Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-10-22 / 43. szám

Modem élet 1997. október 22. 5 Az ember, miután teleszemetelte környezetét a Földön, már a világűrt piszkítja Száguldó űrszemét Németh Csaba _______________ 19 57-től, vagyis a Szputnyik-1 felbocsátásától napjainkig mintegy három és fél ezer űr­eszköz indítására került sor. Mi történik a mesterséges hol­dakkal, ha befejezik működésü­ket, vagy netán indításuk siker­telennek bizonyul? Mi lesz az elhasznált rakétafokozatokkal? Egy részük - a Földhöz viszony­lag közel keringő objektumok - idővel bolygónk légkörébe jut­nak és megsemmisülnek. Egy másik részük a távoli világűrbe jutva végleg eltávolodik tőlünk. Jelentős hányaduk azonban Föld körüli pályán marad. Eze­ket az ember alkotta. A már használhatatlan eszközöket vagy azok részeit űrszemétnek nevezzük. Annak a valószínűsége, hogy valaki olyan kozmikus ka­tasztrófában veszítse életét, amelyet lezuhanó űreszköz okoz, meglehetősen csekély. A potenciális veszélyforrást jelen­tő nagyobb testeket természe­tesen folyamatosan nyomon követik. Kivált, mivel ezek az újonnan pályára állítandó mes­terséges holdakat és embert szállító űrhajókat is veszélyez­tethetik. Ahogy bővül az űrte­vékenység, mind több a hulla­dék. A Föld körüli pályán kerin­gő törmelék sorsának tehát az űrkutatásban élen járó nemze­tek mind több figyelmet szen­telnek. Az űrszeméttel leginkább bené­pesített régiók természetesen azok, ahol az űrtevékenység a legintenzívebb: az alacsony, néhány száz kilométeres ma­gasságban húzódó pályák. A je­lenleg katalogizált objektumok száma mintegy hétezer. Közü­lük mindössze 6 százalék a mű­ködő mesterséges hold, több mint 40 százalékuk robbanás vagy ütközés következtében szétdarabolódott űreszköz, a többi már működésképtelen mesterséges hold. Egy-egy rob­banás során mintegy 200 na­gyobb (követhető) és rengeteg apró darab keletkezik. Ezek a sokszor pár mikrométer nagy­ságú szilánkok is veszélyeztet­hetik az űreszközök érzékeny berendezé­seit. Nem feledkezhetünk meg a természetes eredetű törmelékről sem. E meteorok, mikrometeorok nagysága alig pár milliméter, de sebes­ségük - mivel a Nap körüli pályán kerin­genek - általában na­gyobb, mint a mes­terséges űrtörmelé­ké. így még a kisebb tömegűek is jelentős kárt okoz­hatnak. Még nem említettük azt a né­hány űreszközt, amelyek terv­szerűen és épségben visszatér­nek a Földre. Ilyenek az ember­szállító űrhajók leszállóegysé­gei és az olyan mesterséges hol­dak, amelyeket további kutatás céljából űrrepülőgépek segítsé­gével pályájukon befognak és visszaszállítanak a Földre. 1990 januárjának űrkutatási szenzációja volt a Columbia űr­repülőgép által visszahozott LDEF műhold. A felszíne a be­csapódásoktól már szinte lyu­kacsossá vált. Az űrben 1961 óta atomenergiával működő műholdak is keringenek. Az el­ső nukleáris űrbaleset 1964 áp­rilisában történt, amikor a Transit-5BN3 amerikai mű­hold nem érte el a kijelölt pá­lyáját s a légkörben megsemmi­sülve szórta szét üzemanyagát, a plutónium-238-as izotópot. Ezért a Földön háromszorosára nőtt ennek az izotópnak a gya­korisága! A szovjetek 1965-ben indították az első nukleáris energiaforrást használó mes­terséges holdat. 1970 és 1988 között a Kozmosz-sorozatban 31 műholdat juttattak Föld kö­rüli pályára. Az amerikai-szov­jet szembenállás éveiben a sarkvidéki jégtáblák között megbúvó tengeralattjárók fel­derítése, illetve a velük való kapcsolattartás céljából felbo­csátott titkos szovjet katonai műholdak egy részét is nukleá­ris energiaforrások táplálták. 1978 januárjában Kanada északnyugati részén lezuhant egy ilyen szovjet műhold. Ka­nada mintegy tízmillió dollárt költött a terület megtisztításá­ra. Mit lehet tenni az űrszemét el­szaporodása ellen? Először is igyekeznek megakadályozni a törmelék keletke­zését. A robbaná­sok elkerülése és a maradék üzem­anyag elégetése a legkézenfekvőbb módszer. A másik lehetőség a haszná­laton kívüli eszkö­zök eltávolítása pá­lyájukról. Az ala­csony pályán kerin- gők a légkörbe érve megsemmisülnek. A nagyobb részek eltávolításában a szovjet gyakorlat látszik követ- hetőnek: úgy irányítják a feles­legessé vált űreszközöket, hogy lakatlan, óceáni terüle­tekre essenek. A geosta- cionárius pályákon járó mű­holdakat élettartamuk végén magasabb pályára lehet állíta­ni, hogy az új műholdakat ne akadályozzák a működésük­ben. Jószerével