Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-24 / 39. szám

íblicisztika 1997. szeptember 24. 9 Amaz lika modem, a század elején épült ta vol- komplexum, amelynek belső terét zédén, és az épületet övező kolonnádot azon, Mária mozaikképei díszítik. S mi- iés. És vei ezeket a világ számos országa Ne félj ajándékozta a bazilikának, Mária yelem- szőke és barna, fehér, sárga, feke­tédben te és rézbőrű, kék, barna vagy ép­evezed pen ferde szemű. S minden kép alatt az ajándékozó ország nyel­vén, így magyarul is ott az ima el- ¡t-bazi- ső sorai: Üdvöz légy, Mária... „Mikoron pedig született Jézus Betlehemben, Júda nemzetségé­nek városában, Heródes király idejében, íme napkelet felől jövének Jeruzsálembe bölcsek. És mondának: Hol vagyon zsi­dóknak királya, aki született? Mert látók az ő csillagát napke­leten, és jöttünk hogy néki tisz­tességet tegyünk.” Máté, II. 1-23. A betlehemi Születés-bazilikába ezen a kis ajtón, az Alázat ajta­ján, akarva-akaratlan mély fő­hajtással lép be az ember. A be­járat eredetileg egy, a keresztes lovagok korából származó bolt­íves kapu volt. A 17. században befalazták, hogy a muzulmánok ne mehessenek be lovon a ke­resztények legszentebb helyére. És még mielőtt valaki felhábo­rodna a pogányok ilyetén gaz­tettén, azt emlékeztetem: a mu­zulmánok szentélyét, a csodála­tosan szép Szikla-mecsetet an­nak idején a keresztes lovagok istállóként és fegyverraktárként használták. S éppen innen ered későbbi nevük: templáriusok, vagyis templomos lovagok. „És elmenének Béthelből, és valának Efratától még úgymint egy mélyföldre, és szüle az Rákhel, és az szülésben nagy fáj­dalmat szenvede. És mikor az szülésben fájdalmat szenvedne, monda nékie az bába: Ne félj, mert most is fiad lészen. Mikor pedig az ő lelke kimenne (mert megírnia), nevezé azt Benó- ninak, de az atyja nevezé Benjá­minnak. ” Mózes első könyve, XXXV. 16-29. A kicsi, kupolás épületet Jeruzsá­lemből jövet Betlehem szélén ta­lálhatjuk. A zsidók a megpróbál­tatások idején szenvedéseik eny­hítéséért jönnek ide imádkozni. A muzulmán és keresztény asz- szonyok gyermekáldásért könyö­rögnek Rákhelhez, a gyermeké­ért életét áldozó anyához. „Ha elfeletkezem terólad, Jeru­zsálem, feletkezzék el magáról az én jobb kezem. Ragadjon az én nyelvem az én ényemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha az én fő vigasságom az jeruzsálemben nem lészen.” CXXXVII. zsoltár A Temlomhegy nyugati fala, a Si­ratófal a második, Heródes által építtetett templom maradványa, a zsidók legszentebb helye. Ide járnak imádkozni és siratni a templom lerombolását. A fal zsi­nagógaként szolgál, így itt tarta­nak sok szertartást is, például a Bar Micvát, a 13 éves fiúk felnőtt férfivá avatását. ánctanulás, a „táncházi taní- ” is évszázados múlttal bír. 5rffy István emlékezik meg első „tánctanfolyamról” a gykúnsági krónika című mű­jen (Bp. 1941). Ő a XIX. szá- 1 első felének nagy verbunk­osáról, Egres Kis Lajos ver- ikos káplárról ír, és az ő első ncháztáboráról”. Lajos fiatal ényként csapott fel katoná- t, és kiváló tánctudásának ¡zönhetően lett híres-neveze- verbunkos káplár, bán az időben még verbuvál- :, különböző furfanggal, lát- íyossággal toborozták, nem lig hatósági rendelettel so- :ták a katonákat. Aztán 1848 ín hazakerült Túrkevére, s vei sokan szerették volna el­állni a táncát, támadt egy öt­lete és hírt adott mindenfelé az országban, hogy „...háromhetes tánctanfolyamot nyit. Minden­ki, aki részt akar venni, Péter- Pál napján kaszával jelenjen meg az ő kevi portáján, egyéb­bel ne törődjék...” Volt ott jász, kun, hajdúlegény... jobbára ne­mesek... került azonban néhány rátarti jobbágylegény is... a te­remtő tudja, honnan, honnan nem. Lajos koma már előre felvállalta az aratást Osváth Sándor, Va­dász Pál, Győrffy Péter uraim minden aratnivalóját... mikor megérkeztek a legények, rövi­den közölte velük, hogy a tánc­tanítás aratással lesz egybekap­csolva. Élelemről, marokverők­ről ő gondoskodik. Az aratás nem pászmákban ment, hanem végig hosszában az egész dűlőn. A cigányok az aratók háta mögött... Mikor ki­értek a dűlőútra vagy a másik oldalon a vakútra, megkezdő­dött a tánctanítás. Nem jól mondom, hogy tánctanítás. La­jos nem tanította a legényeket, csak eljárt előttük egy figurát. Nem lehetett azt megtanulni, mint ahogy nem lehet a sebesen forgó kerék küllőjét megolvas­ni. Megismételni még megismé­telte, de arra képtelen volt, hogy lassan, lépésről lépésre ta­gozza. De hát egyik is, másik is meg- jegyzett valamit, és este, amikor a főpróba volt, addig-addig pró­bálgatták, míg valamennyire meg nem közelítették a mester művészi figuráit. Néha rájuk virradt, még mindig táncoltak. A táncból egyenesen aratni mentek megint. A három hét eltelt. Lajos minde­nütt learatott. A legények közül ki megtanult táncolni, ki nem A magyarok körében az együvé tartozás tudatát segített elmélyíteni. tanult. Aki megtanult, az művészetével annyi lánynak csavarhatta el a fejét, ahánynak akarta, és ame­lyik legjobban tetszett neki, azt akár el is vehette. Aki meg nem tanult meg, a következő nyáron megismételte a tanfolyamot, vagy belátta, hogy erején túli vállalkozásba kapott és otthon maradt.” A táncháztáborok esetében is így tapasztalhattuk, „aki megta­nult táncolni, a következő év­ben már elmaradt”, vagy csak a szabadtáncolásokra, táncházi estekre jött el, aki nem tanult meg vagy tökéletesíteni szerette volna a tudását, az újból jött. Sokan „vándorútra” is elindul­tak, járták a magyarországi, er­délyi táncháztáborokat, táncháztalálkozókat. A buda­pesti táncháztalálkozók mintá­jára és hatására a felvidéki ma­gyarság körében beindult az or­szágos táncháztalálkozók ren­dezése is. Tavaly került sor a VII. találkozó megrendezésére. A tízéves múlt, hagyomány, rendezvénysor sok eredményt, dicsőséget hozott. A határokon belüli és túli magyarok egy, számban is jelentős, csoportjá­nál az egyek vagyunk, az egy tő­ről fakadunk, az együvé tarto­zunk tudatát segített kialakíta­ni, elmélyíteni. Sajnos, a kultú­ránk anyagi ellehetetlenítése - ami Szlovákiában jelenleg ál­lampolitikai cél - e téren érezte­ti áldatlan hatását, anyagiak hi­ányában veszélybe kerültek a rendezvények, fesztiválok, a megnyilatkozási fórumok. Kátyúba, mély kátyúba juttattak bennünket, s belőle kikerülni csak nagy összefogással leszünk képesek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom