Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-24 / 39. szám
íblicisztika 1997. szeptember 24. 9 Amaz lika modem, a század elején épült ta vol- komplexum, amelynek belső terét zédén, és az épületet övező kolonnádot azon, Mária mozaikképei díszítik. S mi- iés. És vei ezeket a világ számos országa Ne félj ajándékozta a bazilikának, Mária yelem- szőke és barna, fehér, sárga, feketédben te és rézbőrű, kék, barna vagy épevezed pen ferde szemű. S minden kép alatt az ajándékozó ország nyelvén, így magyarul is ott az ima el- ¡t-bazi- ső sorai: Üdvöz légy, Mária... „Mikoron pedig született Jézus Betlehemben, Júda nemzetségének városában, Heródes király idejében, íme napkelet felől jövének Jeruzsálembe bölcsek. És mondának: Hol vagyon zsidóknak királya, aki született? Mert látók az ő csillagát napkeleten, és jöttünk hogy néki tisztességet tegyünk.” Máté, II. 1-23. A betlehemi Születés-bazilikába ezen a kis ajtón, az Alázat ajtaján, akarva-akaratlan mély főhajtással lép be az ember. A bejárat eredetileg egy, a keresztes lovagok korából származó boltíves kapu volt. A 17. században befalazták, hogy a muzulmánok ne mehessenek be lovon a keresztények legszentebb helyére. És még mielőtt valaki felháborodna a pogányok ilyetén gaztettén, azt emlékeztetem: a muzulmánok szentélyét, a csodálatosan szép Szikla-mecsetet annak idején a keresztes lovagok istállóként és fegyverraktárként használták. S éppen innen ered későbbi nevük: templáriusok, vagyis templomos lovagok. „És elmenének Béthelből, és valának Efratától még úgymint egy mélyföldre, és szüle az Rákhel, és az szülésben nagy fájdalmat szenvede. És mikor az szülésben fájdalmat szenvedne, monda nékie az bába: Ne félj, mert most is fiad lészen. Mikor pedig az ő lelke kimenne (mert megírnia), nevezé azt Benó- ninak, de az atyja nevezé Benjáminnak. ” Mózes első könyve, XXXV. 16-29. A kicsi, kupolás épületet Jeruzsálemből jövet Betlehem szélén találhatjuk. A zsidók a megpróbáltatások idején szenvedéseik enyhítéséért jönnek ide imádkozni. A muzulmán és keresztény asz- szonyok gyermekáldásért könyörögnek Rákhelhez, a gyermekéért életét áldozó anyához. „Ha elfeletkezem terólad, Jeruzsálem, feletkezzék el magáról az én jobb kezem. Ragadjon az én nyelvem az én ényemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha az én fő vigasságom az jeruzsálemben nem lészen.” CXXXVII. zsoltár A Temlomhegy nyugati fala, a Siratófal a második, Heródes által építtetett templom maradványa, a zsidók legszentebb helye. Ide járnak imádkozni és siratni a templom lerombolását. A fal zsinagógaként szolgál, így itt tartanak sok szertartást is, például a Bar Micvát, a 13 éves fiúk felnőtt férfivá avatását. ánctanulás, a „táncházi taní- ” is évszázados múlttal bír. 5rffy István emlékezik meg első „tánctanfolyamról” a gykúnsági krónika című műjen (Bp. 1941). Ő a XIX. szá- 1 első felének nagy verbunkosáról, Egres Kis Lajos ver- ikos káplárról ír, és az ő első ncháztáboráról”. Lajos fiatal ényként csapott fel katoná- t, és kiváló tánctudásának ¡zönhetően lett híres-neveze- verbunkos káplár, bán az időben még verbuvál- :, különböző furfanggal, lát- íyossággal toborozták, nem lig hatósági rendelettel so- :ták a katonákat. Aztán 1848 ín hazakerült Túrkevére, s vei sokan szerették volna elállni a táncát, támadt egy ötlete és hírt adott mindenfelé az országban, hogy „...háromhetes tánctanfolyamot nyit. Mindenki, aki részt akar venni, Péter- Pál napján kaszával jelenjen meg az ő kevi portáján, egyébbel ne törődjék...” Volt ott jász, kun, hajdúlegény... jobbára nemesek... került azonban néhány rátarti jobbágylegény is... a teremtő tudja, honnan, honnan nem. Lajos koma már előre felvállalta az aratást Osváth Sándor, Vadász Pál, Győrffy Péter uraim minden aratnivalóját... mikor megérkeztek a legények, röviden közölte velük, hogy a tánctanítás aratással lesz egybekapcsolva. Élelemről, marokverőkről ő gondoskodik. Az aratás nem pászmákban ment, hanem végig hosszában az egész dűlőn. A cigányok az aratók háta mögött... Mikor kiértek a dűlőútra vagy a másik oldalon a vakútra, megkezdődött a tánctanítás. Nem jól mondom, hogy tánctanítás. Lajos nem tanította a legényeket, csak eljárt előttük egy figurát. Nem lehetett azt megtanulni, mint ahogy nem lehet a sebesen forgó kerék küllőjét megolvasni. Megismételni még megismételte, de arra képtelen volt, hogy lassan, lépésről lépésre tagozza. De hát egyik is, másik is meg- jegyzett valamit, és este, amikor a főpróba volt, addig-addig próbálgatták, míg valamennyire meg nem közelítették a mester művészi figuráit. Néha rájuk virradt, még mindig táncoltak. A táncból egyenesen aratni mentek megint. A három hét eltelt. Lajos mindenütt learatott. A legények közül ki megtanult táncolni, ki nem A magyarok körében az együvé tartozás tudatát segített elmélyíteni. tanult. Aki megtanult, az művészetével annyi lánynak csavarhatta el a fejét, ahánynak akarta, és amelyik legjobban tetszett neki, azt akár el is vehette. Aki meg nem tanult meg, a következő nyáron megismételte a tanfolyamot, vagy belátta, hogy erején túli vállalkozásba kapott és otthon maradt.” A táncháztáborok esetében is így tapasztalhattuk, „aki megtanult táncolni, a következő évben már elmaradt”, vagy csak a szabadtáncolásokra, táncházi estekre jött el, aki nem tanult meg vagy tökéletesíteni szerette volna a tudását, az újból jött. Sokan „vándorútra” is elindultak, járták a magyarországi, erdélyi táncháztáborokat, táncháztalálkozókat. A budapesti táncháztalálkozók mintájára és hatására a felvidéki magyarság körében beindult az országos táncháztalálkozók rendezése is. Tavaly került sor a VII. találkozó megrendezésére. A tízéves múlt, hagyomány, rendezvénysor sok eredményt, dicsőséget hozott. A határokon belüli és túli magyarok egy, számban is jelentős, csoportjánál az egyek vagyunk, az egy tőről fakadunk, az együvé tartozunk tudatát segített kialakítani, elmélyíteni. Sajnos, a kultúránk anyagi ellehetetlenítése - ami Szlovákiában jelenleg állampolitikai cél - e téren érezteti áldatlan hatását, anyagiak hiányában veszélybe kerültek a rendezvények, fesztiválok, a megnyilatkozási fórumok. Kátyúba, mély kátyúba juttattak bennünket, s belőle kikerülni csak nagy összefogással leszünk képesek.