ez az egyetlen módszer az ütközés kockázatá­nak csökkentésére. Egyesek „szemétgyűjtő” űr­missziót javasolnak. A műkö­désképtelen holdakra és a na­gyobb darabokra koncentráló tervezet szerint az „űrsze- métládák” robotkarjaikkal ra­gadnák meg a hulladékot, a használhatatlan részeket ösz- szeaprítanák, a használható elemeket meghagynák. Ha egy- egy tartály megtelt, a Föld lég­körébe irányítanák, és ott elég­ne. Geostacionárius pályán két évig működhetne egy-egy ilyen „köztisztasági” műhold. Ala­csonyabb pályákon, gyorsab­ban manőverezve, egy hónapos missziók működhetnének. Ahogy bővül az űrtevé­kenység, úgy szapo­rodik az űrszemét. Mozaik sajátítását követő első hat óra folyamán fixálódik az agy­ban. És mindörökre. Ennek az az oka, hogy az emberi agy minden egyes mozgás meg­jegyzésére egy sajátos belső modellt alakít ki -ami lehető­vé teszi az elsajátítottak meg­őrzését anélkül, hogy azt gya­korolni, újraismételni kelle­ne. De csak abban az esetben, ha egyidejűleg nem végzünk valamilyen egészen más sporttevékenységet is. Hosszú lábak A hosszú, formás láb minden nő vágya. Most azoknak is le­hetőségük nyílik e vágyuk el­érésére, akiket nem áldott meg a természet ilyen lábak­Biciklizés fejben Aki egyszer megtanul bicik­lizni, az már többé nem felejt el. Amerikai tudó­sok megálla- pították ugyan­is, hogy a mozgás tit­kainak el­egy kitöl­tőanyagot kezd el ter­melni, és en­nek követ­keztében a láb naponta egy milli­méterrel hosszabbo­dik meg. A művelet esetleg egy kicsit hossza­dalmas és talán nem is teljesen fájdalom- mentes, de hát mit meg nem tesz­nek a nők a szépségü­kért! kai. Hihetetlen ti­zenhat és fél centi­méterrel is képes meg­hosszabbítani a páciensei lábát Xia Hetao pe­kingi orvos. A módszer lényege a következő: először is be­vágja a csonto kát, majd egy fémkapocs segítségével újból ösz- szeköti azokat. A csont a bevágás helyén A jövő számítógépeihez már nem kell az egér Archív-felvétel A számítógéppel bánjunk kesztyűs kézzel Az egér helyét elfoglalja az érintős képernyő A számítógépekkel párhuza­mosan fejlődtek az adatok be­vitelére alkalmas úgynevezett adatbeviteli eszközök is. A bil­lentyűzet mellett olyan eszkö­zök jelentek meg, amelyek ké­nyelmesebbé és gyorsabbá tet­ték a számítógéppel dolgozók munkáját. Az elsők között is­merhettük meg a fényceruzát, amely mára szinte teljesen el is tűnt. A botkormányt - joysti- ckot - főleg a játék megszállott­jai használják. Az egér - mouse - még ma is tartja könnyen szerzett helyét a számítógép-fel­használók körében. Elsősorban képer­nyőn megjelenített vezérlőgombok működtetésére al­kalmas, rajzolásra kissé nehézkesen használható. Az egér utódja, fő­leg a multimédia és az ipar területén, az érintős képernyő, a touch screen lehet. Használata elsősorban akkor javasolható, ha előre meghatá­rozott pontok közül kell a fel­használónak válogatnia. Ez az adatbeviteli eszköz nagyon al­kalmas információs rendsze­rek: vasúti és repülőmenetren­dek, könyvtárak számítógépes katalógusai, telefonkönyv- rendszerek, térképes tájékoz­tató rendszerek kezelésére, amikor a billentyűzetet nem ç7ivpçpn tpç7ik ki a? prripkln­Azúj képernyő akár a kesztyűs érintését is érzékeli. dők rohamának. Az érintős képernyő az ipari folyamatok vezérlésében is hasznos segít­séget nyújthat, mivel azok a képernyőn megjeleníthetők és tanulmányozhatók, így vizuá­lis támogatással nagyobb biz­tonsággal avatkozhatnak be. Az új adatbeviteli eszközzel - megfelelő szoftver alkalmazá­sával - még rajzolni is lehet. Az érintést érzékelő eszköz a monitorszűrőhöz hasonló mó­don a képernyő elé helyezhető, vagy a képernyőre kell felra­gasztani. Minden monitortípushoz al­kalmazható, akár sík, akár ívelt kivi­telben. A folyadék- kristályos LCD mo­nitorok esetében különleges felület biztosítja a nagyobb fényáteresztő ké­pességet. Az új TouchScreen- technológiával ké­szült képernyő akár a kesztyűs kéz érin­tését is érzékeli, de a képernyő­manipuláció kis felületű, he­gyes eszközökkel (például kö­römmel, hitelkártyával, orvosi műszerekkel) is végrehajtható. Egy-két év múlva minden bi­zonnyal sok helyen találkozha­tunk majd érintős képernyők­kel vezérelhető - mindig min­dent tudó, pontos és udvarias - információs rendszerekkel. ElnTnuchSvstems A világűrben az ember hanyagsága folytán egyre több szemét ke­ring Archív-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom