Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-08 / 41. szám
1997. október 8. Kópé Ágh István Hüvelykujjam vadászni ment Hüvelykujjam vadászni ment, a-tíri-tári-hahó, vállán a puska nem pihent, a-tíri-tári-hahó, fölállt a nyúl, bukfencezett, a-tíri-tári-hahó, a magasból hanyattesett, a-tíri-tári-hahó, mutatóujjam érte ment, a-tíri-tári-hahó, középsőujjam is megjelent, a-tíri-tári-hahó, de gyűrűsujjam ette meg, a-tíri-tári-hahó, kisujjam azért oly kicsi, a-tíri-tári-hahó. Kopócs Tibor illusztrációi Sumákolók Fehér tenyerű szőrös kéz, öt sumák egy zsákot néz. Barna medvebőr subák, zsákon guggol öt sumák. Öt sumák-ujj, öt köröm, ötvenszeres káröröm. Enyém a zsák, tied a pelyva, tied a pelyva, enyém a zsák, enyém a zsák, tied a pelyva, tied a pelyva, enyém a zsák. enyém a zsák, enyém a zsák... mondaná, de elhallgatja az az öt sumák. Nagy Lajos Képtelen természetrajz A hat A hal vízben élő állat. Van kis hal, középszerű hal és nagy hal. A nagy hal megeszi a kis halakat, de viszont a kis hal is szeremé megenni a nagy halakat. A hal kopoltyújával lélegzik, ami azért jó, mert bármennyire meg is hűl, nem kaphat tüdőgyulladást. Persze ehelyett kaphat másféle betegségeket, legrémesebb ezek közt a víziszony; képzeljék el, milyen rémes lehet az, mikor egy hal víziszonyban szenved. A hal tápláléka a másik hal, ami őszinte és becsületes lélekre vall. Vannak olyan halak is, amelyek kis férgeket és zsemledarabkákat esznek, ezek nyilván vegetáriánusok. A halat az emberek halászás által fogják ki a vízből, ami úgy történik, hogy az ember vesz egy horgot, rátűz egy kukacot, és azt egy hosz- szú fanyél és a rákötött spárga segítségével belelógatja a vízbe; a kukac kellemetlen helyzetében való gyönyörködés céljából sok kis hal gyülekezik a kukac köré, mire jön a nagy hal, és a kis halakat megeszi, étkezés után pedig fölbukkan, és szemébe röhög a halásznak. Ez így megy órákon át, végül a nagy hal megfog egy kis halat, és azt rátűzi a horogra, csak azért, hogy a halász másnap is eljöjjön. A halász persze diadallal rántja ki a horgot a vízből, zsebre vágja az icipici kis halacskát, s azzal a marhasággal vigasztalja magát, hogy: kleine Fische gute Fische - pedig sokkal jobban szeretett volna egy harcsát fogni. Apropó, harcsa! A harcsának bajusza van, de végtagjai, mint a halaknak általában, nincsenek; a halaknak csak uszonyaik vannak, amikkel a vízben úszkálnak, de lábuk nincsen, azért nem tudnak a folyók, tavak és tengerek fenekén mászkálni, sem kezük nincsen, ami különösen a harcsának kellemetlen, mert nem tudja a bajuszát kipödömi. Érdekes különbség az ember és a hal közt az, hogy ha az ember öngyilkossági vágyat érez bizseregni a szíve táján, akkor beugrik a vízbe, a hal ellenben, hasonnemű vágy esetén, kiugrik a vízből. A halak közül szigorúságáról nevezetes a cápa, ez a fürdőző emberek ijesztésével tölti szabad idejét, ami úgy történik, hogy odaúszik a fürdő- zők közé, és egyiket közülük megeszi, miáltal a többiek nagyon megijednek. Különösen Fiúméban szoktak üyen cápák előfordulni, amelyek annál félelmetesebbek, mert észrevétlenül, sőt láthatatlanul lepik meg az embereket, olyannyira láthatatlanul, hogy Fiúméban már évtizedek óta nem is láttak cápát. Igen megható a cápa és a hajós küzdelméről szóló történet, amely tragikus hatásának nyitját abban leli, hogy elolvasása után mély szomorúsággal gondoljuk el, menynyit és mekkorát kell a szegény íróknak és újságíróknak olykor csekély honoráriumért hazudniok. Kétféle halak vannak, úgymint tengeri halak és édesvízi halak. Nekünk, szegény magyaroknak, bár már Széchenyi István sürgette, hogy tengeri halakra is igyekezzünk szert tenni, csupán édesvízi halaink vannak; van pontyunk, csukánk, harcsánk, tokunk, pisztrángunk, ebihalunk és kárászhalunk és egy igen kellemetlen, szomorú kis halunk, az, hogy előbb-utóbb éhen halunk. Van egy közmondás, amely szerint fejétől büdösödik a hal. Ez a közmondás - eltérőleg a többi közmondásoktól - igazságot fejez ki, ezért van az, hogy a szardíniának, mielőtt dobozba beteszik, levágják a fejét. Voltak korok, amikor ezt - nyüván tévesen - az emberre vonatkozólag is hitték, mondjuk a világháború korában. A sas A sas ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy ha egy sast csirizzel bekenünk és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik. A sasnak sokféle fajtája van, amelyek színre és nagyságra különböznek egymástól, legkisebb a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bár van kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagy kőszáli sassá. A sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Nubia párduca nem fog szülni egy gyáva nyulat. A sas igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni képtelenek, halálukat megvető bátorsággal végzi ki és eszi meg, amiért is a madarak királyának nevezik. Száraz, napos időben látni, amint a sas szép szabályos köröket ír le a levegőben, és mind magasabbra és magasabbra emelkedik, aztán siklórepüléssel zuhan le csaknem a földig, amiért is a sast a repülőgépfélék családjához sorozzuk. (Linné megfrdl. síijbn.) A sast nagy előszeretettel vadásszák, ami úgy történik, hogy a fészke közelében lesbe áll a vadász, megvárja, míg a sas repülni kezd, akkor golyót ereszt bele, s a sas, ha a golyó talált, motorhiba miatt kénytelen leereszkedni. Akkor a vadász odamegy hozzá, és európai módszer szerint foglyul ejti, azaz agyonüti. A sas igen okos állat, a repülésben kiváló, technikai kísérletekkel is foglalkozik. Föl van jegyezve róla, hogy egyszer egy kis gyereket akart a repülésre megtanítani, amiért is karmai közé kapta, fölvitte a magasba, és eleresztette. A kísérlet nem sikerült. A sas a fészkét csaknem hozzáférhetetlen helyeken, igen magas fákra rakja, ahová, anélkül, hogy a fa törzsét még külön beszappanozná, nem mászhatnak föl a fészekrabló suhancok. Ide rakja a nőstény sas a tojásait, nehogy a rossz emberek rán- tottát csinálhassanak belőlük. A sas hangját vij jogásnak nevezik, mert hasonlít a civakodó örgasszonyok hangjához. A sasnak olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikor a magasban kering, a legkisebb állatot is meglátja, és lecsap rá. Ez ellen az állatok úgy védekeznek, hogy sokan vannak, s mivel a sas közülük csak egyre csaphat le, a többiek ezáltal kinn maradnak a vízből, sőt még jól is mulatnak az úgynevezett áldozat pechjén. A sassal közeli rokon a keselyű, ami tulajdonképpen nem más, mint egy olyan sas, amelyik döglött állatokat eszik, ami nagy ízléstelenségre, de kitűnő gyomorra vall. A keselyűk még nagyobbra is megnőnek, mint a sas, legnagyobb köztük a kondorkeselyű, amely az Andesek vagy Andok hegyláncaiban tanyázik, amit ezért Undok hegyláncnak is szoktak nevezni. Úgy a sasnak, mint a keselyűnek élettartama igen hosszú, néha száz év is, ami azonban a madarak kellő időben való lelövésével redukálható. A madarak e családjához tartozik még a griffmadár, amely található a mesekönyvekben, és amely táplálkozik a mesekedvelő emberek butaságából, tehát élettartama örök. Életük a törvények védelme alatt áll, amennyiben vadá- szásukat, azaz a buta emberek agyonütését mindenütt szigorúan tiltják. Igen szimpatikus a sasok közt a kétfejű sas, amely csak döglött állapotban látható, s hajdan címereken tanyázott. Gondolkodom, tehát Több vagy kevesebb? Mit gondolsz, össze lehet rakni a festő és a vászon rajzát? Több vagy kevesebb részlet látható a képen? Játék a szavakkal Kiválasztunk egy szót, majd egy betűjét megváltoztatjuk úgy, hogy értelmes szót kapjunk. így pár lépés után valami egészen más fogalomhoz jutunk. Pl.: láb-láz-ház-háj-hej-fej. Eljutottunk a lábtól a fejig. Jussatok el a LIBA szótól a RÓKA szóig. Sokféle megoldás lehetséges. Minél kevesebb lépésre van szükség, annál jobb. Hányas szám hiányzik? A háromszögben elhelyezett számok között logikai kapcsolat fedezhető fel. E logika alapján milyen számot kell a kérdőjel helyére írni?
