tengerfenék, az áthatolhatatlan mélységek­ben fortyogó láva őrzi. „A Föld része vagyunk... ré­szünk a Föld” - hangsúlyozta többször Seattle indián törzs­főnök az Amerikai Egyesült Ál­lamok elnökéhez intézett üze­netében a múlt század köze­pén, miután felszólították, hogy „adja el” földjét a fehér te­lepeseknek, és törzsével köl­tözzön rezervációba. A törzsfőnök - bár a szándékot felismeri - az ajánlat lényegét képtelen megérteni. Képtelen, hiszen „nem tulajdona a friss levegő, a vizek csillogó fénye... Az ezüstös fenyvesek, a homo­kos part, a sötét erdőkben meg­búvó köd, a bogarak zümmö­gése, az antilop kecses szágul­dása” törzse gondolataiban szent,... hogyan bocsássa al­kuba mindazt, ami nem tulaj­dona? Föld nem csupán csatabárd ki­ásásával bitorolható. „Korsze­rű” technológiákkal, számító­gépekkel, multinacionális ma­mutvállalatok egyre agresszí­vabb terjeszkedésével is. A vele járó közművesítés, hírközlési rendszerek, általában a keres­kedelem, a végtelenbe futó au­tópályák, modem életünk inf­rastruktúrának nevezett tarto­zéka betonból, acélból, mű­anyagból, sugárnyalábokból betelhetetlen pók gyanánt fon­ja hálóját bolygónk körül. Sok­szor tudatosan, még többször talán akaratlanul áldozza fel Földünk kincseit visszavonha­tatlanul a profit oltárán. Seattle törzsfőnök úgy tudta egykoron, hogy az ember növé­nyek, állatok nélkül elpusztul lelke nagy magányosságában. Nyilván azzal is tisztában volt, hogy az állatok és a növények, „embertársaikhoz” hasonlóan, közösségekben csoportosul­nak. Ezeknek a biotópoknak a felszámolása nem éppen kívá­natos állatok és növények el­szaporodásával jár. Napjaink­ban soha nem tapasztalt mér­tékben terjed a súlyos allergiá­kat okozó parlagfű, milliókat költünk a patkányok és egyéb rágcsálók, kártevők, agresszív rovarok pusztítására, ugyan­akkor áldozatul esik sok-sok hasznos vi­rág, bogár, madár, kétéltű. Felborult a biológiai egyensúly, a nemesebb fák kive­szőben, az állatok egyre jelentősebb ré­sze szorul rezervációba, ahol rendeltetését immár csupán nagyon korlátozott mértékben teljesítheti. Az egykori Német Szövetségi Köztársaságban 1980-ban 200 ezer forgalmi balesetet okoz­tak állatok, míg 1960-ban „csak” 25 ezret. A kár: 100 mil­lió nyugatnémet márka. Az Egyesült Államokban, konkré­tan Pennsylvániában a Geran- ta szerint 1967-ben 37 medve, 22 610 szarvas pusztult el az utakon, ugyanakkor a Hromas című magazin közli, hogy 568 medvét és 144 415 szarvast „hivatalosan” lőttek ki. A „Pennsylvania Interstate” au­tópálya egyik megfigyelt 500 kilométeres szakaszán 18 hó­nap alatt 874 szarvast gázoltak el az autók. Nyugaton ugyan léteznek elmés optikai rend­szerek, amelyek az ősi életteré­hez szokott állatnak jelzik a ve­szélyt, hatékonyságuk (mivel az állat tanulékony) eléri a 80 százalékot. Ezeknek a beren­dezéseknek azonban a reklám­ipar korántsem szentel akkora figyelmet, mint az új gépkocsi- modelleknek, hegyi kerékpá­roknak, vagy teszem azt, az Arielnek... Hazai vizekre evez­ve: Szlovákiában 1979-ben mintegy 60 ezer állat pusztult el az utakon. Az úthálózat ek­kor már ugyancsak sűrű volt, az egykori Csehszlovákiában egy négyzetkilométerre 0,72 kilométer út jutott. „Az illatos virág kis húgunk, az őzek, a ló, a hatalmas sas fivé­rünk” - érvel Seattle, bár tud­ja: a washingtoni nagy törzs­főnök csupán udvariassági gesztusból kínál barátságot, hiszen erejéből eredően nincs szüksége rá. Vajon a huszadik század emberének szüksége van-e arra, hogy árpolitikával támogatott, adókedvezmé­nyekkel ösztökélt, reklámhad­járattal terjeszkedő jóléti társa­dalomban / éljen, fogyasszon mind­halálig, akarja-e vagy sem? „Dzsokis” kalappal a fején, hambur­gert, hot-dogot majszolgatva, Co- ca-Colát kortyol­gatva, esetleg két akciófilm között rá­döbben-e, hogy ősi értékrendje nem funkcionál? Gon­dol-e minderre, amikor éjszaka asztmás kisfia panaszos sírás­sal felriasztja? Amikor Po­zsonytól Kassáig a gyorsvonat ablakából parlagon heverő föl­dek, megbontott gerincű he­gyek, száradó fák tárulnak a szeme elé? Észreveszi-e, hogy elhallgatott a kakukk, kertjébe ritkábban téved cinke, a közeli patakhoz este már nem járnak le az őzek...? Párhuzamokat vonni lehet, de nem feltétlenül szükséges. A késztetés azonban egyre erő­sebb. Főként, ha munkába me­net a pozsonyi hegyiliget ma­radványainak beton védőfalán időről időre mementóként ha­sonló feliratok tűnnek fel: „Ha kivágtad az utolsó fát, megöl­ted az utolsó állatot, a pénz csillapítja majd éhedet?!” Az ilyen feliratokat „rendet” te­remtő kéz lemossa a falról. Ta­lán az a kéz, amely ugyanezen a környéken, a meglévőktől pár lépéssel arrébb két új benzin­kút építéséhez lát hozzá. „Ami a Földet sújtja, a Föld fiait is sújtja” - üzente egykoron az indián törzsfőnök Washington urának... Eltelt egy pár év, míg részletesen kiértékelték a Clementine nevű űrszonda adatait, amely 1994. február 19. és május 5. között rá­dióhullámok segítségével karto­gráfiai adatokat készített a Hold felszínéről. A legfontosabb felfe­dezés az volt, hogy a holdbéli si­vatagokban megfagyott víz talál­ható. A víz valószínűleg az Aitkin nevű hatalmas kráterben, a Hold déli pólusán található. Erre a tükrö­zés módja alapján jöttek rá: a ki­küldött jelek ily módon tükrö­ződnek vissza a homokról, a szik­láról vagy a megkövesedett lává­ról. Az Aitkin kráter, mely a Hold déli pó­lusán található, 2500 kilométer át­mérőjű és 12 kilomé­ter mély. Mivel a ten­gely 1.6 fokos görbü­letet mutat, a kráter mélyére sohasem ér le a Nap sugara. A sö­tét, szabad szemmel is látható területek a Hold felszínén az úgynevezett tengerek, való­színűleg egykor elárasztott terü­letek lehettek, azonban nem víz, hanem láva árasztotta el azokat. A Holdon normálisan semmi­lyen fomában nem valószínű a víz jelenléte. Egy nap ott 14 földi napig tart, és a Nap úgy tűz, hogy a hőmérséklet eléri a 200 fokot. Ilyen hőmérsékletnél az összes víz elpárologna még földi körül­mények között is, nemhogy ott, ahol légüres tér van. Ennek elle­nére úgy tűnik, a Hold a Nap­rendszer utolsó olyan égiteste, ahol víz található. Ez az Aitkin kráter kedvező fek­vésének köszönhető. Az aljára soha nem ér le a Nap sugara, ott állandó mínusz 194 fokos fagy uralkodik. De hogy került a kráter aljára a víz? A tudósok nem találnak más magyarázatot, mint hogy üstökösök segítségé­vel. Valószínűleg a Naprendszer korai időszakában történhetett, mintegy 3-4 milliárd évvel ez­előtt. Már a Galileo szonda meg­állapította, hogy a Jupiter Euró­pa nevű holdjának felszínét is ezüstös jégréteg bo­rítja. A Plútó Charon nevű holdján is talál­tak, valamint magán a Plútón is felfedez­tek egy 200-300 mé­ter vastag réteget a bolygót borító me­tánréteg alatt. A NASA szakemberei a jeget nem csupán fontos víz- és oxigén­tartaléknak tekintik a jövő űrhajósai számára. A ben­nük található hidrogén és oxigén a rakéták üzemanyagának is fon­tos alkotórésze, s ez azt jelenti, hogy a jövőben a Holdra irányu­ló űrrepülők a visszaút előtt itt helyben tankolhatnak. Az sem utolsó szempont, hogy a Holdon létesítendő jövőbeni ko­lónia számára a létfontosságú vi­zet és oxigént helyi forrásból tud- ják-e majd biztosítani, vagy a Földről kell azokat odaszállítani? Talán már csak a természet közelében élő népek értékelik igazán a Föld kincseit Archív-felvétel A Föld nem csupán csatabárd kiásásával bitorolható. A Hold a Naprend­szer utolsó nagy objek­tuma, ahol víz találha­Mozaik Hogyan telefonáljunk? A telefonálás sok időt vesz igénybe. Vittorio Marino olasz pszicholó­gus következő tanácsai segítenek abban, hogy ezt a munkát minél ef- fektívebbé tegyük. 1. Mikor reggel megér­kezik a munkahelyére, írja fel, hogy kinek akar aznap telefonálni. A legjobb, ha úgy tervezi meg a hívások sor­rendjét, hogy azok automatikusan kapcsolódja­nak egymáshoz. 2. Minden egyes név mellé te­gyen néhány megjegyzést ar­ról, hogy miről akar az illető­vel beszélni. így gyorsabban és pontosabban tudja majd tele­fonálás közben megfogalmaz­ni a gondolatait. 3. Ne feledje, hogy az, akit hív, szintén dolgozik. Hagyjon szá­mára egy kis időt arra, hogy kellően oda tudjon figyelni a beszélgetésük témájára. Meg­látja, megéri. Ne együnk éjszaka! ledkezniük az evésről, egye­nek valami könnyű, alacsony A megfelelő testsúly elérésé- kalóriatartalmú ételt, például hez vezető nehéz út egyik lég- egy-két falat friss gyümölcsöt, nagyobb akadálya az éjszakai nassolás. - Ha nehéz napja volt a munkahe­lyén vagy épp magán­életi problémái vannak, valószínűleg többet eszik, hogy a feszültsé­geket levezesse - állítja John Foreyt amerikai táplálkozástudományi szakember. Azt ajánlja, hogy az éj­szakai falatozásra haj­lamosak esti tévékeny- ségüket úgy tervezzék meg, hogy ellen tudja­nak állni a kísértésnek. Ha mégsem sikerül elfe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom