Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-01 / 40. szám
Kultúra 1997. október 1. 13 „Olcsó” sorozatok után végre egy igazi magyar tévéfilm. Rendezője: Pájer Róbert Ez egy igényesebb műfaj Várhegyi Andrea __________ A taxi lassan, kényelmesen fordul a sétány mellé Budán a Francia Intézet közelében. Akocsiból magas, fiatal, fekete hajú férfi száll ki és egy pad felé tart. Csinos, középkorú, szőke hölgy üldögél, olvasmányába merülten. Megfordul. Ismerős arc, hát persze, Bánsági Ildikó, a férfi pedig nehezebben felismerhetően Máté Gábor. Házikoszt munkacímen filmet forgatnak Pájer Róbert rendező irányításával. A jelenet két ismétlése között beszélgetünk. Reneszánszát éh a hazai tévéjáték-készítés. Éppen itt az ideje, hogyne csak külföldi, megkérdőjelezhető színvonalú sorozatok szórakoztassák a közönséget. Kinek a forgatókönyve alapján készül a film? Prekop Gabriella írta a ma játszódó történetet. Az írás már két évvel ezelőtt készen volt. Anyagi okai voltak a várakozásnak. A rendszerváltozás következtében felmerült régi-új gondok foglalkoztatják a szerzőt. A kapitalizmus háború előtti korszakában a tőzsde, a részvény, az elbocsátás közismert fogalmak voltak Nyu- gat-Európában. Mégis oda vágytak, mentek a korábbi generációk. A változásba nálunk mostanában tanulnak bele az emberek. Ez nem történik konfliktusmentesen. Mi tetszett meg magának ebben a forgatókönyvben? Nagyon érdekes feladat, mert a főszereplő valójában két szerepet alakít. Megjelenik középkorúan és egy fordulat következtében fiatalembert játszik, egykori önmagát. Máté Gábort választottam, örültem, hogy ő is és a feleséget alakító Bánsági Ildikó is igent mondott. Izgalmas a sztori, a középpontban az emberi kapcsolatok újkori változása áll, a főhős viszonya a családjához, a munkahelyéhez, a mostani Magyarországhoz. A politika kívül marad? Csak annyira szerepel a filmben, amennyire a mindennapi életünkbe beférkőzik. Prekop Gabriella a legidőszerűbb lelki ütközésekre reagál, nem a politika áll érdeklődésének középpontjában. Ez a film egy ember szorongásáról, kiszolgáltatottságáról szól. Polgári demokráciában élünk és az egyes ember nem volt fölkészülve arra, hogy elbocsáthatják, hogy létbizonytalanságban él, hogy az üzletek kínálata óriási, csak neki nem telik rá, ezért képletesen az orrát nyomhatja a kirakatüveghez. Kik játszanak még jelentős szerepeket? Tanay Bella, Timkó Eszter, Be- zerédy Zoltán láthatók a fontosabb szerepekben. Az operatőr Reich László, ő főként Kepes András műsoraiban dolgozott, tetszett a munkája, örülök, hogy vele dolgozom. A ruhákat a divatkreátor Király Tamás tervezte, a díszleteket Budai Zsolt. A film decemberre készül el, feltehetően a jövő év elején láthatják a nézők a tévében - mondta végezetül a rendező. Bánsági Ildikó arcán utolsót simít a sminkes, felvétel előtt. A laikus nem érti, mi dolga akad a színésznő szép vonásain, talán megerősíti azt, amit a természet adott. Nagyon érdekes, összetett lelkületű nőt játszom. Egy asszonyt, aki úgymond kicsit unalmas házasságban él vagy húsz éve. Valami miatt egyedül marad, ennek okát nem árulom el. Aztán összetalálkozik valakivel, aki nagyon hasonlít a férjére, jóval fiatalabb, vonzó fiú. A hölgy, akit alakítok, meglepődik önmagán, vajon miért tárulkozik ki ennek az embernek. Tépelődik, belekezdjen-e vagy sem ebbe az új kapcsolatba? A többit nem árulom el, de annyi bizonyos, a film végén újra helyreáll a rend. Máté Gábor fekete haja teljesen megváltoztatja karakterét. A fodrász igazít még egy keveset a frizurán, aztán jöhet a szövegössze- mondás, majd a jelenet. Ugyanaz kétszer, úgy hallottam, középkorú urat alakít, majd később annak megfiatalodott változatát. Izgalmas feladat. Valóban, az idősebb alak egy szorongatott helyzetben lévő ember, akit feltehetően rövidesen kitesznek az állásából. Egy baleset következtében megfiatalodik. Új életet kezdhet egy rövid időre. Régen készült hasonló film, elkápráztatják a nézőket a sorozatok. Ez egy igényesebb műfaj. A két főszereplő élethelyzete feltehetően úgy látszik a filmből, hogy a néző minden megerőltetés nélkül bele tudja élni magát az ő helyükbe - vélekedik Máté Gábor. A férj: Máté Gábor Oláh Csaba felvételei Heti kultúra Könyvespolc Ozsvald Árpád Mindenre emlékezni kell... Harminc verset és harminckét műfordítást tartalmaz Ozsvald Árpádnak, a szlovákiai magyar irodalom idősebb generációjához tartozó költőjének ez az újabb kötete, amely a Madách-Posonium kiadó gondozásában jelent meg. Az elégikus dallamokkal terhes könyv a révbe érkező költő arcélét villantja elénk, nem kevésbé a műfordítások (Rúfus, Buncák, Stacho, Haugová, Zácek), amelyek „négykezessé” egészítik ki a költő szomorú, lemondással elegy, ám bölcs derűt is jócskán sugárzó versvilágát. Ozsvald Árpád olvasótábora régi, kósza álmokkal, az értelemre, békere áhítozó emberi hanggal, a költő olyjól ismert miliőjével találkozik ebben a könyvben, amely szervesen illeszkedik az eddigi Ozsvaldi életműbe. Ozsvald ÍKKÍII Kocsis Ernő képei Nyitrán Hatvanadik születésnapja alkalmából Nyitrán, a Nyitra Menti Galériában állítja ki alkotásait a párkányi születésű Kocsis Ernő, aki itthon és külföldön rendszeresen részt vesz csoportos és önálló kiállításokon. Képünkön a Táj c. alkotása. Regény A z iskola rámpáján állt feltűrt ingujjal, és katonai határozottsággal indította el egyik autóbuszt a másik után, mint egy harckocsi-oszlopot, valahová a harctérre. Hangja túlharsogta a motorok zúgását; a nagy sárga autóbuszok kétharmad részét már elfoglalták a magasabb középiskola idősebb tanulói és az általános iskolából kijövő gyerekek. Mindannyian Harveyt nézték az ablakokon át, hallották, hogy milyen hősiesen harcolt és milyen szigorú volt Vietoamban. Az idősebb diákok szerették volna, hogy ilyen igazgatójuk legyen, de egyben örültek is egy kicsit, hogy megmenekültek előle. Az általános iskola tanulói féltek, hogy hozzá kerülnek. Harvey a szülőket is sürgette, akik autóval jöttek a gyerekeikért. Sokan voltak, mert az Egyesült Államokban még a legszegényebbek is inkább autón, mint gyalogjámak, a gyaloglás már elavult, akár a harisnyastoppolás. Ezt sem, azt sem csinálja senki. Amikor már minden autóbusz és autó elindult, Harvey figyelmesen végigjárta az iskolaépületet, még a bűzös illemhelyekre is benézett. Ezeket nem szívesen látogatta. Mindig káromkodott és dühösen rugdosta a cigarettavégeket. Egyszer majd ennek is véget vet, ígérgette magának. Nem hitte, hogy nem tud majd itt is Fekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 15. rész rendet teremteni. Szerette volna megállapítani, kik azok a diákok, akik ezért az undorító állapotért felelősek, de minden alkalommal az abszolút szolidaritás falába ütközött, mintha a WC-k kizárólagos területnek számítanának, ahova a felnőtteknek nem szabad belépniük, és ahol nincs joguk parancsolni. Sohasem szerzett egyetlen nevet se. Az illemhelyek ellenőrzése után Harvey bement a maga magánvécéjébe, amely közvetlenül az igazgatói szoba mellett volt. Sokáig mosta a kezét, és egész könyökig, mint a sebészek szokták bonyolult operációk előtt. Szinte görcsösen vigyázott arra, hogy mindig tiszta legyen a keze és rövidre vágott körme is; általában nagyon tiszta volt, de a keze tisztaságára különösen vigyázott. A tanárok akkor már régen a tanári szobában ültek a hosszú asztal mellett, ahonnan a nyitott ajtón át be lehetett látni Harvey irodájába, ahol most a hosszúkás fehér borítékok feküdtek a kifényesített asztalon. Olyan csendben voltak, mint a diákok Wilma Hubbard osztályában, amikor a tanárnő WC-re vagy postáért ment. Időnként valakinek az uj- jai hallhatatlanul doboltak a hosszú tárgyalóasztal lapján, mialatt harminc pár szem a Harvey asztalán fekvő borítékkötegre meredt. Harvey szerette nyitva hagyni az irodája ajtaját, mintha azt akarta volna mondani, hogy senki előtt nincs semmi titka, és hogy bárki bármikor bemehet hozzá tanácsért, de főképp, és tudni is akar mindenről, ami az ő fennhatósága alatt történik. A tanárok és tanárnők hallották a vízcsobogást Harvey WC-jéből, tudták, hogy a kezét mossa, mindig kezet mosott, minden értekezlet előtt-Akárcsak Pilátus - próbált tréfálkozni a tornatanár, de senki sem figyelt rá. Egyedül ő merészkedett belépni egy pillanatra Harvey szobájába és kezébe venni a borítékköteget, amelyet szoros gumiszalag tartott össze. A tornatanár elmosolyodott, amikor észrevette, hogy a legfelső és a legalsó borítéknak a hátoldala van felül. Megpróbált elolvasni legalább egy címet, de a nevek a borítékok közepére voltak írva, éppen ott, ahol a gumiszalag feszült. A tornatanár visszament beszámolni a dologról megszeppent kolléganőinek, de ők nem hallgattak oda akkor sem, amikor jelentette, hogy ha nem helyezik át néger iskolába, maga fogja kérni az áthelyezését, mert a négerekjobb atléták, mint a fehérek, és ő nagyobb teljesítményeket érne el velük, mint az itteni diákokkal. Persze elfelejtette, hogy bárhova is kerül, a gyerekek fele fekete, a másik fele fehér lesz. Ó már egy másik nemzedékhez tartozott, mindegy volt neki, hol tanít, csak fizessék meg. Harvey befejezte a kézmosást, és egy percre bement az irodájába. Most becsukta maga után az ajtót. Erős vágyat érzett, hogy bepillantson a kamrába, az egyenruhájára, de ellenállt neki. Csak elképzelte, hogyan függ ott és képzeletben magába szívta harci illatát. Szüntelenül tudatában volt egyenruhája létezésének, mint ahogy a pap sem feledkezik meg soha az aranykehelyről és az ostyáról a szentségtartóban. Már az is erőt adott és örömöt szerzett neki, hogy az egyenruhájára gondolhatott. Kezébe vette az asztalon fekvő borítékköteget, miközben egy pillantást vetett az asztalán álló fényképre, amely egy rendkívül bájos asz- szonyt és két nem bájos kislányt ábrázolt. S mintha a látvány fölingerelte volna, megpaskolta a combját a borítékköteggel, és besietett a tanári szobába. A tanárnők kiegyenesedtek a helyükön, mintha a vádlottak padján ülnének, és ez a férfi a halálbüntetés vagy a kegyelem hírét hozná számukra. Akik jó barátságban voltak egymással, azok az asztal fölött egymásra pillantottak, és lélekben megölelték egymást. Mások az ajkukat mozgatták, mint a vallásos diákok némelyike közvetlenül vizsgázás vagy bizonyítványosztás előtt.- Rosszabb dolgokhoz szoktam hozzá a fronton, de ez nekem, mint délinek... - kezdte drámaian Harvey, de nem folytatta. - Hát akkor isten neki - mondta rövid szünet után, és most már rideg katonahangon felolvasta a neveket és szétosztotta a borítékokat. Mindenkinek személyesen vitte oda, mint a Mikulás az ajándékokat karácsonykor. Fájdalmas sóhajok hallatszottak in- nen-onnan, fohászkodások Jézus Krisztushoz, néhányan az egymás mellett ülő tanárnők közül átölelték egymást, kezek nyúltak egymás felé az asztal fölött, a reti- külökből gyűrött papírzsebkendők kerültek elő, sokat és hangosan szipákoltak mindenütt. (folytatjuk) Bánsági Ildikó a feleség szerepében
