Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
b 1997. október 8. Miért nem játszik Németh Szilárd a prágai Spartában? Kispadon, bokafájdalommal Kapura lövés közben az utánpótlás-válogatottban CTK-felvétel J. Mészáros Károly _______ Né meth Szilárd nyáron eltűnt a szlovák fütballszínpadról. Itthonról mégsem láthatatlan, hiszen Csehország továbbra is sokunk számára közeli maradt, így kíváncsiskodunk, érdeklődünk, s méltán kérdezgetjük: valóban jó helyen csiszolódik a honi labdarúgás egyik ígéretes drágaköve? A tehetséges csatár Slovanból Spartába történt átigazolása már önmagában felkavarta a futballközvéleményt, s mikor kiszorult a prágaiak kezdőcsapatából, a kételyek egész sora merült fel az emberekben. Szili legutóbbi otthontartózkodása idején került a Vasárnap kérdéseinek pergőtüzébe. Lecseréltek már valamikor a mérkőzés harmincnyolcadik percében? Most történt meg velem először, mégpedig a spanyolok elleni nagyszombati utánpótlás- Eb-selejtezőn. Mit érez ilyenkor a játékos? Biztos, hogy nem esik jól... De nem beszélhetnénk inkább másról? Erről nincs kedvem nyilatkozni, mert csak ideges leszek. Elviselhetőbbet aligha tudok kérdezni, mert az előbbinél is rosszabb, ha valakit egyáltalán nem küldenek a pályára. Nem unod még a Sparta kispadját? (Felnevet) Dehogyisnem. Logikus, hogy szeretnék játszani. Most készülök Németországba, orvoshoz megyek a bokámmal, utána meglátom, hogy mi lesz. Először is szeretném rendbehozni magam, aztán jöhet a többi... Mi van a bokáddal? Nyáron Ausztriában edzőtáboroztam a Slovannal, és rosszul estem egy bolgár csapat elleni találkozón, s azóta fáj. Állandóan visszatérő fájdalmak? Hetente háromszor-négyszer érzem. Az orvosok akarják, hogy utazzak ki hozzájuk, megnézik. Minél hamarabb szeretném rendbehozatni magamat. Hallottam, az idény előtt már belenyugodtál abba, hogy maradsz a Slovanban. Aztán érkezett Rezes úr, a Sparta elnöke és mindenáron Prágába vitt. Megszédített a pénz, vagy a Slovan játékosüzleteléseinek újabb áldozata lettél? Nem a pénz szédített meg. Egyrészt távozni akartam, mert tudom, hogy a Sparta jobb csapat, mint a Slovan. Másrészt viszont eladásomban a Slovan pénzszerzési szándékai is biztosan nagy mértékben közrejátszottak. És ennek lettél az áldozata? Igen. Egyszer már muszáj elmondanom a sajtónak: Ondrus elnök úr az átigazolásom után azt hangoztatta, hogy én jártam utána könyörögni. Fordítva van: Addig nem mentem, amíg nem érkezett meg a Slovanba a pénz. Korábbi megegyezésünk alapján tényleg maradni akartam, dehát a pénz beszél... Ha kérdezném, akkor se árulnád el, hogy mennyit kaptál a Spartától. A klubok állítólag harmincötmillió cseh koronában egyeztek meg. Prágában nagy csinnadrattával fogadtak: sajtótájékoztató, lakás, autó... Mindent megadtak, amire csak vágytál? Amit kértem, megkaptam. Ilyen szempontból elégedett vagyok. Mi mást mondhatnék? A pályán rögtön a kezdőcsapatban találtad magad. Mit szóltak ehhez az új játékostársak? Semmit. A klub nagy pénzért vásárolt, muszáj volt játszanom. Ráadásul Siegl sérüléssel bajlódott, hiányzott a másik ék, így én kaptam lehetőséget. Tudtad-e azt, hogy a Spartában szlovákiai labdarúgó eddig nemigen kapaszkodott meg? Ha a jelenre gondolunk, akkor ez igaz. A múltban azonban Chovanec, Griga és lehetne sorolni, hogy mennyien boldogultak a csapatban. Az átigazolásomkor ilyesmi föl sem merült bennem. Mérlegeltem az előnyöket és a hátrányokat. Úgy érzem, jól döntöttem, mert játszhatok a Bajnokok Ligájában, a cseh bajnokság nehezebb, mint a szlovák... Már csak a lábam jöjjön rendbe. Ha nemet mondtál volna Rezesnek, akkor kútba dől az átigazolás? Biztosan. Mert hogy lehet eladni egy játékost, hajiem egyezik bele? Én úgy gondoltam, hogy mennem kell a Slovanból, mert éreztem, hogy meggyengül. Egyszer már visszatáncoltam, aztán mégis távozás lett belőle. Bonyolult volt az egész... Az első három-négy I. ligás mérkőzésen Chovanec edző még pályára küldött. Mit érez- tél, sikerült bizonyítanod? Az első meccsen még ment, ha berúgom két helyzetem valamelyikét, lehet, hogy minden másképp alakult volna. A többi mérkőzés már nem jött ki, éreztem, itt többre van szükség. A cseh sajtó meg alaposan elmarasztalt... Az ottani toliforgatók sokkal bírálóbbak, mint a mieink. A külföldinek még kevesebbet néznek el. Észrevételeiket próbáltam figyelmen kívül hagyni. Vagyis megérezted, ami a légiósoknál máshol is jelentkezik: egy adaggal többet kell nyújtaniuk, mint a hazaiaknak, hogy elfogadják őket? Nekem elég