Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-15 / 42. szám
Nagyvilág 1997. október 15. 7 Aki forgalmi dugóba kerül, nemcsak áldozat, hanem bűnös is, állítják a németek Az autópálya fogságában Prágai levél Taxi, te drága. Száguldani jó. Ezzel az egyszerű kifejezéssel valószínűleg a hazai gépkocsivezetők többsége egyetért, vagy legalábbis egyet értene, ha a szlovákiai útviszonyok lehetővé tennék a gondtalan haladást. De milyen a helyzet e téren például a tőlünk lényegesen fejlettebb Németországban? Úgy tűnik, az ottani sofőröknek sem fenékig tejfel az életük. Az idén a német autósztrádákon körülbelül háromszáz helyen volt kitéve a tábla, amely két hétnél tovább tartó útjavítást jelzett. Minden pályajavi- tás átlagban két és fél kilométeren zajlott, ami azt jelenti, hogy összesen hétszázötven kilométernyi utat javítottak. A Berlin és Hamburg közti főútvonalon például hetvenhét kilométeren hét helyen végeznek javítást. Alsó-Szászországban minden harminc kilométeren ütközik akadályba az autós. Legjobb a helyzet talán Bajorországban, ahol mintegy száz kilométeres zavartalan haladással lehet számolni. Anyári szabadságok idején azonban ott is le volt zárva az útsávokfele. A németek szerint aki dugóba kerül, az nemcsak áldozat, hanem egyben bűnös is, hiszen a németországi utakon évente ötszázezer-egymillió új gépkocsijelenik meg. Egy 1996-os tanulmány szerint mintegy ki- lencszáz kilométernyi autópálya (az országban összesen 11 200 kilométernyi van) javítások nélkül is potenciális „dugótermelő”. Ugyanakkor várható, hogy az elkövetkező években harminc százalékkal nő a gépkocsiforgalom, márpedig az állandó megterhelést a legjobb aszfalt vagy beton sem bírja sokáig. Húsz év után a legszilárdabb autópálya is szétesik. Azelőtt sokkal tovább tartott, míg megjelentek az első repedések, lyukak és életveszélyes törések. A tények azonban könyörtelenek: a régi Szövetségi Köztársaság autópályáinak mintegy negyven százaléka húsz évnél idősebb. A Chiemseenél található lezárt útszakaszt például még Hitler idejében építették, aki így akarta könnyebbé tenni az utat az obersalzbergi nyaralójához. Akkoriban ezer gépkocsi haladt el naponta ezen az útszakaszon, míg ma negyvenháromezer, hétvégeken pedig megközelítőleg kilencvenezer. Ahol építenek, nagyobb a balesetveszély is. A chiemseei hat kilométeres szakaszon 1995- től, a javítás kezdetétől több mint háromszázötven baleset történt, ezekből négy volt halálos kimenetelű. Az építőcégek nem szívesen dolgoznak szünidőben és éjszaka, mert ilyenkor veszélyesebb a munka és nagyobbak a költségek. Minden napért, amely időnyerést jelent, mintegy tízezer márka prémiumot fizetnek ki a cégek, ami összesítésben évi négyszáznyolcvan nap időnyerést jelentene, s természetesen ennyivel kevesebb lenne a forgalmi dugó. Csakhogy a pénztárak üresek. Pedig évente mintegy ötszáz kilométernyi burkolatot kell kicserélni. A legnagyobb gondot az okozza, hogy az utak karbantartása terén - csakúgy, mint például az iskolaügyben - kaotikus a szövetségi rendszer. A tizenhat tartománynak csak annyi a kötelezettsége, hogy a nagyobb, a 14 napnál tovább tartó javításokat jelentse Bonnak. Megközelítőleg hétszáz ilyenre kerül sor évente. A kisebb javításokat Az elkövetkező években harminc százalékkal nő a gépkocsiforgalom. nem is egyeztetik a fővárossal, ezeknek a számát sem tudják. Becslések szerint harmincezer kisebb javításról van szó évente. „Ezen a téren a tervezés teljesen homályos”, mondja Mi- chael Schreckenberg, a duis- burgi egyetem professzora, aki a közlekedési dugók szakértője. A negyvenéves mérnök kitalált egy módszert, hogyan lehet egy egyszerű programmal közlekedési dugót szimulálni a számítógépen. A cél világos: előrejelezni a forgalmi dugót, akár az időjárást. A maketten már működik a dolog, a gyakorlatban azonban kevésbé. Hiányoznak a pontos adatok, amelyeket a gép memóriájába kellene beprogramozni. A több ezer automata számlálógép, melyeket ezerszámra szerelnek fel az útsávok fölé, talán átCséfalvay Ildikó _________ A taxival való közlekedés valószínűleg máshol is luxusnak számít, de Prágában különösen gyakran érik kellemetlen meglepetések az embert e téren. Személy szerint eddig is csak elvétve vettem igénybe ezt a szolgáltatást, de mióta olyan sokat foglalkoznak a hazai, sőt a külföldi médiák is a prágai tisztességtelen taxisofőrökkel, akiket-veszélyességüket tekintve - a jelentős nemzetközi utazási iroda, Thomas Cook útikönyve a szicíliai maffiózók, a dél-amerikai fejvadászok és az adriai cápák közé sorol, azóta jól meggondolom... A múltkor azonban, amikor a szokásostól eltérően, bár fél órával korábban megérkeztem az egyik szállodába, ahol a csoportommal kellett találkoznom, ijedten konstatáltam, hogy otthon felejtettem nemcsak az aznapi idegen- vezetői programot, hanem azt a pénztárcámat is, amibe a belépőkre szánt nem kis előleget tettem. Nem volt más választásom, mint hogy gyorsan taxiba ugoijak, hogy időben visszaéljek. Hál’ istennek, a környék tele volt taxikkal. Odarohantam az elsőhöz, és megkérdeztem, mennyibe kerülne a kb. 5 kilométeres út Nusle kerület egy bizonyos utcájába. 500 korona, hangzott a vátekinthetőbbé teszik a helyzetet. Habár a nagy közlekedési dugók elkerülése terén sokan az elektronika segítségére esküdnek, ennek is megvannak a gyengéi. A rengeteg pénzbe kerülő gépeket minduntalan működésképtelenekké teszik a kamionok által kavart széllökések és a földalatti elektromágneses hullámai. A forgalomról való áttekintés terén továbbra is az önkéntes informátorok a legmegbízhatóbbak, akik CD-n lasz. Mennyi? - kérdeztem hitetlenkedve. 500, hangzott a válasz szenvtele- nül. Gondoltam, megkérdezem a többi taxist is, de ez a „kedves” fiatalember utánam szólt: „Ezek itt mind a kollégáim, hiába válogat”. Mikor belenéztem a következő sofőr arcába, megértettem, nincs mentség, s futólépésben indultam a metró felé. De mielőtt még elindultam volna a lépcsőkön lefelé, valaki utánam szólt: „Hölgyem, taxira lenne szüksége?” Visszanéztem, s mérgesen válaszoltam: „Igen, ha elvisz 150 koronáért Nusléba és visz- sza”. „Tessék, szálljon be”, szólt és kinyitotta Skodája ajtaját. Közelebb mentem, s megkérdeztem, hogy komolyan gondolja-e. „Természetesen”, felelte, „én nem tartozom közéjük”, mutatott a vadonatúj nyugati márkájú taxik és tulajdonosaik felé. Nos, minden jó, ha a vége jó, végül időben visszaértem a szállodába, ahol nagyon aranyos malájföldi csoportot kalauzoltam. Ha minden igaz, ez év októberétől, 4 éve húzódó tárgyalások eredményeként, az egyes helyi önkormányzatok maguk szabályozhatják a taxiszolgáltatások árát, ami Prágában a polgármester előrejelzése szerint mindenképpen kevesebb lesz, mint 20 korona kilométerenként. és telefonon jelentik a helyzetet egy-egy útszakaszról. A varázsszó neve: telematika. Ez a CD-lejátszókkal összekötött digitális autórádiók, a mobiltelefonok és a haladást jelző automata távolságjelzők összességét jelenti. Bonn milliókat fektet a telematikába. A bonni szövetségi közlekedési miniszter 2010-re kétszázmil- liárd márkás forgalmat tippel az európai piacon ezekből a rendszerekből. AStern alapján Nálunk egyelőre nem kell tartani hasonló helyzetektől Fotó: archív A szicíliai maffiózók, a fejvadá- szok, az adriai cápák közé sorolják őket... Vasárnapi pletykák Egy királyi esküvő előzményei Pompás királyi esküvőt tartottak október 4-én Barcelonában: Krisztina spanyol infánsnő férjhez ment Inaki Urdangarínhoz, a baszk származású kézilabdázóhoz. Az esküvőt láthattuk a tévében, olvashattunk róla a sajtóban, ám a házasságkötés előtti előkészületekről, bonyodalmakról és tortúrákról nem sok szó esett. Akkor most pletykáljunk egy kicsit: az ifjú pár a frigy előtt kénytelen volt kijárni egy házasság-előkészítő tanfolyamot, amelyből Krisztina nővére, Elena házasságkötésekor elegánsan kivonta magát. A sok kritika után azonban kötelezővé tették, hogy I. János Károly fiatalabbik lánya és jegyese áttanulmányozzon két könycsapat kapusával az esküvő előtt két nappal megrendezett ünnepségen vet: A katolikus egyház katekizmusát és a Házassági rituálét. Az olvasottakról a barcelonai katedrális püspöke kérdezte ki őket. Közben a barcelonai rendőrség felderítette, hogy az infánsnő esküvőjére több száz hamis meghívó került forgalomba. A meghívók azonban semmilyen biztonsági problémát nem okoztak, hiszen annyira elütöttek az eredetiektől, hogy még a királyi ügyekben nem jártas laikust sem tudták becsapni. Könnyen rájött mindenki, hogy ostoba viccről, ügyetlen másolatokról van szó. Egy másikjói értesült forrás szerint Inaki az esküvő előtti éjszakát a János Károly király Szállóban töltötte: az FC Barcelona 29 éves játékosa baráti körben itt mondott búcsút legényéletének. Még egy utolsó hír: az ifjú pár a hagyományoktól eltérően nem kastélyba költözött. Teljesen polgári módon, egy többemeletes házban, Barcelona központjában élnek majd... Stéphanie újra dolgozik Stéphanie monacói hercegnő, aki tavaly vált el hűtlen férjétől, Dániel Ducruet-től, ismét dolgozik. A hercegnő őstehetség: előbb énekesnőként csinált karriert, majd divattervezőként és üzletvezetőként. Úgy tűnik, neki még ez sem elég: modellként mutatkozott be. A közelmúltban egy - sportöltözékeket gyártó és forgalmazó - olasz cég overalljá- ban mutatkozott. Örült a közönség, örültek a fotósok, akikkel állítólag „néhány különleges póz miatt” ismeretlen helyre távozott. Hírek szerint a fotók nagyon szexisek. Stéphanie útban a megbeszélt találkozó- helyre Fotó: archív