volna a tudásomat hozni. Egyelőre nehezemre esik. Először a salzburgi BL- selejtezőn maradtál a kispadon. Miért? Mert az edző a tapasztaltabb játékosoknak adott lehetőséget. Azóta jobbára kiszorulsz a csapatból. Sem a bajnokikon, sem a BL-meccseken nem szerepeltél. Neheztelsz ezért Chovanec edzőre? Nem. A Salzburg elleni visszavágóra felépült Siegl, nyert a csapat, s azóta is jól játszik, nincs oka a változtatásra. Egyáltalán elmaradsz valamiben a kezdő tizenegybe kerülőktől? Fel tudnám velük venni a versenyt, de nem hajthatok teljes erőbedobással. Ha lefékezek, mindjárt belenyilall a lábamba, és visszafoghatom magam. Van, amikor két percig várnom kell, hogy ráléphessek. Amúgy semmiben sem érzem magamat gyengébbnek. A formád sem valami égbekiáltó, amit a nagyszombati meccs is igazolt, amelyen hosszú percekig alig avatkoztál a játékba. Már fogytán van az önbizalmad is? Nem tagadom, baj van vele. Nagyszombatban meg előretolt csatárként nem boldogultam, labdát nem kaptam, kombináció ritkán jött össze. Valóban volt egy egyezség, hogy akinek a leggyengébben fog menni, azt Lesicky edző a harmincadik percben lecseréli? Csak az újságíróknak mondta. Az öltözőben nem hangzott el. Gondolom, a legnagyobb vágyad, hogy játszhass. Látsz még esélyt a klubcsapatodba való visszakerülésedre? Ha úgy fogok játszani, mint a Slovanban, akkor mindenképpen. Felfedezted magad a szlovák-spanyol vb-selejtező hivatalos plakátján? Pozsonyban még nem felejtettek el. Ez juttatta az eszembe: nem volt túlságosan korai a külföldi kirepülésed? Szerintem nem. Úgy nézett ki, a Slovan már nem játszhat az első helyért, ezért kellett a nagyobb motiváció. Az utóbbi hetek viszontagságai során még nem fordult meg a fejedben, hogy jobb lenne a Sparta helyett más klub után nézni? Erre még nem gondoltam. Beszéltem már a menedzseremmel is, s úgy döntöttünk, megvárjuk, mi következik, s aztán mérlegeljük a helyzetet. Alapjában véve azonban nem szeretném feladni, egyszerűen nem vagyok olyan típus. Mert a valódi futbaíltudásom nagy esélyt ad arra, hogy a Spartában játsz- szak is. Himnuszhallgatás Simon Gyulával. Vajon találkoznak még a címeres mezben? Fotó: M. Nagy László Kuriózumkosár Ullrich múzeumi meze Múzeumba került a Tour de Francé idei győztesének sárga trikója. A világ leghíresebb kerékpáros körversenyét ebben az évben a német Jan Ullrich nyerte. Mezét a „Németország történetének a háza” elnevezésű bonni múzeumban lehet megtekinteni. Korábban már a világbajnok labdarúgó Fritz Walter futballcipője és a szintén világbajnok kerekes Rudi Altigs meze jutott a becses gyűjteménybe. Mónika bírál Szeles Mónika az utóbbi hónapokban tizenkét kilóval lett nehezebb. Az egykori világelső mérgesen bírálta a fotóriportereket amiatt, hogy az idei wimbledoni teniszbajnokságon tönkrefotózták a fiatal teniszezőnők szoknyácskáit és alsóneműit. „Főleg Martina és Anna bugyijait fényképezték” - neheztelt Mónika, aki huszonhárom esztendős. Ajelen- legi világelső, Martina Hingis és Anna Kumyikova „mindössze tizenöt-tizenhat évesek, gyerekek, akik még nincsenek teljesen kifejlődve...” Az amerikai állampolgárságú egykori jugoszláviai magyar teniszcsillag Wimbledonban már a harmadik fordulóban búcsúzott. „Ha karcsú vagy és jól nézel ki, valószínűleg jó ember is vagy, és mi szeretünk - így látja a társadalom.” Nos, Mónika aligha tartozik az ilyen ideálok közé. Lauda patkánya Niki Lauda egykori osztrák Forma-l-es világbajnokról patkányt neveztek el egy ausztriai üzletben. A harminchét centi magas, százharminc gramm súlyú plüssállatka megnyerő külsejével próbál a gyerekek szívére hatni, hiszen az eladó szerint piros kezeslábasa és fekete nadrágja szinte ellenállhatatlanná teszi. Ára 1 190 schilling. „Én mindig is a patkányt szerettem a legjobban az állatok közül. Ez az apró rágcsáló magas intelligenciájáról és nagymértékű ellenálló erejéről híres” - nyilatkozta az eset kapcsán Niki Lauda. Molnár lesz a következő? Egy tízéves úszót is magával vitt Széchy Tamás a perthi úszó-edzőtáborba. Maga a mester nyilatkozta Molnár Ákosról: „Aki ismer, az tudja, három olimpiára készítem fel a versenyzőimet. Elég, ha csak azt mondom: amikor Damyi és Szabó Joe már hozta a világsikereket, ott toporgott a nyomukban Rózsa és Czene. Most is ez a tendencia. Molnár Ákos a kétezemégyes athéni olimpián veheti át a váltóbotot.” A hét fotója, avagy amikor két távozó csillag üdvözli egymást. Balról Boris Becker és Michael Stich, a német teniszsport visszavonuló ászai. CTK-felvétel
